A lap nincsen korrektúrázva
372
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót.”
Jóel 2:28,29; Csel. 2:16-18 „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az Én lelkemet.”
Ésa. 43:10,12 „Ti vagytok az Én tanuim, így szól Jehova; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek Nékem és megértsétek, hogy Én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az Én tanuim, így szól Jehova, hogy én Isten vagyok.”
Ján. 15:16 „Nem ti választottatok Engem, hanem Én választottalak titeket, és Én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.”
PRÉDIKÁLÁSRA VALÓ MEGBÍZÁS
Máté 24:14 „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
Márk. 13:10 „De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között.”
Luk. 9:60 „Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.”
Máté 28:19 „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a szent léleknek nevében.”
Csel. 1:8 „és lesztek nékem tanúim [...] a földnek mind végső határáig.”
1 Kor. 9:14,16 „Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem.”
2 Kor. 5:20 „Krisztusért járván követségben.”
1 Pét. 2:9 „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”
Jel. 22:17 „És a lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”
Nézd szintén a: Ésa. 6:9; Ezék. 3:4,17; 9:4; 33:7; 2 Tim. 4:2.
A MEGBÍZATÁSSAL SZEMBENI ENGEDELMESSÉG
Csel. 4:19,20 „Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.”
Csel. 5:29 „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”
Róm. 1:31,32 „szeretet nélkül valók [...] méltók a halálra.”
Jak. 1:22 „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói.”
Nézd szintén a: Jer. 1:7,8,17; Máté 10:26,27,32,33; Gal. 1:8-12.
HIRDETÉSI MÓDSZER
Zsid. 13:15 „Annakokáért Ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az Ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.”
Máté 10:7,11-14 „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.”
Márk 1:38 „És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.”
Luk. 8:1 „És lőn ezután, hogy Ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő.”
