A lap korrektúrázva van
16
EGY TÖRVÉNYTELEN KÍSÉRLET A FÖLD BENÉPESÍTÉSÉRE
littetnek. Az Ő igazságtalan cselekedetük abban állott, hogy elhagyták kötelezettségeiket Isten szervezetében, összeházasodván az emberek leányaival és igy oly állapotban jutottak, ami Isten törvényével, ami előttük ismert volt, ellentétbe hozta őket. Mikor a bárka elkészült és megindult a vízözön, a „világ mely vala" véget ért. Ez egy változást jelent úgy a szellemi mint a földi állapotban. Azért van mondva: „A melyek által az akkori világ vízzel elborittatván, elveszett". (2. Péter 3:6). Abban az időben, azok a szellemek (lelkek) nem lettek megsemmisítve, hanem fogságba (tömlöcbe) vettettek. Ezeknek a tömlöcbe lévő lelkeknek prédikált Jézus. Noé, mint „az igazság prédikátora" a vízözön előtt prédikált volt nekik, de ők nem fogadták el és azért nem menekülhettek meg a fogságtól sem Tehát azok a szellemek nem ölettek meg akkor, mert életben voltak az Úr
Jézus idejében, különben Jézus nem tudott volna nekik prédikálni. Bizonyos, hogy azok az engedetlen szellemek, „Isten fiai", még máma is életben vannak, még ha megkötözve a tömlöcben is.
Ki ejtette őket fogságba ? Nincsen bizonyíték a tekintetben, hogy azt lehessen következtetni, hogy Isten tette volna ezt. De mivel ők engedetlenek voltak Istennel szemben, nem Ő kellett volna fogságba ejtse őket? Szükségképpen nem. Azok az angyalok, akik egykor Isten szervezetének szolgálatában voltak az ördög hamisságának áldozataivá lettek, amiért is Isten átengedte őket az Ő ellenségének, Sátánnak, megengedvén, hogy fogságba ejtse Őket. Évszázadokkal később az Izraeliták voltak egy hasonló állapotban Jehova tipikus (jelképes) szervezetében és szolgálatában, engedvén Sátán félrevezető befolyásának, amiért Isten az Ő ellenségének, Sátánnak kezére adta őket megengedvén, hogy sokan közülök láncokban és fogságban tartassanak. (Lásd Hozseás 11:8, Jer. 12:7, Ezsa. 47:6) Hasonlóképpen „Isten fiai" is, akik Noé idejében engedetlenek valának nem hallgattak Noé beszédére és mikor megindult a vízözön nem találhattak menedéket sehol, tekintet nélkül arra, hogy volt e nekik akkor vágyuk az Isten szervezetébe visszatérni vagy sem. Ők engedetlenek voltak és Sátán hálójába estek. Ha Isten nem vetette volna fogságba ezeket a „szellemeket" akkor az azon látható okból történt volna, hogy megakadályozza őket egy ujabb engedetlenségtől, mely gondolat azt a következtetést támogassa, hogy nem Isten vetette őket fogságba. Tehát ha Sátán az, aki őket letartóztatta, ezzel azt a célt szolgálta, hogy hatalmában tartva megakadályozza őket az Istenhez való visszatérésben. Miután a vízözön kitört és ezek az engedetlen szellemek szemeikkel láthatták Istennek mindenekfelett való hatalmát, igazoltatván ezáltal Igéje és neve, ezek a szellemi teremtmények Sátán és gonosz társai által megkötöztettek, hogy megakadályoztassanak a visszatérésben. Mivel ezek a „fiak" a 120 év alatt nem húztak hasznot Isten hosszutüréséből és nem hallgatván Isten tanújának az igaz
Noénak prédikálására, azért hagyta Jehova, hogy menjenek saját útjukon, elutasítván oltalmazásukat az özönvíz idején. Engedelmességük, ami abban állott, hogy nem értékelték az Ő szervezetét és szolgálatát, elválasztotta őket Tőle és félelmük Sátán tőrébe vezette őket. (Péld. 29:25). Ily módon nem engedvén, hogy
visszatérhessenek újra Istenhez, az Úrhoz és szolgálatához.
