A lap korrektúrázva van
87
Hasonlóképpen a „kereszténységnek" nevezett országokban is voltak egyes emberek és ma is vannak, akik hűségesen engedelmeskednek Istennek és őt szellemben és igazságban imádják.
5 Körülbelül 1878 körül egyes hű emberek felismerték, hogy az Úr Jézus Krisztus visszajövetelének az ideje elközelített, és azért megkezdték ennek az örömüzenetnek a hirdetését. Babilonnal, Sátán szervezetével haladtak, mindazáltal nagyobb világosságra vágyakoztak és abban kívántak járni, Babilonnal megszakították a közelebbi érintkezést, azonban szennyes ruhákkal távoztak az ördögi szervezetből. Vagyis: noha elhagyták Babilont, továbbra is vallást gyakoroltak és vallásos szokásoknak hódoltak. Az Úr csak nem régen tárta, fel Jézus Krisztus őszinte és becsületes követőinek az ördögvallás utálatosságát, és felismertette velük, hogy mekkora gyalázatot zúdít a vallás Jehova nevére. Ez erős és meggyőző bizonyítéka annak, hogy a végleges leszámolás napja elérkezett, amidőn mindazok, akik Isten tetszését élvezik, teljesen szakítani kell a vallással és teljes szívvel a mindenható Isten imádatára kell törekedjenek, mégpedig lélekben és igazságban. Éppenazért most nagy harc folyik a vallás és az igaz kereszténység között. Sokan keresztényeknek tekintették magukat, a valóságban azonban csak vallásoskodók. Sokan a jelen igazságot a legjobb vallásnak tekintették s még most sem ismerték fel, hogy mit jelent Krisztus Jézust valóban nyomon követni. Aránylag csak kevesen ismerték fel igazán, hogy senki sem gyakorolhat vallást, hogy ugyanakkor Jézus Krisztus igaz követője lehessen.
6
Hányan értékelik ma kellőképpen Istennek Krisztus kormányzata alatt álló királyságát? Nyilvánvalóan vannak egyesek, akik magukat Krisztus igaz követőinek hiszik és nem értékelik kellőképpen a királyságot, mivel közönbösek maradnak azzal szemben, nem bizonyítanak kellő hitet Istenben és az ő királyságában és nem törekszenek arra komolyan, hogy a királyság érdekében szolgálatot teljesítsenek. Az a körülmény, hogy csak keveset vagy egyáltalán semmit nem tevékenykednek abban, amit Isten tenni parancsolt s amit most az ő akaratával összhangban cselekedni kell, azt bizonyítja, hogy csak nagyon csekély mértékben érdekli őket a királyság, ha egyáltalán érdeklődnek még utánna. Aki Isten népének a gyülekezetteit látogatja, ahol az igazság üzenete hirdettetik és tudomást szerez Istennek a királyság üzenete hirdetésére vonatkozó parancsairól s azután a maga utján jár, az Úr parancsait figyelmenkivül hagyja és elmulasztja vagy megtagadja részt venni az ország evangéliumának a prédikálásában, az olyan azt mutatja, hogy egyáltalán nem értékeli a királyságot, és nem is fog részt venni annak áldásaiban, csak abban az esetben, ha gyorsan felébred és szorgalmasan részt vesz a hirdetés munkájában.
7
Kicsoda az, aki most a királyságról szóló igazságot hallja és határozottan a Király oldalára áll és örömmel engedelmeskedik az ő parancsainak? Ezek olyanok, akik Isten és felkent Királyát szeretik s ezt cselekedetekkel is bizonyítják. Az a tény, hogy Jehova évszázadokat használt a királysága előkészítésére, és az a további körülmény, hogy Királyát a trónra ültette, megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a királyság a legnagyobb fontossággal bír, s hogy ma Isten népe a legnagyobb felelősséget viseli s egyben a legnagyobb kiváltságot élvezi, amely embernek valaha osztályrészül jutott. A Krisztus kormányzata alatt álló Isten országához hasonlítva minden más jelentéktelen. A királyság rendkívüli jelentősége miatt ez az az idő, amidőn okvetlenül értelmet kell szerezzünk, ami többek között
azt jelenti, hogy kellőképpen értékelnünk kell a Királyhoz és királyságához való viszonyunkat. Hogy ezt értékelni tudjuk, szem előtt kell tartsuk az Úr által most feltárt igazságokat, és ezzel szemben teljes figyelmet és engedelmességet kell tanúsítanunk.
