Malakiás (6. rész)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, May 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
9-10 szám
1937 május hó
TARTALOM
Malakiás a V. rész folytatása
74
Malakiás VI. rész.
80
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
80
igazságát hirdetni tartozik és bátran tartozik beszélni minden elferdítéssel szemben. Ezt azáltal tehetik meg, hogy az igazságot nyomtatásban széleskörben terjesztik, ebből áll az ő mostani munkájuk.
50 Azonkívül a próféta így szól: „Az Isten törvényét (tehát nem emberi rendeléseket), amely Isten szájából származik." A papi osztály Isten törvényének tartozik engedelmeskedni és másokhoz vinni tartozik azt, olyanokhoz, akik hallgatni akarnak arra; mert Jehova küldi őket bizonyságtevőiképpen, hogy hirdessék az ő nevét és igéit. Miképpen Keresztelő János Isten küldötte volt, hogy Jézus isteni küldetését bejelentse, úgy most a papi osztály maradéka Isten küldötte, hogy Jehovát, az ő királyát és országát hirdesse. Keresztelő Jánost megölték, mivel Isten ítéletét bejelentette a királynak, Heródesnek és a zsidó-hagyományvallás gyakorlóinak. Heródes zsidó prozelita volt és látszatból gyakorolta a szokásokat. (Márk 6:14—29) Jézus Krisztus Jehova küldötte aki Jehova előtt az utat készíti s aztán nyomban eljött a templomához is. (Malakiás 3:1) Ezért mondta Jézus ismételten magáról mint Jehova küldöttéről, Jehovát tüntetvén fel, mint aki „őt elküldte". Most a templomban levő Jézus Krisztus küldi maradékát, amiképpen meg is mondta tanítványai felől: „Miképpen te küldtél engem, én is úgy küldöm őket a világra." (János 17:18) „És ismét monda nekik Jézus: Békesség nektek! Miképpen az Atya küldött engem, én is elküldelek titeket!" (János 20:21) A maradék tagjai közvetlenül az Úr Jézus Krisztus parancsnoksága alatt küldetnek Jehova szolgálatára, mint az ő tanúbizonyságai. Jézus Krisztus gyűjtötte össze hű tanúbizonyságait a templomban s ezen a rejtett helyen tanítja őket; aztán el kell menniök és a nyilvánosság előtt kell közölniük, amit ott tanultak. (Máté 10:27) Amennyiben a maradék ezt az
Istentől nyert parancs értelmében teszi, Istenhez, az Atyához közeledik s az ő szervezetéhez, vagy „anyjához", amelynek feje és az Atyához legközelebb álló Jézus Krisztus; mindezt Jézus Krisztus és az ő hű követői Jehova nevében és nevéért cselekszik.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937, jan. 1.)
Malakiás
(6. rész.)
„Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom". - Zsoltár 89:35.
1 JEHOVA hűségesen ragaszkodik szövetségéhez. Amire egyszer szavát adta, azt mindenkor be is tartja. „Nemcsak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem". (Ésaiás 46:11) „Az én beszédem... nem tér hozzám üresen, hanem meg cselekszi, amit akarok". (Ésaiás 55:11) Ha valamely teremtmény szövetségre lép Jehovával, azt mindenkor hűségesen be is kell tartania, ellenben nem részesülhet Isten elismerésében. Akik Isten elismerésében részesültek, megbízhatóknak
kell bizonyulniok. Aki Isten elismerését kellő figyelemben nem részesíti, megbízhatatlan. A szövetségbontó nem kedves Isten előtt és méltó a halálra. (Róma 1:31, 32) A vallásoskodók által követett út tehát téves és kárhozatra vezet, s az őket követők ugyanazon úton haladnak.
2 Jehova Lévivel kötött szövetsége szerint választott ki magának papokat minden törzsből. Jehova királyi házának várományosait a léviták példázták. A lévita papok közül egyesek hűségesek-
81
nek bizonyultak, de a többi, önző vágyaktól indíttatva, hűtlen maradt. Éppen így van ez ma a hasonmási lévitákkal is, úgy a papokkal mint a szolgákkal. Jehova miután követelményeit a papság tudomására hozta, ekképpen szólt a hűtlenekhez: „De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura." —
Mal. 2:8
3 Jehova előzőleg tudatta a papokkal, hogy nem részesítették tiszteletben az ő nevét. Nevét meggyalázták s azért szól Jehova ekképpen hozzájuk: „Ti papok, akik útáljátok az én nevemet." (Mal. 1:6) Letértek az útról, mert tökéletlen áldozatot nyújtottak be az Úrnak. A hasonmási papságnak is magasztaló áldozatot kell benyújtania „Istennek (de nem embereknek)".. (Zsidók 13:15) Jézus Krisztus templomához jövetelekor a királyság várományosai és a papság hűtlennek bizonyultak, mivel letértek az igaz útról és tökéletlen áldozatot nyújtottak be az Úrnak. 1917-ben mindannyian többé kevésbbé szennyeseknek bizonyultak és azért fordult ellenük Isten haragja, de tudatlanságuk és téves tanításban való részesedésük részben mentségükre szolgál. Sokan közülök többé már nem tértek vissza a helyes útra, ámbár az Úr velük azt megismertette. Az elbizakodottak és beképzeltek nemcsak helytelen útakon járnak, hanem cselekedetükkel „Isten törvényét is meggyalázták". Ezt emberi hagyományok követése által teszik, amit Isten törvénye magyarázatának minősítenek; magukat Isten igéje tanítóinak és magyarázóinak nevezik és ezen téves magyarázatuk által az idők folyamán sokakat annyira megtévesztettek, hogy nem volt többé bizalmuk Isten földi szervezetével szemben. Isten nevét „jellemfejlesztési" elméleteik, földi vezetők felmagasztalása által meggyalázták, sokakat elkedvetlenítettek, akik látták, hogy az ilyen jellemfejlesztési kísérletekkel nem sokra mennek, mégha tovább is folytatják, mert továbbra is csak tökéletlenek maradnak. Tökéletlenségük és a tökéletességre való hasztalan törekvésük mindenkor tudatva volt velük. A jámboroskodók önmagasztalással, mint a tökéletesség mintaképével dicsekedtek, magukat mások fölé helyezni és felmagasztalásban részesíteni igyekeztek, hogy maguknak követőket szerezzenek. Ezért és sok más bűnös cselekedet miatt küldötte ki angyalait Jézus Krisztus, hogy az ilyeneket feljegyezzék és királyságából kivessék, mert sok bajnak előidézői és törvénytelenségek cselekvői lettek. (Máté 13:41) Sokan nagyon csodálkoztak az egyes gyülekezetek között uralkodó feszültség miatt, ámbár azt állították, hogy a jelen igazságban vannak. A Szentírás világosan kiemeli, hogy már a templom megítélésének kezdetén szükségesnek bizonyult a hűséges papi-osztály különválasztása a hűtlen osztálytól; bizonyára szellemi tekintetben.
4 Jehova ekképpen szól a hűtlenekhez, akik a törvényszövetséget megszegték: „Felbontottátok Lévi szövetségét.“ Ez ugyan a testi Izraelre vonatkozik, de ugyanez mondható a szellemi Izraelről is. Mindaz, ami a testi Izraellel történt abból tűnik ki, hogy Jójadának (Eliásib főpap fia) fiai közül is egy veje volt a horonitbeli Szanballatnak, akit Nehémiás mint hűtlent elűzött. Erről
mondja: „Emlékezzél meg róluk én Istenem, a pap-
ságnak és a papság szövetségének és a lévitáknak ilyen megfertőztetéséért!" — Neh. 13:28,29
5 Két úrnak egyszerre senkisem szolgálhat. Aki hűségesnek akar bizonyulni az Úrral szemben, semmiféle közösséget sem szabad ápolnia az ördöggel és annak szervezetével. Egyesek a hasonmási papok és a szellemi Izrael közül a világgal keveredtek, de egyúttal Jehova Isten tetszését és szolgálatát keresték. Ez a világgal való megalkuvást jelent. Isten szervezetében betöltött állással szemben való visszaélés, haszonlesés és személyes előnyök kivívása végett, hűtlenséget jelent. Az ilyen haszonlesők jogtalanul használják az igazságot önző céljaik és személyes élvezetek utáni vágyaik kielégítésének palástjául. Az igazságot másokkal nem tudatják, hanem ellenséges magatartást tanúsítanak azokkal szemben, akik az igazság örömüzenetét a szomjúhozó lelkekhez elviszik. A hűtlenek, emberektől való félelmükben, mások tetszését keresik, ami azt bizonyítja, hogy megszegték a törvény szövetséget. Úgy viselkednek, mintha az Urat szolgálnák, de vak és sánta áldozattal áldoznak neki s ezáltal gyalázzák Jehova nevét.
