A lap nincsen korrektúrázva
62
janak. Hanem ez azt jelenti, hogy amidőn próba következik reánk, hogy megőrizzük-e vagy sem Istenhez való hűségünket, híven kitartunk Jehovához való ragaszkodásunkban és nem egyezünk ki az ellenséggel. Jézus éppen ennek a megpróbáltatásnak volt kitéve. Az apostol isteni sugallat alatt a királyság örököseihez a következőket írta: „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére , Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állattatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenvedték, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiu az, akit meg nem fenyít az apja. Ha pedig fenyítés nélkül való vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak… Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl.” (Zsidók 12:2-8,12) Jehova senkit sem ítél meg, hanem engedi, hogy az ördög kísértse meg Isten fiait (gyermekeit), hogy így Isten előtt való ártatlanságuk beigazolására alkalmuk nyíljon.
4 Ebben a prófétai drámában, amelyet most vizsgálunk, Sámson játsza a főszerepet, ami a királyi ház hű tagjait példázza és megmutatja, hogy kísértésnek lesznek kitéve. Egyúttal őrködésre és elővigyázatra inti mindazokat, akik a kísértésnek ki lesznek téve. Ha nem forogna fenn az elbukás veszélye, nem is szólna hozzájuk ez a figyelmeztetés. (Máté 24:42; 25:13; 1 Korintus 16:13; 1 Tess. 5:6; 2 Tim. 4:5) „Józanok legyetek és vigyázzatok s imádkozzatok.” (1 Péter 4:7) „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.” (Máté 26:41) Sámson nyilván nem vigyázott annyira, amennyire vigyázni tudott volna; de emiatt nem kell őt kritizálnunk, akik mostan élünk. Az általa játszott szerep azt példázza, ami tényleg azokkal történik, akik Jézust követni kezdték nyomdokain. Az isteni tudósítás előítéletmentes megvizsgálása nem fog feljogosítani Sámson lekicsinylésére. Őt Jehova Isten hűségesnek ismerte el és ezzel minden hibája el van fedezve, amit tényleg elkövetett vagy amit csak mi látunk hibának. Sámsonnak Delilával folytatott viszonyát sincsen miért jogosan kritizálunk. Hogy azonban a saját illetlen viselkedését senki se takargathassa a Sámson cselekedetével, itt megvizsgáljuk Sámson és Delila viszonyát az isteni tudósítás alapján.
5 Semmilyen bizonyíték sem mutatja, hogy Sámson tényleg megházasodott volna. A timnáti filiszteus nőt illetőleg az van megírva, hogy az ő szülei „vették azt feleségül neki.” Azután előkészületeket tettek; Sámson a szüleivel Timnátba ment, ahol „lakodalmat szerzett” az akkori szokások szerint. (Bírák 14:10) Az tulajdonképpen tehát csak eljegyzési lakoma volt, ami meg szok-
ta előzni a házasságot. Egy közismert tekintély szerint: „az eljegyzés és a házasságkötés között különböző hosszúságú idő szokott eltelni. Amely idő alatt a menyasszony a barátnőivel lakott együtt… De máris jövendőbelije feleségének tekintették… (5 Mózes 22:23,24)… A házassági szertartás, (a lakodalom) főképpen a jegyesnek a szülei házától a vőlegény vagy annak szülei házához való viteléből állott.” (International Bible Dictionary, 388 oldal) E döntő bizonyíték szerint a filiszteus leány atyjánál maradt és sohasem került Sámsonhoz, vagy az ő szüleinek házához. De Sámson jogosan beszélhetett róla úgy, mint a „feleségéről”, és az Írás is így említi, mivel Sámson jegyese volt. A tudósítás egyetlen szóval sem említi, hogy Sámson szerette őt. Csupán azt emeli ki, hogy Sámson feleségül akarta venni, mivel „bele akart kötni a filiszteusokba”; és erre ezzel kapcsolatban alkalma is nyílott. Sámson „üszőnek” nevezte, ami fiatal tinót jelent, amit céljára felhasználhat. Tehát nem lehetett valami nagy szeretetről szó egy fiatal tinó iránt és nem is bizonyítja semmi sem, hogy szerette őt. Csak amiatt volt „kedves” az ő szemeiben, mivel vele kapcsolatban remélte, hogy össze tud akadni a filiszteusokkal. (Bírák 14:3,7) Akkor Isten jövő események prófétai képet alakította s meg lehetünk győződve arról, hogy a kép a kellő pillanatban kezdődik és fog végződni.
6 Most pedig hadd térjünk hadd térjünk vissza a következő kérdéshez: Kit példázott Delila a prófétai drámában? Sámson a filiszteusokkal harcolt a Delilával való esete előtt éveken keresztül s az utóbbi esemény nyilván az ő 20 éves bíráskodásának vége felé fordult elő. Amidőn Sámson Delilával érintkezésbe került, semmisem mutatja, hogy ismét a filiszteusokkal akart volna összeütközésbe kerülni. Ellenkezőleg a feljegyzés szerint Sámson „szerette” Delilát, illetve vonzódott hozzá. Az a szó, amely itt „megszeretett-nek” van fordítva, a következő szövegekben is előfordul (1 Sámuel 18:16): „Jonatán úgy szerette őt (Dávidot) mint a maga lelkét.” (1 Sámuel 18:1; 20:17) Jézus is ugyanily szeretettel viseltetett Lázár iránt. (János 11:36) Ugyanezt a szót használta Pál Titushoz írott levelében: „Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket.” (Titus 3:15) Ily vonzódás sohasem állott fenn izraeliták és filiszteusok között; amiből ugyancsak arra következtethetünk, hogy Delila nem filiszteus, hanem nem izraelita nő volt.
7 Sámson nyilván bízott Delilában, mert máskülönben nem szerette volna. Egymással sokkal nagyobb barátságban lehettek, mint az izraeliták és a filiszteusok. Isten nyilván nem beszélne itt a nagy drámában az ő választott népe, az izraeliták és azoknak esküdt ellenségei a filiszteusok közti szeretetről. Az a gondolat, hogy a hű Sámson egy filiszteus nőt szeretett meg, teljesen ellenkezik a dráma rendeltetésével.
8 Ebben a drámában Delila az emberek azon osztályát példázza, akik az Isten gyülekezetének illési korszaka alatt szent szellemtől születtek és így az ország örökösei voltak, de későbben elbuktak, illetve árulók és „a gonosz szolgaosztály” lett belőlük. Abban az időben az összes szellemi
