A lap nincsen korrektúrázva
20
nem feleltetek: azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem.“ — Jeremiás 7:13, 14.
34
Az Ő bánásmódja által, melyben hűtlen népe Jeruzsálemben részesült, kinyilvánította eltökélt szándékát, miszerint a szövetségszegők semmiképpen sem menekülnek meg kezének büntetésétől. A mai „kereszténység“ oly nemzetekből alakul, amelyek magukat jogtalanul keresztényieknek nevezik és azt cselekszik, amit tévesen „keresztény vallásnak“ neveznek. Minden gonosz cselekedet, amit az Úr prófétája által kifejezésre juttatott, továbbá az izraeliták elvetemedett cselekedetei Siló bukásáig, még ma is folyamatban vannak amit azok folytatnak, akik úgynevezett „keresztény vallást“ ápolnak, t. i. a nép, de különösen a klérus amely Jehova nevével és királyságával önző és nem becsületes célokra való törekvés által visszaél. Bizonyos tehát, hogy mindaz, ami Silóval történt, csupán példaképe annak, ami rövidesen a „kereszténységre“ következik.
35 Jehova az Ő prófétái által szólott a néphez (amint mondja): „Korán keljetek útra és szólaljatok meg".
Virradatkor, amidőn Isten az ő népével érintkezésbe lépett, megkezdte tanítását. Prófétái már kora reggel talpon állottak, hogy a népnek prédikáljanak, amiért az emberek az Úr prófétái ellen nagyon kikeltek. Hasonlóképpen panaszkodnak ma a felekezetieskedők Jehova tanúira; neheztelnek, hogy ezek a tanuk korán reggel felcsengetik őket, felébresztik és nekik az Urról beszélnek; a papság azután rendőrileg letartóztatja és bíróság elé idézteti őket. Jehova az ő figyelmeztető üzenetét elég hosszú ideig hirdettette bosszúállása napjának bekövetkezése előtt, hogy meghallgatására mindenkit elegendő időben részesítsen.
36 Jeremiás 40 évvel Jeruzsálem pusztulása előtt utasítást nyert a város figyelmeztetésére, és Ezékiel 7 évvel
Jeruzsálem bukása előtt prédikálta a figyelmeztető üzenetet. Az Úr mondja: ’Kiáltottam, de ti nem válaszoltatok‘. Tartsuk emlékezetben, hogy 1918-ban az Úr templomához érkezett és ezen időpont előtt 40 éven át illési munkát végeztetett az emberek között. A „The Watchtower" 1879-ben jelent meg először, figyelmét már az első példánytól kezdve az „utolsó napok“-ra és a világra következő nyomorúság idejére fordította. Ezt a munkát Illés és Keresztelő János példázták, de ez a munka 'Isten példaképi népe szivének ő hozzá való fordítását’ elmulasztotta. (Malak. 4:5, 6; Luk. 1:13—17) Az illési munka a „kereszténységnek" helyes útra való térítését is elmulasztotta. A „szervezett keresztény vallás“ vagy a magukat „keresztényeknek“ nevező felekezetieskedők voltak azok, akik 1918-ban Isten hűséges szolgáira rontottak, mert az illési munka szolgálatában állottak. Ezek az illési munkának megszakítás által véget vetettek. Ezek a felekezetieskedők ahelyett hogy megjavultak volna, Jehova tanúinak üldözését tovább folytatják, akiket Isten a nép figyelmeztetésére és nevéről való tanúskodás végett küldött. Mit eredményezhet tehát az ily cselekedet?
