A lap korrektúrázva van
250
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
(Kr.e. 628-618) határozva, összeillik a fentebb említettekkel és a következőkkel is: a nép nem hitte a babiloni hódítás jövendöléseit, bár ez Jehova ihletett prófétája által volt mondva nekik. Joákim uralkodásának korai szakaszában ez a hitetlenség különösen erős lehetett, mivel Joákimot az egyiptomi hatalom emelte trónra, és az ország Egyiptom alárendeltje volt, míg Babilon abban az időben nem jelentet fenyegetést Júdara, és még nem törte meg Egyiptom katonai hatalmát a Kárkemisi csatában, Kr.e. 625-ben. Ráadásul a próféciában megfogalmazott Isten népének tisztátalansága, Joákim uralkodásának korai szakaszára jellemző.
Habakuk kiált az országban elterjedt hamisság és nyomorgatás, pusztítás és erőszak, viszály és versengés valamint törvénytelenség és ítélet elferdítés miatt. (1:2-4) Ezután kijelenti próféciáját a babiloni harci gépezet szörnyű hatékonyságáról, valamint ennek győzedelmes előretöréséről Palesztina országán keresztül. (1:5-11) Jehova „ítéletre rendelte”, „fenyítődül választotta” hirdeti a próféta. Jehova használta a káldeusokat Nabukodonozor vezetése alatt, hogy végrehajtsa ítéletét a hűtlen Izráel ellen. De a totalitárius Babilon ruhái nem tiszták. Ő csalárdul cselekszik, nála sokkal igazabbakat felfal, embereket fog hálójába, mintha halak lennének a tengerből, majd dicsekszik és imádja az állam fegyverzetét és hatalmát. Habakuk találó kérdéseket tesz fel, ezen dolgokkal kapcsolatban. – 1:12-17.
Habakuk figyel Jehova válaszaira, és meg van parancsolva neki, hogy közlésük idejében rögzítse ezeket. A büszke, elnyomó Babilon elesik. Soha sem elégedett, egyre nagyobb hatalomra és uralomra törekedve folyton terjeszkedik, megsemmisítve népeket és nemzeteket, szervezetét katonai hódításokra, és vérontásra építi. Jehova ki fogja nyilatkoztatni hatalmát, és amidőn megsemmisíteni az elnyomót, felsőbbségének ismeretével betelik az egész föld, amiképpen a vizek megtöltik a tengert. Leleplezve és megszégyenítve, az erőszakos és vérontó Babilon megbukik, hiába kiált ajkaival bálványaihoz, hogy segítsenek rajta haldoklásakor. – 2:1-20.