Mivel a prédikálás célja a hallgató megjavítására irányul — ha az lehetséges — hasonlóképpen az kellett legyen az oka Jézus prédikálásának is ezen engedetlenek részére. (Róma 1O:14-15). Hogy prédikált nekik Jézus? Nem éppen szájának beszéde által, hanem következetes viselkedése és rendíthetetlen odaadása által Jehova iránt, az Ő földönléte alkalmával, még a legtüzetesebb megpróbáltatások között is. Mikor Jézus a Jordánnál felszentelte magát Istennek, akkor volt testben halottnak tekintve és Isten szelleme mely ott reászállott, azután kezdte Őt szellemileg élővé tenni. Három és fél évig prédikálta Ő az igazságot szájának beszédével úgy, mint állandó, odaadásával Jehova Isten Iránt. Ő elutasította Sátánnak ellene irányuló kisértéseit és Sátán által Reá gyakorolt minden üldözések közepette is hű maradt Jehovához. Ez által valamint haláláig tartó következetes viselkedése és a halálból való feltámadása által prédikált Ő a tömlöcben levő lelkeknek, ahogy leírva találtatik I Péter 3:19-ben: „Amelyben elmenvén, a tömlőében lévő lelkeknek is prédikált". A szellemek hallották az Ő prédikálását, amennyiben ők megfigyelhették az Ő következetes odaadását és állhatatosságát Isten szervezete iránt, ami nekik a következőket mondhatta: „Ha ti Isten szervezetéhez hűségesek maradtatok volna amelyben Isten néktek egy helyet adott, most nem lennétek fogságban és Isten kegyétől távol".
Ezekiel próféciájából (38:1, 2) mintha az tűnnék ki, hogy „Mágog földe" az a hely, ahol fogságba vettettek a Noé napjaiban vétkezett angyalok, „akiket Sátán ejtett fogságba. Miután Jézus feltámadott, Ő isteni szellemmé lett, teljhatalommal ruházva fel és azzal a képességgel, hogy jöhetett és mehetett bárhová akart. A három nap alatt, amig halott volt bizonyos, hogy sehová sem mehetett. Az Ő feltámadásától a szellemi, isteni természetre, egészen mennybemeneteléig, negyven nap telt el. Többször és külömbözőképpen jelent meg Ő tanítványainak testben, de minden alkalommal csak alig néhány percre. Nem igen találtatik ok, hogy miért ne mehetett volna el a „Mágóg földére", hogy ott a vízözön óta az ördög által fogva tartott szellemi teremtményekhez direkte módon üzenetet intézzen. Mindenhez, melyet Isten akaratával összhangban óhajtott tenni, bizonyára birt a kellő erővel is. Ő el volt határozva odamenni és bizonyára volt elegendő ideje is, feltámadásától egészen mennybemeneteléig. A tény, hogy Jézus prédikált a „fogságban lévő lelkeknek", ha csak indirekt (közvetett) módon is, azt jelenti, hogy van reménység ezeknek a rabságban tartott szellemeknek a felszabadulására, akik Isten itélet napján állástfoglalnak bátran Jehova mellett. Hogy Jehova mit tart fenn részükre, arról a Szentírás semmit sem beszél. Ha azonban lesznek, akik közülök az Armageddoni viadalban nyíltan és határozott magatartással állástfoglalnak mellette és örömmel veszik, ha Jehova bárhol is ad helyet nekik, akkor helyreállíthatók, hogy visszatérve egy helyet kapjanak az Ő egyetemes (általános) szervezetében, de nem „a föld benépesítésére." Ez a megbízatás a „jó indulatú emberek" részére van fenntartva, akik átélni fogják Armageddon viadalát.
CENZURAT
Tipográfia „Tribuna", Brasov.
