Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-3-Az-Urvacsora-1938.djvu/11

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


43
hatalmazást kapott Atyjától, hogy emberi életét visszavehesse. De visszavette-e? Nem vette vissza, hanem az emberi élethez való ezen, jogát letette Isten kegyelmi széke előtt mint áldozatot az emberiség bűnéért. „Krisztus tehát megáldoztatott, hogy sokak bűnét eltörölje." (Zsidók 9:28) Prófétailag áll megírva felőle: „Önlelkét áldozatul adja." — Ésaiás 53:10—12; Róma 4:25; Kor. I. 15:3.
16 Jézus Krisztus áldozatának értékét nem úgy tette letétbe a mennyekben, hogy azután visszavegye és használja. Hanem azt letette, lemondott róla, teljesen megvált tőle az emberiség váltságdíjául adván, amint írva is van: „Áron vétettetek meg." (Kor. I. 6:20) Ha valaki valamit csupán letétbe helyez, azt ismét visszaveheti vagy elviheti. De ha azt fizetésképpen adja ki, lemond arról való jogáról; Jézus kifizette a váltságdíjat. Az emberiség tehát Isten akarata szerint vásárlás folytán Jézus Krisztus tulajdonába ment át. (Péter I. 1:18, 19; II. 2:1)Az Úr Jézus Krisztus mindenét eladta, amivel mint ember rendelkezett, t. i. az ő emberi életét s annak értékével megvásárolta az emberiséget. (Máté 13:46) „A saját vérén vásárolta meg.“ — Apcsel. 20:28; Efézus 1:14.
17 Ha valamely embernek valaha is örökéletet kell nyernie, hogyan nyerheti meg? Az éltet Istentől Jézus Krisztus útján kell nyernie. (Róma 6:23) Jézus tanítványaihoz fordulva, mondotta a következőket: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senkisem mehet az Atyához, hanem csak én általam", (János 14:6) Más út nincsen, amelyen életet lehetne nyerni. (Apcsel. 4:12) Az egyetlen út, amelyen az ember Istennel kibékülhet, Jézus Krisztus, amidőnis az embernek hinnie és hűségesnek kell bizonyulnia. Ábrahám és a zsidókhoz írt lv. 11. részében említett hűségesek hittek Isten ígéretében, hitték, hogy elküldi a Messiást, aki a világ uralkodója lesz, várták az ő királyságának felépítését s nem akartak közösséget vállalni a gonosz világgal, mivel szívükben a messiási királyságban reménykedtek. Isten ezeket az embereket hitük miatt tekintette igazaknak, de akkor nem részesültek az életben, mivel előbb Jézus Krisztusnak vérén kellett megvásárolnia az emberiséget s csak azután kezdhetett hozzá, hogy az Istentől kijelölt úton megszabadítsa. „S ezek mindnyájan, akik hit által jó bizonyságot nyertek, nem részesültek az (élet) ígéretében, mivel az Isten valami jobbról gondoskodott számunkra, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsidók 11:39, 40) Mi ez a „jobb" dolog, amiről az apostol beszél s amiben maga is részesülni fog?