6 Az engedetlenek közé soroltatnak azok is, akik makacsságuk miatt a templom megítélésekor a „gonosz szolga" osztályhoz kerültek, valamint a „választott vének" osztálya is, amely elutasítja az Úr figyelmeztetését. Ezekhez az Úr így szól prófétája által: „Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép előtt, amiatt, hogy meg nem őriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel". (Mal. 2:9) Jehova megtisztította a szentélyt Jézus Krisztus által, miáltal a hűtlen „papság" és a Lévivel kötött szövetség felbontói Isten és mások előtt is, akik az Úr szellemével bírnak és neki hűségesen szolgálnak, megvetésben részesültek. Istennek a hűtlen „papság" szolgalatára szüksége nincsen, szövetséges népét és a jóindulatú embereket ő részesíti igazsága ismeretében, minden tekintet nélkül a makacsokra és hűtlenekre, akik az igazság bizonyságtevését gátolják. Jehova a hűségeseket bizonyságtevőinek nevezi és Jézus Krisztust, minden hatalommal felruházott szolgáját bízza meg az ország érdekeivei és ruházza rá minden „javait". Jehova azután így szól a hűtlenekhez: „És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak (szolgáimnak) és megöl titeket az Úristen, és szolgáit más névvel nevezi (tiszteli) “. (Ésaiás.65:15) A „talentomok" a haszontalan és hűtlen szolgától elvétetnek és a hűségeseknek adatnak át. (Máté 25:28, 29) „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megútáltatnak". Az Úr felismerteti a papi-osztály hűséges és hűtlen tagjait és a hűségeseket használja fel szándékának megvalósítására.
7 A papi-osztály kimagaslói személyválogatók a törvény alkalmazásánál, illetve "egyoldalúlag kezelik a törvényt“ (angol ford.). A „választott vének" osztályát alkotó beképzeltek és hanyagok még ma is ezt mondják: Az Úr azon törvénye vagy előírása, miszerint a bizonyságtevést családonként kell végezni, csak Isten népének egyszerűbb tagjaira vonatkozik, minélfogva ezt a törvényes előírást csak nehezen lehet alkalmazni a gyülekezet „kimagasló" vagy „választott" véneire. Ezek az elbizakodottak beképzeltségükben azt hiszik,
82
hogy szerintük sokkal kimagaslóbb állást töltenek be, semhogy egy ilyen „lekicsinyítő szolgálatban" közreműködjenek. Ezek a „választott vének" és nagyképűsködők Isten törvénye erejének csökkentésére törekszenek, azaz halkan hirdetik, nehogy azt a benyomást keltsék, mintha túl durván járnának el a papsággal és felekezetekkel szemben, amint azt a politikusok tenni szokták, akik a vallást önző céljaikra használják. Amidőn Isten törvénye ellentétbe került az állam, emberek által létesített, törvényeivel, ezek, a hűtlenek meghajoltak a földi uralkodók előtt azt mondván, hogy ezek az úgynevezett „felsőbb hatalmak" és ezt hozták fel mentségül az üzenetnek házról-házra való terjesztésével, szemben, amit Isten parancsaival szemben való engedelmességből végezni kell. Magas és tiszteletteljes állásaikat a felkentek között is megtartani igyekeztek, hogy ezáltal a mások feletti uralom szerepét játszhassak s bölcseségüket és hatalmukat fitogtassák, ahelyett, hogy inkább az Úr parancsainak engedelmeskednének. Zúgolódtak Isten látható szervezetének eljárása ellen, akadékoskodtak és vonakodtak magukat alávetni szervezete törvényeinek. — Júdás 16.
8 Akik a „választott vének" szellemével bírnak, akaratosak és a maguk választotta úton haladnak és Isten népe egyértelmű bizonyságával a földön szembehelyezkednek. A próféta most a hűségesek érdekében a vonakodókhoz és zúgolódóhoz fordul, ezt mondván: „Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket?. Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyánk szövetségét?" (Mal. 2:10) Más szavakkal, ezek a hűségesek ezt kérdezik: ,Nem mindnyájan léptünk egyazon szövetségre Isten akaratának teljesítésére? Ha igen, miért legyen közöttünk oly feszült viszony? Nem kellene inkább engedelmeseknek lennünk és a munkában egymást támogatnunk? Szabad ellenségeskedésnek és álnokságnak uralkodnia azok között, akik magukat Jézus Krisztus követőinek vallják?' Az írás azt mondja, hogy a Jehova szándékát ismertető prófétai drámában Jehovát Ábrahám képviselte, és Ábrahám, mint Krisztus tagjainak atyja itt van, azért tartoznak most a földön élő hű maradék tagjai ígéret szerint „Ábrahám magvához". Rájuk vonatkozik az apostol ezen kijelentése: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök". (Gal. 3:29) Egyiküknek sem szabad pártoskodniok, hiszen mindnyájan testvérek és egyazon fokon állanak: „Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." — Máté 23:8.
9 A hasonmási léviták tehát újszülöttek a Krisztusban és mindnyájan szolgatársak. Egyöntetűen működjenek tehát közre Jehova nevének dicsőítésében és a testvérek sohase legyenek hűtlenek egymással szemben. A Jákobban példázott hűségesek felől áll megírva: „És most, óh Jákob, így szól Jehova, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy... mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem; ... Ti vagytok az én tanúim, így szól Jehova, akit választottam." — Ésaiás 43:1—10.
10 A szolga osztály valamennyi, tagja egyazon joggal felruházott tisztséget tölt be Jehova szer-
vezetében, és Jézus Krisztus a fő. Ez igaznak bizonyult különösen azóta, amióta Sion egy népet szült s később annak gyermekeit. (Ésaiás 66:7, 8) Ezek a tények a hűségesek figyelmét az őket akadályozni szándékozókra fordítják, akik ekképpen kérdezősködnek: Miért lenne valaki közülünk alattomos? Miért szegnénk meg az Atyával kötött szövetségünket — Egyes helyi csoportoknál még ma is előfordulnak civakodó természetűek, akik a gyülekezetekben állandó nyugtalanságot okoznak; evvel bizonyítják, hogy nincsenek összhangban Isten népével, hanem ők maguk a zavar előidézői, ami azt bizonyítja, hogy a templomon kívül állanak. A fenti kérdések most teljesen jogosan alkalmazhatók reájuk. A beképzeltek vitatkoznak testvéreikkel azon célból, hogy a dolgok menetét a saját agyuk szerint irányítsák. Az apostol figyelmeztetését figyelmen kívül hagyják aki arra szólítja fel őket, hogy legyenek állhatatosak és vegyék fel a harcot a királyság evangéliumának közös ellenségeivel. Nincsen bennük összhang és egység. (Filippi 1:27; Efézus 4:1—4) Az oly gyülekezetekben, ahol a vitatkozás állandó jelleget öltött, vizsgálja csak meg mindenki saját szívállapotát egészen komolyan, hogy megismerje, mennyire uralkodik benne a béke és egység szelleme; aki annak ellenkezőjéről győződött meg, kétségtelen bizonyítékot nyer afelől, hogy nem tartozik a templomi osztályhoz. Akik magukat valóban az Úrnak szentelték és a templomi osztály tagjai, minden igyekezetükkel a béke megőrzésére fognak törekedni, kerülve minden egymásközti súrlódást és viszálykodást, ami megbonthatná Krisztus testének egységét.
11 Izrael atyái, Ábrahám, Izsák és Jákob állhatatosan kitartottak Isten ama törvénye mellett, amely tiltja a pogányokkal való keveredést. (Mózes I. 12:1—5; 24:1—7) A pogányokkal való keveredés ellen foganatosított magatartás azt példázza, hogy a szellemi Izrael egy teljesen különvált nép, melynek minden világi befolyás alól mentesnek kell lennie. Sínai hegyén kötött törvényszövetség magábanfoglalja a „Lévivel kötött szövetséget", amely Izraelre vonatkozik, amely nemzetnek szeplőtlenül kellett képviselnie Jehova nevét és ebből kifolyólag tiltotta Isten törvénye a pogányokkal való keveredést. „Hogy valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követvén paráználkodnak és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén". — Mózes II. 34:15, 16.
