Az ő műve és cselekedete (4. rész)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, ÁPRIL 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
7-8 szám
1938 április 15 hó
TARTALOM
Az Ő "műve" és "cselekedete, IV. rész
50
Az Ő "műve" és "cselekedete", V. rész
58
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Made in Czechoslovakia
AZ ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnöke
25. évfolyam
1938 április 15
7-8 szám
Az Ő „műve" és „cselekedete"
IV. rész
„Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14.
1
JEHOVA Nabukodonozort „szolgaképpen" használta, azaz a pogány királynak egy oly szerepet juttatott a drámai próféciában, amelyben Nabukodonozor Jézus Krisztust, mint ’választott szolgát' és a világ királyát példázta. Sátán, aki az Istenhez való hasonlatosságra törekszik, a Mindenható Istent nevetségessé tenni és beszennyezni igyekszik. Sátán bírta rá az embereket a bábeli torony felépítésére, amely név a bennszülöttek előtt „isteni kaput" jelentett. A „kapu" bejáratot, bemenetelt jelent, és teljesen ésszerűen következtethető, hogy a régi csaló, kígyó, Sátán, ördög, hitette el az emberekkel, hogy a saját erejükből emelt bábeli torony által az égig juthatnak: ezáltal természetesen Jehovát gúnyolta. Nimród, akinek neve ’uralkodó lázadót' jelent, alkalmas személynek bizonyult, hogy ebben a gúgyolódó munkában a Sátánt, legfőbb lázadót és Isten kísértőjét példázza. Észszerű tehát a feltevés, hogy a Bábel név mindenütt ott, ahol azt az ördög és szövetségesei alkalmazzák, gúnyolódásra vagy lekicsinyelésre szolgál, mivel ez a név valóban „isteni kaput" jelent. Bábel (héberül) „zavart" jelent, mivel Isten ott zavarta össze a tömegeket. (Mózes I. 11:9) Sátán felvette a Babilon nevet, mint az ő szervezetének nevét és szokás szerint arra használta, hogy Jehova nevét a gyalázatok tömkelegével halmozza el, mivel Sátán mindenkor ily módszerhez folyamodik. Jehova megparancsolta Babilon, mint az ördög szervezetének, elpusztítását amely ítéletet a meghatározott időben Jehova választott szolgája fogja végrehajtani. Ezalatt Jehova egy oly szerep betöltésére használta Nabukodonozort a babiloni királyt, amelyben Jézus Krisztust a világ jogos uralkodóját példázza. Joggal mondható tehát, hogy a Babilon név, Jehova által végzett munkára alkalmazva, kaput, illetve Istenhez vezető utat jelent. Jézus Krisztus az egyedüli út Istenhez. (János 14:6) A Babilon név, aszerint, amint a Sátán alkalmazza — tehát gúnyolódásra és gyalázásra — arra vonatkozik, ami Jehova által fog elpusztulni. Sátán útja a pusztulás felé vezet. (Ezékiel 28:18) Sátán szervezetet alakít, névvel ruházza fel, amely Jehovát gúnyolja, és ezen a szervezeten belül kezdődik a pusztulás, amely úgy hat, mint a belülről emésztő tűz. Teljesen helyénvalónak tűnik fel tehát, miszerint Jehova a babiloni királyt a lázadozó júdeai és jeruzsálemi nép felett kimondott ítélet végrehajtójaként alkalmazta, amely népen bekövetkezett pusztulás a „kereszténység" pusztulását példázza.
2
Isten példaképi népe hűtlen lett, mire Jehova arra utasította prófétáját Jeremiást, tudassa velük, hogy Isten minden dolgok elvégzésével szolgáját, a babiloni királyt bízta meg: „És most én odaadom mind e földeket Nabukodonozornak. a babiloni királynak, az én szolgámnak kezébe; sőt a mezei állatokat is néki adom, hogy
szolgáljanak. (Jer. 27:6) Jehova 1914-ben a prófétai dráma ezen részének teljesüléseképpen Jézus Krisztust, a meghódítót és jogos uralkodót bízta meg az egész világ feletti uralommal, akit a prófétai drámában Nabukodonozor példázott. (2. zsoltár 6:9) Habár Jehova Isten ezen magas tisztséggel Jézus Krisztust még a halálból való feltámasztásakor bízta meg, Jézusnak mindamellett addig kellett várnia, amíg elérkezett Isten meghatározott ideje, amidőn elfoglalhatja a reábízott hivatalt. (110. zsoltár 1, 2) Jézus Krisztus, a világ jogos uralkodója, most abban a megbízatásban részesült, hogy ragadja ki a hatalmat a hűtlen Lucifer kezéből, aki lázadása folytán Sátánná, ördöggé lett. Ezáltal plántálja Jehova a maga „fáját", Jézus Krisztust, amely alatt biztonságban fognak lakozni a föld teremtményei, amennyiben életet nyertek. — Ezékiel 17:22—24.
3
Térjünk csak vissza most a prófétai, azaz előképhez: Nabukodonozor hatalmas hadvezér és népek meghódítója volt, miáltal Jézus Krisztust, az egész világ meghóditóját példázta: „És néki és az ő fiának és unokájának szolgál minden nemzet mindaddig, míg el nem jő az ő földének is ideje, és szolgálnak néki sok nemzetek és nagy királyok". (Jeremiás 27:7) Nabukodonozor a példaképben győzelmet aratott a nemzetek felett. Jeruzsálemet a babiloni király elpusztította és a babiloni világhatalom kétségnélkül magáhozragadta a körülötte levő nemzetek feletti hatalmat. Nabukodonozor uralkodása alatt Babilon ama idők világhatalmává növekedett. Jehova végzése szerint valamennyi nemzet nemcsak Nabukodonozornak kelett hogy engedelmeskedjen, hanem fiának és unokájának is. Ez azt példázza, hogy a Nabukodonozor uralma által elővetítet világhatalom, korlátlan uralommal rendelkezik az egész világ felett, melyet soha semilyen lázadás sem fog tudni megingatni. 1914-től, azaz Jézus Krisztus uralmának kezdetétől a jóakaratú emberek — mihelyt ezen valóságról értesültek — az Urat keresik Ezt a gibeoniták példázták, akik felkeresték Józsuét és az ő oltalmáért esedeztek. (Józsué 9:1—15) Ugyanúgy vetik magukat alá ma is a jóakaratuak minden ellenkezés nélkül. A föld összes nemzetei közül jönnek, hogy Jézus Krisztus uralmának magukat alávessék és oltalomban részesüljenek, akit Nabukodonozor példázott. Evvel szemben a különböző nemzetek közül mindazok, akik a Sátán szervezetéhez ragaszkodnak, dühösek Jézus Krisztusra, a jogos uralkodóra és ellenkeznek uralmával szemben; kényszerítve lesznek azonban, hogy magukat az Úrnak alávessék és neki szolgáljanak mindaddig, míg rajtuk a pusztulás bekövetkezik, ami Jehova neve igazolása végett történik.
4 A „Sésák" név egyedül az ördögre és szervezetére vonatkozik, s ugyanannyit jelent, mint „Babilon", mi-
51
helyt ez az elnevezés a Sátán szervezetére van alkalmazva. (Jeremiás 51:41) Azért mondja a prófécia:, ... neki kell ... hogy alávetve legyenek, míg be nem következik az ő földje (Sésák) bevételének ideje." (Van Ess) Ebben a próféciában alkalmazott „ideje" szó Babilon neve megváltoztatásának idejét jelöli meg. Nabukodonozor halála után a két nemzedék „ideje" bekövetkezett, amiről a prófécia tesz említést. A kép ezen a helyen tehát változik és jelenleg Sátán szervezetére, az úgynevezett Babilonra vonatkozik. Nabukodonozor jövendöléseinek utóbbi része elvitathatalan bizonyítékul szolgál ezen pontot illetőleg. Nabukodonozor maga sohasem veszítette el világbirodalmát s nem is láthatta „földjének idejét", mivel még annak bekövetkezése előtt meghalt és letűnt a képről. Nabukodonozor mindaddig azonban egy más és nagyon fontos események bekövetkezésének vázlatát ismertette: Jézus Krisztus örökélettel van felruházva és a világ feletti uralom végét sosem láthatja meg. Jézus Krisztus dicsőségben fog uralkodni az ezer év végéig, amely evégett lett meghatározva, s utána pedig átadja királyságát Atyjának, Jehova Istennek. — Jelenések 20:4—6; Korinthus I. 15:24-28.
