A lap korrektúrázva van
JÓB
189
a környezetet a drámai és érvelő verses elbeszélésnek, amely következik a 3. fejezet 1. versétől, a 31. fejezet 40. verséig, és a 32. fejezet, 6. versétől a 42. fejezet, 6. verséig.
Jób panaszkodik élete miatt, ezt követően meghallgat három beszédet Elifáztól és hármat Bildádtól, kettőt pedig Cófártól, mind a nyolc vallásos szónoklat után Jób erőteljes cáfolatát fejezi ki és végül elhallgatatja fecsegő nyelveiket. Érveléseik arra irányult, hogy meggyőzzék Jóbot a nyilvánosság elől elrejtett egyéni bűnéről és álszent gonoszságáról, amelyek a szerencsétlenségeinek okai voltak. Őket kellett volna utánozza, és akkor nem szenvedne, mondák ők. Azonban a mennyei udvarok eseményeinek látomása, az olvasó számára már feltárta a bajok sátáni eredetét. Jób ezen „nyomorult [hármas] vigasztalója” érveinek általa való cáfolata, egy erőteljes tanúskodást képez, Jehovára, az ő Védelmezőjére és Megváltójára vonatkozóan, és kijelenti az Új Világban vetett hitét. (32:12; 14:13-15; 19:25-27, ASV, szélj.) Jób nemcsak elhallgattatta a vallásos gyötrőit, hanem nyomasztó vereséget mért az Ördögre, mivel ezt mondta: „Amíg lelkem ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom”. – 27:5.
A hamis barátok legyőzése után, Elihu, egy fiatal vette át a szót, aki végighallgatta az érveket és ellenérveket. Haragja Jób gyötrői ellen irányult, mivel „nem találják el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot”, az Ördög oldalára álltak és az Úr tanúja ellen szegültek. (32:3, Roth.) Jób kiigazításával folytatta, aki a Teremtő igazolása helyett, inkább a teremtmény igazolásával volt túlságosan elfoglalva. Elihu szükségesnek látta Jehova igazolását. Közvetlenül Elihu helyesbítő szavai után, a forgószélből maga a hatalmas Jehova Isten beszél fenségesen, és világossá teszi, hogy miért volt igazságos annak megengedésében, hogy Jób, Sátán az Ördög kezében, oly súlyosan üldözve és bántalmazva legyen. Ő az ember jelentéktelenségét hangsúlyozza, a figyelmet az emberi tudás, ellenőrzés vagy gondoskodás felett levő teremtés műveire irányítva; Ő felvilágosította az alázatra készséges Jóbot a két
