Az új világ biztos alapja-Megigazulás és váltság

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 

Borító


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11


TARTALOM
Az új világ biztos alapa
2
"A törvény vége"
4
Megigazulás és váltság
5
"A hit beszéde"
7
"Mimódon hivják"
9
Ay egyenlitő alatt
11

“Az-új-világ-bizos-alapja-Megigazulás-és-váltság-1946.pdf”






0 TVTORO NY

TARTALOM Az új világ biztos alapja „A törvény vége” ....

Megigazulás és váltság „A hit beszéde".......... „Mimódon hívják" ....

Az egyenlítő alatt

. . .

„TI VAGYTOK AZ ÉN TANÚIM,IGYSZÓ1 ]EHQVA,HOGY ÉN ISTEN VAG>YOKÉ»auÜ45?Í2

2

Irta N. H. KNORR
a Watch Tower Bibie and Tract Society elnöke
124 Columbia Heights —- Brooklyn, N. Y. U. S. A.
„THE WATCHTOWER" Hungarian — Made in Rumania
Kiadja: Asociatia «Martorii lui Jehova» din Románia, Persoaná Juridicá
Bucuresti 2 — Str. Basarabia 38.


Az új világ biztos alapja
„Ezért igy szól az Úr Isten: Imé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet erős alappal, a ki benne hisz az nem fut!" Ézsaiás 28:16.


1 JEHOVA Sionban, az Őnvilágegyetemének szék­helyén, egy alapkövet tett le. Dacára az 1914-től folyó történelmi eseményeknek, valamint a háború után a villág dolgaival elfoglalt hatalmi tényezők részéről megnyilvánított figyelmetlenség és megvetésnek, ez az alapkő helyén maradt. Azt mondja Jehova, aki ö ökérvénnyel helyezte oda: „Én kentem ám fel az Én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!“ (Zsoltár 2:6). Az alapkő Isten szervezetének székhelyén, Sion­ban, nem Péter apostol —a halász — , hanem Jehova Királya, Jézus Krisztus, akinek minden hatalom adatott mennyen és földön A nemzetek uralmának végétől, 1914-től, Jehova Királya uralkodik Sionban, kiterjeszt­vén tényleges hatalmát a földre is, mialatt ellenségei még folytatják tevékenységöket e földtekén. Mindazok, akik bizalmukat Jehova Sionban-i Királyának vallási, politikai, kereskedelmi és sociál s ellenségeibe vetik, biztosak lehetnek, hogy megcsalattatnak és Armageddonban a „Kő“ által megsemmisítő vereséget szen­vedve kivégeztetnek. Azok, akik egy igazságos új világot illetőleg bizalmukat és reménységüket Jehova Kirá­lyába vet k, nem fognak soha bánkódni, megcsalattatni, sem megszégyenüln. Ezeknek teljes biztosítására mondja Jehova: „Imé, én Sionban egy követ teszek le, egy megpróbált értékes követ, egy fő szegletkövet, hatalmas alapot; a ki hisz nem fog futni.“ (Ézsaiás 28:16. Amerikai Standard ford tás).
2 Azok, akk 1914-től megvetik e Sionban-i követ és emberi világépitőkhöz fordulnak, utánozzák a Zsidók vallásos vezetőit, és a rónai politikusokat Poncius Pilátust és Heródest, akik megvetették az „Ember Krisztus Jézust", gyílkosok kezére adván Őt. Pál apostól, a Római keresztyénekhez intézett egy kivételes levelében, hatalmas jelentőséggel bíró néhány követ­keztetést von le azon antikrisztusi vallásos és politikai tevékenységről. De e levél tizedik fejezetében Pál ki­mutatja, hogy amíg némeljek megvetették Jehovának Sionban lefektetett alapkövét, ugyanekkor mások el ogadták azt Pál, minden erejét arra szentelte, hogy segítse azokat akik előítélet, hamis tájékoztatás és is­meret hiányában befolyásolva voltak, hogy nehézségeiket legyőzve felismerhessék, hogy Jehova alapköve az emberi nem egyedüli szabadulása, egy uj, tartós és igazságos világban. Tekintettel a mai világ bizonytalan
helyzetére, valamint egy személyes és igazságos tény­kedés szükségességére, a Róma tizedik fejezetének megvizsgálása nagyon időszerűvé vált; és ezt tesszük mi most.
3 Miután hivatkozott Ézsaiásnak fentemlitett prótéciájá a, Pál, a megtért izraelita, személyes érzés által indítva, római keresztyén testvéreinek mondja „Atyámfiai“. szívem szerint kívánom és Istentől kö­nyörgöm az Izráel idvességét.“ (Roma 10:1). Pál jóakarattal volt a természetes izraeliták iránt, ami még jobban kifejezésre jut egy modern forditó által: „Testvéreim, az én szívem telve van irántuk való jóindulattal; az a kérésem Istenhez, hogy legyenek megmentve." (Goodspeed). Következőleg, az apostól nem azokkal szemben bírt jóindulattal, akik a ve­zetők közül felelősek voltak Jézus Krisztus megöletéséért. Az ő jóindulata a néppel szemben nyilvánult meg, mert tévesen bíztak vallásos és képmutatóan igazat színlelő vezetőikben, akik azon vakvezetők által vallási utakon vezettettek, melyek személyi és nemzeti pusztulásba juttatták. Pál, minden adott alkalommal prédikált az izráelitáknak. A görögországi Korinthusban, ahonnan a romai levelet irta, „vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni, bebizonyítván a zsidóknak, hogy, Jézus a Krisztus.... Kriszpusz pedig, a zsinagógának feje, hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közűl is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala." Pál, azután még sok más zsinagógában is bizonyságot tett a zsidóknak Krisztus Jézusról. (Csel. 18:4-8, 19) És mialatt jóakaratot tanusitott az ő népéből azok iránt, akik taníthatók voltak, hálát adott Jehova Istennek, hogy őt használta fel azon zsidók megmentése érdekében, akik őszintén keresték Jehovát, hogy Őt imádják.
4 Ez az állásfoglalás igaz Jehova tanúi maradékára nézve akik, ma a földön élnek. Az uralkodók és politikai diktátorok, a „Kereszténység" kereskedelmi és vallásos elemeivel egyben elvetették Jehova Sionban-i Királyát és megkísérelték megakadályozni és be­szennyezni a bizonyságtevő munkát mely az alapkőre figyelmeztet, a Kit Jehova fő szervezetébe, Sionba