5 A prófétai dráma ezen részének teljesülésekor következik be „földje (Sésák) ideje is"; Armageddon végezetével, az Isten „szokatlan cselekedete" után. Bekövetkezik, amidőn Jézus Krisztus, a nagy igazoló, elpusztítja Sátán látható szervezetének politikai, kereskedelmi és katonai haderejét, valamint az összes láthatatlan hadi szervezeteket, Góggal és Sátánnal együtt, amint írva van: „Sésák (Babilon, melynek feje és királya az ördög) királya pedig ezek után iszik". (Jeremiás 25:26) Sátán szervezete a vallás, amely magábanfoglalja annak politikai, kereskedelmi, hadászati és többi részét. Mi fog következni ennek az istentelen rendszernek pusztulása után? „Szolgálnak néki sok nemzetek és nagy királyok (angol Biblia: használják őt), mondja Jehova prófétája. (Jeremiás 27:7) Az itt említett „nagy királyokat" a méd Dárius és perzsa Círus „napkeleti királyok" példázzák, azaz Jehova Isten és Jézus Krisztus (Lásd a folyóirat 1935. évi példányát) Dárius és Círus kelet felől jöttek s a médek és perzsák, valamint a velük szövetséges nemzetek hadseregeit Babilon ellen vonultatták, amely felett abban az időben Belsazár, az ördög látható képviselője uralkodott. — Ésaiás 21:2, 22:6; Dániel 5:28, 30; 6:1; Jelenések 16:12.
6 Azokhoz, akik Jehovával és Jézus Krisztussal kapcsolatban állanak, vagy akik Jehova szervezetének tagjai, tartoznak a „mennyei seregek" is. (Jelenések 19:14) Ezek használják Sátánt, a Belsazárban példázott babiloni királyt, éspedig úgy, hogy Jehova nevének dicsőséges igazolása végett teljesen elpusztítják. Éppen ezen "szolgálat" vagy „használat" végett hagyta Jehova életben Sátánt és megengedte tevékenykedését a hatezer éven keresztül, hogy az ördög mindent szabadon megtehessen, utána pedig bizonyságot tétetett a maga nagy nevéről, melyet Jehova „szokatlan munkája" követ, amely teljesen elpusztítja az ördög szervezetét. Mielőtt Jehova megkezdené „szokatlan munkáját", egy „rendkívüli munkát" végez, illetve világszerte hirdetteti a Sátán vallásrendszere s általában szervezete ellen irányuló támadását; s mindez a már régen bejelentett isteni kijelentés teljesüléseképpen történik: „Hogy nevemet hirdessek az egész földön." — Mózes II. 9:16.
7
Jehova arra készteti a nemzeteket, törzseket és nyelveket, hogy magukat Jézus Krisztus uralmának alávessék, s aki azt megtenni vonakodik, el kell pusztulnia. Ezt ama üzenet jelentette be, melyet Isten utasí-
tására Jeremiás próféta kellett hogy ismertessen: „Azt a nemzetet és azt az országot pedig, amely nem szolgál néki, Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és aki nem teszi nyakát a babiloni király jármába: fegyverrel és éhséggel és döghalállal verem meg azt a nemzetet, azt mondja Jehova, míglen kiirtom őket az ő kezével." — Jeremiás 27:8.
8 Jehova már kezdetben tudta, hogy milyen lesz a végeredmény, azért várt a maga jónaklátott idejéig, amidőn támadást intéz a lázítók ellen. Tudta már előre, hogy egy nemzet, sőt maga a „kereszténység" sem fog önként meghajolni Krisztus, a világ jogos uralkodója előtt. (Ésaiás 8:14; Péter I. 2:8) Nemkevésbé figyelmezteti a nemzeteket és Krisztus előtt való meghódolásra inti, mert ellenkező esetben el fognak pusztulni; ez azért történik, nehogy mentegetődzhessenek, mintha semmiről sem tudtak volna. A felekezetieskedők az úgynevezett „keresztény vallást" gyakorolják, elvetették Jézus Krisztust a királyt és megalkudtak Sátán szervezetének többi elágazásával, miszerint a földön saját kényük kedvük szerinti kormányzatot alakítanak. (2. zsoltár 6—12) Valamennyi nemzet, az úgynevezett „keresztény" nemzeteket is beleértve, Isten és Jézus Krisztus vezetése alatt álló királysága ellen foglalt állást; legrosszabb közöttük azonban a „kereszténység", mivel magát keresztényinek vallja, miáltal sokakat megtéveszt és gyalázza Isten szent nevét. Jehova az ókorban Nabukodonozort használta az izraeliták megbüntetésére, akik neki kellett hogy engedelmeskedjenek. Ma Jehova a Nabukodonozorban példázott Jézus Krisztust alkalmazza a nemzetek, különösen a „kereszténység" megbüntetésénél, amely hallgatag szövetséges viszonyban áll az Úr iránti engedelmességre. Mimódon fogja megbüntetni? A próféta mondja: „Fegyverrel és éhséggel és döghalállal", s ez mind a pusztulás jele. Ez arra vall, hogy Jehova körülveszi az ellenség bástyáját, hatalmas szolgája, Krisztus által, aki gondoskodni fog arról hogy senki ki ne menekülhessen. (Jeremiás 25:35) Az Úr bekerítette az ellenséget és Armageddonkor nem fog neki megkegyelmezni. Harcvonalát áttörni senki sem képes, mindnyájan elpusztulnak.
9
Isten először az izraelitákat, majd a pogányokat figyelmeztette, amint az ennek a fejezetnek 3-ik verséből kitűnik. A vezetők úgy a zsidókat, mint a körülöttük élő nemzeteket a maguk iránt való engedelmességre bírták. Amidőn Isten figyelmeztette őket Jeremiás próféta által, megmondotta a népnek, hogy nehallgassanak azok tanácsára, akik magukat bölcseknek tartják: „Ti azért ne hallgassatok a ti prófétáitokra, se jövendőmondóitokra. (Miniatűr: ábránd) se álommagyarázóitokra, se varázslóitokra, se szemfényvesztőitekre, akik ezt mondják néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak." (Jeremiás 27:9) Jojákim és utána Sedékiás, zsidó támogatóik és a vallásvezérek Egyiptomtól reméltek segítséget. Lehetetlennek tartották, hogy Egyiptom meghátrálhatna Babilon előtt s azért ők (zsidók) nem számítottak avval, hogy Nabukodonozor valahais leigázhatná őket. A nép ily felvilágosítást nyert a vallás- és politikai vezérektől, mivel ezek arra bírták és elhitették vele, hogy Egyiptomtól kérhetnek segítséget, melyet meg is fognak kapni azért, mivel Jeruzsálem sikerrel fog tudni ellenállni a babiloni királynak. A nép, mellyel elhitették, amit ezek a magukat bölcseknek tartó férfiak és próféták mondottak, arra a véleményre kellett hogy jusson, miszerint a Jeremiás próféta által hirdetett üzenet nagyon csodálatos és az általa végzett munka szokatlan volt. A pogány nemzetek vezetői és Jeruzsálem környékén élő népek előtt Jeremiás próféta és az általa végzett munka szintén nagyon szokatlannak kellett hogy
52
feltűnjön. Rendkívül szokatlannak kellett hogy lásson. Rendkívül szokatlan dolog lehetett az, amidőn a zsidó nemzetet figyelmeztetni és felszólítani kellett, hogy hódoljon meg a babiloni uralom előtt. Ezek a vezetők, legalább is egyesek közülök azt állították, hogy ők maguk is próféták és prófétáltak a zsidóságnak, illetve jövendöléseiket ismertették vele, s a pogány papok vagy próféták hasonlóképpen cselekedtek, a népnek ünnepélyes beszédet mondottak azon kijelentéssel, hogy Babilontól nincs mit tartaniok, amiért tehát Jeremiás próféta fantasztikus híreivel nem szükséges törődniük. A népet, hiszékenysége következtében, a magukat prófétáknak és bölcseknek vallók megtévesztették.
