Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/246

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


244
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, amelyet látott Samária és Jeruzsálem felől”. Így, néhány szóban előre arról vagyunk tájékoztatva, hogy a prófécia Jehovától van, hogy Mikeás által adatott (nevének jelentése „ki olyan mint Jah (Jehova)?”), aki Moresetből való volt (1:14), és aki Jótám, Akház és Ezékiás királyok uralkodása alatt prófétált (Kr.e. 774-716), valamint hogy üzenete Izráel és Júda királyságára is vonatkozik. A prófétára való hivatkozás, mint Moresetből származóra, nem csupán otthonát tárja fel, hanem arra is szolgál, hogy megkülönböztesse őt „Mikeástól, a Jemla fiától”, aki másfél évszázaddal előtte élt. (1. Kir. 22:8) „Mikeás”, tulajdonképpen a „Mikajehu” név rövidítése. A Moresetbeli Mikeás, Hóseás valamint Ésaiás próféták kortársa volt.
A második verssel megkezdődik a tulajdonképpeni prófécia, és hét fejezeten keresztül folytatódik. Három egység, a következő meghívással kezdődik: „Halljátok meg”; és az így szétválasztott három egység, a prófécia három természetes tagozatát képezi. Ezek a tagozatok mindegyike feddésekkel és fenyegetésekkel kezdődik, és ígérettel vagy a reménység üzenetével zárul. Az első tagozat (1:2–2:13) leírja, hogy miként jön Jehova az Ő népe ellen, a bűneik miatti égető felháborodásában. Samária mezőn levő romhalmaz lesz; alapjaiig lesz lerombolva. Sebe gyógyíthatatlan lesz. A szószerinti Samáriára, ezeknek a veszélyt-sejtő jövendölések a beteljesedése, az Asszíriai fogsággal jött, Kr.e. 740-ben. Sőt, az Asszír fenyegetés, Ezékiás idejében, még Jeruzsálem kapuihoz is elérkezett. A vallásos „kereszténységen” való nagyobb beteljesedés, a Krisztus utáni ezen XX. században történik. Isten népének gonoszságait részletesebben tárgyalja e tagozat második fele, míg a záró versek ígéretet tesznek Izráel maradéka összegyűjtésére és helyreállítására.
A 3. fejezettel megkezdődik a második tagozat, és az 5. fejezet utolsó versével fejeződik be. A „halljátok” különösen a nép fejedelmeit és fejeit szólítja fel, akiknek