3

3
Az új világ biztos alapja


helyezett. Mindezek dacára, a köznép, mely segítség nélkül fetreng Jehova eme ellenségei alatt, nem minden tekintetben egyezik ezen uralkodók tényke­désével. Ők teljesen megvakittattak vakvezetőik által. Gyakran, némely emberek erőszakos cselekedetekre vannak ösztönözve papjaik és vallásosvezetőik által, Jehova tanúi ellen. Jehova tanúi, akik tudatában vannak e ténynek, nem nyilvánitnak rosszakaratot az egyedekkel (egyénekkel) szemben a „kereszténység" és a „pogány" népek közül; sőt inkább jóakarattal viseltetnek irántuk olyértelemben, hogy meglátogatják úgy a nagyokat mint a kicsinyeket saját lakásaikban, tanítván őket, hogy respektálják a királyság üzenetét és hogy személjes választást tehessenek. S mialatt a nép figyelmét felhívják az üzenetre, imátkoznak. Ők azért imátkoznak, hogy Jehova Isten továbbra is használja fel őket a szelídek segítésére, hogy azok is megmentessenek a nemzetek ítéletének eme napján a kivégzéstől, s hogy örök életet nyerjenek a jövő „végtelen új világá“-ban. Bármit is tennének a nem­zeti szervezetek és uralkodó tisztviselőik, nem kellene, hogy előítélettel legyenek Jehova tanúival szemben azon különálló személyeket illetőleg, akik ilyen szervezetekben vannak. Ők keresztyéni cselekedetekre igyekeznek mindazok megmentése érdekében, akik mint „jóakaratú emberek" Isten „más juhaihoz tar­toznak. Ők tudják, hogy a nemzeti, kereskedelmi és vallási szervezetek a világ végén, Armageddonban elpusztittatnak, de a személyek, akik jelenben keresik Jehovát és királyságát, elrejtetnek és megmentetnek a világszervezetek elpusztulása idején.
5 A tévedésbe vitt természetes izráelitákra vonatkpzólag mondja Pál: „Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. (Görögül: „epignosis" ismeret) (Róma 10:2). Tagadhatatlan, hogy a zsidóknak volt némi ismeretük (gnosis) a Szentírásról, de nem volt tiszta, pontos, teljes és világos ismeretök (épignosis), azaz igaz ismeretök a Szentírásból az isteni feltárolásokat illetőleg az Ő szelleme, vagy cselekvő­ereje által. A zsidóknak fanatikus (rajongó) buzgóságuk volt, félrevezetve emberi vallásos hagyományok által, melyek ellenkeztek Isten igéjével és parancsolataival, hatálytalanítva emezeket. Azért figyelmeztette Jézus az Ő tanítványait a vallásoskodókra vonatkozólag, mondván: „A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön az idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem". (János 16:2,3).
6 Máma, a világ jövőbeni biztonságát illetőleg, komoly kételyükben, a politikai és vallási vezetők „több vallásosság"—ért kiáltanak. A nép gondolván, hogy ez Istenhez való kiáltás, követi és a látszat szerint mintha áhítattal volna Isten iránt. Igen, éppen mint akik Pál apostól idejében a „zsidó-vallást gya­korolták, úgy a „kereszténység” is az isteni tisztelet képét mutatja, de nem tiszta ismeret (epignosis) alapján, az Isten Igéjéből. Ez a tisztelet a démonizmus által ihletett emberek vallásos hagyományai alapján
van gyakorolva; és éppen ez az, ami a népet arra bírja, hogy küzdjön Jehova Isten helyes ismerete ellen, amíg a nép, tanúi (vezérei) által vezettetik. Az a tény, hogy a vallásosak őszinték hitökben, nem fogja menteni őket. Az ő tiszteletűk nem lévén egyező Isten Igéjének ismeretével, azért nem jelent hitet; mert Isten igazságának ismerete a hit igazi alapja. Az ő tiszteletük vagy isteni félelmük csupán a vallásos papok parancsai, tanácsai és hagyományaiból eredő hiszékenységből származik, minden kérdés és kutatás nélkül, Az ilyen tisztelet vagy félelem, kivéve, ha a csatorna felé van fordítva, mely az Isten Igéjében megírt ismeret alapján folyik határozottan nagy bűnökbe és Jehova Istennel és Sionba vetett alap-Kövével szembeni végzetes ellenkezésbe viszi a vallásoskodókat.
7 A vallásosak azt hiszik, s amelyre saját magukat is igyekeznek meggyőzni, hogy ők igazak és hogy formálitásaik és zászlóik igazak. De hallgassuk meg mit mond Pál apostol a vallásos zsidókról: „Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igaz­ságának nem engedelmeskedtek. (Róma 10:3) Krisztus Jézus, az „lgaz“, elitélte emberi hagyományaikat; kijelentvén azokat hamisaknak, Ő kimutatta, hogy a zsidók nem tudták elérni az Istennel szembeni igazvoltuságot tökéletlen cselekedeteik által, még ha megis kisérelik megtartani a szövetségben előírt tör­vényeket és parancsolatokat, melyet kötött Isten az ő nemzetükkel Mózes próféta által. Hogy megigazuljanak, vagy hogy Isten előtt egy igaz állapotba jussanak, kell, hogy hitet gyakoroljanak az Igaz Megvál­tóban, Krisztus Jézusban, akinek váltságáldozata eltörli azok bűneit, akik megbánják és hisznek. Mind­ ezek mellett a zsidóknak vallásukhoz való büszke ragaszkodásuk, hogy személjes önigazságot fejlessze­nek ki s annak nagy fontosságot tulajdonítva azt eredményezte, hogy nem vetették alá magukat Isten utainak, hogy a Krisztus Jézusban való ismeret és hit által megigazulást szerezzenek. Ők nyakasan ki­tartottak amellett, hogy Krisztus Jézustól és attól amit Ő érettök tehet, függetlenül keressék a megi­gazulást. Azért kitartnak a vallás és annak szertar­tásai mellett, mely által sohasem érhetnek el Isten előtt valódi megigazulást.
8 Sátán, az Ördög, a „kereszténységet" szintén egy ilyen hasonló haszontalan kísérlet felé terelte. Minden papi iskoláik, úgynevezett „egyházaik”, teológiai szemináriumaik, szektai kollégiumaik valamint korszerű neveléseik mellett is, ismeret nélkül vannak. Ez azt jelenti, hogy tudatlanságban vannak a tekintetben, hogy miként lehet megszerezni az Isten előtti megigazulást. A vallások százai feltételezik, hogy igazak és hogy igazságot tanítanak, de ők tudatlanságban vannak atekintetben ami Isten előtt igaz. Ők az emberek világi hagyományait és zászlóit követik és mentegetik magukat egy vagy másképpen Isten Igéjének szigorú figyelmeztetésére.
9 A saját maguk, vagy népválasztotta vezetőik,

4

4
Az új világ biztos alapja


háború utáni „új-rend" fenntartására, büszkén, egy jobb, szebb és örökbékével megkoronázott újvilág megteremtéséről beszélnek. Ők kihangsulyozottan beszélnek egy nemzetközi szervezet alkotásáról és az emberi jogokat védő okmányról, mely „évszázadok próbáját fogja kiállani", s ezért mint az igazság zász­lóvivői a népek tapsait nyerik. Éppen azért, mert saját világukat akarják emberi eszmék alapján megépíteni, ők utálatosságot cselekszenek Isten szemében. Miért? Azért, mert ők elvetik az Igaz Királyt Sionban és nem vetik magukat alá az Ő igaz királyságának, ők megvakítják a népet a tényt illetőleg, hogy csak Isten képes létesíteni egy igazságos újvilágot és hogy e régi, önmagában igaz világot megfogja semmisíteni. A háború utáni világépitők megkísérelik a népet céljaiknak és terveiknek megfelelően megszer­vezni. Ők még tovább mennek aban a reményben, hogy Isten, a Legfelségesebb, felhagy az Ő király­ságára vonatkozó céljával és alkalmazkodni fog zászlóikhoz, sikerrel áldván meg, mintegy direkt feleletül a katholikus, protestáns és zsidó papok imáira. De az Isten nem fogja megáldani a Vele ellentétben álló hamis imájukat. Az általuk feltételezett háború utáni világuknak vége, Isten keze által fog lenni Armageddonban. Ők elutasították megtanulni Jehova Isten ismeretét, amit az Ő tanúi előtérbe helyeztek és ter­jesztettek a nép között. Azért mondja Isten a „kereszténység"-ben ismert népéről: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te meg­vetted a tudományt, én is megvetlek téged”. (Hozseás 4:6). Nem létezik tudatlanság által megmentés, sőt mennyivel inkább szándékos tudatlanság által nem, mely elútasitja Jehova Isten szentirati ismeretét.


„A TÖRVÉNY VÉGE“
10 A „kereszténység" azt állítja, hogy hisz Isten törvényében: de a vizsgálat megállapítja, hogy a római törvényeket követi, ahogy azok Jusztinián császár által lettek megalapítva és nem a Felséges Isten legmagasabb törvényét. A „kereszténység" egy sereg külső forma­ságot követ, mialatt nagy zajt csap Isten törvényéről, de e törvény valódi célját illetőleg tudatlanságban van. Nem igyekszik magáévá tenni Isten törvényének célját és nem is látja, merre irányul, különösen az a tör­vény, amit Isten Mózes próféta által adott. Ők ugyanazt a dolgot hagyják figyelmen kívül mint annak idején a zsidók, a mózesi törvényszövetség alatt. Isten nem azért adta az Ő csodálatos törvényét a zsidóknak annak idején, hogy most azt a gondolatot lehetne táplálni, hogy az emberek azt tökéletesen megtartva saját magukban igazak lehetnének és így méltók az örök életre.
11 A „kereszténység” egyes tagjai gyakran mondják: „Ó, nekem nincsen szükségem Isten királyságának üzenetére azon könyvek által, melyeket a Watchtower (Őr-torony) társulat ad ki. Én arra igyekezem, hogy megtartsam a tízparancsolatot, ami elég. Én őrizkedek rosszat tenni és így minden javamra válik. És nem tudom mit tartalmaznak azok a könyvek,” Ugyanakkor
ezek az egyének elutasítsák követni Jézus Krisztus nyomdokait és tanításait. Igy cselekedve ezek a tizparancs megőrzői, a gazdag zsidó-ifjúhoz hasonló dolgot müvelnek. Ez az ifjú azt mondotta, hogy gyer­mekkorától fogva megőrizte Isten parancsait, de azért ő elútasította az Úr ajánlatát, hogy minden vagyonát ossza ki a szegények között és, hogy ő követve Jézust hirdesse az Isten országát. (Máté 19:16-22). Ha ez a zsidó-ifju kitartott azon az úton, akkor nem sikerült valóban megigazulnia, sem örök életet nyernie. Az egész Izráel népe azt álitotta, hogy megtartsa a parancsolatokat és a törvényt, amit nekik Isten Mózes által adott, de nem sikerült nekik megigazulniok sem pedig örök életet nyerniök, önzésük és felfuvalkodottságuk miatt.
12 Pál apostol, Jehova törvénye által előállott hely­zetre nézve, mely Mózesen keresztül adatott, mondja: „Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. (Róma 10:4). Pál szavai kétoldalulag érthetők. Egy modern fordító, Pál e szavait angolban így adja vissza: „Mert Krisztus a törvény végét jelenti, hogy bárki aki hiszen teljességet nyerjen." (Goodspeed) Ez azt jelenti, hogy Jézus kereszthalála által, a törvény­ szövetséget megszüntette, amely Mózes által adatott, egy Új szövetséget készítve elő. Azért Jézus Krisz­tusról úgy beszél, mint a Ki „az ellenségeskedést (a zsidók és a pogányok között) az Ő testében, a parancso­latoknak tételekben való törvényt eltörölvén; hogy ama kettőt (zsidókat és pogányokat) egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt (zsidókat és pogányokat) egy testbe a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést (a törvény parancsait és ren­delkezéseit).” (Efézus 2:15, 16). „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, oda­szegezvén azt a keresztfára." (Kolossé 2:14). Ilyképpen lett Jézus Krisztus a mózesi törvénynek, vagy az Izráellel kötött törvényszövetségnek vége. Ő egy jobb szövetségnek lett Közbenjárója összes követői részére, akik a szellemi Izráelt alkotják. E szövetség által ők az Ő Atyja neve érdekében egy nép lesznek, azaz Jehova neve számára. (Zsid. 7:22; 8:6-13; 9:15).
13 Mindamellett, Pál e kifejezése „a törvény vége", a tényt, illetve a tárgyat, amit a törvény nyomozott, jelentette. Jehova határozata, az által, hogy a zsidóknak a törvényszövetséget adta nem az volt, hogy a figyelmet saját magukra tereljék, mint akik képesek magukat igazolni a törvény betartása által, hanem az, hogy őket Krisztus Jézushoz vezesse. A törvény, a pogányok vallásos bűnei ellen való oltalmukul adatott, ami körülvette őket. Tehát egy eszköz volt atekintetben, hogy felismertesse velök bűnösségüket és hogy szükségük van az „Igaz“-nak áldozatára, aki valóban eltá­volíthatja bűneiket és igazán kibékítheti őket Jehova Istennel. A törvény szövetségben gyakorolt állatáldo­zatok csak előárnyékolásul szolgáltak előremutatván azon áldozatra, melyet Jézus Krisztus, a Megváltó fog hozni. Azért az a vég, ahová a törvény szövetség