10 Ugyanilyen viszonyok uralkodnak ma is. A „kereszténység" papjai és a felekezetieskedők többi vezetői nem átalták azt mondani, hogy szervezetük mindvégig megmarad. Különösen a római katolikus hierarchia kérkedően azt állítja, hogy e szervezet felett semmi sem diadalmaskodhatik, még a pokol sem, s a könnyen hiszékeny „katolikus nép” általában elhiszi, amit ezek a magukat prófétáknak nevezők mondanak. Újabban a politikusok is próféták lettek. Azt mondják: „A történelem szerint azok, akik a római katolikus hierarchiával szembehelyezkedtek, végtére veszítettek, ugyanúgy ma is, egyetlenegy politikai uralkodó sem képes ellenállni, aki a hierarchiát elnyomja". Mussolini kezdetben szembehelyezkedett a hierarchiával; most azonban meggondolta a dolgot és kibékült a „papával". Az Egyesült-Államok kongresszusa és más állami hivatalnokok nyilván félnek a római katolikus hierarchiától és semmi olyat nemengedélyeznek, ami valamiképpen ezen ördögi szervezet ellen szólna, minekfolytán meghódolnak a hierarchia jóslatai előtt. Az úgynevezett „protestánsoknak látniok kell, amint a római katolikus hierarchia közös munkát végez a diktátorokkal együtt; ezek az úgynevezett „keresztény felekezetiesedők" azonban nem hisznek a Bibliában, valamint abban sem, amit a Biblia a Sátán szervezete felől mond. A „Herald Tribune" 1937 január 18-án közzétette a Metodisták Szövetsége által kiadott nyilatkozatot, miszerint a Vatikán támogatásban részesíti Mussolinit, Hitlert és Francót; a nyilatkozatban azonban említve lett, hogy ezen támadás kizárólag a Vatikán politikai módszerei ellen irányul. Ezen metodistáknak sincs hitük és bátorságuk, hogy a Vatikán ördögi tanai, ellen fellépjenek, amelyek a népet mégiscsak ámítják és Istentől elfordítják. A folyóirat minduntalan rámutatott ama tényre, hogy Mussolini és Hitler a Vatikán vezetése alatt, cselekszenek, kimutatta a Bibliából ennek okát és kimenetelét. Ha a fennt említett metodisták hinnének Istenben és az ő igéjében, félelem nélkül megmondanák azt, amit a „Watch Tower" iratai kijelentettek, azaz: Hogy a római katolikus hierarchia téves tanításokra támaszkodik és elvakítja a köznépet, mialatt a Sátán szervezetének többi elágazása által odahat, hogy a föld nemzeteit a maga hatalma alá kerítse és felettük diktátorok uralkodjanak: hogy ezen okból kifolyólag nyíltan megtagadja Jehova igéjét és királyát, Jézus Krisztust megveti, amiért most kell elpusztulnia.
11 A római katolikus hierarchia és más papok megvetőleg elutasítanak minden olyan irodalmat, amely Isten igéjének igazságát és királyságát ismerteti. Az egyház gyermekeinek megtiltják ezen irodalom olvasását és arra utasítják, tüzeljék el, ha kezükbe kerül. Más felekezetieskedők, a római katolikus hierarchiával együtt, gúnyosan elutasítják ama gondolatot, hogy a hatalmas vallási-politikai-pénzügyi-katonai-socialista rendszer, amely ma a világot uralja, valahais elpusztulhatna. Szerintük a Jehova nevéről és szándékáról
szóló üzenet, miszerint a Sátán szervezetét el fogja pusztítani, amely üzenetet Jehova utasítására az ő tanui hordoznak humbug, és ezt mint hihetetlen dolgot ismertetik. Isten igéjének próféciája, miszerint Armageddonkor valamennyi nemzetet elpusztítani szándékszik, amit Jehova tanúi ismertetnek az emberekkel, a vallásszervezet támogatói előtt nagyon „szokatlannak" tűnik fel; elfordulnak tőle és az egész ügyet „ez minket nem érdekel" szavakkal intézik el. Csak a jóindulatú emberek figyelnek fel az Úr üzenetére, csakis ezek részesülnek védelemben. Jehova utasította Jeremiás prófétát, mondja meg a népnek, hogy netörődjön prófétáival, jövendőmondóival és szemfényvesztőivel. Hasonlóképpen ismerteti Jehova ma is az ő igéjét az emberekkel, amit tanúi által juttat el hozzájuk, hogy nehigyjenek a klérusnak, papoknak és politikusoknak, akik azt mondják, hogy Armageddon veszedelmétől egyáltalán nem kell tartani. A papság sokkal nagyobb feddést és fenyítést érdemel azért, mivel nemcsak hogy elutasítja az Isten királyságával való egyesülést, Krisztus vezetése alatt, hanem másokat is felette akadályoz, hogy vele ne egyesülhessenek. — Máté 23:13.
12
Miért mondotta Jehova a népnek, hogy vonakodjon a papokat és többi jövendőmondókat meghallgatni? Miért mondja ma, hogy nehallgassanak a római katolikus hierarchia papságára és más úgynevezett „prófétákra"? „Mert ők hazugságot prófétálnak néktek, hogy messze vigyelek titeket a ti földetekből és kiűzzelek titeket, és elvesszetek." (Jeremiás 27:10) Ama büntetésre való tekintettel, amely Jehova más prófétáira lett kiróva, Jeremiás valóban Istenbe vetett hittel és igazi elszántsággal kellett hogy rendelkezzen, hogy az őket megillető üzenetet elvigye. Amennyiben Jeremiás próféta teljesen Istenben bízott, a hamisságot bátran hazugságnak nevezte, mitsem törődve avval, hogy ki mit szól az ő kemény szavaihoz. Ama kor papsága kétségnélkül azt mondotta: „Ennek a férfiúnak, Jeremiásnak beszéde, sérti a mi vallási érzésünket s a mi tiszteletreméltó szervezetünket". Jeremiás próféta igazat szólott, mivel arra Istentől nyert megbízatást; s habár az igazság sérti is a papság vallási érzését, mégis jó szolgálatot jelent úgy az ő, mint a köznép számára ama körülmény, hogy az igazság ismertetve van, s azért az Isten üzenete a legszélesebb néprétegek számára nagyon fontos, hasznos és szükséges. Az üzenet az Úrtól származott és a jeruzsálemi nép figyelmeztetését jelentette. Ugyanúgy a ma hirdetett üzenet, is a „keresztény" nemzetek figyelmeztetését jelenti és javukra szolgálna, ha ebben az értelemben elfogadnák. Sokkal fontosabb, hogy az emberek megismerjék az igazságot, hogy azáltal felismerjék az egyedüli helyes utat, azt kövessék és védelemben részesüljenek, mintsem Jehova tanúi tapogatódzó léptekkel tipegjenek, nehogy ’a vallásiaskodó papság vallási érzését megsértsék'. A köznépnek alkalmat kell nyernie az üzenet meghallgatására, azért parancsolta meg Isten annak elvitelét.
13 Mihelyt Jeremiás próféta ama idők felekezetieskedőinek jelenlétében és fülük hallatára kihirdette Jehova üzenetét, ama hitvallók nem mentegetődzhettek többé tudatlanságukkal és a felelősséget Istenre sem háríthatták. Ma ugyanúgy van. Amidőn az igazság üzenete a „kereszténységet" támogatásban részesítők előtt elhangzott, a cselekvés felelőssége őket terheli és nem lesz megengedve, hogy a tudatlanság látszatát keltsék. Amint a prófécia előző szövegéből kitűnik, az ördög az emberek Istentől való elterítésére törekszik, hogy elpusztuljanak. Jeremiás próféta ezt szintén értésükre adta. Ugyanez vonatkozik a jelen időre is. Még azoknak is a
53
meghallgatás alkalmában kell részesülniük, akik a felekezetieskedőket támogatásban nem részesítik. Az istentelenek esetleg azt következtetik, hogy az Isten nevében ténykedő vallásrendszerek pusztulása után sokkal több szabadsággal fognak rendelkezni, sőt mintegy kiváltságuk lesz az istentelen cselekedetek elkövetése és azért Jehovát teljesen figyelmen kívül hagyhatják. Tudomást szereznek azonban arról, hogy a vallásrendszerek elpusztítása nem jelenti azt, mintha Jehova Isten és Jézus Krisztus egyáltalán nem léteznének. Ellenkezőleg, a prófécia azt mondja, hogy értesülnek afelől, amit a felekezetieskedők veresége a nemfelekezetieskedőkkel tudatni akar, azaz most rajtuk a sor, amidőn az Úr őket veszi elő és szégyenszemre megsemmisíti. Istentelenségük éppen oly kevésbé van igazolva, mint a képmutató felekezetieskedők cselekedete. Jehova ítélete elérkezett s az ítélet oly szigorú és beható lesz, hogy az igazak is csak nehezen menekülnek meg. - Péter I. 4:17, 18.
