A lap korrektúrázva van
3
A TI OKOS TISZTELETETEK
Ábrahám magzata annyi lesz, mint csillag az égen és homok, a tenger partján, hozzátette Jehova a zsidó hívők maradékaihoz a felszentelt hívőket a nem Zsidók közül és együttesen beoltatnak az Ő Theokratikus szervezetében, képezve így a szimbólikus Olajfát. Ez kipótolja a hűtlen Izrael népe által hagyott helyet és betölti Jehova mennyei királyi családját, addig a számig, amelyet Isten meghatározott. Ez a Keresztyének iránti tett, akik pedig nem természetes magzatai Ábrahámnak és így nincsen szerződésük Jehovával, Isten váratlan és különös kegyelme volt. Ez a szeretet annyira
felülmúl minden emberi elképzelést, hogy sértette az öntudatos természetes Izraelitákat. Bár kívánták Isten kegyelmét, vallásos önérzetük nem hagyta, hogy másokhoz kegyesek legyenek és még a nekik adott Isteni kegyelmet is visszautasították. De azok, akik hálásan fogadták Isten kegyelmét, tovább is élvezték azt.
HIVATKOZÁS ISTEN SZERETETÉRE.
6 Pál apostol a Rómabeliekhez intézett levelének tizenegyedik fejezetében felhívja úgy a természetes zsidók, valamint a pogányok figyelmét az Isten kegyelmére. Akkor alapul vette hatalmas erejű könyörgésében, melyet Isten felszentelt népéhez intézett, hogy tettel válaszoljanak reá. „Kérlek ezért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". — (Rom. 12:1). Nem a hitetlen Zsidókat és Keresztyéneket hívja fel, hogy áldozzák fel magukat Isten cselekvésére, hanem Pál az Istenben lévő testvéreknek könyörög, akik Jézus Krisztuson keresztül testvérei Istenben, Azokhoz tehát, akik annyira Istennek szentelték magukat, mint Pál, „ágak” voltak az „olajfán", mint ahogy Pál maga is. Néhányan, „természetes ágak" voltak, mert a Zsidók közül jöttek, mások olyanok voltak, mint a vad olajfáról oltatott ágak, mert a pogányok közül jöttek. De mindezek testvérek voltak a Krisztusban, akik között nincs faji vagy nemzetiségi különbség. És miután Pál különös apostola volt Krisztusnak a Keresztyénekhez, még nagyobb felelősséget érzett, mikor a Cézárok fővárosába, a pogány Rómába írt.
7 Minden ilyen felszentelt szolgálója és testvére Krisztusban megkapta Isten kegyelmét? Ezért, kellett őket a megfelelő tettekre felhívni. Pál azért volt képes felhívni tettekre testvéreit, mert egyike volt a Bárány 12 apostolának és így egyik látható tagja Isten kormányzó testületének. Mintha Isten beszélt volna Theokratikus szervezetén keresztül azokhoz, akik az Ő kegyelmét befogadták.
8-9 Máshol, ugyanebben a levélben az apostól könyörög testvéreinek, hogy helyesen viselkedje-
nek (Pál lev. a Rom. 15:30, 16:17). De itt is Jehova teljes kegyelmére alapítja könyörgését, ahogy Pál leírja azokat. Miután Isten mindenekfölötti kegyelme kiterjed reájuk, fel kell használják az alkalmat és megkülönböztetést, hogy úgy éljenek
vele. Igy teljes szívvel szól Pál a Theokratikus szervezetbeli testvéreihez: „Kérlek ezért Isten szeretetén keresztüli testvéreim" Keményszívű és Érzéketlen kell legyen az valóban, akit Isten kegyelme és jósága nem hajt megfelelő tettekre.
9 Nincsen tehát sem fenyegetés, nem nyomás vagy erőltetés, csak szeretettel vonzza Isten először a természetes Zsidókat és ezután a Keresztyéneket. Ha ez a szeretet nem szül szeretetet abban, akinek ezt mutatta Isten és az nem érezte
szükségét, hogy viszonozza azt, akkor nem lehet az Isten önkéntes szolgája és nem kötnék elszakíthatatlan szálak Hozzá. Megcsúfolná Isten kegyelmét; és arra az egyénre az Isteni kegyelem pazarlás volna. Pál szavai világosan tanácsot ad, hogy ne úgy tegyük, mint ahogy Korinthusbeli testvérei cselekedtek: „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét” azaz „elfogadni Isten kegyelmét és azután elpocsékolni azt". II. Kor. 6:1. Goodspeedl.
10 Isten egy teremtménye sem veheti Isten szeretetét és kegyelmét magátólértetődőnek, hogy azzal visszaéljen, amint a zsoltáros is mondja: „Irgalmas és könyörületes az Ur, késedelmes a haragra és nagykegyelmű. Jó az Ur mindenki iránt és könyörületes minden teremtményéhez". De a zsoltáros meg is mutatja a szavak megfelelő értelmét, amikor hozzáteszi: „Dícsér téged Uram, minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. Országodnak dicsőségéről szólnak és a te hatalmadat beszélik" — (Zsolt. 145:8—11). Csak a hűségeseknek folytatja tovább a kegyelmét az Ur, mert csak a hűségesek értékelik az isteni kegyelmet, mutatva azzal, hogy a megkülönböztetéshez méltóan élnek és igyekeznek Isten szeretetéhez méltóan járni. Azok, akik elfelejtik a kegyet, melyet Isten nekik mutatott azon felül, amit a méltányos és jó ítélet megkíván és akik közömbösek lesznek, nemtörődők és a szolgálnivágyás nélkül élnek, nem maradnak meg Isten kegyelmében.
11 Nincsen jobb példa, mint maga Izrael népe. Mióta kiűzték őket Egyiptom országából, ismételten elhagyták Jehovát és tiszteletét és megvetéssel viseltetlek az Ő kegyelme iránt. Nagy türelmességével és kegyelmével visszahelyezte őket
kegyeibe és megszabadította őket ellenségeiktől. Végül azonban elkövették legnagyobb bűnüket az Ur saját Fia ellen; és Jehova Isten visszavonta tőlük különleges kegyelmét. Csak azok számára folytatódott, akik értékelték Isten kegyelmét és Fián keresztül az igazságát és nem azonosították magukat Izrael engedetlen népével. Ezért Isten jósága a Keresztyének felé fordult: „akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pe
