Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu/9

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


25
rek tanait tanítják. Nem tétováznak így cselekedni, hanem befolyásukkal élve szemtelenül odahatnak, hogy a becsületes emberek beszédét cenzura alá vessék, belőle a bibliai idézeteket töröljék, s azáltal a nép tudatlanságban maradjon.
19
Jehova megparancsolta, hogy ugyanaz az üzenet, amely a példaképi Izrael felett hangzott el, hirdettessék a „kereszténységnek“ is. Az Úr most küldi el tanúit a „kereszténységhez“, hogy vigyék el üzenetét és mondják meg: „Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, amely nem hallgat Jehova Isten szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból“. — Jeremiás 7:28.
20 A felekezetieskedök a hamisság mögé rejtőztek és a hamisságot az igazsággal szemben előnyben részesítették. Erre az osztályra vonatkoznak Jézus következő fenyitő szavai: „Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?“ (Máté 23:33) Az írás értelmében semmi kétség sem fér ahhoz, amit Isten a képmutató felekezetieskedőkkel cselekedni fog, akik gyalázzák az ő nevét. A római katolikus hierarchia és ezen szervezet valamennyi szövetségesei és támogatói a figyelmeztetés elhangzása után azonnal tapasztalni fogják a Mindenható Isten teljes haragját.
21
Jehova tanúinak, akiket ma az úgynevezett „felsőbb hatalmak“ s különösen a felekezetieskedők és a római katolikus hierarchia minden elképzelhető módon üldöztet és kínoztat, bátorítást kellene meriteniök és örvendeniök, hogy ma egy hasonló kiváltságban lehet részük, mint amilyenben Jeremiás részesült és hirdetni az evangéliumot, amely hasonlít ahhoz, amit ez a próféta hirdetett. Az a gondolat, hogy Jehova Isten az ő támaszuk, bátorításul szolgálhatna, s mindaddig, amíg az ő akaratának hűségesen engedelmeskednek, semmi baj nem érheti őket. Isten hűséges tanúi jelenleg az ő rejtekében lakoznak s az ő vigasztalásukra és gyámolításukra van megírva: „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom Jehovának: Én oltalmam, váram, Istenem; ő benne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és páncél az ő hűsége“. — 91. zsoltár 1—4.
22
Izrael nemzetsége szövetséges viszonyban állott Istennel. A „kereszténység“ Isten gyermekeinek vallja magát, miáltal csendes szövetségi viszonyban áll vele, akaratának cselekvésére. A haj levágása és kopasz külső, jelképesen az Úrnak Izraeltől való elfordulását jelentette. Jehova azért megparancsolta Jeremiásnak, mondja meg Jeruzsálem lakosainak: „Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja Jehova és elhagyja a nemzetséget, amelyre haragszik“. — Jeremiás 7:29.