12 A Moáb mezején kötött törvényszövetség szintén tiltja az ilyen keveredést. (Mózes V. 7: 1—4) Ez arra vall, hogy a Jehova nevéért kiválasztott nép, azaz az ő bizonyságtevői távol kell tartsák magukat a világtól, kerülve a világi szervezetekkel való minden megalkuvást és annak semilyen részével sem szabad közösséget ápolniok. Akik Jehova tetszésére méltóknak akarnak bizonyulni, hűségeseknek és megbízhatóknak kell lenniük. Aki megbízhatatlan, könnyelmű, figyelmetlen és közömbös, vagypedig Jehova szervezetének egyazon célból végzett munkáját és a Királyság egyértelmű bizonyságtevését gátolja, azt
83
bizonyítja, hogy semmiképpen sem tartozik a templom osztályhoz.
13 Különösen abban az időben, amidőn Jézus Krisztus az útegyengetés munkáját végezte Jehova előtt, egy nép kezdett feltűnni, amely szövetséget kötött Isten és nevének dicsőítésére, teljesen önzetlenül. Ez a nép Júdában volt példázva, mivel az a szó „Júda“ annyit jelent mint „Jehova dicsőítése". A Babilonból kiszabadult Izrael maradéka Júda és Lévi törzseiből alakult és azokat példázza, akik a templom megítélésekor az Úr előtt állottak. Erről mondja a próféta: „Hűtlenné lett Júda, és útálatosság támadt Izraelben és Jeruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, amelyet ő szeret és idegen istennek leányát vette el." — Mal. 2:11.
14 Az elbizakodottak és haszonlesők eljárása Júda osztályában annyiban bizonyult hűtlennek, mivel nem tartották be pontosan a törvényszövetséget, Jehova szervezete utasításaihoz nem alkalmazkodtak és sátán szervezetétől el nem különültek. A törvényt megrontották és förtelmes dolgokat idéztek elő Isten kiválasztott népe között. Malakiás 2:11-ben „Izrael" Jehova nevéért a világból kiválasztott népet példázza. Mivel Jeruzsálem volt a főváros, ahol Isten temploma állott, Jeruzsálem megemlítése arra vall, hogy akik a
templom megítélésekor az Úr előtt állottak bizonyos mértékben bűnösöknek bizonyultak, mivel a megkötött szövetséget hiányosnak tartották. A világból való kiválasztásuk azért történt, hogy Isten templomában teljesítsenek szolgálatot, de a Sátán szervezetével való megalkuvással és teremtmények dicsőítése által megrontották a komoly alapokon nyugvó törvényszövetséget. „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." — I. Kor. 3:16,17.
15 Aki a világból előhívatott, hogy a templomi osztályhoz tartozhasson, de amellett a világgal keveredik és vele megalkuszik, megszeplősíti a templomot. A próféta ekképpen szól Júda felől: „Júda... egy idegen isten leányával keveredett", azaz e világ istenével. Itt a Sátán „leányáról" az-az szervezetéről, mint idegenről és Isten ellenségéről van szó. A vallásoskodókkal való keveredés és az általuk gyakorolt formaságokhoz való alkalmazkodás avval a szándékkal, hogy az illető azáltal Isten szolgájának bizonyul, Isten nevének meggyalázását jelenti. Az ilyen rokonsági kötelék létesítése, Isten akaratának cselekvésére kötött szerződés megszegését jelenti és egy idegen (más országbeli) Istennel való kapcsolat felvételét példázza. Izraelnek más országbeliekkel való keveredése egy oly törvénytelen cselekedet, melyet Isten felkentjei a világ v. szervezeteivel ápoltak. Isten és Sátán szervezete között nem áll fenn semmiféle kapcsolat, amint azt Jézus is megmondotta: „Az én országom nem e világból való". „Eljő a világ fejedelme és én bennem nincsen semmije (nincsen közösségben)." (János 18:36; 14:30) A hasonmási lévitáknak, vagyis Isten felkent és szövetséges népének Sátán szervezetével való bármilyen kapcsolata, a törvényszövetség megsértésevel azonos, mivel Isten szervezete és az ellenség szervezete között nem állhat fenn sem közösség, sem egyértelmű kapcsolat. (Kor. II. 6 :14—17)
Isten felkentjeinek egy bizonyos tisztító vagy finomító folyamaton kell átesniük, hogy kipróbáltaknak bizonyuljanak és Istennek tetsző munkát végezhessenek.
16 A tisztító folyamat megkezdése után az Úr teljesen elveti magától mindazokat, akik ezen tisztító folyamatnak magukat alávetni vonakodnak, illetve tökéletes áldozattal nem áldottak, amint meg van írva: „Elveszt Jehova mindenkit, aki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákob sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának." (Mal. 2:12) Meg van írva, hogy mindketten a „tanító és tanuló" (az angol Leeser.ford. széljegyzete) vagy a „felhívó (vagy őrtálló) és hangadó" megítéltetnek (a Paralell-Biblia széljegyzete szerint). Egyesek magukat szellemi őröknek vagy tanítóknak képzelik, mások viszont az ilyen emberi tanokat képviselő tanítókra figyelnek, miáltal emberek erejében bíznak. Vannak, akik magukat tanítóknak vallják, természetesen jogtalanul, mivel az Úr még templomba való jövetelekor megmondotta, hogy egyedül Jehova Isten és Jézus Krisztus a tanítók. Vannak, akik az ilyen emberi tanokat támogatják és maguk is követik. Az említett isteni kijelentésből teljesen világosan
kitűnik, hogy az ilyenek közül egy sem maradhat meg Isten szervezetében. Ebben a próféciában „Jákob" képviseli a királyság kiválasztott és hívatott várományosait. Jákob sátorából való kiűzés annyit jelent, mint aki Isten szervezetében tisztátlan és alkalmatlan szolgának bizonyult, ami teljes elkülönülést és a világba való kivetést jelent. A lévita, akiről a jövendölés azt mondja, hogy „Jehovának a Seregek Urának nyújt be áldozatot" azokat példázza, akik szörnyűséget jelentenek Isten szemében. Ezeket a nagy ítéletvégrehajtó a templomból kiveti, amint azt Nehemiás próféta megmondotta. — Neh. 13:28—31.
17 A királyság várományosai közül egyesek azt hitték, hogy képmutató szerepet játszhatnak minden büntetés nélkül. Csalódtak nemcsak maguk, hanem velük együtt mások is, nekik szól az Úr ebben a próféciában: „És ezt is cselekszitek: betöltitek Jehova oltárát könnyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből." (Mal. 2:13) Ezek az álszenteskedők, felette jámbor és megbánás látszatát keltő ábrázatot igyekeztek magukra ölteni krokodiluskönnyeket hullatva abban a hiszemben, hogy azáltal tisztára moshatják bűnös voltukat az Úr előtt. Istent félrevezetni azonban nem lehet. Vallásos
ceremóniák teljesen értéktelenek Isten előtt. A testi Izrael Zakariás napjaiban szintén erre törekedett, de eredménytelenül, (lásd a „Rüstung" c. könyv 104. oldalát). Amidőn Isten szövetséges népe 1919-ben a fogságból kiszabadult, egyesek éppen olyan magatartást tanúsítottak, mint néhány évvel fogságbavetésük előtt. Ismét csak nagy bölcsen és jámbor ábrázat látszatát keltve bámultak maguk elé, a „jellemfejlesztést" tovább, gyakorolták és a földi vezetők halálának fordulóján v. ceremóniákat ápoltak, mély gyászba borulva és újból csak emberi tanok követői lettek, szép csendesen és megalázkodottan viselkedtek a politikai uralkodók előtt, hogy példás magaviseletet tanúsító személyek benyomását keltsék. Ezt mind Jézus Krisztusnak a templomban tett és Istentől nyert utasításaival szemben való hanyagságból
84
tették és a királyság gyümölcseinek hordozását teljesen figyelmen kívül hagyták. Az Úr hangsúlyozza, hogy az ilyen színlelt áldozat nem kedves előtte és azt mondja: „Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből!" (Mal. 1:10) Nem azért keltik az ilyen túlnagy jámborság látszatát, mintha Isten akaratából tennék, hanem mivel törvénytelenül cselekszenek, miáltal nemcsak magukat, hanem másokat is félrevezetnek. Ehelyett inkább azt lehet mondani, hogy jobb az engedelmesség az áldozatnál. Az engedetleneket Isten nem részesíti kegyében, de a hűségesek és megbízhatók az ő elismerésében részesülnek.