Viszonyunk
8
Názáreti Jézus, a valaha létezett emberek legkiválóbbja, egy szerény férfi volt. Nem törekedett arra, hogy önmagának nevet szerezzen, hanem éppen ellenkezőleg, Jehova Isten parancsainak engedelmeskedve, megalázta önmagát, gyalázatot és végül csúfos halált szenvedett, mégpedig az Atyja akaratának való hűséges engedelmesség következményekép. Jézus minden időben kiemelte a királyság nagyságát, és mindenekfeletti fontosságát. Ismertette az igazságot és aztán kijelentette, hogy mindazok, akik az igazságból valók, ugyanezt kell- és fogják tenni. (János 18:37) És éppen ez az, amiről mindenki felismerheti, hogy az igazságból való vagy sem. Ha nem támogatja lelkesedéssel Jézus Krisztus ügyét és nem követi az ő lábnyomait, nincs az igazságból. Jézus meghalt a királyságért, Atyja akarata iránti engedelmességből. Isten feltámasztotta őt a halálból és a világmindenség legmagasabb hivatalára emelte, s ezt az ő hűségéért cselekedte. Krisztus Jézus ekkor már teljesen alkalmas volt, hogy uralmát mint a világ felkent királya megkezdje, mindazonáltal akkor még nem érkezett el erre Isten meghatározott ideje. Jehova így szólt őhozzá: 'Várakozzál, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.' (110. Zsoltár 1; Zsidók 10:13) Krisztus Jézus 1900 évig várakozott, s amidőn Isten meghatározott ideje elérkezett, Jehova kiküldötte Jézust és így szólt: "Uralkodjál ellenségeid között!" Ekkor történt, hogy Jehova Jézusnak adta a föld nemzeteit, amint írva van: „Néked adom a nemzeteket örökségül, és birtokodul a föld határait." (2. Zsoltár 6, 8; Elberfeldi ford.) Ez a nagy esemény 1914-ben történt, amint azt a jövendölések teljesedései bizonyítják. Ekkor vetette ki a hatalmas Király Sátánt a mennyből és készületet tett ennek a gonosztevőnek és szervezetének a teljes megsemmisítésére. Milyen viszonyban van tehát most Isten hű népe a nagy Királlyal? Mi a kiváltsága és kötelessége a királysággal kapcsolatban? Ha nem értjük és értékeljük kellőképpen, és nem cselekszünk vele összhangban, akkor elveszítjük a valaha teremtményeknek jutott legnagyobb kiváltságot. Azért nem lehet eléggé hangsúlyozni a királyság fontosságát, az ahhoz való viszonyunkat és az azzal kapcsolatos kötelességünket,
A templom
9
Isten temploma, amely nem emberi kezekkel lett építve, az emberek közül oly teremtményekből áll, akik Isten szellemétől fogantattak, Isten szelleme lakozik bennük, s akik felkenettek és részévé tétettek Jehova királyi házának, amelynek Krisztus Jézus a feje. (Kor. I. 3:16; II. 6:16) Sión Isten főszervezetének a neve, amely az ő „királyi házának" is van nevezve; Isten Sionban lakozik és Sión által hajtja végre feltett szándékát. (132. Zsoltár 13, 14) ’Az Úr Jézus eljövetele és hozzá leendő egybegyűlésünk' (Tessz. II. 2:1) az ő „templomához való jövetele". Ő templomához jön mint nagy bíró, hogy megítélje a hű halottakat és élőket. Akik hitben haltak meg és fedhetetlenségüket megőrizték, mint pl. az apostolok, az Úr eljövetelekor feltámasztatak a halálból és hozzá gyűjtettek, s azután az életben lévő hűségesek is hozzá gyűjtetnek. (Tessz. I. 4:15—17) Az Úr Jézus a Jehova templomához való jövetele
