A lap korrektúrázva van
Példab. 6:20 azt jelenti, hogy Isten fiai megtartják az ő parancsait s az ő szervezetének törvényeihez szabják magukat: „mert szövétnek a parancsolat és a tudomány világosság és életnek útja a tanító feddések”.
2 Habár a lojalitás szó nem fordul elő az Írásban, mindazáltal a Bibliában sok oly szó van, amely ezzel teljesen azonosértelmű. Az írás világos tanítása szerint hűségesnek és lojálisnak kell bizonyulnia mindenkinek, aki az örökéletben fog részesülni. A lojalitás és a hűség közt különbség van. Szigorúan véve, azt mondhatjuk, hogy valaki lojális lehet s mégsem hűséges. Jézus Krisztus felől, aki mindenkor hű volt és igaz, áll megírva, hogy ő „a hűséges és igazságos”. „Ő az urak Ura, és a királyok Királya, s akik vele vannak, azok hivatalosak, választottak és hívek.” (Jel. 19:11; 17:14) Ebből lehet látni, hogy Krisztus teste minden tagjának a főhöz, Jézus Krisztushoz kell hasonlóvá lennie. — Róma 8:29
Fogalom meghatározás
3 A Szentírásban megtaláljuk a „lojalitás" és a „hűség" szavak helyes meghatározását. A „lojális" szó francia és angol eredetű s a francia „loi" vagy angol „law”, illetve „törvény" szóból ered. A „törvény" a cselekedetek szabályozója, ami a legfőbb kormányhatalomtól származik s a helyest elrendeli, viszont a törvényszegést bünteti. A „törvényes" olyasmit jelent, amit a törvény megenged és amit a törvénnyel összhangban cselekesznek. A „lojalitás" a törvénnyel pontosan egyező cselekedetet jelent, illetve, amit Isten törvényével egyezően cselekesznek. A lojális, vagy törvényhez hű teremtmény az isteni törvénnyel összhangban cselekszik. Az Isten iránti lojalitás tehát az ő törvényének gondos és pontos követését jelenti. Az Ő akarata az ö törvénye, akár van, vagy nincsen kifejezve, s az ő akarata az oly ember helyes kormányzására van feljegyezve igéjében, aki helyesen kíván viselkedni. „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és az én ösvényem
világossága". (119. zsoltár 105) Más helyes vezetés nemlétezik.
4 A „hűség“ a törvény betűinek követésénél sokkal többet jelent. A hűséges megbízható, állhatatos, rendíthetetlen, biztos, igazságos és lelkiismeretes. A „hűség" az Úr utasítása szerint a helyeshez való hű ragaszkodást jelenti. Éberséget és elővigyázatosságot jelent valamely kötelesség, vagy feladat teljesítésében. A hűség becsületességet, állhatatosságot és állandóságot jelent. Feddhetetlenséget jelent. Isten előtt a feddhetetlenség megőrzése céljából hűségesnek kell lenni. Illetve Isten iránt igazságosan és állandóan meg kell őrizni az alárendeltséget és engedelmességet, mivel Istennel és Krisztussal ünnepélyes szövetség útján vagyunk összekapcsolva. Ez azt jelenti, hogy aki Istennel szövetséget kötött, a reábizottakat alaposan és határozottan végrehajtani tartozik. Igazságosságot, megbízhatóságot, a bizalomra való méltóságot jelent. Csak azok az igazak jutnak be a királyi házba, akik Isten előtt való feddhetetlenségükhöz ragaszkodnak és azt megőrzik. „Nyissátok ki a kapukat, hogy bemenjen az igaz nép, a hűség megőrzője." (Ézsaiás 26:2) A következő szövegek
megvizsgálása közben meglátjuk a lojalitás es a hűség közti különbséget, valamint azt is, hogy Isten az ő gyermekeitől lojalitást és hűséget is kíván.
Lojalitás
5 Jehova törvénye, amely az ember cselekedeteinek szabályozására van rendelve, tökéletes, s aki őszintén és igazságosan Isten törvényei szerint viselkedik, a helyes úton jár, s ha megmarad ezen az úton, örökre is fogja élvezni Isten kegyelmét. (19 zsoltár 7-9) Amint írva van, Jézus a következőket mondotta: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem; a te törvényed keblem közepette van." (40. zsoltár 9) Ez azt jelenti, hogy Jézus mindenkor alárendeli magát Jehovának az igazak részére szóló törvényének, hogy az állandóan szívében van és mindenkor örömmel teljesíti Isten akaratát. Ugyanez a szabály vonatkozik mindenkire, akiket Jehova megáldott, s akik boldogoknak neveztetnek, olvassuk: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal". (1. zsoltár 1,2) Éjjel-nappal az Isten törvénye felett való gondolkodás azt jelenti, hogy Isten akaratát, vagy törvényét fontolgatjuk s ezen törvényhez szabjuk magunkat szorgalmasan. Illetve, hogy cselekedeteinket állandóan az Isten törvényének megvilágításában mérlegeljük. A „szív" az indítóokot, valamint a ragaszkodást és a hűséget is jelenti, aminek mindenkor Istennel összhangban kell lennie. „Az igaz szája bölcsességről beszél, nyelvével igazságot szól; Istenének törvénye van a szívében és lépései nem tántorognak". — 37. zsoltár 30, 31
6 Valaki külsőleg illetve a betűk szerint, amint mondani szokták, megtarthatja Isten törvényét, s valaki aki látja, így is szólhat: „Ez valóban a törvényhez híven ragaszkodó ember!" De az Úr a bíró. Ő más szempontból ítél, mint az ember; mert az Isten minden ember cselekedeteinek indítóokát nézi? „Mert az Úr nem azt nézi amit az ember; mert az ember azt nézi ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi ami a szívben van". (Sámuel I.16:7) Az embereket könnyen meg lehet téveszteni; de az Urat senki sem tudja megtéveszteni.
7 Nem élhet senki sem, hacsak nem telik öröme Isten akaratának teljesítésében! „Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm ... Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek... Uram! Vágyódom a te szabadításod után és a te törvényed nekem gyönyörűségem." (119 zsoltár 77, 80, 174) Az Isten törvénye iránti engedelmesség indítóokának a szeretetnek kell lennie, illetve a törvény követelményeinek engedelmes teljesítése az életben a személyes haszonra való tekintet nélkül. A helyes indítóoknak azon őszinte vágytól kell áthatva lennie, hogy Istennek azért szolgáljunk, mivel ő