5

5
Az új világ biztos alapja


"vezette azokat akik e szövetséghez köttettek, az ő önfelismerésüket és Krisztus általi elismerésüket jelen­tette. Erre vonatkozólag mondja Pál Galácia 3:23-26 „Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazoljunk meg." És annak kimutatására, hogy a törvényszövetség Jézus halálával és feltámadásával ért véget, mondja Pál: „De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt (a törvény alatt). Mert mindnyájan Isten fiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hit által. Ez tehát azt igazolja, hogy az emberek abbeli reménye, hogy megigazulást nyer­hetnek Isten előtt az Ó-testamentom-bani törvényszö­vetség betartása által, mely a zsidókkal köttetett, hiá­-
bavaló. Sőt mitöbb, az igazolást nem lehet bírni az embereknek automatikusan (magától jövően) Jézus Krisztus érdemei által, lettlégyenek azok élők vagy holtak. Az igazulás, vagy igazzátevés Isten előtt csak azokhoz jön, azaz azok nyerhetik el, akik hitet gya­korolnak Krisztusban. „Mert a törvény vége Krisztus, minden hívőnek igazságára.” (Róma 10:4). „...hogy mindazok akik hisznek Benne megigazulást nyerjenek" mondja az Emphatic Dialgott ford.) Az ő hitök, a Nagyobb Mózeshez, a Nagyobb Közbenjáróhoz, Krisztus Jézushoz kell hozza őket, Ki az értékes, drága alap-Kő, a Kit Jehova az igazság új világának javára Sionba helyezett.
(Watchtower 1945 Janius 15)


Megigazulás és váltság
.Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre". — Róma 10:10.


1 A MEGIGAZULÁS nincsen e régi világtól. Az nem a tiszteletbeni cselekedetek következménye e vi­lág módja és zászlói szerint. Az Istentől van Krisztus Jézus által. Ez azt jelenti, hogy hit által van ab­ban, ami van és amit Krisztus cselekszik és azután tevékenykedik is ezzel összhangban. A „kereszténység" megvetvén Krisztus Jézust mint az igazság világának alapkövét a zsidókhoz hasonlóan, nem engedelmeskedtek az isteni igazságnak.
2 A keresztyénnek, aki Jézus Krisztust követi hit által, nem szabad emberi vezetésre hallgatnia, vagy embereket követni, legyen az akár a Pápa, a ducse, a führer (vezér) vagy gaudillo (a mostani Spanyol diktátor), vagy más világi vallásos vezetők. Elismervén Jézus Krisztust mint Urat, nem kell rokonszenveznie a bécsi Initzer kardinálisnak a führer-hez intézett levelével, melyet éppen kevéssel az előtt irt, mielőtt az kezét Ausztriára tette volna és melyben befejezésül, „Heil Hitlerr”-rel köszöntötte. Jézus Krisztus nem közösködik a világi diktátorokkal,neki semmi köze e világhoz és az Ördöghöz, Sátánhoz. Krisztus Jézus az alapszikla, akit Jehova a mennyei Sionba helye­zett és nem földi székhelyekre, úgymint Róma, Berlin, Szt. Petersburg, Washington, melyek nem az új igazságos világnak fővárosai. Jézusnak Krisztus neve felkentet jelent, azaz aki felkenetett a Felséges Isten által; és Ő lett fundamentoma Jehova ujteremtésének azaz Sionnak, az Ő főszevezetének. Bárki aki hiszi a szentírati tényeket és igazságokat ezzel összhangban az igaz. Ennél az oknál fogva a hitáltali megigazulás Krisztus azon követeinek volt tulajdonitva, akik „testének" tagjaivá lettek és így örökösök is Vele Sionban. A hit mulhatatlan szükségesség a Krisztus Jézus mellett ilyértelembeni állásfoglalásra, mivel ez az álláspont ellentétben van a jelen világ kereskedelmi, politikai és vallási elrendezéseivel, melyeket ők a háború után hirdetnek és akarnak megalapítani.
3 Pál apostól magyarázva a hit általi megigazulás
és valakinek a saját cselekedetei által való megigazulás közötti különbséget, mondja: "Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekszi, él azok által". (Róma 10:5). Igy írja le Mózes próféta ezt a megigazulást 3 Mózes 18:5-ben. Isten e kijelentése Mózes által nem adhatott okot a zsidóknak hinni, hogy ők képesek lehetnének a a törvény pontos betartására és életet nyerhetnének a törvény által. A törvényszövetség által Jehova Isten nem mellőzte a Krisztusról szóló ígéretet, hogy a zsidóknak ígért életreménység a törvény betartása által, a Krisztus hiábavaló legyen . Sőt ellenkezőleg, Jehova éppen azon törvény által vezette őket az " Ember" Krisztus Jézushoz. Mózes képe volt Krisztus Jézusnak és Ő, az "Ember", aki tökéletesen megtartotta Isten törvényét a földön. Azért Istennek Mózes által tett fenti kijelentésében mondva van, hogy az ember aki betölti ezt a törvényt bizonyítja, hogy tökéletes és él és joga van az örökélethez.
4 Az isteni ígéret szempontjából Krisztus eljövetelét illetőleg, a törvényszövetség nem adatott a zsidóknak saját emberi tökéletességük kifejezésére, amit nem is tehettek volna, és nem is mentesítette őket a törvény az Ádám bűne következtében örökölt halálos ítélettől. Jézus Krisztus „a ki asszonytól született a törvény alatt", nem a törvényszövetség betartása által nyert életet. De a törvény betartása által mint zsidó Ő bebizonyította , hogy él, mégpedig tökéletes minőségben , hogy Ő tökéletes élettel bír, a mi képes azok megváltására akik hisznek, akikért ez az élet a halálba kellett adassék. Jézus tökéletessége nem a törvény betartáséból származott, mert Ő azt a mennyből hozta magával. Ő betöltötte a törvényt és a próféciákat. Azért Ő a Nagy Főpap, nagyobb annál aki a törvényszövetségben az állatok áldozata által lett főpappá. Jézus bebizonyította, hogy a tökéletes ember betöltheti a törvényt és megőrizheti fedhetetlenségét Isten előtt, hogy az örök életre érdemesnek bizonyuljon. Jézus emberi áldozata következőleg, igazulás számittatik be azok részére akik hisznek Benne.
­

