A lap korrektúrázva van
64
nagyon bántotta a papságot. Az eseményekről az akkor hirdetett igazság Krisztus visszatéréséről és az országának felépítéséről a papság kétszínűségét leleplezte és föltárta, hogy nem barátai Isten országának és a papság ebből az okból akarta eltávolítani a „pestises Bibliakutatókat”. A papság cselszövését a gyakorlatba átültetve felkereste a Delilában példázott áruló osztályt és mintegy így szólt hozzá: „Kérdezzétek ki, miben rejlik ennek a társulatnak az ereje, hogy a mostani viszonyok között is kitartóan tudja végezni munkáját, mert tudni szereznénk, hogyan keríthetjük hatalmunkba és győzhetjük le, ha ezt nekünk megteszitek; jól megfizetünk érte.” Más szóval a Delila-osztályt a következőkre kérték: Derítsétek ki, miből meríti a Sámson-osztály azt a nagy erőt a munka végzésére, amelyet képvisel. Hiszen számbelileg kevesen vannak és mindazáltal a háborúra és minden ellenségeskedésre való tekintet nélkül és a papság ismételt figyelmeztetései dacára is bátran előre haladnak. Hogyan tudnánk beszüntetni a munkáját ennek a társulatnak, vagy ahogyan magukat nevezni szokták, a hajnal hírnökeinek? Hogyan tudnánk megfosztani erejüktől, leszerelni és a népre gyakorolt befolyásukat megszüntetni?”
16 A filiszteus fejedelmek körül-belül 5500 ezüst siklust tartalmazó zacskót rázogattak Delila kapzsi szemei előtt Sámson fejéért, és Delila pénzszerelmében elárulta a barátját. A modern filiszteusok vagy a klérus hasonlóképpen pénzeszacskót, illetve hasznot pendítettek meg azon „megbotránkozottak” előtt, akiknek Isten és testvéreik iránti szeretetük elhidegült. A hitszegők személyes haszonvágya és a haszonra vonatkozó reményük, még ha becstelen módon is, testvéreik elárulása indította őket, hogy azokat az újkori filiszteusok kezébe kiszolgáltassák és így remélték a Társulat vezetését kezükbe keríteni.
17 1917-18-ban Jehova hű szolgái gyakran azon testvéreik társaságban voltak, akiknek Isten és az ő országa iránti szeretetük elhidegült, amiképpen azt Jézus előre megmondotta. A prófétai drámában ezt Sámsonnak Delilával való barátkozása és beszélgetése mutatja, miután már Delila a zacskó pénz ellenében egyességet kötött: „És monda Delila Sámsonnak: mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged?” (Bírák 16:6) Delila nem szerette Sámsont, de mindazáltal látta, hogy Sámson még szereti őt.
18 A Delilában példázott újkor botránkozói elveszítették testvéreik, a Sámson-osztály iránti szeretetüket. Elveszítették az Úr szellemét és „lámpásaik kihalófélben voltak.” (Máté 25:8) Nem tudták megérteni és felfogni, miben rejlik a tulajdonképpeni oka a Sámson-osztály buzgóságának az Úr munkájának örömteljes végzésében a fenyegető nagy támadásra és veszélyre való tekintettel. Az olyan emberek, akik egykor az Úr szellemével rendelkeztek, de azután azt elveszítették, akiknek szeretete elhidegült és szívüket a szeretet helyett önzés foglalja el, gyorsan elveszítik az Istenszolgálat kiváltságának értékelését. Ugyanily lelkiállapotban voltak azok is, akik 1917 végén és 1918-
ban elkeseredtek. Amit az példáz, hogy még Delila maga sem ismerte Sámson erejének forrását. A Delilában példázott osztály is inkább a külső „finomulásra”, kedves „jellemfejlesztésre” törekedett, mintsem a szövetséghez hű Istennel kötött szövetség és kötelesség megtartására. Ez a botrányosztály, amelyet „Delila-osztálynak” nevezünk, arra a feltevésre jutott, hogyha a Társulatból a Sámson osztályt el tudná távolítani, haszna lenne belőle, még pedig azáltal, hogy a Társulat tisztviselői felett maga venné át a vezetést s azonkívül a „filiszteusok” között is jó tekintélyre tudna szert tenni. Miként Saul esetében, az Úr szelleme eltávozott tőle. (1 Sámuel 16:14) Delila a személyes haszon kedvéért hajlandó volt bemenni ebbe az utálatos és káros vállalkozásba; 1918-ban a Delila-osztály is hasonló lelkiállapotban volt. Természetesen Isten ezt előre tudta és ebben a prófétai drámában sok idővel ezelőtt megmondotta. Most a hűségesek előtt azért mutatja meg ennek a drámának jelentőségét, hogy ezáltal még jobban megerősödjenek és munkájuknak mindvégig való folytatásra képesek legyenek.
19 Sámsonnak természetesen gyanúval kellett volna lennie Delila kérésével szemben; mert a filiszteusok immár egy korábbi alkalommal is felállították ezt a kelepcét. És azért Sámson erre a kérésre így válaszolt: „Ha megkötöznek 7 nyers gúzzsal, melynek még nem voltak száradtak, akkor elgyengülők és olyan leszek mint más ember.” (Bírák 16:7) Sámson nem tartozott az igazat megmondani és így nem is lehet szándékos hazugságnak nevezni a válaszát. De még ha hazudott volna is, itt nem Sámson viselkedésére, hanem arra kell néznünk, amit Sámson cselekedetei a prófétai eseményben példáznak. Valamily nyilatkozatot, vagy feleletet csak akkor lehet hazugságnak nevezni, ha annak a félnek, aki a kérdéseket föltette, jogában áll megtudni a valóságot, de oly esetben, ha az illető fél, aki a kérdést felteszi, meg akarja károsítani azt akit kikérdez, senkisem tartozik közölni vele a valóságot. Az is lehetséges azonban, hogy a maga Sámson sem ismerte teljesen a maga nagy erejének okát.
20 Az illési korszak alatt maga a hűszolgaosztály sem ismerte világosan, miért ruházta fel az Úr erővel, habár tudta azt, hogy az Úr mellett áll és az ő kegyelméből nyerte az erejét. Nyilván Sámsonnak Delilához intézett válasza jelképi jelentőségű, olvassuk: „Ha engem hét nyers gúzzsal megkötnek.” „A gúzsnak” fordított szó „nagyobb hatalmat” is jelent. A gúzs összefont nyers ágakból áll. A zöld fa élő teremtményt példáz Jehova szervezetében. A 7-es szám szellemi teljességet példáz. A filiszteusok értesülést szerezhettek Sámson szavairól, de az értelmét nem tudták megérteni. Ugyanez vonatkozott az újkori filiszteusokra is. Ha a Sámson-osztály Isten szervezetének 7, illetve összes élő teremtményei megkötözték volna, oly erőtlen lett volna mint más emberek és Sámson ezt mondotta magáról, amidőn Delilának válaszolt. Viszont a filiszteusok értelmezésük szerint azt gondolták, hogy Sámson közönséges nyers faág gúzsról beszél és azt alkalmazták.
