A lap korrektúrázva van
238
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Ámós 3:7 (Am. Stan. Ver.) a következőket mondja: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát szolgáinak, a prófétáknak.” Jehova feltárta Ámósnak, Izráel eljövendő bukását, és bukásának okait. A terjedelmes figyelmeztetés a próféta hangoztatta; valójában, maga Jehova figyelmeztette őket különös azáltal, hogy visszatartotta az esőt és döghalált küldött, és többeket is megbuktatott. Ők mégsem tértek vissza Jehovához, ezért: „készülj Istened elé, oh Izráel!”. (3:1-4:13) Az ötödik fejezet az Izráel feletti siránkozással kezdődik, elhangzik a bűnbánatra való ösztönzés, és az elfogadhatatlan vallásos felajánlásaiknak vádjával, valamint azon jövendöléssel végződik, hogy „Damaszkuszon túlra száműzetnek”. Ezt megelőzően sok Izráelitát vittek Damaszkuszba fogságba; azonban most Asszírián tüll mennek fogságba. (2. Kir. 10:32,33; 15:29; 17:6) A hatodik fejezet folytassa a rabság ezen jövendölését, bemutatva a pusztítás kiterjedését és különösen azokra, akik ön-elégedettségükben gondatlanok.
Miután három látomásban megjövendöli Izráel bukását, a hetedik fejezet a próféta, terület-szolgálatának tapasztalatát mutatja be. Ámós bátorságosan nyomul előre Isten üzenetével az ellenséges területre, ami Izráel vallási központja, Béthel hamis papja, név szerint Amáziás gyűlöletét váltotta ki. Ámós elleni lázadásában Jeroboám királyhoz rohant, majd azt mondta Ámósnak, hogy menjen haza Judába és ne prófétáljon Izráelben, vagy Béth-elben, mivel saját „templomuk” vagy „egyházuk” van. (7:10-13) Ezek után, Ámós sok személyes szenvedéseket jövendöl Amáziásnak. Miután megjövendöli Isten Izráel feletti ítélet-végrehajtását, a szegények elnyomása miatt, a nyolcadik fejezet egy éhséget jövendöl meg, de „nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ÚR beszédének hallgatása után.” (11. vers) A kilencedik és egyben utolsó fejezet, a legélethűbb kifejezésekkel ábrázolja Jehova ítélete végrehajtása elkerülésének lehetetlenségét; a bűnös Izráel még a fogságban is gonoszt fog szenvedni. Csak az utolsó öt vers enyhíti a szomorú szerencsétlenség üzenetét;