6


Megigazulás és váltság


5 Világos tehát, hogy a tökéletlen emberek nem igazulhatnak meg, nem lehetnek tökéletesek a törvény s a parancsolatok betartásának megkísérlése által. De hogy nyertek megigazulást Isten előtt azok, akik Krisztus „testének" tagjaivá tétettek, akik társörökösök Véle a mennyei királyságban? Isten gondoskodott, hogy Krisztus Jézusban, a Sionban lefektetett alap­kőben vetett hitükért, nekik beszámittassék a tökéle­tesség. Pál apostól felhívja a figyelmet a módra, ahogy azok megigazíttattak, mondván: „A hitből való igaz­ság pedig így szól: Ne mond a te szívedben: Kicsoda megy fel a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) (Róma 10:6-7). Pál idézte azt, amit Mózes mon­dott a zsidóknak, egy hónappal a Jordánon való átkelés előtt az Ígéret földére, amint olvassuk: „Mert e parancsolat a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nekünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nekünk és hallasa azt velünk, hogy tel­jesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige; a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt". (5 Mózes 30.11—15)
6 Pál szerint, Mózesnek e szavai, prófétai jelen­tőséggel bírnak Mózes szavaiból az tűnik ki, hogy ha valaki meg van igazulva és bírja a hit igazságát, nem helyes, hogy kételkedő kérdéseket tegyen, melyek az Isten beteljesedett dolgaiban való kételkedését mutat­nák. Akinek hite van, nem szabad egy pillanatig sem kételkednie abban, hogy Isten mennyből küldte el az Ő szeretett egyszülött Fiát, hogy mint ember a földön hűsége által igazolja Jehova nevét nehéz próbák között, és hogy kereszt halála által váltságáldozatot szerezzen. Azért, ha valaki megigazíttatott hit által nem kel arra tekintsen, aki a mennybe megy fel, hogy lehozza onnan a Krisztust. Nem kell megütköznie abban, hogy Jézus Kri­sztus az Isten mennyei Fia, s nem tekint emberi vezetőkre, parancsnokokra, akik felemelkednek, hogy Krisztus sze­repét töltsék be. Nem kell azt kérdezzék, hogy Jézus hogy tudta betölteni a próféciákat, hogy meghaljon és azután a halál mélységéből feltámadjon. Nem he­lyes kételkednie az Isten mindenható hatalmában mely által feltámasztotta Krisztust a halálból mint az isteni prófécia igazolásaképp; nem kell kételkednie abban, hogy Isten Őt feltámasztván a halálból, mint „értékes és biztos főszeglet-Követ” Sionba helyezte. A magas­ság és a mélység a Mindenható Isten részére nem képeznek akadályt a népek hű és igaz ”Vezető”—jéről való gondoskodás tekintetében, aki az embereket az örök életre vezeti. Ha az Isten tudott küldeni egy ilyen vezetőt a mennyből, átváltoztatván életét földi emberi életté, ugyan az az Isten előtudta hozni ezt a vezetőt a halál mélyéből a mennyei életre. Azért, aki hit által megigazittatott nem kell magáévá tegye a zsidó-papok vallásos hazugságát, hogy Jézus tanit-
ványai eljöttek éjjel és ellopták az ő testét és hogy a Mindeható Isten nem támasztotta fel Őt a halál mé­lyéből. Ő nem kell elvesse az ihletett Szentirást melyet az apostolok írtak, és olyan evangéliomra nézzen, mely még csak ezután lesz kinyilvánítva. Mit kell tehát mondjon és tanúsítson a „hit általi megigazulás?
7 Pál ugyanazt a kérdést teszi fel és meghatá­rozza a feleletet, mondván „De mit mond ? Közel hoz­zád a beszéd a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyel mi hirdetünk." (Róma 10:8) Mi elismerjük, hogy Pál Mózestől idézett. A Mózes által mondott szavak tárgya nem oly dologra vonatkozott aminek jövőben kellett beteljesülnie hanem egy azon­nal beteljesítendő dolog volt „hogy teljesítsed azt". Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt.„De ha a megigazulás nem jö­hetett a mózesi törvény által, hogy mondhatta ezt Mózes? Azért mert Mózes prófétai értelemben be­szélt. Ő egy prófétai kép volt, előárnyékolván a Na­gyobb Mózest, Krisztust, akit Jehova Isten mint Veze­tőt és Prófétát támasztott fel. Azért Mózes Jézus Krisz­tust jelképezte, mint aki vigyáz, hogy az Ő beszéde tisztán legyen a keresztyének szájába és szívébe he­lyezve. (5 Mózes 18:15—18). Mikor Pál ezeket írta, Jehova Isten elküldte volt szeretett Fiát a mennyből és engedte, hogy a halál mélységébe szálljon, ahon­nan azután felemelte és így gondoskodott egy hal­hatatlan Vezetőről, a ki iránt való engedelmesség örök életet jelent. E tényről Péter apostól bizonyságot tett a templomban mondván: „Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenük a ti atyátokfiai közül mint engem azt hall­gassátok mindenben, amit csak szóland néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. Az Isten az Ő Fiát elsősorban néktek támasztván, elküldé Őt, hogy megáldjon titeket, mindegyötöket meg­térítvén bűneitekből." (Cselek. 3:22, 23, 26). Ez a közlemény egy evangéliom (örömhír) volt, aminek egyszer bekellett teljesednie. Azért magyarázván e szavakat, melyek előttünk, sőt a szánkban és szíveink­ben vannak, mondja továbbá Pál: „Ez a hitnek beszéde amelyet mi prédikálunk". Tehát ez az ige vagy üzenet, amit mi prédikálunk most, a hit gya­korlását igényeli.
8 A „hitnek e beszéde” egy evangéliom (örömhír), a már beteljesedett csodálatos dolgokról, melyet mi sziveinkbe fogadtunk és szájjal teszünk vallást róla. Ez, az evangéliom egy szava, parancsa, melyet meghallgatni és hinni kell. Az ősidőkben, a zsidók Mózes próféta előtt állottak, hogy meghallgassák Je­hova Isten parancsát. De máma Mózes hasonmása (ellenjelképe) a Nagy Vezér, Jézus Krisztus előtt állunk, akit Jehova Sionba helyezett. A zsidók a Moáb mezejére érve láthatták a Jordánon túl az ígért földet, úgy mi is hasonlóképpen a Jehova Teokratikus kormánya alatt levő Új-világ kapujában va­gyunk, mely Jézus Krisztus által lesz uralva. Mózes elé nem csak az Izráel 12 törzse lett összegyűjtve, hanem az idegenek egy vegyessokasága is. (Olvassuk

7

7
Megigazulás és váltság


5 Mózes 31:12, 13; 29:1). Hasonlóképpen ma is nemcsak a szellemi Izráel van Krisztushoz a temp­lomba gyűjtve, hanem egy nagy sokaság, „a másjuhok" az „idegenek" osztálya, „a jóakaratú emberek" akik a földön az új-világban örök életre várnak, szin­tén összegyüjtetnek. (János 10:14; Lukács 2:14). Az idegenek egy nagy-sokasága még összegyűjtésre vár. Ezeknek mondja a Nagyobb Mózes, hogy a hit­nek beszéde közel van hozzájuk. Azért, a Nagy Ve­zér kiküldi az Ő hírnökeit az Ő beszédével, mely egy evangéliom (örömhír) ami közel van az „idege­nekhez amit azok szivökbe és szájukra vehetnek. Ezt tenniök is kell hogy megszabadulhassanak a megsemmisítéstől mely Armageddonkor a világra fog következni és hogy életbőséggel juthassanak be az új-világba.


„A HIT BESZÉDE"
9 Mit jelent „a hit beszéde", ami hirdetve van, hogy a „más-juhok" felfigyeljenek reá? Hallgasd meg Pál apostól feleletét aki hirdette a beszédet: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szived­ben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halál­ból, megtartatól" (Róma 10:9) „A hit beszéde” kiterjedett még több történelmi tényre Pál apostól nap­jai után, de különösen 1914-től, melyek ihletett pró­féciák beteljesedése e világ végére, az Úr Jézus jelenlétére és az Isten királyságára vonatkozólag. Azért Jehova tanúi a királyság üzenetének hirdetése által fel kell hívják a figyelmet mindezen dolgokra, melyek régen prédikáltattak, de különösen azoknak mai jelentőségére. Azért mi bizonyságot kell tegyünk Jézus Krisztusról mint Úrról. Vezetőnkről, és mint uralkodó Királyunkról a ki mint egyedüli alap-Kő, a magas méltóságra Sionba helyeztetett és akire Jehova Isten által a világegyetem kormánya felépíttetik. Ha e fundamentális tények az Isten céljainak munkálatait illetőleg nincsenek hivve és tanúsítva va­laki által, aki magát keresztyénnek valja, az ilyen egyén részére nincsen negmentés sem a menyben sem a földön. De miért van az éppen igy?Hallgassuk meg újra Pál apostól feleletét:
10 „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre." (Róma 10:10). Ez azt jelenti, hogy az evangéliom beszéde valakinek először a szívébe kell hatoljon. Elméjében kell, hogy a tényeket megállapítsa és meggyőződve, szívvel higyje, hogy Isten elküldötte az Ő Fiát és feltámasztotta a halálból, a Kit Úrrá és Fővezérré tett, jobbjára helyezve Őt a világegyetem trónusán. Azután pedig, hitét bekkel bizonyítsa az által, hogy magát teljesen felszenteli Istennek. Ezt tennie kell, mert ha a Felséges Isten megtisztította őt Annak áldozata által a Kit a halálból támasztott fel, ő többé nem saját magáé, hanem min­denét, reményeit, kilátásait Istennek kell ajánlja az örök élet érdekében.
11 De ez még nem minden. Eme felszentelésen kívül bizonyságot kell tennie mások előtt arról, amit
a Felséges Mindenható Isten tett Jézus Krisztus által. Kétségtelenül igaz, hogy a szívből fakadó hitet és a teljes felszentelést a hit általi megigazulás követi a Krisztus teste tagjait illetőleg; azonban, valakinek meg­váltása, szívvell hite által még nincsen múlhatatlanul véglegesítve. Miután valaki magát hit által Istennek felszentelte, kell hogy saját szájával bizonyságot tegyen melyben ki kell tartania mindaddig, amíg eléri a meg­mentést. Az emberek előtt való bizonyságtétel szük­ségessége ezen mód szerint, hogy megmentést nyerjen akár a mennyben akár a földön, bizonyitva van Jézus saját szavai által: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt." (Máté 10:32, 33). „Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet, e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja ezt az ő Atyja előtt, mikor eljő az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk 8:38; Luk. 12 8,9).
12 A bzonyságtevés nem jelent egy egyszerű szol­gálatot a szájjal, vagy egy értelmet nélkülöző forma­szerűséget, csupán egy egyszerű külső ok miatt s hogy másokra, önmagára nézve rosszhatást gyakoroljon. Az igazi bizonyságtétel nem hasonló ahoz, ahogy azt a rom. katholikus vagy általában a vallásfelekezetek gyakorolják, maguknak Bibliából vett keresztény nevet adva, holott pogány tanokat, szertatásokat, felcicomázott nőimádatot és démoni dogmaszerű kitalálásokat gyakorolnak azt állitván, hogy csupáncsak a keresztény név és Isten nevének szájjal való felvétele által, megmentetnek. Az ilyen szolgálat gyalázatot hoz Isten nevére és az Ő dolgaira. A megmentés érdekében tett bizonyságtevés értelmes módon kell tétessék, azaz kell, hogy az igazság helyes megértése alapján tétessék és az abba vetett szilárd hittel. Azért amikor Pál apostól felelt a börtönőr kérdésére mondván: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe", bizonyára ő azt nem úgy értelmezte, h gy üdvözü het csupán elmébeni hit ál al. (Csel. 16:30, 31). Pál apostól szavai, úgy, ahogy azok későbben Róma 10:10-ben is mondattak mutatják, hogy az aki hisz, minden kifejezésrejuttatható erejét a mások előtt való bizonyságtételre kell használnia, lévén így Jehovának egy tanúja. Ha ezt cselekszi akkor Jézus Krisztus elis­meri őt mint megmentettet.
13 Az aki igazán hisz, nem fogja magát visszatar­tani a bízonyságtevéstől félelem vagy szégyen miatt. Ennek bizony tásaképp Pál apostól a Szentírásból idéz mondván: „Mert azt mondja az irás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül." (Róma 10:11). Az írás­hely melyet Pál idéz Ézsaiás 28:16, mely Istennek atekintetbeni céljáról beszél, hogy Sionban egy kipró­bált drága Főszegletkövet fog helyezni Ez az Iráshely igazolja, hogy a bizonyságtétel amit szájjal kell tenni az üdvösségre arra vonatkozólag kell tenni, hogy Jehova elküldötte az Ő F át a földre mint embert, hogy megpróbáltasson az Ő hűsége és engedelmessé­gébeni tökéletességét illetőleg, egészen a halálig; és hogy Jehova Isten feltámasztotta Őt a halálból és mint