23 Ábrahám természetes leszármazottai előtt ez a parancs „szokatlannak“ látszott. Az ilyen üzenetnek hirdetése kétségnélkül oly hatást keltett, hogy az izraeliták Jeremiást nagyon balgának tartották. Isten most utasítja hűséges tanúit, hogy a figyelmeztetést a „kereszténységgel“, azaz a felekezetieskedőkkel közöljék, nehogy tudatlanságban legyenek afelől, hogy az Úr elfordult tőlük. Amidőn Jehova tanúi jelenleg azt hangoztatják, hogy a római katolikus hierarchia Isten ellensége és Isten el fogja pusztítani, a felekezetieskedők azt dőreségnek tartják. A római katolikus sajtó figyelme jelenleg Jehova tanúi által hirdetett és rohamosan közelgő Armageddon és a felekezetieskedők pusztulása felé irányul, amit esztelenségnek és hihetetlen fecsegésnek neveznek. Az a munka ugyanis, amit Jehova tanúi-
Isten utasítására végeznek, „szokatlan munka“, Jehova „szokatlan munkája“, mivel azt ő cselekszi. Jehova az, aki közölteti a „kereszténység“ pusztulásáról szóló figyelmeztetést. Ezt a „szokatlan munkát“ végezni kell és végezve is lesz, s mihelyt befejezést nyer, haladéktalanul következik az „Ő munkája, szokatlan cselekedete.“
24
Jehova ígéretet tett, hogy „nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, ... amíg el nem jő Siló“. (Mózes I. 49:10) A közbeeső idő a próba ideje kellett hogy legyen annak megállapítása végett, ki őrzi meg feddhetetlenségét és marad hűséges a szövetséggel szemben. Izrael felvette a vallást s azért lettek az izraeliták hűtlenek Isten iránt Jeremiás idejében. Isten azért figyelmeztette őket prófétája által: „Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja Jehova; útálatosságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt“. (Jeremiás 7:30) Hasonló bűn miatt pusztította el Jehova Nádábot és Abihut. (Mózes III. 10:1—7) Fineás, Áron papnak unokája erélyesen járt el az Isten népét beszennyezőkkel szemben. (Mózes IV. 25:6—15) Miért tűrték a lévita papok, akik a templom felügyeletével voltak megbízva, hogy az Úr házában aljas cselekedetek történjenek, és miért engedte azt meg az Isten? Ez a papi-osztály megpróbáltatása végett történt, amit Isten azért engedett meg, hogy az Úr iránti buzgalmuk vagy az Isten parancsolataival szemben való közömbösségük megállapítást nyerjen, vajjon követni fogják-e a maguk önző ötleteiket. Ez különösen a „kereszténységre“ bekövetkező és bekövetkezett hasonmási megpróbáltatást példázta, amely magát Krisztus követőjének vallja, a valóságban azonban felekezetieskedőkből áll, akik az Isten ellenségének befolyása alatt állanak. A felekezetieskedők nemcsk megfeledkeztek az Úr és királysága iránti buzgalmukat bármilyen formában is kimutatni, hanem ellenkezőleg, nyíltan kimutatták, hogy megérdemlik pusztulásukat. Elnyomnak és üldöznek mindenkit, aki Isten királyságát Krisztus fennhatósága alatt, mint az emberiség egyedüli reménységét hirdeti.
25
Az Úr tovább figyelmezteti a szövetsegszegöket szörnyű cselekedeteikre: „És felépítették a Tófet magaslatait, amely a Ben-Hinnom (azaz gyehenna) völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt.“ — Jeremiás 7:31.
26 Az izraeliták cselekedete, amit a prófécia ezen része ecsetel, Isten parancsolatainak nyilt megszegése volt. Az olyan ördögi vallásos szokásokat Jehova templomával összhangba hozni nem lehet. A „zsidó vallás“ követői azt hitték, hogy úgy a jónak mint a gonosznak külön egy-egy istene van, egyenlő hatalommal, s mindkettőt el kell fogadniok, ha biztosak akarnak lenni abban, hogy az egyik megoltalmazza s a másik pedig támogatni fogja őket. Ezáltal megtagadták Isten igéjét s magát az igaz és hatalmas Istent is, akiben bízniok kellett. Ugyanúgy a mai „kereszténység“ felekezetieskedöi is, akik magukat helytelenül „keresztényeknek“ nevezik, Isten előtt szörnyűséges cselekedetekre vetemedtek. Az Istent úgy ismertették mint valami démont, aki ’az életben és eszméleten levő teremtményeket egy örökké égő tüzes helyen gyötri‘, míg másokat hosszú időn át az úgynevezett „tisztítótűzben“ tartogat, ahol állandó büntetést és gyötrelmet kell elszenvedniők. Jehova nevét üzleties célokra használták, azt tanítva, hogy meghallgatja ama bűnös emberek imáit, akik ilyen „imákat“ pénzért mondanak, állítólag a „tisztítótűzben“ szenvedőkért. Ily gonosz gondolat sohasem támadt Jehovában, amiért az ilyen tanítás felette megszentségte-