14
Elérkezett Jehova ideje, amidőn az ő nevét és királyságát hirdetni kell a népeknek bizonyságul, aminek Armageddon kitörése előtt kell megtörténnie. Ez már világosan előre be lett jelentve ama üzenete által, amelyet Jeremiás próféta a nemzsidókkal és zsidókkal ismertetett. Jehova már előre bejelenti a nemzeteknek Armageddon közeledését és a vele járó nagy veszedelmet, amely rájuk következik, ha önként meg nem hódolnak az ő szolgájának Jézus Krisztusnak uralma előtt; ez azért történik, hogy a tudatlanságra nehivatkozhassanak. Isten csakis azokat hagyja életben, akik örömmel vetik magukat alá Jézus Krisztus uralmának, akit a Jeremiás próféta által elmondott és eljátszott prófétai drámában a babiloni király példázott. Azért mondja a próféta: „Azt a nemzetet pedig, amely nyakára veszi a babiloni király jármát és szolgál néki, az ő földében hagyom, azt mondja Jehova, és míveli azt és lakozik benne". — Jeremiás 27:11.
15 Jehova királya az egész világra terjeszti ki hatalmát, és semmiféle hatalom sem állhat ellene sikerrel. Ki fog tűnni, hogy az ő uralma nem a nemzeteknek, mint egészeknek lesz javukra, hanem ezen nemzetek közül azoknak fog javára szolgálni, akik Isten iránt jóakaratuak, tanulmányozzák az igazságot, önként és örömmel vetik magukat alá Jézus Krisztusnak, Isten királyának.
16
Jeremiás próféta üzenete, melyet a néppel közölt, prófécia volt, amelyet fából készült járom, illetve a tarkóra helyezett görbe rúd példázott. Az ördögi fondorlat az isteni üzenettel szembe való helyezkedésre gondolt s azért Hanániás a hamis próféta széttörte a Jeremiás próféta nyakán levő jármot: „És vevé Hanániás próféta a jármot a Jeremiás próféta nyakáról, és széttöré azt. És szóla Hanániás az egész nép előtt, mondván: Ezt mondja az Úr: Így töröm, le Nabukodonozornak, a babiloni királynak jármát két esztendei idő múlva minden nemzet nyakáról: és elméne Jeremiás próféta a maga útjára". (Jeremiás 28:10, 11) A hamis próféta ilymódon el akarta hitetni a néppel, hogy Jeremiás próféta jövendölése téves és rövidesen teljesen felszabadulnak a babiloni király uralma alól.
17 A római katolikus klérus ma ugyanazon az úton halad. A népnek azt mondja, hogy Jehova üzenete, melyet az ő tanúi hordoznak s általa az istentelenek és a "keresztények" Armageddonkor bekövetkező pusztulását hirdetik, teljesen téves; s ezek a papok minden hatalmukat és befolyásukat arra használják, hogy ama benyomást, melyet ezen igazság üzenete az emberekben kelt, eltávolítsák. A mai hamis próféták, azaz a hierarchia papsága és szövetségeseik azt mondják a
népnek, hogy a nemzetek mindvégig megmaradnak s a római katolikus hierarchia Isten jogos képviselője a földön és ez a szervezet fog mindenkor és örökké uralkodni. Ezek a papok ugyanis a hozzájuk eljuttatott isteni üzenet elpusztítására törekszenek, ugyanazon álláspontra helyezkedve, mint valaha Hanániás. Ama tény, hogy az ördög és eszközei nem képesek Jehova útjába állani, azt szemlélteti, ami a fából készült járomnak a hamis próféta általi összetörése után következett: „És szóla Jehova Jeremiásnak, miután letöré Hananiás próféta a Jeremiás próféta nyakáról a jármot, mondván: Menj el, és beszélj Hanániással, mondván: Ezeket mondja Jehova: A fajármot eltörted, de csináltál helyébe vasjármokat. Mert ezt mondja Jehova a Seregek Ura, Izrael Istene: Vasjármot vetettem mind e nemzetek nyakára, hogy szolgáljanak Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és szolgálnak néki, sőt a mezei állatokat is néki adom“. — Jeremiás 28:12-14.
18 Hasonlóképpen Jehova is igéje által tudatja az emberekkel, hogy a hamis próféták vagy papok, a romai katolikus hierarchia és szövetségesei, nemcsak hazudoznak, hanem minden törekvésük, amely Isten szándékának keresztezésére irányul, csődöt mond és csakis azok részesülnek örökéletben, akik az ő igéjét megszívlelik és Krisztusnak engedelmeskednek. A nemzetek nem menekülhetnek meg azáltal, hogy a hamis próféták tanításaira támaszkodnak. A római katolikus, hierarchia törekvései egyideig sikerrel fognak járni, rövidesen, utána azonban maga is teljesen el fog pusztulni.
19
Jeremiás megmondotta Sedékiásnak, Júda kiralyának, hogy csak azok nyernek életet, akik magukon fogják viselni a babiloni király jármát. Hasonmásban ez annyit jelent, hogy csupán azok maradnak életben, akik önként teljesítenek szolgálatot Jézus Krisztusnak. Jeremiás továbbá ezeket mondotta Sedékiásnak — kétségnélkül a nép füle hallatára —: „Miért halsz meg te és a te néped fegyver miatt, éhség és döghalál miatt, amint szólott Jehova az olyan népről, amely nem szolgál a babiloni királynak". — Jeremiás 27:13.
20 Sedékiás és szövetségesei a mai uralkodó elemeket példázzák, különösen a római katolikus hierarchiát és az ördögi vallásrendszer támogatóit, amit általában „Kereszténységnek" és tévesen „keresztény vallásnak" neveznek. A kereszténység" azt hiszi, hogy elüt a pogány nemzetektől s nem szükséges cselekedeteit megváltoztatnia és magát Istennek s az ő királyának Jézus Krisztusnak alávetnie. A „kereszténység", azaz a római katolikus hierarchia azon a nézeten van, hogy az ég és föld feletti uralom őt illeti meg; Isten prófeciája azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A „kereszténység" és különösen a római katolikus hierarchia felmagasztalta magát, s azért Jehova elhatározása szerint meg lesz alázva és porban kell fetrengenie. Isten most ekképpen szól a néphez és uralkodóihoz: „Miért akartok meghalni? Miért nem inkább Jézus Krisztusnak, a királynak szolgálni és élni?" (Jeremiás 27:13) Aki vonakodik, minden bizonnyal meghal.
21
Amiképpen Jeremiás, Isten szolgája, figyelmeztette az uralkodókat és a népet, hogy ne engedelmeskedjenek a hamis prófétáknak, mint amilyen Hanániás volt, ugyanúgy küldi ki ma is Jehova az ő tanúit figyelmeztető üzenetével a „kereszténység" uralkodóihoz és nemzeteihez s tudatja velük, hogy netörődjenek a hamis prófétákkal, például a római katolikus hierarchiával, egyéb papokkal és azok támogatóival. Ezt az üzenetet Jehova tanúinak az emberekhez kell eljutattniuk. Ezt ők Isten kegyelméből már megtették és tovább is megteszik. A népet teljesen olymódon kell figyelmeztetni, mint ahogyan Jeremiás figyelmeztette Jeruzsálemet,
54
mondván: „Ne hallgassatok hát a próféták (prédikátorok vagy papok) szavaira, akik így szólnak nektek. "Ne szolgáljatok a babiloni királynak; mert ők hazugságot prófétálnak nektek". — Jeremiás 27:14.
22
Jeremiás idejében ezek a hamis próféták nem Istenbe vetették bizalmukat, hanem Egyiptomtól vártak segítséget. Ugyanúgy ma is, a hamis próféták, a római katolikus hierarchia és más papok nem Istenben bíznak, hanem a világhatalom megkaparintására irányuló törekvésükre, saját erejükre támaszkodnak. Amint Jeruzsálem lakosai nem ismerték fel bűneiket, minekfolytán szükségessé vált, hogy Jehova végrehajtsa ítéletét a városon, ugyanúgy a szervezett vallást támogató mai nép sincs a „kereszténység" bűneinek igazi tudatában, és nem ismeri fel Isten azon akaratát, miszerint minden élő lélek készséggel kell hogy meghajoljon Jézus Krisztus uralma előtt. Hanániás hamisan prófétált és megnyerte a népet, amely hitt az ő csábító beszédének. Hasonlóképpen a római katolikus hierarchia és más papok is hamisan prófétálnak a népnek, hogy tudatlanságban tartsák Isten szándéka felől. Jehova tanúi előtt ez tehát az ilyen hamis próféták elleni harcot jelent, ha azt akarják, hogy az üzenet továbbra is az emberekhez eljusson s általa ismeretszerzés alkalmában részesüljenek. A klérus hallja ugyan az üzenetet, de sokkal büszkébb, semhogy megszívlelje, s azért a néppel sem akarja tudatni a valót, ellenkezőleg, minden igyekezettel arra törekszik, hogy a népet az igazságról való értesülésben meggátolja.
