A lap nincsen korrektúrázva
140
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
és bekövetkezik az isteni kijelentés beteljesedése. A vallásos izráeliták, a Szövetség ládáját babonás módon, talizmánként használják fel a harcban, elmozdítva szent helyéről és a harcmezőre szállítva. A vallásos szertartás nem jár sikerrel, az izráeliták megfutamodnak, harmincezer ember megölettetik, Éli fiai meghalnak, míg a szövetség ládáját zsákmányul ejtik. Az egyre súlyosabb csapások gyorsan követik egymást, egészen a végső szerencsétlenségig. A rettentő hír, nagy erővel sújt le a rémült Élire, életének tragikus végét okozva – 4:1-18.
Azonban a szövetség ládája rövid ideig marad a filiszteusok városaiban. Dágon templomába helyezve, ledönti a pogány bálványt, amely darabokra törik. Asdód lakói fekélyekkel súlytatnak, ők a szövetségládát Gáthba költöztetik; a Gáthban lakók ugyanazon csapás által veretnek meg; így a szövetségláda Ekronba ér, sok ekroni lakos meghal, míg a megmaradtakat, itt is ugyanazon csapás éri. Ez a csapás elárassza az országot, de hét hónapi szerencsétlenség után, a filiszteusok visszaküldik a szövetségládát az izráelitáknak. Mielőtt ez Kirjáth-Jeárimba helyeztetik, hetven izráelita hal meg – 5:1-7:1; 6:19.
Néhány év múlva az izráeliták ismét az Úrhoz térnek. Ők követik Sámuel kérését, elhagyván a pogány isteneket, és visszatérve Jehova imádatához, válaszolnak a mispai gyülekezésre való meghívásra. Vallásos fanatizmusból, azon terület pogány lakói ellenállnak ezen szabad imádati aktusnak, és összegyülekeznek a csata megkezdésére. Az imára való válaszaként, Jehova az égből megsemmisíti az elnyomó filiszteusokat, míg Izráel részt vesz a győzelmes csatában, megvervén az összezavarodott és megfélemlített ellenséget; a büntetés félelmetes volt. Az ellenség megfékeztetik, megpróbál menekülni, azonban mindjárt megkezdődött az izráelita városok felszabadító hadjárata. Izráel sorsa jóra fordul, és Sámuel buzgón és fáradhatatlanul szolgál, hogy mindenkit a teokratikus elrendezés ismeretében tartson – 7:2-17.
Az évek telnek, és az idők folyásában elérkeztünk a Krisztus előtti 1117-es évig. Izráel minden vénje Rámában gyűl össze, az idős Sámuel elé.
