A lap nincsen korrektúrázva
312
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
62. Lecke
FILIPPI ÉS KOLOSSÉ
Úgy tűnik, hogy egy nagyon erőteljes szeretet volt Pál, illetve a Filippibeli keresztények között. Pál volt az első, aki hirdette számukra az Evangéliumot, és aki aztán kétszer meglátogatta őket, hogy még jobban megerősítse őket a hitben. Ezen kezdeti szolgálatra valamint a későbbi látogatásokra való válasz és elismerésként, a filippibeliek ismételten gondot viseltek Pál anyagi szükségleteiről (Filip. 4:15,16). Mikor Pál Rómában volt, első bebörtönzésének időszakában, vele volt a Filippiből érkezett Epafróditus. Epafróditus a filippibeliek által volt Pál mellé küldve, hogy elvigye számára azon dolgokat, amire szüksége volt (4:18). Egy hosszadalmas betegség gátolta meg Epafróditust, a Filippibe való visszatérésben, amikor azonban el tudott menni, ő magával vitte Pálnak, a filippibeli keresztényeknek címzett levelét (2:25-30). A levél egyetlen feddést vagy bírálatot sem tartalmaz; meleg hangnemben van írva, és a hűségesség megtartásáért való szeretetteljes buzdításokat tartalmazza. Figyelembe véve a levél elvivőjének betegségét valamint a Róma és Filippi közti utazásokat, úgy tűnik, hogy a levél Pál kétéves bebörtönzöttségének fele környékén lett írva, vagyis a Krisztus utáni hatvanadik év környékén. Egyesek azt állítják, hogy a levélben említett láncok, nem a Rómában, hanem inkább máshol, lehet a Cézáreában hordozott láncok lennének. Azonban a Filippi 1:7,13,14 és 4:22, Rómát nevezik meg a bebörtönzés helyeként, tehát egyben a filippibeliekhez írott levél, írási helyeként is.
Pál társítja Timótheust a levél írásánál (1:1) és egyes általános megfontolást tesz a filippibeliek iránti szeretetéről és arra vonatkozó imájáról, hogy ők állandóan növekedjenek az ismeretben és az igazságosság gyümölcseiben. Aztán, abban való örömét fejezi ki, hogy még láncai is hozzájárulnak az Evangélium üzenetének terjesztéséhez: „az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangéliumnak”. Krisztus minden körülmények közt
