A lap korrektúrázva van
156
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
jövendölte meg, és így is történt. Jehova „azt cselekedte, hogy a Siriabeliek táborában szekerek zörgése hallatott”; ők sietve visszavonultak, maguk után egy hatalmas hadizsákmányt hagytak; az élelmiszerkészletük és gazdagságaik Izráel vette birtokába. (6:24-7:20) Ezután Hazáel Elizeushoz jön, hogy megtudja, milyen reményei lehetnek az ő beteg urának, Benhadádnak, míg Elizeus megjövendöli, hogy Hazáel fogja követni Benhadádot Szíria királyaként. Hazáel, hogy király lehessen, utólag megöli Benhadádot. Egy későbbi csatában a szírekkel, Jórám megsebesül és visszavonul Jezréelbe, hogy „meggyógyíttassa magát a sebekből”. Közben Elizeus elküld egyet a próféták fiai közül, hogy Jéhut kenje Izráel királyává és parancsolja meg neki Akháb egész házának megsemmisítését. Jéhu dühösen Jezréel felé vágtat, visszautasítja a békeajánlatokat, amíg a Baál-imádat vallási paráznasága szennyezi az országot, és megöli Jórámot. Most már Jéhu az Izráel királya.
Jéhu a tíz törzs északi királyságának egyedüli olyan királya, aki sok jó dolgot cselekszik. Jehova végrehajtójaként bosszút áll Akháb háza népén. A gonosz Jézabel, az ő szekere lovainak dobogó patái alatt leli halálát; Akháb hetven fiának fejét, Jezréel kapuja előtt két rakásba rakatja; Akháb Jezréeli rokonságát eltörli; útközben felvéve az igaz-szívű Jonadábot, Jéhu Samáriába vágtat, és ott is megsemmisíti Akháb összes rokonságát; Baál iránt nagy buzgóságot színlelve, ő összegyűjti az összes Baál-imádókat és levágatja őket; a Baál bálványait elégették; Baál templomát „árnyékszékké tették”. Mivel buzgón teljesítette Jehova parancsait, Jéhunak meg lett ígérve, hogy leszármazottja fog uralkodni négy nemzedéken át. Azonban Jéhu nem törölte el teljesen a borjú-imádat bálványozást, és nem is járt teljességgel az Úrnak útján. Uralkodásának ideje alatt, az Úr megengedte Szíriának, hogy támadást kezdjen Izráel minden határövezete ellen. Ez volt Izráel bukásának a kezdete. – 9:30-10:36.
Ezek után Izráel királyai a következőképpen követték egymást: Joákház, Joás, második Jeroboám, Zakariás, Jéhu utódaiként; valamint Sallum, Menáhem, Pekája, Péka és