37
Jehova a fenti kérdésre ekképpen válaszol prófétája által: „Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem." (Jeremiás 7:14) A látható templomot, amelyet Jehova Isten tiszteletére Salamon király uralkodása idején építettek, Jeremiás idejében megszentségtelenítették és „latrok barlangjává" változtatták. Izrael vezetői, a papok, Isten törvényét elvetették, emberi hagyományokat követtek és emberek által kieszelt ördögi tanokat tanítottak. Mivel a „ház" a Minden¬
ható Isten parancsára épült és az ő neve helyeztetett rá, s mivel imahelyről volt szó, az egyszerű izraelita nép ebből azt következtette, hogy Isten sohasem engedi meg az ellenségnek, hogy ama házat vagy Jeruzsálem városát, ahol a templom állott az ellenség elpusztítsa, még abban az esetben sem, ha a papok és a nép Isten törvényszövetségét megszegik, mivel a templom egy jelkép volt. Azon hitük, hogy a templom az ellenség minden támadásával szemben védelemben részesül, juttatta őket azon felfogásra, miszerint „frigyet kötöttek a halállal“ és a „sírral szövetséget csináltak“ abban a hitben mintha a látható templom minden bajjal szemben valami csodaszer lett volna. A templom felépült és ők egyedül a templomban, nempedig Istenben bíztak.
38 Ami Jeruzsálemmel történt, a „kereszténységen“ megismétlődik, avval a különbséggel, hogy ez alkalommal sokkal nagyobb méretű lesz. Ezekben az „utolsó napokban“ a római katolikus hierarchia, mely a szervezett felekezetieskedők élén áll és a „kereszténységnek“ nevezett szervezett vallás vezetője, avval kérkedik és Isten nevében jogot formál ahhoz, mivel magát Isten látható földi képviselőjének nevezi. Ezáltal elhitette a köznéppel, de különösen a „katolikus néppel“, és azt a benyomást keltette, mintha a ‘katolikus egyház az ellenfél minden támadásaival szemben védve lenne‘. A katolikus papság már évszázadok óta hetykén szól a néphez, mintegy a következő szavakkal: „A katolikus egyház az Isten egyháza és felette a pokol tornácai sosem győzedelmeskedhetnek, bármi is történik“. Jehova prófétája már előre megjövendölte, beszédüket (ahogyan valóban cselekszenek): „Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket." (Ésaiás 28:15) Néhány őszinte emberrel elhitették, hogy az a néhány ember, akik a katolikus egyházat alkotják és felette uralkodnak, minden bajjal szemben csodaszerül szolgálnak, minekfolytán tehát a katolikus szervezetben való tartózkodás védelmet jelent. Ezek a vallásvezetők Jehova Isten nevét emberi hagyományok tanítása által megszentségtelenítették, igéjét erejétől megfosztották, az embereket megtévesztették, s őket a vallás vezetők iránti tiszteletre és magasztalásra bírták. Jehova Isten kinyilatkoztatta tehát ezen vallásszervezet teljes pusztulását ismertető szándékát. A képmutató „kereszténységnek“, de különösen papságának, mondja Jehova: „Jég söpri el a hazugság oltalmát ... És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségetek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket." — Ésaiás 28:17, 18.
39
Mielőtt azonban Jehova a „kereszténység“ felett kimondott ítéletét végrehajtaná, „népet választ ki nevéért“, s mint tanúit a nemzetekhez küldi, hogy hirdessék az ő nevét, és a „kereszténységet" figyelmeztessék. Tanúit együtesen a „gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán“ példázza. (Ezékiel 9:2—11) E hűséges tanuk csoportját utasította az Úr, haladjanak át a „kereszténységen“ és pecsételjék el az őszinte „keresztények“ homlokát, akik jajgatnak és jajveszékelnek az álszent szokások és a felekezetieskedők által a „kereszténységben“ elkövetett törvénytelenségek felett. Az Úr ismertető jellel látja el az ily őszinték homlokát tanúi által olyképpen, hogy őket Isten igéjének ajándékában részesíti, miáltal Jehova szándékai felől beható ismeretet szerezhetnek, az elvetemedett vallásszervezetből kimenekülhetnek, Isten Királyánál keresve menedéket. Jehova tanúi utasítva lettek, hogy az őszinte emberek feladatát és kötelességet ismertessék. Azért tehát meg kell őrizniük feddhetetlenségüket Isten előtt „ugyanazon harcba való felkészülés ellen", azaz Jehova szándékát erélyesen, bátran és félelem nélkül kell hirdetniük, az