18 Ismét egy jó alkalom nyílt mindazok figyelmeztetésére, akik egy más, feledésbe ment úton haladnak. A folyóirat már többször rámutatott arra, hogy az illési korszak alatt annyira hangoztatott úgynevezett „jellemfejlesztés" sohasem juttat tökéletességre és a királyság uralma alatt sem lesz gyakorolható, mivel Isten sokkal többet követel, azaz a legnagyobb engedelmességet parancsolataival szemben. Istennel szemben való önzetlen odaadás a legfontosabb, ez Isten iránti szeretetet jelent: „Ha engem szerettek, parancsolataimat megtartsátok." (János 14:15) Egyesek a folyóirat „jellemfejlesztésre" vonatkozó magyarázatát hozták fel céltalan bolyongásaik mentségére, minden alap nélkül és teljesen jogtalanul. Ez a nézet egészen téves. Ha már valaki nem is tud jellemfejlesztést gyakorolni és másokat sem tud tökéletességre juttatni, hogy ezáltal magát a királyság szolgálatára alkalmassá tegye, az Úr utasításait azonban pontosan követnie kell és minden igyekezetével azon kell lennie, hogy tökéletességben haladjon Istennel. A királyság várományosai érdekében áll megírva: „Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolván, mi legyen kedves az Úmak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; mert amelyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek, mert a napok gonoszak. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja. És meg nem részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szentlélekkel." (Efézus 5:7—12; 15—18) „Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengé-
sek, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések. Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők". (Galata 5:13—26) Isten gyülekezetének illési korszaka alatt alapos oktatásban, részesült a helyes életmód felől. Ehhez most az Isten törvényével szemben való teljes engedelmesség is hozzájárul, ami a királyság gyümölcseinek továbbvitelében nyilvánul meg, úgy amint azt Isten megparancsolta.
19 A templom megítélésekor büntetés várt a törvényszegőkre, mégpedig a jámborság látszatát keltő ábrázatukra való tekintet nélkül, ha mingyárt mennyire is hangoztatták, hogy ők is Isten szolgáihoz tartoznak. Az ilyen nagyképűsködők áldozatát Jehova elutasította és kérdésükre, hogy az Úr miért nem fogadta azt el, ekképpen válaszol: „És azt mondjátok: Miért? Azért mert Jehova tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, akit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged". — Mal. 2:14.
20 Ezek a hűtlen „papok" még ma is a fenti kérdésre hivatkoznak. Zúgolódnak a folyóirat ellen és a Jehova nevének igazolása terén folytatott munkát teljesen figyelmen kívül hagyják és nagyon csodálkoznak, hogy a felette nagy jámborságot színlelő és tétlen szemlélésben megnyilvánuló áldozatuk nem részesül oly kedves fogadtatásban, mint a családonként végzett bizonyságtevés munkája. A hűtlen „papság" akadályozni igyekszik az igazság üzenetének másokhoz való vitelét, megfosztva a jövevényeket, illetve jonadábokat azon joguktól, hogy az igazságot megismerhessék és a hirdetés munkájában közreműködhessenek. Ezek a zúgolódók kifogást emelnek az ellen is, hogy a maradék hangkészüléket vegyen igénybe szolgálata végzésekor. Érveléseiket a próféta szavaival támogatják: „Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az uccán." (Ésaiás 42:2) Azután megkérdezik a jóakaratú emberektől: „Jehova bizonyságtevői hogyan akarják ezt a jövendölést megmagyarázni?" Ésaiás próféta ezen jövendölése, amidőn azt mondja, hogy az Úr szolgája uccán nem hirdetheti a királyság üzenetét, betűszerint nem magyarázható. Sátán szolgái nagy lármával igyekeznek a figyelmet magukra terelni; teremtményektől várják dicsőítésüket, amit nagy pompával és látványossággal tesznek az emberek előtt, s ebben vezető szerepet a r. kat. hierarchia játszik más v. vezetőkkel együtt. Így sikerült mások figyelmét magukra és szervezetükre felhívni. Minden joggal mondható felőlük, hogy az „uccákon" futkosnak. (Náh. 2:4; 3:1, 2) Isten népének nem szabad nagy látványossággal magára terelni mások figyelmét, amint azt Sátán eszközei teszik. Jehova ezt mondja szolgája felől, prófétája által: „Nem fog kiáltani és nem is fogja fennszóval hallatni szavát az uccán." Ez a szöveg nyilván annyit jelent, hogy
85
Isten szolgája alázatosan és kitartóan kell végezze munkáját, a figyelmet mindenkor Jehovára és királyságára és nem valamely teremtmény felmagasztalására kell fordítania. Jehova bizonyságtevőinek feladata a Király és királyságának hirdetése és semmiesetre sem valamely személy dicsőítése. Az Úr bizonyságtevőinek Jehovát, mint atyjukat és szervezetét, mint anyjukat kell tiszteletben részesiteniök és nem embereket. Ezt a királyság üzenetének hangkészülékek igénybevétele által teszik, hogy az emberek figyelmét Jehova Istenre és az ő királyságára felhívják, továbbá megismertetik velük az élet és boldogság egyedüli útját. Aki azonban az uccákon és nyilvános tereken parádézik, aranyszegélyű, hosszú köntösben, Dágon-süveggel a fején, trombita kíséret mellett, ezt nem a királyság érdekében, hanem nyilván azért teszi, hogy egy képmutató és Istent gyalázó szervezetnek csináljon reklámot. Mindenki előtt ismeretes a v. szervezetek ezen eljárása, hogy azáltal tereljék magukra mások figyelmét és valamely ember nevét dicsőítsék. Jehova bizonyságtevőiről egyáltalán nem mondható, hogy valamely embernek nevét magasztalnák, ők minden figyelmüket az örökkévalóság Királyára és királyságára, mint a világ egyedüli reménységére, fordítják. Ezt az Úr parancsolataival szemben való engedelmességből teszik: „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok"; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről (nyilvános tereken) hirdessétek". (Máté 10:27) Ha Jehova bízonyságtevői ezáltal vétenének Isten parancsolatai ellen, miért nem bízzák az Úrra, hogy őket a helyes útra vezérelje? Azért, mivel eljárásuk teljesen indokolt és mindezt Isten parancsolataival szemben való engedelmességből teszik. A r. kat. hierarchia és szövetségeseik elítélik Jehova bizonyságtevőinek munkáját és Sátán világának törvényei szerint megbüntetni igyekeznek őket, amit ezek az ellenségeskedők azért tesznek, mert nem akarják, hogy az igazság üzenete az emberekhez eljusson. Mindenféle sértő szavakkal illetik a maradék munkáját és megvetésben részesítik az Úr nevéért, de a maradék tovább örvend, ámbár figyelemre sem méltatják és a világ söpredékének nevezik, mivel az Urat tiszteli és neki szolgál; maga Jézus Krisztus is emiatt szenvedett és ezért kell szenvedniük az ő követőinek is. A felvetett próféciai kijelentés értelme tehát az, hogy Jehova bizonyságtevői nemcsak az uccákon fújhatják meg kürtjeiket, hanem szabad tereken is hirdetniük kell Isten országát és Jézus Krisztust, mint annak királyát, Jehova nevének és az ő szervezetének dicsőítésére.
21 Ezek után Jehova kijelenti prófétája útján, hogy tanúja volt a hűtlen „papság" eljárásának, melyet ifjainak asszonya ellen foganatosított. "Ifjaidnak asszonya" ebben a próféciában Siont, Isten szervezetét példázza. Kezdetben, azaz a templom „fiatal korában" az apostolok és hűséges munkatársaik szoros kapcsolatot tartottak fenn Jehova szervezetével, Krisztus a fő vezetése alatt: "Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek
a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi (másokkal egyesüljetek, angol ford. szerint), azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek." — Róma 7:4.
