A lap korrektúrázva van
167
látozva volt. Dávid király egyik ősének volt a leánya és a Júda törzséből származott az Úr Jézus is. (Mózes II. 6:23; Ruth 4:20—22) Áron utódai tehát a papokkal és a királyokkal álltak rokonságban Isten választott népe között. Amint a feljegyzésből kitűnik a leviták először említtetnek Mózes IV. könyvében, amint a sátorban szolgálnak: „Hanem a lévitákat rendeld a bizonyság hajlékához (a sátorhoz) és minden edényéhez és minden ahhoz valókhoz; ők hordozzák a hajlékot és annak minden edényét és ők szolgáljanak mellette és a hajlék körül táborozzanak. És mikor a hajléknak elébb kell indulni, a léviták szedjék azt szét, mikor pedig megáll a hajlék, a léviták állassák azt fel, az idegen pedig, aki oda járul, meghaljon ... A léviták pedig tábort járjanak a bizonyság hajléka körül, hogy ne legyen harag Izrael fiainak gyülekezetén; és megtartsák a léviták a bizonyság hajlékának őrizetét." — Mózes IV. 1:50, 51, 53
10 Az írás tudósításából nem tűnik ki, hogy a léviták a sátor építkezésekor segédkeztek; ebben az összefüggésben mindazáltal a Júda és a Dán törzse van említve. A léviták szolgálata a sátorral kapcsolatban a bizonyságtevés sátorának befejezése után van említve elsőízben. Ama tény is mutatja, hogy a léviták főképpen az Úr szolgálatára különíttettek el, hogy ők nem köteleztettek hadiszolgálatra — Mózes IV. 1:47—54; 2:33
11 Amidőn Isten az egyiptomiak elsőszülötteit megverte, Izrael törzseinek elsöszülötteit elkülönítette, akiket rendkívüli kedvezményben részesített. Miután az izraeliták Egyiptomból kivonultak, a léviták választattak az elsőszülöttek helyére és rendeltettek a sátor szolgálatára. Erről áll megírva: „Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: Imé én kiválasztottam a lévitákat Izrael fiai közül minden elsőszülött helyett, amely az ő anyjának méhét megnyitja Izrael fiai között: azért legyenek a léviták enyéim. Mert enyém minden elsőszülött; amikor megöltem minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek; én vagyok az Úr“. (Mózes IV. 3:11—13) „Válaszd a lévitákat az Izrael fiai közül való minden elsőszülött helyett; és a léviták barmait az ő barmaik helyett és legyenek enyéim a léviták. Én vagyok az Úr!" (Mózes IV. 3:45) Azután a léviták megtisztíttattak és az Úr elé rendeltettek külön szolgálatra. Tisztán elkülöníttettek a törzsektől. „Ezután vidd a lévitákat az Úr elé és Izrael fiai tegyék kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában. A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére: azután készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül. És állassad a lévitákat Áron elé és az ő fiai elé és lóbáld meg őket áldozatul az Úrnak. És válaszd külön a lévitákat Izrael fiai közül, hogy a léviták legyenek enyéim. És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. Így tisztítsd meg őket és lóbáld meg őket áldozatul." — Mózes IV. 8:10—15
12 Ama tény, hogy az elsőszülöttek helyett az egész Lévi törzse elkülöníttetett az Úr szolgálatára, nagyon meggyőző bizonyíték, hogy a léviták, a papok, valamint a segédpapok „a mennyben feljegyzett elsőszülöttek gyülekezetét" példázták,
amely Isten híveiből áll, akik a királyi ház tagjai¬
vá tétettek. (Zsidók 12:23) „A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izrael fiai között és odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az ö fiainak Izrael fiai közül, hogy Izrael fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában és hogy engesztelést végezzenek Izrael fiaiért és ne legyen Izrael fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izrael fiai." — Mózes IV. 8:18,19
13 Az, hogy Áron és fiai a bizonyságtevés sátorában papi szolgálatot végezhettek, Istentől kapott kiváltságuk volt s azáltal a lévi törzséből való többieknek nem jutott kevesebb kiváltság osztályrészükül, kik a sátorral kapcsolatban a papság segítőiképpen szolgálhattak. Mivel a léviták a papságnak ajándékul adattak, hogy a sátor körül mint kisegítők szolgáljanak, amellett szól, hogy a léviták a főpapi ház népe voltak. A tulok és az Úr kecskebakjának áldozatában Lévi egész törzsének képviselve kellett lennie, mert meg van írva: „Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé és úgy szerezzen engesztelést magáért és házanépéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az öve." (Mózes III. 16:11) Ugyanazt cselekedtek az Úr kecskebakjának vérével, ami a tulokkal történt. (Mózes III. 16 :15) A papok és a léviták egymás testvérei voltak, mivel egy családhoz tartoztak. A főpap az egész Lévi-törzs főpapja volt. (Mózes V. 33:8) A papok és a többiek a Lévi törzséből mindig egymás társai voltak. A törzsnek nem papi része azon testvéreknek szolgált, akik a papi tisztségben szolgáltak. Mindkét rész az Úr
szolgája volt; de nem volt egyazon szolgálat kijelölve mindeniknek. Hasonlókép van Krisztus testében is; mert „az Isten helyezte a testbe a tagokat. mindeniket a maga tetszése szerint." „Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta". (Kor. I. 12:18, 20) A lévi törzsének nem papi tagjai nem úgy szolgáltak a papoknak, mintha embereknek lettek volna a szolgái, hanem „mintegy az Úrnak" az Úrtól részükre kijelölt helyen. Isten gyülekezetének tagjai is ugyanarra kaptak utasítást: „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek." (Kolossá 3:23) Az Úr szervezetében nem helyezhető mindenik egyazon tisztségre. Némelyek felelősségteljesebb tisztséget töltenek be a többieknél.
14 A papokra más kötelezettségek voltak bízva, mint a nem-papokra, s a léviták éppen úgy, mint az alpapok a főpap személye vagy teste útján voltak képviselve. Ellenérvül azt hozzák fel, hogy a léviták az engesztelés napján nem mentek be a sátor szentek-szentélyébe. Ez az érv mindazáltal megdől, mivel az engesztelés napján a segédpapok sem mentek be a szentek-szentélyébe, sőt a szentélybe sem; mert csupán a főpapnak volt szabad belépnie oda az engesztelés napján. (Mózes III. 16:17) Nem hivattathattak az összes léviták a papságra, mivel a sátor-szolgálat kijelölésekor nem volt sok papra szükség. Ez azonban semmi esetre sem azt jelenti, hogy a nem papi-osztály kevésbé volt hűséges, mint a papi¬osztály. Mindnyájuknak híveknek kellett lenniük, ha az Úr elismerését bírni akarták; s a bibliai tudósításból kitűnik, hogy hívek voltak az Úrhoz, Jehovához, az ő papjához, és a Júda törzséből származó királyához. „Mi mellettünk van pedig az Úr, a mi Istenünk, akit mi el nem hagytunk;