23
Jeremiás próféta közölte a néppel, hogy az olyanok mint Hanániás hazugságot prófétálnak. Ugyanúgy ma is, Jehova tanúi közlik az igazságot az emberekkel, miközben rámutatnak arra, hogy azok a papok, akik isten igéje ellen prófétálnak, szándékosan hazudoznak. Az ilyen papság az ördögöt képviseli és atyjának, az ördögnek akaratát cselekszi (János 8:44) Hanániást nem utasította Jehova, hogy az ő nevében prófétáljon. A többi hamis próféta közül sem nyert valamelyik isteni megbízatást, s azért Isten Jeremiás prófétát utasította, hogy mondja meg a népnek: „Mert nem küldöttem őket, azt mondja Jehova, hanem ők az én nevemben hazugságot prófétálnak, hogy kiűzzelek titeket, és elvesszetek ti és a próféták, akik prófétálnak néktek". — Jeremiás 27:15.
24 Evvel összhangban, sem a római katolikus hierarchia embereit, sempedig más papságot nem bízott meg Jehova azzal, hogy az ő nevében prédikáljanak, s amidőn az ilyenek elmennek a néphez és jósolnak, olyankor valótlanságokat prófétálnak és szándékosan hazudoznak. Nemcsak hazudoznak, hanem Jehova tanúit is üldözik, mivel ezek Jehova parancsára az igazságot közlik az emberiséggel. A papság által végzett képmutató vallásias ceremóniák következtében, tanítások hirdetése által és jóslataikkal, tudatlanságban tartják a népet Isten s az ő szándéka felől és elidegenítik tőle. Amit Jeremiás Hanániásnak, a hamis prófétának mondott, aki elnyomta Isten üzenetét, még nagyobb mértékben ráillik a mostani papságra, akik a népnek hamisan prófétálnak. A hamis prófétáknak mondotta Isten követe: „És monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának: Halld csak Hanániás! nem Jehova küldött téged, és te hazugsággal biztatod e népet. Azért így szól Jehova: Ímé én elküldelek téged a föld színéről, meghalsz az esztendőben; mert pártütőleg szóltál Jehova ellen. És meghala Hanániás próféta abban az esztendőben, a hetedik hónapban. — Jeremiás 28:15—17.
25 Ez Jehova feljegyzett ítélete ama hamis próféciák ellen, amit a „kereszténység" vezetői prédikálnak. Igéjéből ugyanis világosan kitűnik, miszerint Jehova tanúi
most kell hogy az igazságot hirdessék, úgy amint arra utasítva lettek, még akkor is, ha az sérti a papság vallási érzését. Itt nem egy ember, hanem a mindenható Isten ítéletéről van szó, amely azok végett lett feljegyezve, akik vele és az ő királyával szembehelyezkednek, hamisan prófétálnak és az embereket megtévesztik. Ítélete szerint ezek mindnyájan megvetésben részesülnek és elpusztulnak. Ezen üzenetet hirdetni kell, mivel Isten megparancsolta.
26
Jehova tanui nem egyes személyek vagy csoportok ellen intéznek támadást, amint Jeremiás próféta sem harcolt az emberek ellen, hanem csupán Isten parancsát teljesítette: „A papoknak és az egész népnek is így szóltam. Ezt mondja Jehova: Ne hallgassatok a ti prófétáitok szavaira, akik prófétálnak nektek, mondván: Ímé Jehova házának edényei visszahozatnak Babilonból most mingyárt, mert hazugságot prófétálnak ők nektek." — Jeremiás 27:16.
27 Isten parancsolata iránti engedelmességből hirdetik Jehova tanúi a nemzeteknek, papságnak, politikusoknak, a kereskedelem és militarizmus embereinek Isten ítéletét és szándékát, miszerint Armageddonkor elpusztítja Sátán szervezetét. Ezek a tanuk a köznéppel is kell hogy közöljék az üzenetet, hogy az egész „kereszténység" figyelmeztetve legyen s mindazok, akik Isten iránt jóakaratúak, az ő igéje által vezéreltessenek és az örökélet útjára térjenek. Munkájuk tehát nem emberek ellen irányuló harc, hanem az igazság hirdetése, amely az istentelen, ördög által megszervezett és tevékenykedő szervezetek elleni küzdelmet jelent. Hanániás a hamis próféta szembehelyezkedett a Jeremiás próféta által hirdetett isteni üzenettel, kétségbevonta és hazug módon ekképpen szólt a néphez: „Ezt mondja Jehova a Seregek Ura, Izrael Istene, mondván: Eltöröm a babiloni királynak jármát. Teljes két esztendő múlva visszahozom e helyre Jehova házának mindamaz edényeit, amelyeket elvitt innen Nabukodonozor, a babiloni király, és bevitt Babilonba. És Jékóniást, Jojákimnak, a Júda királyának fiát és mindama júdabeli foglyokat, akik elvitettek Babilonba, visszahozom én e helyre, azt mondja Jehova; mert eltöröm a babiloni király jármát". (Jeremiás 28:2—4) Hanániásnak tudnia kellett, hogy hazudik. A római katolikus hierarchiának szintén tudnia kell, hogy nem mond igazat Isten előre kijelentette, hogy ezt ők maguk állítják, miszerint a hazugság mögé rejtőztek; s ezt a menedékhelyet fogja Isten elpusztítani. — Ésaiás 28:15.
28 Júdát és Jeruzsálemet nagyon nyugtalanította a Jeremiás próféta által hirdetett üzenet. Ugyanúgy ma is a „szervezett vallásra", különösen annak vezetőire nagyon sértőleg hat az isteni üzenet, amelyet Jehova tanúi hirdetnek; már maga ez a tény is arra vall, hogy a papság hamis edényeknek, illetve eszközöknek bizonyult, akik a népet a vallás eledelével táplálják, amely nem szolgálhat táplálékul és nem is lesz haszna belőle. Jehova tanúi által hirdetett igazság egyezik Nabukodonozornak Jeruzsálembe való bevonulásával. Jézus Krisztus, a nagyobb Nabukodonozor vezeti a felekezetieskedők ellen intézett támadást, amely teljes alapjában megremegteti a felekezetieskedőket szervezetükkel együtt. Az igazság olyannyira ostorozza a papságot, hogy minden erejükkel az üzenet elnémítására törekszenek. Nemrég az egyik katolikus lap a következőket írta Jehova tanúi ellen: „Előbb-utóbb valamiképpen intézkedni kell, s jobb ha az most történik, még mielőtt az eddigieknél nagyobb károk nem származnak. (The Catholic Standard, Tasmania. 1936 október 29.) Ez nagyon hasonlít Dougherty kardinális kijelentéséhez, miszerint „drasztikusabb eljárást foganatosít", ha az üze-
55
net hirdetése nem szűnik meg. Ezek a beképzelt pulykakakasok nagy hatalommal és rendkívüli befolyással kérkednek. Csalódásuk napja azonban már közeledik. A római katolikus hierarchia és szövetségesei ma még elszántaknak igyekeznek bizonyulni, azért mondják: "Amit a múltban el veszítettünk, rövidesen mindent visszaszerzünk, s ezt Jehova tanúinak rovására akarjuk megcselekedni". Más szavakkal: Céljuk, Jehova összes tanúinak és az ő munkájának elpusztítása, hogy a hierarchia ellenállás nélkül büszkén és szabadon lépdelhessen. Ez a szervezet most szövetségeseitől, Egyiptomtól vár segítséget, azaz politikai és pénzbeli támogatóitól.
29 Ahogyan a zsidók vallásvezérei beszéltek a néphez, ugyanúgy beszélnek a „kereszténység" vallásvezetöi is: „Jehova tanúi által hirdetett üzenet sokkal szokatlanabb, semhogy hinni lehessen benne. Netörődjetek azért ama üzenettel! Forduljatok hozzánk tanácsért! Biztosak vagyunk benne, hogy szervezetünk mindvégig megmarad". Ezen hamis próféták kijelentése ellen azonban felkél Jeremiás, Jehova igazi prófétája, aki így szól ezekről a felekezetieskedőkről: „Nehallgassatok rájok, szolgáljatok a babiloni királynak, és éltek: miért legyen e város pusztasággá"? — Jeremiás 27:17.
30 Kétségnélkül vannak a vallásszervezeteken belül jóakaratú emberek is, akiket ott mint foglyokat tartanak fogva. (Ésaiás 49:9) Alkalmat kell nekik nyújtani, hogy értesüljenek és az Úrnak engedelmeskedjenek. A vallásszervezeteken kívül is vannak egyesek, akik az igazságosságot szomjúhozzák, azaz jóakaratúak Isten iránt. Ezeknek kell a királyság üzenete felől való értesülés alkalmában részesülniük és tudatni kell velük, hogy a menekülés egyedüli útja és egyedüli biztos hely az Úr Jézus Krisztus mint király iránti engedelmesség, akit ebben a prófétai képben Nabukodonozor vetített elő. Jehova kegyelmessége az emberek iránt abban nyilvánul meg, hogy figyelmezteti őket. Azért utasítja parancsszerűen Jehova tanúit ezen figyelmeztetés közlésére.
