Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/155

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


KIRÁLYOK ELSŐ KÖNYVE
153
Tíz törzs elszakadt Jeroboám alatt, aki Sikemből, az Efraim Hegyéről uralkodik felettük; két törzs, Júda és Benjámin, valamint a léviták ragaszkodta Roboámhoz és a Jeruzsálemből való uralkodásához. Ettől a ponttól kezdve, az Első Királyok leírása ide-oda ugrik az Izráel (a tíz törzs) királyai és Júda királyai között, párhuzamosan mutatva be a megosztott nemzet kettős történelmi krónikáit. Minden király uralkodásának sikere vagy kudarca egyetlen dologtól függött: azt tette, ami gonosz volt az Úr előtt, vagy azt tette, ami kedves volt az Úr előtt? Közülük legtöbb kudarcot vallott ebben a létfontosságú kérdésben.
Az Első Királyok feljegyzésében Júda négy királya követi egymást: Roboám, Abija, Asa és Jósafát. A beszámoló végén Jórám, Jósafát fiát látjuk a trónon. Az öt közül csak Jósafát és Asa tette azt, ami helyes Jehova előtt. Időnként hűséges királyok jelennek meg az egymásután következő sorban, akik megpróbálják megfékezni a démon-vallás növekvő hullámait, amely elkerülhetetlenül nyomorba dönti a nemzetet. Továbbá Jehova Isten sok prófétát támasztott, hogy erőteljes figyelmezetést hangoztassanak a visszaeső Izráelnek és Júdának. Az Első Királyokban ez főleg a tíz nemzet királysága kapcsán figyelhető meg. E zavargó időszakba, kilenc ember foglalta el Izráel trónját: Jeroboám, Nádáb, Baása, Ela, Zimri, Tibni és Omri együtt, Omri egyedül, Akháb és Akházia. Ezen kilenc király mindegyike, kivétel nélkül azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt.
Ők a démon-vallás áldozatai voltak. Jeroboámot arról biztosította Isten, hogy amennyiben elkerüli a vallás bűnét, királyságát állandóvá teszi, azonban neki nem volt hite. Az imádat területén vetekedett Istennel, bálvány-borjúk felállítása által Béthelben és Dánban, és megakadályozta a népet abban, hogy Jehova imádatára Jeruzsálembe menjen. (11:26-38; 12:26-33) Izráelnek rossz kezdete volt; ezen sosem tudott felülkerekedni. A hetedik király, Omri, megépítette Samária városát és a fővárost Sikemből Samáriába költöztette. Ezért Samária, az Izráel tíz törzse