22 Jehova már régóta figyelemmel kíséri, Jézus Krisztus vezetése alatt álló szervezete ellen irá-
nyuló összeesküvést, melynek részesei azok voltak, akik magukat Jézus Krisztus igaz követőinek vallották, de amellett Babilonnal, Sátán szervezetével kacérkodtak és titkos megállapodást létesítettek. A folyóirat, mivel erre már többször rámutatott, könyörtelen támadások és kritika céltáblája lett. Ezek után így szól az Úr ezekhez a hűtlen „papokhoz": „Ezek mégis csak a te társnőid".
Az a szó „társnő" itt „csatlakozót" jelent. Ez az értelme a „társnő" szónak a 45. zsoltár 15 szerint.
23 Jehova nem tekintette az ígéret magvának Ábrahámnak Hágártól született gyermekét. Jehova csakis egy asszony, a hűséges Sára által születtette meg az ígéret magvát. „Az ígéret azonban Ábrahámnak és az ő magvának tétetett. Nem azt mondja: "magvainak", mint soknak, hanem a ,te magodnak' aki a Krisztus." (Gal. 3:16) De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. — Gal. 4:23, 28.
24 Jehova egy képet alkotott a kiválasztandó feddhetetlen és szent nemzetből. Ez a nemzet a legnagyobb egyetértésben kell hogy dicsőítse a Mindenható Istent. Izrael ugyan 12 törzsből állott, de különálló nemzetekre oszlott. Ebből alakult a sokakat magábanfoglaló, de mégis egységes szellemi Izrael. Malakiás próféta mondja: „Nem egy alkotta őt? (és nem egyet alkotott, angol ford. szerint). És övé volt a szellemi maradék. És mit akart (keresett) ez az egy? (és miért egyet, angol ford. szerint. Egy isteni magot keresett. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!" — Mal. 2:15.
25 Csak maga a maradék vált ki a testi Izrael törzseiből, mivel az Úr szellemével rendelkezett és kimutatta vele szemben való hitét és engedelmességét. Így alakult is azok közül, akik szövetséget kötöttek, hogy Jézus Krisztus követőinek és Isten maradéknépének bizonyuljanak, amely maradék a templom megítélése óta ismeretes. Malakiás idejében ezek a hívek példázták a hűséges izraelitákat, különösen a mostani maradékot. (Róma 11:1—5; Ésaiás 10:20, 21; 11:11, 16) A prófécia felveti a kérdést: „És miért egyet?" Mi volt célja Istennek azáltal, hogy Izraelt tette nemzetéül, szeplőtlenül és a pogányokkal való keveredés nélkül. Mindez talán azért történt, mintha nem egyazon vér folyna a zsidók és pogányok ereiben, és Isten nem akarja, hogy vérük ezáltal megfertőztessék? Ennek más oka keltett hogy legyen. Maga Isten az egész emberi nemzedéket ugyanazon vérből teremtette. (Apcsel. 17:26) Ez Jehova akarata volt, hogy kimutassa szándékát, miszerint egy isteni magot fog létrehozni. Erre Malakiás jövendölése ezt mondja: „Istentől való magot keres (isteni magvat, más ford. szerint). A próféta által említett mag nem vonatkozik Krisztusra az ígéret magvára, hanem az Egyiptomban kötött, Sínain megerősített és Hágár által példázott szövetséget vetítette elő, amely összekötő kapocs volt Izrael, és Isten hasonmási szervezete között. Isten nem ismerte el Hágárt Ábrahám feleségéül. Felesége Sára volt és fia Izák példázta az ígéret magvát. Az izraelitáknak nem volt szabad a pogányokkal keveredniök és velük kapcsolatott felvenniük, nehogy Izrael a pogányokkal való keveredés miatt elpusztuljon. Az elővetített „isteni mag" ezáltal mentesült a bűnnel való ke-
86
veredéstől. Ez azt példázta, hogy az Ígéret magvának a világtól és Sátán szervezetétől el kell szakadnia és minden világi befolyástól mentesnek kell lennie. Ebből kifolyólag mondja a prófécia: „őrizzétek meg a ti lelketeket“. Miért hangzott el most ez a figyelmeztetés? Azért, hogy az ígéret magva el ne pusztuljon a világ szellemével, a pogányokkal való keveredés miatt. Az igazi magot Jehovával szemben való teljes odaadás szellemének kell áthatnia. Sátán szervezetével nem szabad semmi közösséget ápolnia, sem annak valamely ágával. Akiben nem ez a szellem uralkodik, alkalmatlannak bizonyul és nem tartozhat az „ígéret magvához", ami nagy szerencsétlenséget jelent
a teremtményre nézve.
26 Sátán szervezetével való keveredés és a benne uralkodó szellem felöltése, hűtlenséget jelent. Jehova ekképpen szól azokhoz, akik az ő akaratának cselekvésére vele szövetséget kötöttek: „Ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok", mert ez nem egyezik Sionnal, Isten szervezetével, mellyel a papi-osztály kapcsolatot létesített, illetve vele egyesült. Miért nem? Azért, mert meg van írva: „A jó erkölcsöket megrontották gonosz társaságok“ „Gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöket.“ (Kor. I. 15:33, Menge ford. és Példab. 13:20) Bolondok akik cselekedeteik által mondják „nincs Isten" és a velük való közösség kárhozatra vezet. Nehémiás, Isten hűséges szolgája az izraelitákat megeskette, hogy pogányokkal keveredni nem fognak: „Annakokáért feddődém velők, és megátkozám őket, és megverek közülök néhányat, és megtépém őket, és megesketém őket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak. Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izrael királya? Noha nem volt sok nép közül hozzá hasonlatos király, akit szeret vala az ő Istene és királlyá tette vala őt Isten egész Izrael fölött; őt is bűnre vivék az idegen asszonyok." — Neh. 13:25,26.
27 Csak két szervezet létezik: Az egyik Isten igazságos szervezete és a másik az elvetemedett sátáni szervezet. Aki egyszer már Isten szervezetével összeköttetésben volt, de később elhagyta akaratlanul is Sátán szervezetével társult. Senki sem szolgálhat Istennek és Sátánnak egyazon időben. A vallásoskodók és a „gonosz szolga" osztály nem teljesítenek Istennek szolgálatot, ámbár azt vallják, hogy Isten és Krisztus nevében tevékenykednek, miáltal kimutatják, hogy az ördög szervezetéhez tartoznak. Középút nincsen. Valaki vagy Isten mellett, vagy ellene foglalhat állást.
28 Jehova a férfi és asszony közötti kapcsolat által példázza azokat, akik Isten szervezetének egy részét alkotni fogják. Az izraeliták törvénye emiatt tiltotta a válást: „Mert gyűlölöm az elbocsátást (válást, Miniatűr és más ford. szerint.) így szól Jehova Izrael Istene, és aki ruháját kegyetlenséggel borítja, e szavakkal illeti a Seregeknek Ura: őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok!“ — Mal. 2:16.
29 Ez a törvény példaképpen adatott és az elővetített szervezet helyes cselekvési módjára utalt és ezáltal már előre közölte az izraelitákkal a helyes utat. Isten szervezetének tisztának kell lennie és távol kell állania minden parázna cselekedettől és meg nem engedett viszony fenntartásától. Ebből az következik, hogy aki Istennel szö¬
vetséges viszonyban áll és kapcsolatot tart fenn Isten szervezetével, Jézus Krisztus által, nem szabad tőle elkülönülnie arra való hivatkozással, mintha „a szervezetben tisztátalanság uralkodna". Isten szervezete tisztátalan nem lehet. Tisztátalanok csak azok lehetnek, akik Sátán szervezetével közösséget ápolnak, ami hűtlenség, lázadás és árulás Isten szemében. Aki elhagyja Isten szervezetét, nem nyerheti el Isten elismerését és az elkülönülés által nem is igazolhatja magát, mivel ezáltal árulja el tisztátalan voltát. Bizonyára ez az értelme Jákob szavainak, amit azokhoz intéz, akik Isten akarata teljesítésére szövetségre léptek, de később a sátáni szervezet által beszennyeződtek: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz". — Jakab 4:4.
30 A vallásoskodók már magábanvéve egy tisztátalan osztály, mivel tagjai az isteni kegyesség látszatát öltik magukra, de erejét tagadják, ajkukkal ugyan közelednek Istenhez, szívük azonban távol áll tőle, miáltal azt bizonyítják, hogy a világ, Sátán szervezetének bizonyos alkotó elemeivé lettek. A „királyság egykori várományosai törvénytelen viselkedésük miatt szintén kárhozatra jutnak: Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja — romlott és elvetemült nemzedék. Így fizettek-é Jehovának:... balga és értelmetlen nép?!. Nem atyád-é ő, aki teremtett? Ő alkotott és erősített meg." (Mózes V. 32:5, 6) Aki tehát vallást ápol, nem nyerheti el Isten tetszését.
