A lap nincsen korrektúrázva
JÓZSUÉ
127
26. Lecke
JÓZSUÉ
Ezen könyv megírására Jehova, az Ő második titkárát vagy íróját, Józsuét használta fel. Az első öt könyv megírására Mózes volt alkalmazva, de ekkor Mózes már halott volt. Az izráeliták és idegen kísérők milliói álltak készenlétben a Jordán keleti partján, várva az átkelésre való jelet. Közel volt az Ígéret Földjére való bemenetel, amely a negyven éves pusztai vándorlás alatt ígértetett meg. A pogány megszállók ki kellett űzessenek, ennek érdekében háborúkat kellett folytassanak. Röviden, nagy prófétai jelentőséggel rendelkező események következtek (1 Kor. 10:6,11). Mindezek, a Kr.u. XX. század utolsó napjaiban élők részére jegyeztettek fel. Jehova azt használta fel második írójaként, kinek neve a Biblia hatodik könyvében van feljegyezve: „És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe” (24:26). Minden bizonnyal az utolsó versek (24:29-33), Jehova irányítása alatt, később adattak hozzá.
Egyesek kétségbe vonják azt a tényt, hogy Józsué volt e könyv írója, azonban a következő vers azt igazolja, hogy a leírás egy akkor élő író által lett feljegyezve: „A parázna Ráhábot pedig, és az ő atyjának házanépét és mindenét, amije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig (a szöveg írásának napjáig)” (6:25). Ésszerűen, Józsué volt az író. Az események leírási módjában egy jó példát talált elődjében, Mózesben az Isten emberében, kinek felügyelete alatt neveltetett. A zsidó hagyomány, Józsuét a könyv írójaként hitelesíti, míg a bibliai beszámoló támogatja és fenntartja e véleményt. Mikor lett kiegészítve? Kr.e. 1454 körül, amely valószínűleg Józsué halálának éve. A könyv, Izráel történelmének azon húsz évét tartalmazza, amely Kr.e. 1474-től, 1454-ig telt el. Józsué neve, a héber „Je-hóshua” rövidítése, amelynek jelentése „Jehova az üdvösség”. Görög formája „Jézus” (lásd Csel. 7:45, Zsid. 4:8 és a széljegyzetek).
