A lap korrektúrázva van
160
Engesztelő művelet
11 A cselekmények az engesztelés napján a következőképpen folytak: A két kecskebakot a pitvarba vezették, hogy engesztelőáldozatra készen álljanak. A főpap azután sorsot vetett s az egyik sors arra a kecskére esett, amelyet Jehova elé állították és Azázelnek küldtek. De mielőtt elküldték volna, meg kellett történnie az engesztelés műveletének a tulok és az Úr bakjának vére által. Az előképben először levágták a fiatal bikát s vérét a szentek szentélyébe a szt. helyre vitték és a kegyelem táblájára hintették. Azután az Úr bakját vágták le és a pap a bak vérével is „ugyanúgy cselekedett mint a tulok (bika) vérével.” Így szerzett engesztelési a pap magáért, a házáért és egész házanépéért. Azután ki kellett mennie az oltárhoz a pitvarba és engesztelést szereznie érte azáltal, hogy a tulok és az Úr bakjának véréből az oltár szarvára kent és az oltár
körül hintett. — Mózes III. 16:12—19
12 Miután ezt elvégezte a 12—19. versek értelmében, az eleven- vagy a bűnbakra került a sor, amint írva van: „Miután pedig elvégzi a szent helyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot.” — Mózes III. 16:20
13 A hasonmásban azt jelzi, amidőn az Úr a templomhoz érkezett az ítéletre, s ennek a munkának egy része a szentély megtisztítása és a hű maradéknak a „gonosz szolgától”, akit „bűn emberének” is neveznek, való elválasztása. Az eleven bak előhozatala és Azázelnek való küldése ugyanezt a gonoszszolga-osztályt példázza, az osztályok leggonoszabbikát, a „bűn emberét”. Ez a „gonosz szolga" oly szellemi szülöttekből áll, akik egykor a királyság örökösei voltak. A bűnbak tehát e ponton azokat példázza, akik a hasonmásban a nagy engesztelés napján megigazultak. Lélektől fogamzottak és hűtleneknek bizonyultak, s az Úr ezen osztály felől intézkedik, amidőn ítélkezni fog a templomban. Ami a sátorral kapcsolatban történt, a világ végén történő eseményeknek volt az előképe, (Kor. I. 10:11) ami azt jelenti, hogy abban az időben, amidőn Jézus Krisztus a templomban ítélkezni megjelenik.
14 Áron főpap azután Izrael gyülekezete előtt nyilvánosan közölte az eleven, bűnbakot illetőleg: „És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét és mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arra való emberrel a pusztába.” — Mózes III. 16:21
15 Áronnak az eleven bakkal való cselekménye semmiképpen sem azt jelenti, hogy a bűnbak a pap és az ő háza helyébe szerez értük engesztelést. Sőt ez inkább arra az időre mutat, amidőn a Szentlélek szószólói és segítői tevékenységé megszűnik és Jézus Krisztus fogja teljesen felkarolni az Istennek szentelteket, intézkedik a szellemi szülöttek felől és a „bűn embere" megismertetik. (Thess. II. 2:1—10) Áronnak a bakra helyezett két keze Jézus Krisztusnak, a nagy főpapnak teljes hatalmára mutatnak a bűnbak osztálya elleni működésében annak leleplezése miatt és a hűtlen osztálynak Isten szervezetéből való eltávolításának okára is rámutatnak. A fej az a rész, amelyen a felelősség nyugszik s azt fejezi
ki, hogy az „eleven bak" nem hivatkozhatik tudatlanságra mint mentő okra. Ésaiás 58:1-ben van megparancsolva, hogy a szellemi-osztály figyelmét fel kell hívni az Úr cselekedetére, hogy tudatlanságra ne hivatkozhasson. Azáltal, hogy a pap minden bűnt az eleven bak fejére olvasott, az van kimutatva, hogy azt nyilvánosan hirdeti vagy fejezi ki, hogy nem lesz kíméletes ennek az osztálynak lázadásával, engedetlenségével és a Sátán szervezetével szemben való kacérkodása iránt és azt nem bocsátja meg. Ez azt jelenti, hogy ennek az osztálynak valódi állapotát ismertetni kell.
16 Mindkét bakot Izrael fiaitól vették, de az eleven bak jelképileg nem szolgált híven az Úrnak. A hasonmásban a két kecskét az emberek közül vették, akik az Úrhoz tértek s magukat neki szentelték; A „gonosz szolga” azonban hűtlennek bizonyul és hiába részesült Isten kegyelmében; nem szolgálja híven Isten érdekeit a hasonmási izraeliták között s közülök többeket bűnre indított. A gonoszszolga-osztály tagjai tehát törvényszegők vagy igazságtalanok. Az ily igazságtalanságot a Sátán szervezetével való közösségük képezi, amiáltal a világból beszennyeződtek és Sátán szervezetével vagy a világgal való titkos egyetértésükben ellenállnak Isten szervezetének és erőszakosan lépnek fel azzal szemben. Ezek szövetségszegők, s emiatt halálra méltók. — Róma 1:30—32
17 Mindkét kecskebakot elővezették és az izraelitákért bemutatták; de mivel a bűnbak nem lett a nép bűnének viselőjévé, a bűnöknek reáolvasása, amint a szöveg elmondja, nem is vihette át reá a nép bűneit s nem lehetett a köz jótevőjévé. Az eleven bak következőleg senki részére sem jelentett engesztelést. Azonkívül azok a bűnök, amiket a főpap az eleven bakra olvasott, más fajták kellett hogy legyenek, mint amelyekért az engesztelő vér, amit a kegyelem táblájára hintettek, engesztelést szerzett; mert az Úr nem emlékszik meg többé az eltörölt bűnökről. „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (103. zsoltár 12) „Mert megkegyelmezek álnokságaiknak és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.” (Zsidók 8:12) A bűnök és törvényszegések ellenben a bűnbak-osztály fejére rakattak, mivel ez az osztály elmulasztotta a népnek Isten parancsai szerinti figyelmeztetését. (Ezékiel 3:17—20) Nem tiltakoznak Sátán képviselőinek Jehova bizonyságtevőivel szemben elkövetett igazságtalan cselekedetei ellen. Jézus ugyanezt a szabályt fejezte ki a következő szavakban: „Nagyobb bűne van azért annak, aki a te (az ellenség) kezedbe adott engem (Jehova tanúbizonyságát)." (János 19:11) Erről a hűtlen szövetségszegőről, az „eleven bakról” vagy bűnbak-osztályról áll megírva: „És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak.” (Ésaiás 65:15) Ezzel a legfőbb bűnösöknek vannak jellemezve a földön az eleven kecskebak-osztály tagjai, s ezek képezik a „bűn emberének, a pusztulás fiának” nevezett osztályt. — Thess. II. 2:3
18 A bűnbak-osztályról áll megírva: „Jaj a világnak a botránkozások miatt, mert azüksége, hogy botránkozások essenek: de jaj annak az embernek, aki állal a botránkozás esik." (Máté 18:7) „Ha tanácsoman állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek és