8

8
Megigazulás és váltság


drágalátos Főszegletkövet azon magas méltóságra helyezte, mint biztos alapot, melyen az Ő új-világának Teokratikus kormánya fog felépülni.
14 Mi a figyelmet arra hívjuk fel, hogy Pál apostól napjai után Isten célja érdekében bizonyos más tények alakultak ki és hogy 1918-tól a bizonyságtevés, azok által akik hisznek, a Pál apostól által megírottakkal jött kapcsolatba. Ők azt a következtetést kell levonják, mint igazságot, hogy miután a „kereszténység" vallási politikai és kereskedelmi tényezői 1918-ban elvetették Krisztust mint az új-világ Királyát, egy népszövetséget alakítva, illetve egy nemzetközi együttműködési rend­szert, amit emberek létesítettek, Jehova Isten felemelte az elvetett Alapkövet, Sionba helyezve, és minden ellenségét lábai ála vetette zsámolyul. Jézus Krisztus tehát mint tényleges uralkodó Úr marad és az a ki hiszi e tényt, kell, hogy bizonyságot tegyen róla és nem fogja szégyelni ezt tenni. 1918-tól, Jehova kitöl­tötte szellemét az Ő hű maradékára, a Joel 2:28, 29 ben leirt próféciának beteljesedéseképp. A maradék tehát halad előre szégyen nélkül, Elizeus bátorságával és hirdeti bizonyságul a földön élő összes nemzeteknek Isten országának örvendetes új dolgait. Ebben az al­kalom van körülírva az Úr „más" juhai részére, hogy higyjék és ismerjék el a Jehova által Sionba helyezett Alapkövet és hogy erről szájukkal bizonyságot is tegye­nek, részesülvén azon evangéliom (örömhír) hirdeté­séből, hogy Isten királysága már működésben van.
15 Az a prófétai kifejezés „Valaki hisz ő benne" most a „más juhok”-ra vonatkozik azaz, az „idegenek" osztályára, akik jók Jehova és az Ő Sionban elhelye­zett Alapköve előtt. Pál apostól e tényt illetőleg mégtöbb bizonyítékot hoz fel mondván: „Mert nincs külömbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag minde­nekhez, akik Őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét megtartatik" (Róma 10;12, 13). E szavak igazvolta bebizonyítás nyert akkor, amikor Jehova Isten elküldötte Péter apostolt Kornélius századoshoz, hogy neki és házanépének prédi­káljon, akik mindnyájan elhitték az üzenetet és ők lettek a pogányok közül az első megtértek. (Csel. 10). Tehát mikor Pál a Joel próféciájának 2:32, 33 verseit idézte, Isten nem tett semmi külömbséget a zsidók és pogányok között. Isten a „Krisztus teste" tagjaivá tette őket és Vele együtt örökösökké a királyságban. Mindazok akik hittek úgy a zsidók mint a pogányok közül, szivökben szellemi izraelitákká lettek, ők alkotván „Isten Izráel'-ét. (Róma 2:28, 29; Gál. 6:16). Attól kezdve nincs külömbség zsidók és pogányok között akik hisznek. Nekünk egy érdekes szempontunk van ahonnan bizonyos dolgok láthatók; éspedig a következők:
16 Jelenések 7:4-8-ig beszél a 144 000 ről, akik a Krisztus királyságának tagjai, mint az Izráel tizenkét nemzetségéről, azaz a szellemi Izráelről. Azért a „nagy sokaság" mely nyomban azután van leírva és pedig
mint számtalan, úgy tekinthetők mint pogányok. Ez kétségtelen, mert úgy mondja róluk, hogy minden nemzetből, nyelv és népből vannak kijőve (Jelenések 7:9-17). Azok, akik a „nagy sokaság“-ot fogják alkotni a Krisztus „más juhai", akiket jelenben gyűjt össze. Következőleg a 144.000-től eltérően, akik a szellemi Izráelt alkotják, a „más juhok", a „pogányok". Ők az „idegenek" osztálja, akik a szellemi Izráel „kapuin" belől vannak. Mindamellett, hogy ők nem lehetnek abból az „akolból valók" mint a szellemi Izráeliták, mégis a Jó Pásztor, Jézus Krisztus, a maradék juhok­kal együtt vezeti őket, azaz a királyság szellemi izráelitáival és ilymódon lesznek ők „egy akol és egy pásztor." (Ján 10:16) (amerikai Standard versio).
17 Ezek a „más juhok" elismerik Jehova Istent mint az Ő általános szervezetének „Urát", mint a Leg­felségesebbet, a Kinek mindeki alá kell rendelje magát. Jehova Jó Pásztora vezeti őket azon az úton mely az életre vezet a végtelen új-világban. Ilyen értelemben az Úr, Jehova Isten Ura a „más juhok“-nak is éppen mint a szellemi Izráelnek és gazdag kegyelemben és jóságban mindazokkal szemben akik Őt segítségül hívják, bizonyságot téve Róla nyilvánosan. Jehova Isten nem csak a zsidó nemzet Istene, Ő Istene volt Noénak és házanépének, akiktől származtak.
18 A Pál apostól által használt kifejezés „Mert minden”, nem határoz meg külömbséget a természetes zsidók és a természetszerinti pogányok között, valamint nem kell külömbséget jelentsen a szellemi Izrael vagy akik a szívben zsidók és azok között akik nem azok. Pál idézte egy részét Joel 2:32-ből, de az idézet a maga egészében így hangzik: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sión hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhí az Úr!” (Joel 2:32).
19 A kifejezés „Mert minden", mutatja tehát, hogy nemcsak a szellemi Izrael, a maradék lesz megszaba­dítva megmentve „Jehova napján". Jehova nevének hit által való segítségül hívása által és a bizonyság­tevés folytán az „idegenek" osztálya a „más juhok" minden nemzetségből alkalmat nyernek megszabadulni a kivégzéstől, megsemmisítéstől, „Jehova nagy és ret­tenetes napján", amikor bosszút fog állni a világ nem­zetein. Ezzel kapcsolatban nem kell szemelől tévesz­tenünk, hogy a fentidézett szöveg Joel 2:32, következik nyomban azon prófécia után, hogy Jehova kifogja tölteni szellemét a még a földön a testben lévő szel­lemi Izrael egész maradékára, „azután", vagy „az utolsó napok"-ban, ahogy azt Péter apostól is idézte. (Joel 2:28, 29; Cselek. 2:16-21). A tények igazolják, hogy a szellem kitöltése minden felszentelt testre Kr. u. 1919-ben kezdődött. Azért Pál apostól Róma 10:13-ban mondott szavai, vonatkoztak úgy az ő idejére, amikor idézte, mint hasonlóképpen a jelen időre is. Tehát a prófécia „mert minden, a ki segítségül hívja az Úrnak nevét, megtartatik", magában foglalja a nagy sokaságot azaz a „más juhokat" is.