31 Aki Isten szervezetétől elkülönül vagy visszavonul, erőszakoskodónak bizonyul, miáltal megszegi a hűség és engedelmesség fogadalmát. Ezeknek mondja Jehova, prófétája, Malakiás útján: „Ruháját kegyetlenség borítja". Ebben bizonyul meg az Isten szervezete, hűséges tagjai és szolgái ellen irányuló erőszakosság. Aki így cselekszik megsérti Isten parancsolatát és szervezetének törvényeit. (Példab. 6:20) Jézus az ország engedetlenné vált várományosairól és Isten szervezetétől távolállókról mondja: „Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene; megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." — Máté 24:48—51.
32 Vannak, akik Isten szervezetével valaha szoros kapcsolatban állottak, de ma szembehelyezkednek ezen szervezet munkájával, melyet a földön végez. Ezzel bizonyítják, hogy a „gonosz szolga" osztályhoz tartoznak. Az Úr jelenlétét nemcsak tagadják, hanem az ő nevében végzett munkát tovább gúnyolják és rágalmazzák.
33 Jehova ekképpen figyelmeztet prófétája által az ilyen cselekedetektől való óvakodásra: „Őrizzétek meg lelketeket és ne csalárdkodjatok." Isten szervezetével szemben való hűtlen eljárás megrontja az illetőben uralkodó isteni szellemet és az ördög szolgájává teszi. Jehova az ilyentől elvonja benne uralkodó szellemét és a sötétségbe veti. Akik teljesen hűségeseknek bizonyulnak Jehovával szemben, így szólnak a zsoltáros szavaival: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te or-
87
cád elöl, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem." (51. zsoltár 12—14) „De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé... Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek". (Róma 8:9, 13) „És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára." (Efézus 4:30) Az Úr figyelmeztette a „gonosz szolga" osztály tagjait, de figyelmeztetését figyelemre se méltatták. Az ország várományosainak ezt meg kell szívlelniök, hogy alázatosan járhassanak Istennel. — Mikeás 6:8.
34 A „választott vének" osztálya és a „gonosz szolga" osztály nagy kihívóan csak tovább kereste a megigazulás útját. Botránykövet helyezett azok útjára, akik az Urat keresték. A gonoszak ezen cselekedete sohasem lehetett kedves Jehova Isten előtt. Ekképpen szól ezekhez a „nagyképűsködőkhöz" prófétája útján: „Elfárasztottátok Jehovát beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó Jehova szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?" — Mal. 2:17.
35 Ezek mindenkor szidalmazták azokat, akik az igazság üzenetét akarták eljuttatni a jóakaratú emberekhez. Az ellenségeskedők magukat bölcseknek képzelték, az Úr parancsolataira nem hallgattak és Isten szervezetével való minden együttműködést visszautasítottak. Az Úr kijelentése szerint megunta őket és így szól hozzájuk: „És ti ezt mondjátok: Mivel fárasztottunk el (téged)? Egy ily kérdést merészelnek feltenni az akadékoskodók, mialatt azt hiszik, hogy Istennek egyáltalán nincsen oka arra, hogy beszédüket és cselekedeteiket megunja. Ilyen érzület lakozott bennük a templom megítélésekor. Isten türelme velük szemben végetért. Ítéletet hirdet a templomban Krisztus által és tudatlanságuk mentségül többé nem szolgálhat.
36 Jehova ekképpen válaszol a hűtlenek által felvetett kérdésre: „Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó Jehova szemeiben, és gyönyörködik ő azokban. Az ilyen beszédnek nem is kell elhangzania a gonosztevők szájáról, cselekedetük minden másnál hangosabban beszél. Sátánnal és szervezetével ápolt közösségüket igazolni igyekszenek. Be akarják bizonyítani, hogy a vallásoskodókkal és Sátán szervezete többi ágazatával való szövetkezés és a világi szervezetekkel való megalkuvás, Jehova előtt nem utálatos. Kijelentik, hogy az csak jót tesz, aki szép csendesen szólva mézes-mázos szavakkal illeti az Isten nevét gyalázó papságot. Sátán közegeire való tekintettel mondogatják: „Mi tudjuk, hogy Isten akarata szerint az ország törvényeinek engedelmeskednünk kell, és mi akarjuk is ezt cselekedni." Azt állítják, hogy Isten rendelte a világ látható és láthatatlan uralkodóit és, hogy ezek a látható uralkodók a tulajdonképpeni „felsőbb hatalmak", továbbá arra az álláspontra helyezkednek, hogy minden törvénnyel szemben engedelmeskedniük kell, mégha az kimondottan ellentétben is áll Isten törvényével. Jehova nem szívleli a gonosztevőket és aki ilyenekkel szövetkezik, nem is nyerheti el
Isten elismerését. Az ilyen, úgynevezett világi „felsőbbségek" a törvények életbeléptetése által a bajok kovácsolói lettek s ez pedig szörnyűség Isten szemében: „Van-e köze te hozzád (Isten szervezetéhez) a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt!" (94 zsoltár 20) Gonosz szervezet az, amely Isten nevét gyalázó törvényeket hoz és alkalmaz és bizonyságtevőit az igazság hirdetése miatt elítéli, miáltal a bajok kovácsolója lesz a törvényhozás és joggyakorlat leple alatt: Isten kijelentése szerint az ő gyermekeinek nem szabad az ilyen társasággal semmi közösséget ápolniok.
37 Ezt meggyőzően bizonyítja az ország zászlajának kötelező köszöntése. Isten megtiltotta szövetséges népének, hogy nem szabad semmi olyat alkotnia, ami fenn az égen, vagy alant a földön van, és az ilyen csinálmány előtt leborulnia. (Mózes II. 20:3—5) Ha valaki egy képet készít és előtte leborul, ettől a képtől, vagy amit képvisel várja szabadulását és üdvösségét, Isten nevét gyalázza. Üdvözülni csak Jehova által lehet Jézus Krisztus útján, más útja az üdvözülésnek nincs. (Apcsel 4:12; Jelenések 7:10) De a vallásoskodók az Úr kifejezett parancsa ellenére is képeket készítenek és leborulnak előttük. Éppen ez az eset, amikor egy lobogó felvonásakor valakit annak üdvözlésére kényszerítenek, hogy ezáltal neki tulajdonítsák üdvösségüket. Az erre vonatkozó isteni rendeléseket figyelmen kívül hagyják, miáltal arra igyekeznek Jézus Krisztus igaz követőit rábírni, hogy e képektől várjanak védelmet és azoknak tulajdonítsák üdvösségüket. Mi a tulajdonképpeni célja az ilyen formaságok mögé való rejtőzésnek? Az ilyen v. ceremóniák tulajdonképpeni célja abban rejlik, hogy a népet prozelitává tegye és bizonyos vallásoskodó, ördögi szervezetnek alávesse. Egy lobogó magábanvéve természetesen senkinek sem árthat. De mégsem maga a zászló az, amiről itt szó van. Egy ország zászlaja által bizonyos emberi és földi hatalmakat szoktak példázni, és ha annak köszöntésére valakit kényszerítenek, az illetőt mintegy a következőre akarják rábírni: „Ez a lobogó az én védelem és üdvösségem. Az természetesen mindenkinek a saját dolga, ha a lobogó által képviselt személynek vagy dolognak tulajdonítja az üdvösséget. De aki szövetséget kötött Isten akaratának cselekvésére, engedelmesnek kell lennie Isten törvényeivel szemben; aki Isten parancsolatainak nem engedelmeskedik, Jehova nevét gyalázza miáltal mindenét veszíti. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, vajjon hű és engedelmes marad-e Istennel szemben, vagypedig megalkuszik az ördög szervezetével és neki engedelmeskedik. A hűségeseket Istenhez való ragaszkodásuk miatt meg nem értik, téves megvilágításba helyezik és gyűlölettel illetik, úgy, amint azt Jézus már előre megmondotta. Azért helyezkedik a hűséges papság szembe mindazokkal, akik engedetlenségre bírni akarják: „Isten úgy akarja, hogy neki engedelmeskedjünk és ne embereknek". Krisztus hűséges követői tiszteletben kell hogy tartsák az ország törvényeit, ha azok Isten törvényeivel nincsenek ellentétben, és ezt szívesen teszik. A "gonosz szolga" osztály nagy lármát csap a lobogó köszöntésétől való vonakodás miatt és semmi sincsen kedvére, ami Istennel szemben való lojalitásra vall; Isten így szól hozzájuk: „Elfárasztotta-
88
tok engem esztelen fecsegéseitekkel". Csak nemrég adott ki valaki, aki valaha az Úr szervezetével kapcsolatban állott, egy traktátust, amit „régi teológiai traktátusnak" nevez és lekicsinylően beszél mindazokról, akik a zászló köszöntésével szembehelyezkednek. Ez kézzelfoghatóan bizonyítja, a „gonosz szolga" osztály lelkiállapotát.