31
Jeremiás próféta azt ajánlotta, tegyenek kísérletet, amely eldöntötte volna, hogy az olyan jövendőmondók mint Hanániás igazi vagy hamis próféták-e. Ugyanilyen próbának lehet kitéve, a mai papság is. Ha az Úr őszinte, igazi és hűséges képviselői lennének, megmondanák a népnek az igazat. Jehova Isten imáikat is figyelemre méltatná. A hamis és csalárd prédikátorok imáit azonban nem hallgatja meg. Azért Jeremiás próféta Jehova utasítására e szavakkal ismertette a próba mibenlétét: "Ha ők próféták és náluk van Jehova igéje: imádkozzanak most Jehovának a Seregek Urának, hogy az edények, amelyek még Jehova házában és a Júda királyának házában és Jeruzsálemben maradtak, ne jussanak Babilonba". — Jeremiás 27:18.
32 Ha Jeremiás próféta ellenfelei őszinték és becsületesek és Istenbe vetett hittel rendelkeztek volna, mindezt imájukkal bizonyították volna, amire Jeremiás próféta okot is szolgáltatott nekik. Ezáltal kimutatták volna, hogy Jehova Jeremiás próféta által hirdetett üzenetétől megrettentek s ilymódon nyilvánították ki volna ama óhajukat, hogy Isten szolgálatában közreműködni szeretnének. Ugyanez vonatkozik ma is a „kereszténység" papjaira. Ha valóban Istent képviselnék s őszinték és becsületesek lennének, avval törődnének, amit a Szentírás mond és az embereknek az ott feljegyzett igazság üzenetét megmagyaráznák és nem tartanák távol a Biblia igazságaitól. A klérus, de különösen a hierarchia ma éppen az ellenkezőjére utasítja a népet, hogy a Bibliát ne is olvassák, hanem csakis azt higyjék, amit nékik a papság mond.
33
Nabukodonozor Jeremiás próféta idejében az Úr
edényei közül egyeseket nem vitt el és az Úr Jeremiás prófétát errevonatkozólag a következő kijelentésre utasította: „Mert ezt mondja Jehova a Seregek Ura az oszlopok felől, a tenger felől, az állványok felől és az edények maradéka felől, amelyek még e városban maradtak. Amelyeket el nem vitt Nabukodonozor, a babiloni király, mikor fogságba vivé Jékóniást, Jojákimnak, a Júda királyának fiát Jeruzsálemből Babilonba, és Júdának és Jeruzsálemnek minden fő népét. Bizony ezt mondja Jehova a Seregek Ura, Izraelnek Istene az edények felől, amelyek megmaradtak Jehova házában és a Júda királyának házában és Jeruzsálemben: Babilonba vitetnek". - Jeremiás 27:19—22.
34 Jehova figyelmeztetett, hogy a megmaradt edények Babilonba vitetnek. A próféciának ama része az uj időszakban a következőképpen teljesedik: Elizeus munkája, amit Jehova tanúi az ő kegyelméből most végeznek, nem pusztítja el a vallásszervezeteket, illetve szervezett vallást. Elizeus bizonyságtevő munkája most a „kereszténység" romlottságát tárja fel mindenki előtt és arra szolgál, hogy az őszinte és becsületes emberek előtt elméletileg lerombolja a „kereszténység" várfalait. A rendszerek vagy vallásszervezetek szétszóratásának kiváltsága Jézus Krisztust illeti meg. Amint Sámson megbüntette a filiszteusokat és a munka befejezését Dávidnak engedte át, hasonlóképpen ma is a nagyobb Dávid, az Úr Jézus Krisztus fogja befejezni az ellenség feletti ítélet végrehajtását. Ama munka, melyet ma Jézus Krisztus hűséges követői Jehovának a „kereszténység" felett elhangzott ítélete hirdetése által végeznek, felette bosszantja és megalázza a felekezetieskedőket; de még sokkal több következik: ez nem a bizonyságtevők munkája lesz, hanem Jézus Krisztus romboló és pusztító munkája. A vallás szélhámosainak teljes leleplezése és a bizonyságtevő munka befejezése után, Jehova ítéletének foganatosítása következik, t.i. „az ő cselekedete, az ő csodálatos cselekedete".
35 „Babilonba vitetnek, és ott lesznek". (22. vers) Meddig? „Mindama napig, amelyen meglátogatom őket, azt mondja Jehova". (22. vers) Ezek a templomi edények elvitettek és 70 éven át maradtak ott. A jövendőlésnek ama része semmivel sem jelentett kevesebbet, mint Jeruzsálem városának és a benne lakozóknak teljes pusztulását. Ez előre bejelenti, hogy Jehova „csodálatos cselekedete" a „kereszténység" és mindannak elpusztításában fog megnyilvánulni, ami hozzá tartozik. Jeremiás 27:22-ben feljegyzett további szavak, azaz: „... felhozom azokat, és visszahozom azokat e helyre", nyilván a maradékra vonatkoznak, vagyis Isten hűséges bizonyságtevőire a földön. Amiképpen Izrael maradéka megmenekült, úgy a „kereszténységből" is az Isten iránt odaadó egy ilyen maradék vált ki, amely maradék megőrzi feddhetetlenségét Istennel szemben. A visszatérésnek 70 évvel Jeruzsálem lerombolása után kellett bekövetkeznie, amely semmiképpen sem a hűtlen Jeruzsálemre vonatkozhatott, hanem az izraeliták hűséges maradékára, akik a várost újból felépítették. A fenti ígéret tehát nem a törvénytelen „kereszténységre" vonatkozik, és nem is tanúskodik a „kereszténység" valahais bekövetkezhető újjáépítése mellett. A hasonmásban 1918-tól Isten hűséges maradéknépére vonatkozik a földön, amely abban az időben lett az új Jeruzsálem részévé. Ezek a hűségesek büntetésük kitöltése után ismét Isten kegyében részesültek és haragja teljesen elfordult tőlük.
„Minden népekhez"
36
Jeremiás próféciájának előző részében ismertetett események, amelyekkel a folyóirat mindezideig foglal-
56
kozott, teljes összhangban vannak a bekövetkezendőkkel és Jeremiás próféciája 25. részének feljegyzéseivel. Ezt a fejezetet figyelmesen kellene átolvasnunk a kővetkező bizonyítékokkal együtt, buzgó elmélkedés mellett.
37 „Az a beszéd, amely lőn Jeremiáshoz az egész Júda népe felől, Joákim negyedik esztendejében; aki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, (Nabukodonozornak, a babiloni királynak első esztendejében).“ (Jeremiás 25:1) Jeremiás utasítva lett, álljon meg az Úr templomának előcsarnokában és ott hirdesse az Úr üzenetét. Ezen megbízatása által Jehova tanúit példázta, akik 1919 után foglalták el tisztségüket, Isten mellé állottak és félelem nélkül hirdetik az ő üzenetét. Isten felkent népe mintegy abban az időben kezdte felismerni, hogy Illés próféta és az általa végzett munka Jehova munkájának bizonyos részét példázta, s hogy Elizeus és az ő munkája Jehova szolgáinak munkáját vetítette elő, amelyet az emberektől vagy ördögtől való félelem nélkül szükséges végezni. Azok javára, akik később jutottak az igazság ismeretére, megemlékezünk itt arról, hogy 1919-ben az Úr az első Cedár pointi (Ohio) összejövetel alkalmával tudatta népével az egyház illési és elizeusi munkája közti különbséget. (Lásd a Watch Tower 1919. sz.) Jehova már előre tudta — és kegyelmessége folytán előre bejelentette — hogy szolgái egy oly feladat teljesítésére kapnak megbízatást, amely feltétlen és teljes Istenbe vetett bizalmat követel, hogy minden bizalommal tőle várják a védelmet és üdvözülést, s azért szükséges ezt a munkát félelem nélkül végezniök, mitsem félve attól, amit rajtuk az emberek elkövethetnek. Illés félénknek bizonyult, miáltal találóan példázza az 1919 előtti eseményeket. Elizeus a teremtményektől való minden félelem nélkül bátran viselkedett és az 1919 után bekövetkezett eseményeket vetítette elő. Jehova szolgáinak tapasztalatai elég bizonyítékkal szolgálnak afelől, hogy Isten szolgáit az emberektől, vagy az ördögtől való félelem nem szabad hogy feltartóztassa vagy gátolja munkájuk végzésében, hogy megőrizhessék feddhetetlenségüket Isten előtt. Istentől kell félniük s minden mással szemben vakoknak kell bizonyulniuk, az ő akaratát kivéve. Mint szolgáknak határozott lépéssel kell előrehaladniok, Jehovára és Jézus Krisztusra, mint vezérükre és urukra támaszkodva. A hűséges bizonyságtevők most értesültek azon magasztos igazság felöl, hogy az Úr öröme az ő erejük. Megértették ama tényt is, hogy az emberektől való félelem tőrbe vezet, és azért egyedül Istentől kell félniök és őt magasztalniuk. — Ésaiás 8:13.
