A lap nincsen korrektúrázva
142
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Búsulásban eltávolítva! Ezen ítélet okai megsokasodnak Saul uralkodásának következő harmincnyolc évében (Csel. 13:21). Egyszer a teokratikus utasítások ellenére megkímélte Agágot, az amálekiták királyát, valamint az amálekiták juhait és barmait. Csődöt mond azon próbálkozása, hogy a vétek a népre essen, az engedetlen király számára nincs semmi mentség! „Jobb az engedelmesség az áldozatnál”, hangzik az ítélet, és ismét kijelentetik Saul trónról való eltávolítása (15:1-35). Aztán Dávid, királlyá kenetik, míg Isten szelleme elveti Sault, amely pillanattól az első király hanyatlása egyre rosszabbodik. A démonok hatalmukba kerítik elméjét és testét is. Góliát Dávid általi megölése és a filiszteusok felett való számos győzelme, még jobban felingerli az irigy Sault. A gyűlölet több alkalommal őrjöngéssé alakul, annyira, hogy megpróbálja megölni Dávidot. Egyszer egy egész papi várost semmisít meg, mivel segítséget nyújtottak, a fiatal pásztornak, aki arra kényszeríttetik, hogy törvénytelenként éljen Izráelben (21:1-6; 22:18,19). Saul végül oly démoni szellemek hatalmába kerül, amelyek földi eszközeit azelőtt megsemmisítette. Sámuel már halott volt (25:1), míg Endorban, a vallásos Saul beszélni próbált a halott prófétával, Sámuellel, akit egy démon testesített meg. A szomorú és ijedt Saul nem talált semmi vigaszt e tettében, hanem rémülten esett a földre. Öngyilkosként halt meg a Gilboa Hegyén vívott csatában – 28:3-25; 31:1-6.
Dávid, tökéletes ellentéte Saulnak. A Teokrácia iránti buzgalma és bátorságága miatt sok barátot és támogatót talált, beleértve Jonathánt, Saul fiát is (18:1; 20:16,17,42; 23:18; 22:1,2). Bár sok alkalma volt az őt üldöző Saul megölésére, mindazáltal mindig vonakodott felemelni kezét az Úr felkentje ellen. A bosszúállás Jehováé, Dávidot e gondolat vezérelte (24:1-15; 26:5-11). Saul uralkodásának vége felé, Dávid tizenhat hónapra a filiszteusok területére menekül, hogy elkerüljön egy döntő ütközetet a démonizált királlyal (27:1-7). Ő száműzetésben marad Saul haláláig, folytatva a Jehova és népe ellenségei elleni harcot – 30:1-31.