9

9
Megigazulás és váltság


„MIMÓDON HÍVJÁK”
20 A Joel próféciájának teljes és végleges betelje­sedéséből, amelyből Pál idézett s a mi Sátán világ­szervezetének utolsó napjaira vonatkozik kitűnik vilá­gosan, hogy Isten szeretettel teljes, jósága azokra irányul, akik „segítségül hívják az Úr nevét", hogy alkalmuk legyen a megmentésre. Joel próféciája sürgős kérdésekre adott okot Pál apostól idejében; hasonlóképpen mozgatókérdések vetődnek fel Jehova felszentelt népe előtt a jelen utolsó napokban is. Ihletett elmével, Joel 2:32 értelme tekintetében az apostól reánk nézve egy sorozat kérdést vet fel mondván : „Mimódon hívják azért (bárkik legyenek is azok) segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felöl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig ha el nem *küldetnek? (Róma 10:14,15). Bizonnyal, Jehova nem prófétálna és szabadulásról bárki részére akik elfogadják és hogy azután lezárná ezt az utat. Ebben az esetben a prófécia nem tudna beteljesedni és a megmentés nem volna olyan széleskörű, hogy „min­denki"-t nemzetiségi különbség nélkül felöleljen. De ha Jehova, a ki nem hazudik kijelentette, hogy először hinni kell Őbenne és az Ő Sión általi gondoskodásában és azután bizonyságtétel, vagy nevének segítségül hívás kell történjen nyilvános tanuságtétel által, azután mi következik? Az, hogy legyen kitartó, mert Jehova gondoskodni fog eszközökről, hogy bárki képes legyen hinni, bizonyságot tenni és az Ő nevét segítségül hívni.
21 Jehova tudta azt, hogy a ki segítségül hivja az Ő nevét nyilvános bizonyságtétel által kell, hogy higyjen Benne; és hogy hinni tudjon, kell hallania Róla és az Ő nevéről. A hitnek a helyes ismereten kell alapulnia és bárki aki hisz helyes értesülést kell nyerjen, amit ő meg kell figyeljen és azután engedelmeskedjen. Mivel Jehovának nem célja hogy külön mindenkinek aki óhajtja egyénenkint tárja fet az Ő dolgait, azért szükség volt hírnökök kiküldéséré. De kiket? Isten prédikátorokat hirdetőket küldött ki. Azért az előre jelzett prófécia, hogy „Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik", egy hirdető hadjáratot jelentett, egy általános hirdető munkát Jehovára és az Ő „nevére" vonatkozólag. A próféciából az tűnik ki, hogy Jehova a felelős a hirdetők kiküldéséért. Ő megparancsolja, hogy végezzék a proklamációt feljogosítván őket arra. Csupán csak nekik adja az Ő üzenetét vagy igéjét.
22 Azért fevetődik a kérdés: „Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek?" Másszavakkal, ki van feljogosítva a prédikálásra, hogy képviselje Őt mint az evangéliom hírnöke, hanem csak az akit Isten küld, akit arra rendel és az Ő igazságának üzenetével fel­szerel? Csak Jehovának áll egyedül jogában rendelni vagy jelölni valakiket a prédikálásra és nem valamely teológiai szeminárium vagy más, a papok kormányozta vallásos testületek vagy szervezeteknek. Azért Isten
Igéje támadja a „kereszténység"papjait és vezetőit, amint mondja: „Nem küldöttem e prófétákat de ők futotta, nem szólottam nekik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igémet hirdették volna a én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról és az ő cselekedetöknek gonoszságától... Meddig lesz ez a hazugságot prófétálók szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják? Akik elakarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, melyeket egymásnak beszélnek (Jer. 23:21-27)
23 Minden bizonnyal Jehova talál és küld igaz képviselőket, akik az Ő hitelt érdemlő üzenetét vigyék, azért az apostol tovább megy és igazolja az Isten próféciáját mondván: „Mimódon prédikálnak pedig ha nem küldetnek? A miképen meg van írva: „Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!" (Róma 10:15). Más fordítás mondja: „Milyen áldott a jövetelök azoknak akik örömhíreket hoznak." (Goodspeed). A legnagyobb prédikátor akit Jehova Isten küldött, és aki első volt a királyság üzenetének kiküldésében, az Ő legfőbb szolgája, Jézus Krisztus. Jézus Krisztus annak bizonyítására, hogy küldetett, azt prédikálni, idézte, Ézsaiás 61:1-3-mat, melyet magára alkalmazott mondván: „Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsájtsam a lesújtottakat. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." (Lukács 4:18-19). Azután, más hirnököket is küldött ki a maga idejében, az Isten országának üzenetével. Pál egyike volt eme prédikátoroknak akiket Jézus küldött, s akiknek jövetelök az örömhírrel, annyira áldott volt.
24 Ézsaiás próféciájának 52:7 verse, melyet Pál idézett így hangzik: „Mily szépek a hegyeken az örömmondóknak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki azt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened." Pál részleges alkalmazását adta e próféciának, a maga idejében. De látható értelemben ez a prófécia, teljesen azon időre vonatkozik, amikor Jehova Isten Jézus Krisztus által, akire az uralmat ruházta gyakorolni kezdte nagy hatalmát, a Kit mint „biztos és drága szegletkövet" Sionba helyezett. (Jel. 11:15-17). Azon idő Kr. u. 1914-ben kezdődött; és így ez a prófécia azon időponttól esedékes, de különösen 1918-tól. Miért? Mert a tények igazolják, hogy akkor lett Krisztus Jézus teljes értelemben Sionba helyezett alapkő és akkor jött templomához követőinek, a templomnak megítélésére, következőleg pedig, e világ nemzeteinek megítélésére is. Az első világháború e jelentős évében, Jehova Isten tisztelete az ellenség tevékenysége folytán nagyon le volt romólva a földön. Krisztus Jézus azért jött templomához, hogy egy nagy építőmunkát fejtsen ki Jehova heljes és tiszta imádatára és tiszteletére nézve a földi teremtményeket illetőleg. Ezirányu első építő tevékenysége a még a földön lévő hűséges maradékkal,

10

10
Megigazulás és váltság


az Ő, testének tagjaival szemben nyilvánult meg. Eze­ket Ő, Jehova szolgálatának, tiszteletének gyakorlati tudatára ébresztette, kitöltvén reájuk a felserkenés, felüdülés és tevékeny erőnek szellemét Istentől hogy energikusak legyenek az Isten szolgálatában.
25 Mindezek mellet ez a heljreállitó, épitőmunka, azaz a földön Jehova helyes imádata, ki kellett ter­jedjen a maradékon kívül is. Ennek ki kell terjednie mindazokra, akik segítségül hívják Jehova nevét egy igaz szolgálat és tisztelet által, tehát másokra a ma­radékon a szellemi Izraelen kívül, azaz az „idegenek" osztályára, a „más juhok“-ra vagy a „jóakaratú emberek”-re. De hogy halhatnák meg ezek ha nem prédikáltatik nekik ? A prófécia mondja, hogy a jó hír prédikátorai, kiküldetnek. Figyelve a szemeink előtt fekvő tényeket, úgy egy nagy kötelesség, mint egy nagy kiváltság is mutatkozik a szellemi maradék, Krisztus „teste” részére a földön. Mivel Jehova kife­jezett célja volt prédikátorokat küldeni és mivel az Ő Királya, Krisztus, a templomban a trónra helyezte­tett, azért az a kérdés tétetik a maradéknak, amely azelőtt Ézsaiásnak a prófétának tétetett mondván: „Kit küldjek el és ki megyen el nekünk? Éppen mint Ézsaiás is, a szellemi Izrael, a maradék önkéntesen jelentkezett a hírnöki szolgálatra, egy testként felel­vén: „Imhol vagyok én, küldj el engemet!“ Akkor Jehova kiküldötte ezt a maradékot mint az Ő tanúit a következő parancsal: „Menj, és mond ezt e nép­nek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lás­satok és ne ismerjetek. (Ézsaiás 6:1—9) Ennek eredménye egy olyan hirdetési hadművelet volt, aminőt nem ismert eddig az emberiség egész történelme, éspedig: „És az Isten országának ez az evangyelioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." E szerint tehát, Jézus saját próféciája Máté 24:14 ben, beteljesedni kezdett az Ő irányítása mellett a templomból.
26 De a hirdetés munkája most nem csak a szel­lemi Izraelre a maradékra korlátozódik. A munka me­zeje a világ; a munka sok, és a maradék nagyon kevés számszerint ahhoz, hogy elvégezze az egész megkívánt dolgot, hogy az összes szelídeket, akik a Jó Pásztor „más juhai”-vá lehetnek felölelhessék. Hogy fogják azok hallani, hinni és Jehova nevét segítségül hívni, akik eddig nem voltak e munkába foglalva ? Hogyan lesz tudatva velők az Igazság, ha nem hozzájuk küldött hírnökök által még Armageddon előtt? És kiket küld el Jehova ha nem „azokat, akik teljesen neki szentelték magukat az Ő akaratának cselekvésére ? És nem Ő tudná felhasználni az Ő „nyájába" hozott „más juhok"-at, akik együttmunkál­kodó társai a maradéknak, a „kicsinysereg“-nek, azaz Krisztus „menyasszonyának"? Ez pontosan az, amit a tények igazolnak hogy Jehova Isten végezni fog; és amit a próféciák előrejeleztek, hogy tenni fog.
27 Figyeljük meg Jelenés 22:17-versét mely egy
prófécia, ami azon időre vonatkozik, mikor az élet igazsága folyik Isten királyságától, mely Krisztus által megalapittatott, amikor a „Vőlegény" eljött „Menyasszonya" „Egyháza" után. Irva van: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! és a ki szomjuhozik jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen." A „más juhok" hallják Jézus e meghívását, a ki szel­lemileg a templomban van és a „menyasszony" mara­dék része a földön, csatlakozik e meghíváshoz, hogy végezze a hirdetés munkáját. Az alázatosak, akik hallják, szintén kell mondják a parancs szerint, „jövel!” Ez a kötelezettség a Vőlegény által van reájuk hely­ezve, a Ki Jehova nagy Hírnöke. Ez pedig jogsze­rinti is, mert a szabály az, hogyha valaki megmentetni akar, kell halja, higyje és mások előtt szájjal bizonyáságot tennie. Azért a „más juhok", amennyi­ben a „nyáj-hoz gyüjtettek, bizonyságot kell tegye­nek éppen úgy mint a felkent szellemi maradék. Etekintetben nincsen semmi különbség a szellemi izraeliták és az „idegenek" között, akik minden nem­zetség, nyelv és népből jőnek ki. Azért mondja a prófécia „mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik".
28 Jehova nevének segítségül hívása nemcsak imá­ban „kell történjen. Az Ő nevének segítségül hívása, az Ő nevéről és universzális uralmáról való bizony­ságtevésben jut kifejezésre. Jelenti, Jehova tanúja lenni, és hűséggel teljesíteni a szolgálatot, amíg igazólni fogja nevét az Armageddoni viadalban, amikor véget fog érni a bizonyságtevés nagy periódusa (időszaka).
29 Tehát a „más juhok" is akik készek követni a „Jó Pásztor" vezetését, eleget téve a Tőle nyert megbízatásnak, kell, hogy prédikálják, hogy az alázatosak közül mások is meghallják és higyjenek Istenben, segítségül híva az ő nevét azaz bizonyságot téve nyil­vánosan Róla Armageddon előtt. Mi történik, ha a „kereszténység” többsége, különösen az uralkodó elemek nem akarják meghallani és engedelmeskedni az üzenetnek? Semmi sincs ami nem lett volna előre jelezve. Az apostól mondja: „De nem mindenek en­gedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”.(Róma 10:16, 17). Az „Emphatik Diáglott" for­dítás így mondja: Uram ki hitt ami pédikálásunknak? Mert a hit prédikálásból származik és a prédikálás pedig az Ő (Krisztus) igéjéből".
30 A tény, hogy nem mindenki fog hinni a „prédikálás”-nak nem azt jelenti, hogy mind elutasítják, mert a tények igazolják, hogy az alázatosak, a „más juhok", hiszik a „hirdetést". A próféta által használt „hitt“ szó a „prédikálással" kapcsolatban mutatja, hogy a hit vagy a bizalom Jehova Istenben, a vég­zett hirdetéstől függ. A hirdetés (prédikálás) azért tétetik, hogy hit, bizalom és engedelmesség épüljön fel. Egy más fontos dolog az, hogy a prédikálás Krisz­tus igéje által van. Ez a tény igazolja, hogy a rom, kath. hierarkia azon állítása, hogy a papság mint

