Oldal:HU W1936.06.djvu/7

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


107

Felső hatalmak
20 Pál mint Isten és Jézus Krisztus hű követője és szolgája, Isten akarata szerint írt oktató szavakat azok számára, akik a Felségest megismerni és szolgálni szerették volna. Nem hízelgett azoknak az embereknek, akik uralkodni akartak a világon. Egyetlen feladatának Isten és Jézus Krisztus szolgálatát tekintette. Az Úr feljogosításából és sugallata alatt írt. „A hivatalos szenteknek" írt, (Róma 1:7) illetve azoknak, akik a Jézus Krisztus vérében való hit által megtisztultak s magukat teljesen Istennek szentelték. Olyanokhoz szól a parancs, akik magukat Isten akaratának teljesítésére szentelték és szövetséget kötöttek: „Minden lélek engedelmeskedjen a felső hatalmaknak!" (Róma 13:1) Az ördög egyes felekezetieskedő vezetőket arra használt, hogy ezt a szöveget félremagyarázzák s azt a hitet keltsék, mintha ezek a „felső hatalmak" világi hatalmak lennének; természetesen a világi hatalmak örvendtek az ily magyarázatnak, mert ezáltal annál inkább engedelmeskedtek nekik azok az emberek, akik ezt hitték. Jézus Krisztus igaz követői tudják ellenben, hogy az ő kötelességük és feladatuk Isten szolgálatából áll s mindenkor, amidőn az emberalkotta előírások szembehelyezkednek Isten törvényével, Isten szolgája Isten törvényének tartozik engedelmeskedni. (Apcsel. 4:19; 5:29) Jézus Krisztus hű apostolai ezt a szabályt követték s ez azóta sem változott meg, s meg sem változtatható; mert Isten törvényei sohasem változnak. (Malakiás 3:6) Jézus Krisztusnak e földön tartózkodó követőinek most kiváltságában áll, hogy teljesen távol, elkülönítve tartsák magukat a világtól. Alattvalói engedelmességgel viselkednek Isten és az ő országa iránt és Istennek és az ő országának tartoznak ragaszkodásukkal. Jehova, Jézus Krisztus útján választotta őket ki a világból és tette a maga tanúbizonyságaivá; reájuk bízta a királyság érdekeit a földön; és Isten nem engedheti meg a hűség megosztását az ő országa és ellenségei között. Nem fog megalkuvást megengedni világi szervezetekkel, amelyek állandóan gyalázzák Isten nevét. A hív felkenteknek tehát úgy kell cselekedniök, amint megparancsoltatott nekik, illetve teljesen alá kell vetniök magukat Istennek és Jézus Krisztusnak; mert Isten és Jézus Krisztus (a bibliai) felső hatalmak, vagy „felsőbbségek".
Követelmény
21 Akire országának érdekeit az Úr rábízta, annak arról hű és igaz elszámolást kell adnia. Az ily felkentek élvezik a legnagyobb kiváltságot, amit teremtmény valaha kapott, s ezért mondja nekik az Úr: „Sokkal többet kíván tőlük mint az emberek szolgáiktól." — Az Úr hű és kitartó szolgálata súlyos üldöztetéseket von Isten szolgáira. Ez nem is lehet máskép, mert az Úr és a Sátán között elkeseredett harc folyik. Egyiküknek győznie kell. Jehova kegyelméből az Úr Jézus fog győzni. Isten engedi, hadd támadja meg az ő szeretteit az ördög. Az ördög gonoszul üldözte Jézus Krisztust, Isten kedves fiát; de Jézus Krisztus mindazáltal teljesen hív volt Atyja iránt s éppen ezen engedelmessége miatt szenvedett. Mindazáltal megőrizte ártatlanságát Jehova Isten előtt s ezért tette őt Isten mindazok üdvösségének szerzőjévé, akik neki engedelmeskedni fognak. (Zsidók 5:9) Jézus Krisztus igaz követői más úton nem őrizhetik meg ártatlanságukat Isten előtt. Jehova szolgáit az ördög a jelen megpróbáltatások órájában nagy üldözéseknek teszi ki, amit Isten azért tűr, vagy enged, hogy övéinek alkalma nyíljon ártatlanságuk beigazolására. Ez a nagy igazság nem állott tisztán Isten népe előtt, amíg az Úr most közelebbről meg nem ajándékozta Habakuk próféciájának megértésével. A világ minden részén, amerre látszatkereszténység van, az ördög főeszközével, a r. kat. hierarchiával mindinkább üldözteti Jehova tanúbizonyságait. Természetesen Isten ezt meg tudná akadályozni, de bizonyos okból megengedi s azok a hívek, akik teljesen számot adnak az Úrnak, végül károsodás nélkül fognak kikerülni és részt fognak venni Jehova nevének igazolásában.
Igazság
22 Jehova azért küldte Jézust a földre, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, s ő ezért mondotta: „Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én beszédemre." (János 18:37) Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötött, de azután elmulasztja, vagy nem akar engedelmeskedni az Úrnak s nem tesz bizonyságot az igazságról, többé nem az igazságból való és nem is lehet kedves az Úr előtt. A bizonyságot végezni kell, amint az Úr megparancsolta, s mindazok a kínálkozó alkalom szerint örömmel vesznek részt a bizonyságtevésben, akik az Úr elismerését ezen a napon bírni kívánják. A szolga előtt nem áll más választás, hanem engedelmeskednie kell az Úrnak. Senki előtt sem áll két út nyitva, hanem csak egy, és pedig, hogy az Úr parancsai iránt engedelmes legyen, még pedig örvendező szívvel. Jézus Krisztus igaz követője nem fogja akadályoztatni magát afeletti vitával, hogy mily utat válasszon. Az írás világosan körvonalazza az útját és a királyság érdekein kívül egyébbel szemben vaknak kell lennie. „Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? És oly süket, mint az én küldöttem? Ki oly vak mint az én megbízottam és az úr szolgája?" (Ézsaiás 42:19) A királyság eljött és a szolga-osztály, melyre az ország érdekei rábízattak, kimegy és hirdetni fogja a királyság üzenetét és így valóban számot ad róla. A világ egyes részein, úgymint Németországban, Isten tanúbizonyságait börtönbe vetik, kegyetlenül üldözik, megverik, sőt egyeseket meg is öltek. Mindez nem történhetnék meg Isten engedelme nélkül; s mivel Isten megtűri ezeket, azok a bizonyságtevők, akik mindhalálig megőrzik hűségüket, bizonyosak lehetnek az Úr elismeréséről. Csak az ő elismerése ér valamit.
Miért?
23 Miért kell most még világosabban hirdetni az igazságot, mint valaha? Az Úr haszna érdekében? Biztosan nem az ő haszna érdekében; mert miután a szolga mindent megtett, még mindig