38 Valaki „kellemes benyomást" kelthet, külsőleg nagyon példás viselkedésűnek és jámbornak bizonyulhat, de ez még nem bizonyítja, hogy Isten elismerésében részesült. Ellenkezőleg! Van, aki azt állítja, hogy a jelenlegi igazságban van és feltűnően „kellemes benyomást" kelthet, ajkairól mézes-mázos szavak csepeghetnek, de azáltal, hogy Isten szolgálatában, melyre szövetséget kötött, hanyagságot tanúsít, illetve szembehelyezkedik azokkal, akik Isten parancsolatait teljesíteni igyekeznek, de mindazáltal gonosztevőnek bizonyulhat. Földi vezetők felmagasztalása és dicsőítése, abban a hiszemben, mintha Isten egy ilyen földi vezető kezébe helyezte volna igéjének igazságát, Istennel és az ő szervezetével szemben tanúsított ellenségeskedést jelent. Az Úr kijelentése szerint ezek az álszenteskedők és képmutatók hangzatos szavakkal szokták mondogatni: „Mivel fárasztottuk el Őt?" Ezek az álszenteskedők mondják: Minden rossz cselekedet kedves Isten előtt és elismerésre talál, hiszen az Isten szeretet és maga is azt akarja, hogy mindenkiben csak a jót lássuk. — Annyira mennek, hogy nem átalják azt mondani, hogy Isten a maga jónaklátott idejében mindenkit megszabadít, sőt még magát az ördögöt is kegyelemben részesíti. Jehova teljesen világosan kijelenti igéjében, hogy senkinek sem fog megkegyelmezni, aki nem odaadó magatartást tanúsít vele és szervezetével szemben.
39 Ezek a hűtlen „papok", a királyság egykori várományosai, akik később törvénytelen útra tértek, cselekedeteikkel mintegy ezt mondják: „Nincsen igazságos Isten. Az Úr szemükre veti ezen kijelentésüket és megkérdezi: „Hol van az ítélet Istene". (Luther) Ez a törvénytelen társaság már cselekedetei által is azt mondja: Velünk szemben törvény nincsen, azért tehát részünkről nem fontos, ha valaki közülünk áthágja a törvényszövetség rendeleteit, amit felvettünk, és amely rendelések — amint mondják — vezérlik Isten látható szervezetét. — Így tehát a maguk útján haladnak, Isten törvényét és szervezetének utasításait megvetik és vele szemben ellenséges magatartást tanúsítanak. Egyesek Malakiás próféta kijelentéseiben is megbotránkoztak, aki megismertette velük annak okát, amiért nem részesülhettek Isten elismerésében. Ezeket példázza a mai „hűtlen szolga" osztály, mint az ország egykori várományosai, akik felette bosszankodnak amiatt, hogy Jehova bizonyságtévői az ő igéjében feljegyzett igazságát hirdetik, és ezáltal bizonyítják, hogy a „gonosz szolga" osztály tagjai. Amikor megtudják, hogy Isten tőlük teljes engedelmességet vár, és aki szervezete ellen harcol maga az Isten ellen küzd, megbotránkoznak és álszenteskedő képmutatással mondják: „Hol van az ítélet Istene?" Ezek különösen 1917 a 18 óta ismeretesek.
40 Mielőtt Jézus Krisztus, Jehova küldöttje, templomához érkezett, nagy munkát végzett, amit az írás az útegyengetés munkájának nevez. Jézus Krisztus a tanítványokkal is ismertette az igazságot, akik ugyancsak engedelmesen követték Isten parancsolatait és emberi hagyományokat figyelemre se méltattak. Az apostolok egyike Pál, aki egykor a zsidó vallás hagyományaihoz ragaszkodott, de amidőn az Úr megnyitotta szemeit, teljesen megtért, a vallásoskodók által gyakorolt hagyományokat elvetette és az Úr hűséges követője lett. Emiatt üldözte a zsidó papság Pál apostolt oly kegyetlenül. Pál apostol távozása után egyes beképzeltek Isten igéje helyett emberi hagyományokat kezdtek bevezetni Isten szervezetének gyülekezeteibe. Az írást elferdítették és helyette a maguk tanait, és esztelenségeket állítottak mint a háromságról, a lélek halhatatlanságáról, örök kínszenvedésről, tisztítótűzről szóló tanokat, a pápa személyét minden más fölé helyezték és sok hasonló dolgot műveltek, amit a Szentírás egyáltalán nem támogat. Akik ezeket a dogmákat bevezették és tanították, később a „mi hitünk atyainak" neveztettek. Nem fog kelleni az őszinteség kérdését felvetni. Tévedéseik a haszonlesésnek és a rájuk gyakorolt ördögi befolyásnak tudható be. Az emberek előtt való tündöklés utáni vágy és elbizakodottságuk miatt nagyon könnyen a Sátán áldozataivá lettek, mivel magukról azt képzelték, hogy az írást helyesen tanítják és magyarázzák. A gyülekezet alakias formaságoknak hódolt és külsőségekben megnyilvánuló ceremóniákat gyakorolt, amiből egy v. szervezet alakult és magát helytelenül „keresztény vallásnak" nevezte. Az emberek később arra törekedtek, hogy tökéletlen tanítóktól jövőjükről és a halál utáni reménységről ismereteket szerezzenek, és emiatt fordultak a magát tévesen „keresztény v. szervezetnek" nevezett egyházhoz. A Biblia színigazsága nemsokára feledésbe ment, Jehova Isten nevét az egész földön gyalázták és igéje helyére emberi tanokat állítottak. A r. kat. hierarchia megalakulása után kizárólag magának tulajdonította az igazság magyarázásának jogát, természetesen jogtalanul, és v. szervezetéről azt állította, mint amely egyedül képviseli valóban az Urat a földön. Az irtózatos és köztudomású visszaélések idővel minden szervezetben a „protestantizmus“-nak nevezett szervezet megalakulásához vezettek. Az úgynevezett „protestáns szervezet" emberi hagyományoktól szintén nem mentes és vezetőik a r. kat. hierarchia által felvett tanokat tanították. Ez az igazsággal szemben való elvakultsághoz vezetett és rövidesen maguk a legbecsületesebb és legőszintébb emberek is a tévedések posványába merültek. Milyen létszámban lehettek a keresztények a r. kat. hierarchia megalakulásától Urunk visszajöveteléig, senki sem tudja, de mégis észszerűnek bizonyul azon következtetés, ha azt mondjuk, hogy nagyon sokan lehettek olyanok, akik valóban Istennek szolgáltak.
(Folytatása következik)
Felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smíchov, Tylova 16. — R. Brezina, Praha nyomása. — Kiadó:
Watch Tower, Praha-Smíchov, Tylova 16.