11

11
Megigazulás és váltság


arra hivatott tanitó-testület fontosabb mint az Isten igéje és hogy az emberiségnek nincs szüksége Isten Írott igéjére, mert üdvösséget szerezhet a papság tanításai által is — téves. Ezekkel ellentétben mondja Pál apostol, hogy „Krisztus igéje" nélkül a prédikálók nem prédikálhatnak. Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus idézte és magyarázta az Isten igéjét úgy ahogy az van a zsidó Bibliában és teljesítette is azokat. Tehát feltétlen szükséges, hogy a hű prédikálók akiket Isten kiküld, tanulmányozzák, használják és kijelentsék Isten írott igéjét éppen úgy, ahogy azt Jézus Krisztus és apostolai tették. Különben nem lehet megmentő hitet juttatni másokba az által ami prédikáttatik.
31 Ez Isten örömüzenetének (evangyéliomának) napja, melynek trombitáltatni kell a föld végső ha­táráig. A Mindenható Isten nem engedi meg hogy azt mondhassák, amikor Armageddon megsemmisítő ereje e világra fog nehezedni, hogy az Ő királysá­gának örömhíre nem volt kihirdetve kielégítő módon, hogy nem volt eléggé meghallható Sőt inkább a kö­vetkező mondható akkor, Pál modása szerint: „De mimódon? Avagy nem hallották é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédek". (Róma 10:18). Az Isten megalapított királysága evangéliomának trombitálása most folyamatban van jobban mint bármikor ezelőtt
és mind növekedőbb arányokat ölt a háború után, egészen a végig. Ez a megalapított királyság, mely az „új eget" alkotja, fog uralkodni az „új föld" és az „új-világ” felett.
32 Most, amikor a királyság üzenete halad előre éjjel és nappal, milyen alkalmasak és találóak a Zsoltáros szavai: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek mond jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hall­ható". (Zsolt. 19:1-4). A nemlátható „új ég” nem hallható, de a földön levő maradék, mely hivatva van a „mennyek országára", mint annak képviselője, mű­ködik Boldog osztályrész ez nekik, kijelenteni Je­hova Isten dicsőségét, harsogtatván az Ő királyságának üzenetét, hogy meghallható legyen a föld lakható véghatáráig. Boldog, igen boldog a maradék társainak a „más juhoknak” is osztályrészük, hogy a ma­radékkal együtt részesedhetnek a teokratikus evangéliomnak minden nemzethez való elvitelében, ilyképpen híva Jehova nevét segítségül, megmenté­sükre. Mily szépek a hegyeken az örömmondóknak lábaik, akik viszik a jó hirt Isten Teokratikus kormányáról! A föld alázatosai részére, akik a meg­mentést keresik, e jó hirt hozó hűségeseknek jövetele nagyon áldott.
(Watchtoiwer 1945 Jun. 15).


Az egyenlitő allatt


A legutóbbi közlemény, az „Őrtorony Biblia és trak­tátus Társulat" elnökének Délamerikában tett nagy körútjáról, ami Jehova tanúinak Buenos Aires-i (Argentinia) Kongresszusa alkalmával lett elhatározva. Ennek a teokratikus gyűlésnek egyik eredményeképp, nyolc tanú jelentkezett tényleges úttörői szolgálatra.
Az elnök, N. H. Knorr és utitársa F. W. Franz Március 7-kén elhatározták, hogy „Rio felé repülnek". A Rio-ból érkező hírek e ho elsején a Társulat mun­káját illetőleg Brazíliában, nyugtalanítóak voltak. Az ügy melyet a Társulat képvisel nem földi tan, vagy politikai kormányhoz tartozó, hanem a mennyei királyság ügye. Jézus Krisztus, Istennek Fia, rég megmon­dotta: "Az én országom nem e világból való..., az én országom nem innén való (azaz, nem e világi forrásból való)". Krisztus Jézus, azért mert félelem nélkül hir­dette a mennyei királyságot, vádolva volt az ország papsága által, mint politikai lázító vagy bujtogató s mint ilyen, veszedelmesnek látszott a politikai állapo­tokra nézve. E vádak alapján ő a halálba lett juttatva, Ő tudatta tanítványaival, hogy ők is várhatnak szen­vedést és üldözést ugyancsak azon hamis vádak alapján. Nem idegen dolog tehát, hogy a vallásos ellenségek által ily hamis vádak hozassanak forgalomba az őrtorony Biblia és Traktátus Társulat ellen, mely Jehova tanúi­nak törvényes eszköze Isten királysága hirdetésének beteljesítésére a földösszes országaiban. Amikor Knorr és Franz testvérek északra Rio de Janeiro felé repültek, tudák, hogy a Braziliában felmerült minden nehézség a hatósági tisztviselők félreértésének tulajdonítható
azon okból, hogy az „Őrtorony társulat" célja és munkája a vallásos klérus (papság), által, tévesen volt ismertetve.
Buenos Aires-ig, Brazília fővárosáig majdnem 9 és fél órai út, repülőgépen, rövid megszakításokkal Montevideo, Uruguay, Porto Alegro és Sao Paulo-ban. Sao Paulo nagyon vonzalmasnak tetszik a légi magasság­ból, de Rio de Janeiro mélyen benyúló kikötőjével és sziklás hegyes szigeteivel, különösen Pao de Acucár (Sugárloáf) főnnséges látványt nyújt repülőgépről úgy mint a földröl is. Kellemes érzés, ilyen hatást kiváltó körülmények között lenni. A repülőtér éppen a kikötőnél van, mely kinyúlik a tenger széléig. Nem sok idő múlva, miután megszabadultunk a vámtól, meleg fogadtatásban részesűltünk a társulat Fiókhivatalának szolgája és még három testvér által a Fiokhivataltól.
Nyomban értesülve lettünk a Fiokhivatal és szolgáinak nehézségeiről. Régebben, az Őrtorony Társulat Brazí­liában a régi törvény szerint volt bejegyezve, de a törvények módosítása miatt 1941-ben szükséges volt egy újabb bejegyzési kérvényt adni be. A hatóságok semmi intézkedést nem tettek e kérvényre nézve egészen 1945 Március 1-ig, amikor az igazságügyi miniszter elutasította a kérést és elrendelte, hogy a Társulat szüntesse be tevékenységét. A vizsgálat ebben a tárgy­ban kiderítette, hogy ez azért történt, mert a Társulat tévesen volt ismertetve és értelmezve, mert mint poli­tikai szervezetet tüntték fel, holott az egy keresztyén szervezet minden politikai kapcsolat és vonatkozás nélkül. A Fiokhivatal szolgájának meg lett parancsolva,