Szellemi fiak
18 Ez a „jobb" dolog a fiak királyi házában való részesülés, amelynek Jézus Krisztus a feje: „Krisztus mint fiú a maga háza felett, amely ház mi vagyunk, ha mindvégig szilárdan kitartunk bizalmunk és dicsőséges reménységünk mellett." (Zsidók 3:6, Luther-f.) Krisztus eljöveteléig Isten Izrael nemzetét a törvényszövetség védelme alá rendelte s ez a szövetség megvédte azokat, akik hívek voltak Istenhez. (Galata 3:19, 24) Jézus Jehova akarata szerint a zsidókhoz jött, a saját szövetséges népéhez, de ennek a népnek tagjai majdnem mindnyájan megvetették őt; csak néhányan hittek neki. „De akik Őt befogadták, azoknak jogot (kiváltságot) adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében." — János 1:12, angol ford.
19 A hűséges apostolok mindnyájan a törvényszövetség alatt álltak, hittek az Úr Jézus Krisztusban, neki szentelték magukat, Isten szeretett fiának, és az Isten fiai¬
vá lettek. E nagy kiváltságban három és fél éven keresztűl kizárólag csak a zsidók részesültek, de azután ez a kiváltság zsidók- és nemzsidók előtt is egyenlően nyitva állott. A szentszellem kitöltése után megértették az apostolok Jehova szándékát, mert a szellem megtanította őket arra, hogy „egy népet akar összegyűjteni a maga neve számára" s ezt másoknak is megmagyarázták. Ezek a hívek, az apostolok, összegyűltek Jeruzsálemben, hogy megtárgyalják az evangéliumnak a pogánynemzetek előtt való hirdetésének ügyét s meglássák miért történt az, s akkor tárta fel előttük a Szentszellem, Isten azon szándékát, hogy egy „népet akar választani magának" a pogányok közül, amiről Jehova prófétái előre szólottak is. (Apcsel. 15:14—16) Az Ő neve számára így kiválasztott nép képezi a szellemtől szülötteket, Isten fiait, akiket Jehova nevével felruház s akiket tanúbizonyságaivá tesz, hogy bizonyságot tegyenek az ő nevéről és királyságáról, amely bizonyságot tenniük kell, mielőtt felsőbbséges hatalmát Jehova feltárja. (Ésaiás 62:2; 43:9—12; Mózes II. 9:16) Azok az emberek, akiket Jehova neve számára kiválaszt, az ő szellemi fiai, a „kicsiny sereg", akiket az Úr juhainak nevez.
20 Az Egyiptomban kötött és a Sínai hegységnél megerősített szövetség, illetve a törvényszövetség nem eredményezett teljes számban egy népet Jehova neve számára; mindazáltal volt néhány izraelita, köztük az apostolok is, akik hitbeli engedelmesség folytán Mózesről Jézus Krisztusra származtak át. Isten Jézus Krisztussal újszövetséget kötött, amely útján megvalósítja azt, amit a törvényszövetség nem valósított meg, t.i. a pogányok közül egy népet választ Isten neve számára, amely népnek teljesen felszenteltnek kell lennie és a világ előtt bizonyságot kell tennie az ő nevéről és királyságáról. A törvényszövetség Egyiptomban köttetett Mózessel mint közbenjáróval vagy fejjel. Az újszövetséget Jehova Jézus Krisztussal kötötte Jézus földön létekor, illetve a hasonmási Egyiptomban; ezt az új szövetséget az Úr Jézus vére pecsételte meg vagy emelte erőre. Emiatt mondta Jézus tanítványainak, amidőn a borra, illetve a pohárra utalt, amely az ő vérét példázta: „Ez az én vérem, az újszövetség vére ... igyatok ebből mindnyájan." — Máté 26:27, 28.
21 Ama tény, hogy Jézus meghívta őket igyanak belőle, véglegesen azt bizonyítja, hogy azok, akik e szövetségben vannak, — s csakis ezek —, țartoznak inni e vérből. Igaz, az ő vére bűnbocsánatot" szerez; ámde senki sem nyer meghívást a szövetségbe s nem lesz kiválasztva Jehova neve számára a világból, amíg nem hisz az Úr Jézus Krisztusban és az ő értékes vérét hit által nem tekinti az üdvösség eszközének A tanítványok immár előbb Messiásnak tekintették Jézust, híven követték és az Isten emiatt számította be nekik ezt igazságul, amiképpen Ábrahámot is igaznak tekintette a hite miatt. Amidőn a váltságdíj a mennyekben engesztelésül benyujtatott, lettek a hűséges apostolok Isten szellemi fiaivá s az Isten így fogadta el őket a Szentszellem bizonysága szerint, amelyben pünkösdkor részesültek. Jézus nem hívott minden izraelitát, hogy résztvegyen az Úrvacsorában, hanem csak azokat a hűségeseket, akik beigazolták feddhetetlenségüket előtte.
22 Az újszövetség nem hozott létre magot s nem ezen eszköz útján nyeri meg az életet senkisem, hanem aki e szövetségbe felvételt nyer, már előbb igazoltnak és a Szentszellemtől-szülöttnek kell lennie és feltételes életjoggal kell bírnia; a feltétel: hogy azután örökké híven fog engedelmeskedni az Úrnak. Az újszövetség egy népet hoz létre Jehova neve számára, s akik e szövetségbe felvétetnek hűségük beigazolása érdekében tanúbizonyságok tartoznak lenni Jehova neve és királysá-