A maradék figyelmeztetése
38
Most Jeremiás próféta isteni utasításból történt jövendölése megvizsgálásának ama részéhez érkeztünk, amely kétségnélkül azt bizonyítja, hogy Jehova tanúi a legnehezebb körülmények között is meg kell őrizzék feddhetetlenségüket Istennel szemben. A hűségesek emlékezetükben tartják, hogy a rohamosan közeledő szenvedésekre való előzetes figyelmeztetés, idejénvaló felkészülést és annak az Úr hatalma és ereje általi megelőzést, jelent. A felekezetiek képmutató társasága mindinkább nagyobb hatalomra tesz szert a nemzetek között mindaddig, amíg elérkezik ama ponthoz, amidőn fennhéjázóan kijelenti: „Béke és biztonság!" és „Mostmár zavartalanul fogunk uralkodni a világ felett". Mihelyt azonban ehhez a ponthoz érkezik, ezen prófécia és más próféciák szerint, bekövetkezik rajta Isten haragja és Sátán szervezte egyik tagja sem menekül meg. Népe erősítése, vigasztalása és reménysége végett, Jehova Is-
ten az ő kegyelméből most, tárja fel előtte próféciáinak értelmét. Akik Istent valóban szeretik és nyíltan benne bíznak, meg nem félemlenek és nem nyugtalankodnak afelett, amit az Úr velük ismertet s ami rövidesen a föld nemzeteire következik és nem is hagyják magukat feltartóztatni a részükre kiutalt kötelességek teljesítésében. A hűségesek továbbra is „az idejénvaló eledel"-ből nyernek üdeséget és erőt, melyet az Úr nyújt nekik. Szorgalmasan és ájtatosan fogják tanulmányozni azt, amiről az Úr értesíti őket. Békességben fognak együtt lakozni egymásiránti szeretettel, mások érdekeit felkarolni igyekezve és testvéreiknek, a jonadábokat is beleértve, segítségére sietve. (Jeremiás 35:6—19) Ez nem anyagi támogatást, hanem oly segítséget jelent, amely másokat is arra képesít, hogy szilárdan álljanak, megértsék és értékeljék Isten gondviselését azokkal szemben, akik őt szeretik, és az ő szolgálatában szorgalmasan közreműködjenek. A hűségesek tehát szilárdan kell hogy álljanak az Úr erejében, emlékezetben tartva, miszerint Isten népe szorosan összetartva kell álljon a megerősített ellenséggel szemben. Pál apostol következő kijelentése ma különösen helyénvaló: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (Korinthus I. 16:13, 14) „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt; ami azoknak a veszedelem jele, nektek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van. Mert nektek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette. — Ugyanolyan tusakodástok lévén, amilyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem". (Filippi 1:27—30) „Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok". (Efézus 6:13) Biztosnak látszik, hogy gyorsan közeledünk a tetőponthoz. Felvetted Istennek minden fegyverét? Kész vagy határozottan és rendíthetetlenül síkraszállani az Úr és királyságának kegye mellett, teljesen Istenben és Jézus Krisztusban bízva? Csakis az Úr erejében bízva állhat meg az Úr népe a megpróbáltatás idején, amely most fog bekövetkezni.
39
Jeremiás próféta utasítva lett, beszéljen Júda népéhez és Jeruzsálem városához. A judeaiak jelenleg a földön élő ama népet példázták, akik előtt Isten intézkedése „szokatlan cselekedetnek" fog látszani, mivel Istennel szemben való hűtlensége dacára is igényt tart az isteni ígéretre. Nem gondolnak arra, hogy hűtlenségük miatt nem méltók az ilyen ígéretekre, és ezek nem is őket illetik meg. Vezetőiket követve, akik az istentisztelet külső formáit gyakorolták, amit „ájtatosságnak" neveztek, ők is ceremóniákat végeztek, Isten és az ő királya iránti szeretettel azonban nem rendelkeznek. Az említett jövendölés megállapítja az időpontot és ezáltal természetesen ennek az időnek ezekben az utolsó napokban való bekövetkezését is.
40
Jehova megengedte, hogy Faraó Jojákimot a jeruzsálemi trónra ültesse (amely pusztulásra ítéltetett; és Jojákim négy évig maradt ott. Ez volt Nabokodonozor, a babiloni király első éve, aki itt Jézus Krisztust példázó szerepet tölt be, aki 1918-ban, azaz az első évben érkezett templomához. Ez volt a fő szegletkő, Jézus Krisztus, Sionon történt elhelyezésének első éve. (Ésaiás 28:16) Úgylátszik, hogy Jeremiás 25-ben feljegyzett prófécia 1918-tól egy hasonmási hirdetéssel azonos, amely ugyancsak azután kezdett beteljesülni.
57
41 1918 elején történt, amidőn a „kereszténység" elvetette a „Sionon elhelyezett alapkövet, t.i. a világ jogosult királyát, és a Népszövetségbe vetette reményét. (Ésaiás 8:9—15) Más szavakkal: A „kereszténység" a maga erejében bízott, azaz emberek hatalmában, hogy azok mintájára uralkodjon, miszerint azt állította, hogy a Népszövetség az „Isten királyságának megnyilvánulása a földön". Ezek után Jehova megkezdte „szokatlan munkáját", Jézus Krisztus által alkalmazva a Jeremiás próféta által ismertetett templomi sokaságot, a földi maradék-osztályt, hogy „kereszténységszerte" hirdettesse a legcsodálatosabb és legszokatlanabb üzenetet, amilyet a „kereszténység" valahais hallott; ez az üzenet sértette „oly nagyon a papság vallási érzését" és a hiszékenyeket, akik a Sátán szervezetét támogatásban részesítik és annak pillérei, olyannyira, hogy ezt az annyira csodálatos munkát „szokatlan cselekedetnek" nevezték. Jehova Ésaiás próféta által jövendöltette meg, hogy „szokatlan cselekedete", azaz Isten üzenetének közzététele, a legfőbb szegletkőnek Sionban történt elhelyezése után fog bekövetkezni. (Ésaiás 28:16—21) Minden tény arra vall, hogy ez a prófécia most teljesül és teljesülése vége felé közeledik.
42
Nabukodonozornak a babiloni trónra való lépése hirdette Júda királyságának közeli végét; mivel Nabukodonozor Jehova választott ítéletvégrehajtója volt. Hasonlóképpen Jézus Krisztus trónralépése és templomához jövetele, ítélkezés végett, azt példázza, hogy a „kereszténység" vége felé közeledik, mert ő az a nagy Bíró, aki elé minden nemzetnek fel kell vonulnia, hogy végrehajtsa rajtuk Jehova ítéletét. Ezt a következtetést a tények teljesen támogatják. A prófécia ilymódon a Jeremiás próféta által hirdetett időpontot és teljesülésének idejét határozza meg. Jeremiás próféta Isten parancsából szólott: „Amelyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván". (Jeremiás 25:2) A júdeaiak és Jeruzsálem lakosai a maguk vallásvezéreiben, a papságban és a közöttük levő vezető emberekben bíztak, s azért nem voltak hajlandók elhinni a Jeremiás próféta által hirdetett üzenetet. Abban az időben Egyiptom még mindig hatalmasnak tűnt fel, amellyel számítani kellett, és mindössze négy évvel azelőtt a júdeaiakat a maga adófizetőivé, azaz Egyiptomtól függővé tette, Jojákimot ültette trónra, aki Egyiptom parancsainak kellett hogy engedelmeskedjen.(Királyok II. 23:28—35) A nép kétségnélkül azt következtette, hogy Egyiptom hajlandónak fog bizonyulni a neki alárendelt júdeaiak megvédésére Babilonnal szemben és megszabadítja őket. A júdeai királyság, Egyiptom részére, ütköző államot jelentett Babilon ellen. Emiatt jövendölte itt Jeremiás próféta éppen annak ellenkezőjét, aminek megvalósítását Egyiptom remélte. Ma a nemzetek szintén a vallásszervezetre támaszkodnak, amely a „kereszténységen" uralkodik, és az igazság éppen az ellenkezőjét mondja annak, amit várnak, t.i. hogy azt a világi rendszerek megvalósítani képesek.
