A lap korrektúrázva van
182
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
mirtuszt”. A zsidók a könyvet egyszerűen Megilláh-nak nevezik, azaz „tekercs, kötet”. A könyv kanonikus jellegét és hitelességét sokan megkérdőjelezik. A legfőbb kifogásnak nem történelmi okok vagy jól megalapozott kritikai vizsgálatok az alapja, hanem azon tény által előidézett önkényes, érzelmi ellenhatás, hogy az elbeszélésben egyszer sem jelenik meg Isten neve.
Az egész könyvben megtalálható az Isten iránti hűség és feddhetetlenség, valamint a Jehova népe ügye iránti mély érdeklődés szelleme. Az a tény, hogy Márdokeus állhatatosan visszautasította az Isten ellensége, az amálekita Hámán tisztelését és az előtte való térdhajtást, azt igazolja, hogy Márdokeus elismerte és engedelmeskedett Jehovának és törvényeinek. Az Eszter 4:14-ben az események lefolyásában való isteni közbelépés van bemutatva. A 9:31-ben a „jajkiáltás” szó, minden bizonnyal az imára vonatkozik. Továbbá, Hámán vádja az volt, hogy a tartományokban levő zsidók nem követik szigorúan a király minden törvényét, hanem van egy saját törvényük, amely különbözik a többi népekétől. Nyilvánvaló, hogy Hámán a vallásos politikusok ismerős kifogásait emelte, Jehova népének a Teokratikus törvényekhez való ragaszkodásával szemben. – 3:1,2,8.
Eszter könyvének kanonikus jellege a következők alapján szögezhető le: a zsidók mindenkor a héber Bibliai kánon részeként ismerték el, és nagyon értékelték. Valószínűleg Ezsdrás által volt felvéve a héber kánonba, aki abban az időben élt, amikor a feljegyzett események történtek, és módjában ált hitelességének ellenőrzése. Ő biztosan kizárta volna, ha ez egy tanítómese lett volna. Habár héber nyelven lett írva, ez arám és perzsa kifejezéseket is tartalmaz, amelyekkel akkoriban a héber nyelv keverve volt; megfogalmazása ebben a tekintetben megegyezik az Ezsdrás, Nehémiás, valamint az Első és Második Krónika könyveiéivel. Az elbeszélés hitelesen hangzik, mivel teljes összhangban van a történelmileg elhelyezett korral. Egy másik nyomós érv a hitelesség és a történelmi alap számára az, hogy a zsidók a mai napig tartják a Purim ünnepét, amelyet Márdokeus rendelt el az akkori időben való szabadulás emlékére. A legerősebb érv azonban az, hogy az Eszter könyve által megjövendölt prófétai képek,