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnöke
24. évfolyam
1937 június hó
11-12 szám
Malakiás
(a 6. rész folytatása)
41 Az apostolok kiemelték Urunk visszajövetele igazságának fontosságát, örömmel várták megjelenését és követőik is nagy várakozással lesték Urunk és országának eljövetelét. Az utóbbi időben nagy munka folyt a földön, melyet Isten, Illés prófétában vetített elő. Akik tanulmányozzák a Bibliát és várják az Úr megjelenését, nagyobb buzgalommal keresik az igazság ismeretét. Mindenkor az Úr Jézus, Jehova Isten küldöttje végezte előtte az útegyengetés munkáját. Mindenkor a Szentírásra terelte az őszintén gondolkodó emberek elméjét és ily szívállapotra késztette, feltárva előttük az alapigazságok igazi értelmét, ami addig a vallásrendszerek téves tanításai miatt rejtve maradt. Isten szervezetének illési korszaka alatt, amidőn az Úr az útegyengetés munkáját végezte Jehova előtt, sokan csatlakoztak az Úrhoz és Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. A váltságdíj, a halottak igazi állapota, a kiválasztási művelet és a gonosztevők büntetéséről szóló elméleteket lassan megértették és felismerték, hogy az emberek millióinak van még miben reménykedniük Krisztus királysága alatt. Az Úr mindenkor őszinte és becsületes embereket használt igazságának hirdetésére azáltal, hogy mindenkor növelte az igazság után szomjúhozó emberek létszámát. Az Úr Jézus minden munkája alkalmával egy népet választott ki Jehova részére, hogy próbára tegye és az ítéletre előkészítse. Ezt a munkát Malakiás próféta, a Jehova előtt végzett útegyengető munkának nevezi, amint írva van: „ímé elküldöm az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. Minden előkészítő munka nyilván egy népnek a világból való kiválasztását eredményezte,t. i az igazság után szomjúhozókat, akik egy ideig szolgálatot teljesítettek, hogy megpróbáltassanak és ha alkalmasaknak bizonyultak, Jehova bizonyságtevői lehessenek a földön és közreműködjenek nevének igazolásában. Nem fér kétség ahhoz, hogy akik valaha az Urat keresték, abban a hiszemben tették, hogy Jehova szándéka csupán az emberiség megmentésére irányul és a világból választ magának egyházat mintegy eszközül Jézus Krisztussal együtt, „az engedelmes emberiség helyreállítására". Jehova neve igazolásának tulajdonképpeni célját sokan tévesen úgy értelmezték, hogy Isten meghatározott ideje a megértésre még nem érkezett el a föld lakosaihoz. Abban az időben még azt hitték, hogy Jézus Krisztus királyságához való visszajövetelének célja nem más mint a halálból való visszatérés és áldásokban bővelkedő boldog élet biztosítása. Egyeseket csak a halálból való visszatérés, mennyei életben való részesedés és Jézus Krisz¬
tussal való együtturalkodás utáni önző vágy késztetett az igazság ismeretére, akik várva várták egy bizonyos tisztség betöltésére való elhívatásukat. Míg mások, akiket önzetlen vágy indított Isten akaratának cselekvésére, szeretettel fordultak Istenhez és tőlük telhetően akaratát cselekedni igyekeztek. Az Úr Jézus útegyengető munkája Jehova előtt, többeknek a világból való kiválasztását eredményezte, szellemi szülöttekké tette és a hasonmási lévitákat egy kis sereggé alakította. A Jehova előtt végzett útegyengető munka befejezése után, amint Malakiás próféta mondja: „Az Úr akit ti kerestek hirtelen megjelent templomában."
42 Az Úr templomához érkezett, és ez jelentette a prófécia teljesülését. Isten felkentjei és szellemi szülöttei egyazon fokon állanak a földön és a döntő megpróbáltatás idejének most kell eljönnie. Ez minden bizonnyal támogatja Isten prófétájának, Malakiás 3:2-ben tett kijelentését, mellyel kimutatja, hogy az Úr Jézus templomához jövetele Lévi fiainak megtisztítását példázta. A nagy bíró és Jehova küldöttje, 1918-ban Isten templomához érkezett. Jehova ígérete, amit Malakiás próféta által hirdet, feltárja tehát a felkentek és szellemi szülöttek helyzetét az Úr templomához jövetelekor; ismerteti az ítélet mibenlétét és kimenetelét és felismerteti Isten hűséges gyermekeit, a hasonmási lévitákat és a hűtleneknek bizonyultakat. Ez az ítélet tehát kimutatja, hogy kik alkotják a „gonosz szolga" osztályt és kikből alakul a „hű szolga" osztály. Akik önző vágyaiktól indíttatva azt hitték, hogy 1914-ben a mennybe vitetnek a „gonosz szolga" tagjainak számítanak. De az önzetlenek, akik Istent igazán szeretik, akaratát teljesítik és Jézus Krisztus eljövetelében örvendeznek, kimutatják, hogy a „hű és bölcs szolga" osztályhoz tartoznak; erre az utóbbi osztályra bízta az Úr összes „javait", azaz a királyság érdekeit a földön. A hűségesek a templomba szabadon bemehetnek, ahol megvilágításban részesülnek. Az Úr kioktatja és kiküldi őket, hogy hirdessék Istenünk bosszúállásának napját, figyelmeztessék, támogassák és tanítsák azokat is, akik az Isten szervezetébe vezető utat keresik. Isten, övéi előtt kinyilatkoztatott végzéseit közölniük kell. Malakiás próféciájából tehát tisztán kitűnik a „hű és bölcs szolga" osztály helyzete, valamint annak az oka is, hogy miért támadják azokat, akik magukat Isten szolgáinak nevezik; végül pedig a két osztály elnyert jutalmát. Isten elismerésében csak azok részesülnek és magasztaltatnak fel Jézus Krisztussal együtt, akik az Úr mellett hűségesen kitartanak, Isten¬
91
nel alázatosan járnak és parancsolatait örömmel teljesítik. Az igazság üzenetét a jóakaratú emberekkel is közölniök kell, amit Isten és szervezetének parancsaival szemben való engedelmességből örömmel teljesítenek. Örvendeznek, hogy Jehovát
atyjuknak és szervezetét anyjuknak vallhatják, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy hűségüket bebizonyítsák és ég bennük a vágy, hogy Jehova szent nevének igazolásában résztvehessenek. Malakiás próféciája tehát jelen igazság és idején való eledel azok számára, akik Istent valóban szeretik. A jóakaratú emberek és jonadábok felismerhetik ebből a jövendölésből, hogy kik fogják alkotni a nagysokaságot, valamint azt is, hogy a vallás ördögi szülemény és azért kell magát távol tartania minden vallástól azoknak, akik Isten akaratának cselekvésére tettek fogadalmat, szorgalmasan és figyelmesen tanulmányozva Jehova Isten parancsolatait. Jézus Krisztus a nagy tanító és vezető, aki köré a jóindulatú emberek örömmel csoportosulnak, hogy Jehovát és nagy Királyát a trónon örömmel üdvözölhessék.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 január 15.)
Jehova gondviselése
1. rész
„A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örökélet a mi Urunk Krisztus Jézusban." — Róma 6 :23.
1
JEHOVA kezdet óta tudta, hogy az egész emberiség a legnyomorúságosabb helyzetbe fog kerülni, sóvárogni fog az élet után és görcsösen fog ragaszkodni mindenhez, ami életben tudja tartani, s ezért gazdagon gondoskodott is mindazokra nézve, akik ügyelni fognak az ő beszédeire. Amidőn Isten a tökéletes embert a saját képmására megteremtette, törvényét ismertette előtte és figyelmeztette, hogy törvényének megszegése halálbüntetést fog maga után vonni. Később Sátán az embert halálba döntötte és szemébe mondta Istennek, hogy azon intézkedés szerint, amelyről Isten gondoskodott, egyetlen ember sem nyerheti meg az örök életet; mert egyetlen ember sem tud megállani, ha próbára teszik és nem is tudja megtartani a törvényt. Ezzel a kihívással Isten becsületét és szavahihetőségét támadta meg. Természetesen az egek minden teremtményeinek tudomására jutott, hogy Sátán kétségbevonta Jehova felsőbbségét s ezért mindnyájan mintegy a követ¬
kezőket kérdezték: Vajjon ki fog győzni? Az angyalok egy része Sátánnak hitt és hozzácsatlakozott istentelen útján és törvényszegésében. A többiek ellenben megőrizték Istenben való hitüket, engedelmességüket és hűségüket és rendíthetetlenül állottak. Habár Isten előre jelezte, hogy Sátánt minden gonosz tényezőjével együtt meg fogja szüntetni s akkor a halálítélet rajta (Sátánon) is teljesülni fog, mindazáltal az ítélet végrehajtását későbbi időre tűzte ki s egy ideig meghagyta az életben és szabadságot is engedélyezett neki. Mindazáltal azt is kijelentette Isten, hogy a kitűzött időben fel fogja tárni mindenekfelett való hatalmát s nevét az egész világegyetemben hirdettetni fogja s így teljesen igazolni fogja önmagát. A Biblia Isten szándékát vagy igéit jegyzi fel s azt is feltárja, hogy Jehova szándéka teljesülni fog. „Nemcsak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem." „így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üre¬