43
Jeremiás 23 éven át prédikált a népnek, és még további 18 évnek kellett elmúlnia Jeruzsálem bukásáig. Jeremiás próféta Jeruzsálem lakói előtt rámutatott ezen, tényre: „Jósiásnak tizenharmadik esztendejétől fogva, aki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szóla Jehova nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok". (Jeremiás 25:3) Jeremiás próféta ezalatt az idő alatt szorgalmasan tevékenykedett. Nem oly tétlen életmódot folytatott, mint a „néma ebek“-osztálya, a „kereszténység" papsága; naponta nemcsupán néhány órán át dolgozott, hogy annak hátralevő részét kénye-
lemben töltse el. Korán reggel kelt, amidőn az idő még hűvös és felfrissítő hatású volt s a szatócsok is már fenn voltak, hogy üzletükkel törődjenek. Elment hozzájuk és Jehova szándékát ismertette velük. Ezek azonban nem vették komolyan az ő beszédét. Jeremiás próféta megbízható prédikálása azonban döntő fordulatra késztette a júdeaiakat ama idő alatt, s Jeremiás érthetően és nyomatékosan ismertette Isten elhatározását, amit avval az országgal szándékozott megcselekedni. Habár Jeremiás próféta 23 éven át szorgalmasan tevékenykedett, mégsem öregedett meg és nem vált hasznavehetetlenné. Isten kegyelméből hűségesen folytatta munkáját. Akik ma Isten szolgálatában állanak, ugyanolyan kiváltsággal bírnak: mindaddig tevékenykedniük kell, amíg csak némi erővel rendelkeznek. Jeremiás próféta hűségét és odaadását Jehova tanúinak hosszantartó és hűséges szolgálatával lehet összeegyeztetni, akik már az illési munkában is résztvettek és annak befejezése óta szorgalmasan és buzgósággal működnek közre az isteni munka elizeusi korszakában. Akik Isten iránt valóban teljes hittel és szeretettel viseltetnek, legyenek ma vidám gondolkodásúak! A bajok nem fognak csökkeni, amíg a „szokatlan munka" véget nem ér. A harc folyamatban van. A vén „parázna" és kedvesei ma sokkal elszántabbak Jehova tanúinak elpusztítására irányuló törekvésükben, mint bármikor azelőtt, és napról-napra követelődzőbbek, gonoszabbak és kegyetlenebbek. Istennek és az ő népének ezen ellenségei vakmerően mindannak elpusztítására törekszenek, ami lerántja a leplet szervezetük romlottságáról. Akik Jehova mellett foglaltak állást és az Úr erejében bíznak, tartsák emlékezetükben ama igazságot, hogy az, aki velünk van, sokkal hatalmasabb, mint azok, akik mint ellenségeink jönnek számításba. A 25. fejezetben feljegyzett üzenet, amelyet Jeremiás próféta az Úr parancsából kellett hogy hirdessen, előre bejelenti Jehova tanúinak jelen kötelességét és az előttük álló tapasztalatokat, feltéve, hogy hűségesen fogják teljesíteni az Úr iránti kötelességüket.
Tanulmánykérdések
58
(Angol W. 1937 október 15)
Az Ő „műve" és „cselekedete"
V. rész
„Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14.
1 JEHOVA gyakran tökéletlen embereket használ üzenete közvetítésére. Az a tény, hogy valakit Isten felhasznál, még nem bizonyítja, hogy az illető tökéletes vagy hibátlan. Mindazáltal Isten előtt csak az lehet kedves és csak azt használja fel eszközeként, aki lojálisán és hűségesen ragaszkodik hozzá. Testileg senki sem tökéletes, mindazáltal szívben lehet tökéletes; vagyis tudja és kell hogy szeresse Istent, ha a Legfelségesebb tetszését elnyerni óhajtja. Ez Jehova iránti önzetlen odaadást jelent. Amit az emberek Isten szolgájáról gondolnak, egyáltalán nem fontos. A hűséges szolga mindig arra gondol, hogyan nyerheti el az Úr tetszését, minden egyéb mellékes számára. Jeremiás ilyen fajta ember volt. Más hűséges férfiak, akiket Jehova prófétáinak választott és üzenetének a néppel való közlésére felhasznált, szintén ilyenek voltak, illetve szívbéli tökéletesek és a mindenható Istenhez önzetlenül ragaszkodók. Mivel pedig hűségesek voltak Istenhez, az ördög és látható képviselői elkeseredetten harcoltak ellenük, és az ördög az embereket e hírnökök és az üzenet megvetésére csábította. A hivő emberek minden időben ily úton kellett járjanak, mindig gyalázatot kellett szenvedjenek. S az eredmény még ma is az, ami régen volt; aránylag csak kevesen hallgatnak és figyelnek Isten igéjére. A leginkább büntetésre méltók azok közül, akik az embereket Jehovától eltérítették, a vallásoskodók. Júda és Jeruzsálem népéhez beszélvén, mondotta Jeremiás: „És elküldte Jehova ti hozzátok minden ő szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra." — Jeremiás 25:4.
2 Jehova már Jeremiás előtt Hóseás, Mikeás, Sofonás prófétákat és más szent és hivő férfiakat támasztott prófétáiként és küldte ki üzenete közvetítésére. Tizenkét évvel azután, hogy Jeremiás a reábízott üzenetet közvetítette, Ezékiel lett prófétává választva és a Káldeusokhoz küldve. (Ezékiel 1:1—3). S ezért így szólt Jeremiás a népnek: ,Az Úr idejében elküldötte hozzátok prófétáit: ti azonban nem hallgattátok és füleiteket sem hajtottátok hallásra.' Éppen ez a helyzet ma is. A „kereszténység" népeinek sok kedvező alkalma volt az igazság meghallgatására; de aránylag csak ke-
vesen hallgatták meg, s ennek oka az, hogy az ördög a papság és a vallásoskodók által a népet rábeszélte, hogy Isten üzenetét megvetéssel kezeljék. A papok a Jehova Istent megillető tiszteletet és dicsőítést kívánják, s ezért gúnyolják az ő üzenetét és hírnökeit. De a felvilágosodás e napjaiban a népnek is viselni kell az igazságtalanság ráeső részét, mert alkalma van a hallásra. Ha az emberek elmulasztják vagy megtagadják az igazság meghallgatását, nagymértékben felelősek.
3 Jeremiás ismételten emlékeztette a népet a régi próféták figyelmeztetésére, hogy hagyják el helytelen útjukat és térjenek az igazság útjára: „Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan gonosz utaitokról és gonosz cselekedeteitektől, hogy lakhassatok a földön, amelyet Jehova adott nektek és atyáitoknak öröktől fogva örökké." (Jeremiás 25:5) A zsidók vallását gyakorló vezérek a nép elé állottak, és ünnepélyes ábrázattal és remegő hangon mondották a népnek: „Mi az Ábrahám fiai vagyunk, és ti is Ábrahám leszármazottai vagytok. Isten előbb bennünket választott ki, s mi tudjuk, hogy Isten nem küld nekünk és nektek üzenetet egy Jeremiáshoz hasonló közönséges emberrel; az általa hozott üzenet nem méltó a figyelemre." De az a tény, hogy ezek az emberek test szerint Ábrahám leszármazottai voltak, nem biztosította őket, hogy sohasem lesznek kiűzve az Ábrahámnak és magvának igért földről. A dolgot az apostol ihletett szavai világítják meg, aki így szólt: „Nem mindnyájan izraeliták azok, akik (a testi) Izraeltől valók, sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók: hanem Izsákban neveztetik néked a te magod Azaz nem a testnek fiai az (előképben Ábrahám által példázott) Isten fiai, hanem az (Ábrahámnak tett) ígéret fiait tekinti (szellemi; magnak." (Róma 9:6—8) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, igéretnek gyermekei vagyunk." (Gal. 4:28) „Eként a hitből valók áldatnak meg a hívő Áhrahámmal." (Gal. 3:9) Valaki magát zsidónak állíthatja: de ez még mindig nem bizonyítja, hogy ő tényleg zsidó. A Szentírás értelmében az a zsidó, aki Jehovának van szentelve és Jehovát tényleg szolgálja és dicsőiti.
4 A csaló zsidó papsághoz hasonlóan állítja ma is