12

12
Az egyenlitő allatt


hogy szüntesse meg a keresztyéni munkát, mely az ő felügyelete alatt kellett végeztessék; de ő azt felelte, hogy nem állíthatja meg ezt a munkát mert az a munka az Úr Istené. Ez a felelet összhangban van Krisztus apostolainak feleletével, amint írva van Csel. 4:9, 20; és 5:29 ben
Ilyen körülmények között úgy tűnt fel, hogy lehetetlen lesz a követező hét végére tervezett konferencia megtartása Sao Páulo-ban A mi ottani ügyvédünk ellene volt a gyűlésnek. A Braziliai törvény kedvező a társulat elleni hatósági fellebbezésre. Azért határozott intézkedések történtek e fellebbezés megtámadására és a kérvény megújítására, hogy a Társulat bejegyeztessék a Brazíliai törvények alapján. Egy ilyen folya­modvány, egy más braziliai ügyvéd véleménye szerint, a Társulatot újra azon törvényes alapra juttassa, melyen állott az első felfolyamodási kérvény elútasítása előtt. Külömbség kellett tétessék az Őrtorony Társulat és Jehova tanúi között. A Társulat csak egy eszköz a tanuk által használva azokban az országokban, ahol az uralkodó fórumok törvényesen elismerik. A Társulat feloszlatása vagy a bejegyzés elutasítása, nem osztatja fel Jehova tanúit, mert ez az akció nem oszlathatja fel Isten szervezetét. Az Ő szervezete teokratikus. Azért a fentemlitett férfiú nem valamely emberhez vagy vezetőhöz folyamodott Jehova tanúi hozzácsatoltattak a teokratikus szervezethez elválaszthatatlanul és ők Istent és nem embereket szolgálnak, az Isten csalha­tatlan Igéjének tanítása szerint. Tehát senkinek sem áll jogában vagy hatalmában Istentől, hogy azt mond­hatná Jehova tanúinak, hogy szűnjenek meg Istent szolgálni; nem is hallgatnának ők senkire, bárki is bátorkodnék azt mondani, hogy szűnjenek meg.
Tehát bárhogy is álljanak a dolgok, a Társulat bejegy­zése tekintetében, Jehova tanúi szolgálják Istent és hirdetik hogy „a mennyeknek országa jelen van”. A Rio beliek folytatják gyülekezéseiket saját termükben, Isten Igéjének tanulmányozására, imátkozásra és a lehetőségeknek megbeszélésére, amelyek által az Ő dicsérete nyilvánul meg. Mint testvértársak, Knorr és Franz testvérek csütörtökön este a szokásos szolgálati összejövetelen résztvettek Feleletül egy kérdésre, Knorr a közel 40 jelen1evő előtt kihangsulyozta a legjobb módját a tanulásnak és a munkának ami Jehova Istennek Jézus Krisztus általi teokratikus kormányát illeti.
Ugyanabban az időben, Jehova tanúi közül mások útban voltak Sao Paulo felé a konferenciára, némelyiktöbb mint 21 napot utazva a folyón, bárkával, vagy vonattal, hogy odajuthassanak, Rio-ból csak két vonat közlekedik Sao Pauloba, egyik éjjel és a másik nappal, déli 12 órakor. Engedni fogja Jehova, hogy az Ő felszentelt tanúi megérkezzenek e városba és csupán azért, hogy tudomásul vegyék hogy a konferenciát nem lehet megtartani? Biztos volt hitük, hogy Ő tenni fog valamit szellemi fejlődésükért ott, ha netalán a konferencia nem is tartathatnék meg a kibérelt te­remben. Mikor az elnök és kisérői felszálltak a Sao Pauloi vonatra, pénteken éjjel, a konferencia állapota még nagyon bizonytalan volt. Ennek dacára. Sao Pauloban ez előkészűletek haladtak előre. A hely­beli testvérek megkezdték a Március 11-én magtar­tandó nyilvános gyülés kihirdetését, melyen Knorr t. fogja tartani a beszédet a tárgy a kővetkező : „So Mundo, Um So Governo”. Röpcédulák lettek kiosztva, plakátok felragasztva a falakra és plakáttáblák is lettek emberek által hordozva. Sőt mitöbb, délelőtt a
Sao Pauloba való megérkezéskor, Knorr t. értesítve lett, hogy a konferencia már megnyittatott d. e. 8 órakor a bérelt teremben Egy szolgálati gyülekezet után, a testvérek kimentek a munkamezejére A terem a városházától lett kibérelve és ott nem volt semmi incidens és a rendőrség sem avatkozhatott bele.
Ügyvédünk tudomásunkra hozta, hogy a Sao Pau­lo-i rendőrség már egy hónappal az előtt engedé­lyezte a konferenciát. Ezenkívül a felfolyamodvány a Társulat bejegyzéséért, egyben a konferenciát és a nyilvános beszédet is magábafoglalta. Az eredmény­ből kitűnik: hogy ez Isten akarata volt.
A konferencia színhelye a városnak Pacaombu nevű kerületében, a város gimnáziumában volt, majdnem 3 000 üléssel. Ez az épület egy óriási stadion között van ahol könnyen elfér 80 000 hallgató, és ahol egy nagyszerű fürdőmedence is van, széksorokkal, ellátva a nézők részére. Mikor a konferencia formálisan megnyittatott 15 órakor, (d. u 3), a 250 jenlenlevő majdnem elveszett az óriási teremben, de az áldások, melyeket az Úr kiárasztani kezdett nem voltak kicsi­nyek. A konferencia elnöke beajánlotta Knorr test­vért, aki örömét fejezte ki, hogy ott lehetett és a Brooklyn-bani Bétheli család üdvözletét és szeretetét közölte. Azután a konferencia folytatódott a jelölt program szerint. Egy ének lett énekelve, azután ima és beszélni kezdett elsőnek egy brazíliai testvér a következő tárgy alapján: A feltámadás reménységének ereje”. A következő brazíliai t. „Egy barát visszatérése" tárgyból beszélt, a ki alatt kétségnélkül Krisz­tus második eljövetelét értette, Isten királyságának felállításának idején. Ezzel a d. utáni idő kilett töltve és a szünidő között társaloghattak, vagy üdülhettek a testvérek által kezelt falatozóban, ahol kiváló ét­kekkel, kávé és lemonádéval szolgáltak. 19 órakor (este 7). az újra összegyűltek, ez alkalommal 292-en, énekeltek Portugál nyelven "Álj Jehova oldalára". Azután következett Knorr és Franz testvérek beszéde: „Jehova egyetemes felsőbbsége igazoltatott".
Mivel e testvérek egyike sem beszéli a Portugál nyelvet, egy ifjú t. a Rio i Béthel-családból tolmá­csolt az egész konferencia alatt. Knorr t. beszédré­szében (utolsó rész) a brazíliai bizonyságtevő munkára vonta a figyelmet kihangsulyoza, hogy még több hírnökre van szükség, azaz pionerekre, a munkamezelyén. Tekintetbe véve, hogy Brazíliának 45 millió lakosa van, egy oly nagy területen, ahol csak 22 megszervezett csoport van, semmisem világosabb és fontosabb mint az. A résztvevők örömmel vették tudomásul, hogy küldve lesz az ő országukba a bibliai Kollégium (testület), a Gileádi Watchtower’ egy vég­zettje, hogy a munka megszervezésében teokratikus módon, valamint az óriási bizonyságtevő munkában segítségükre legyen.
Március 11 én, vasárnap, egy másik szép nap volt, itt az úgynevezett Délamerika Csikágojá-ban, mely 3009 lábbal alább fekszik a tenger színétől. Reggel 8 órakor egy beszéd lett tartva a keresztségről. Volt 32 keresztelendő. Ezek meglettek keresztelve a für­dőmedence egyik sarkában, a gimnázium keleti falá­nak külső része mellett. E hitbeni bizonyságtétel alatt, sok világi személy, akik a vízben üdültek abbahagy­ták az úszást és nagy érdeklődéssel figyeltek a szokatlan eseményre, ami a medencében történt.
A keresztséget egy szolgálati gyülekezet követte. Amig százak mentek ki a munka mezejére, addig az úttörők visszamaradtak egy különleges gyülekezetre,

13

13
Az egyenlitő allatt


Knorr testvérrel. A brazíliai 68 úttörőből 47 volt jelen. Miután végig hallgatták az uttörőszolgálat célját és szükségességét, 18-an készeknek nyilatkoztak lenni vállalni e szolgálatot (tizen közülök kiválasztattak különleges hirdetőknek és azzal a kilátással, hogy még többen fognak csatlakozni az uttörők jegyzéké­hez
Fiokhivatal szolgája, N. A. Yuille, az Egyesült-Államok egy pionere (úttörő) volt, de 1936-tól Brazíliába jött. Ő, a program szerint 14 órakor (d. u. 2) szerepelt. Miután egy rövid jelentést tett a brazíliai bizonyságtevő munka menetéről, a hatalmas stadio­non nagyban folytak a fotbalmérközés előkészületei, a gimnázium túlsó oldalán. A nézők tömege már túlszárnyalta a stadion befogadóképességét, mert a mérkőzés a brazíliai és az argentínai vendégcsapat között volt. Mindezek dacára, azok a személyek, akik keresték az igazságot Jehova teokratikus kormányá­ról és az igazságos új világra vonatkozólag, a 33 as bejáraton át bejöttek a gimnázium termébe, hogy a 15 órától kezdődő beszédet meghallgassák, melynek tárgya „egy világ, egy "kormány” volt. Több mint egyórán át folyt a magyarázat Knorr t. és tolmácsa által, mely idő alatt mind több és több igazságkereső egyén jött be annyira, hogy a hallgatóság száma elérte kö­zel a 765 személyt. Mialatt a stadionról hallani lehetett a kiáltásokat, fütyüléseket, amint a brazíliai csapat verte az ellencsapatot a teremben lévő közön­ség figyelmesen hallgatta a királyság üzenetét és bizonyára tapsaik hallható volt kint a stadionon is.
A beszéd bevégeztével, d. u. 4, 35—kor, Béke-fog e lenni végül? fűzet (Portugál nyelven) lett ingyenesen kiosztva azoknak akik óhajtották A beszéd tárgya „Egy világ, egy kormány" az egész közönség előtt bebizonyította, hogy az „Őrtorony Társulat" melynek elnöke a beszédet tartotta, nem egy politikai propa­ganda, sem pedig egy politkai irányt követő Társulat, hanem egy keresztyén szervezet, teljesen Isten királysága evangéliomának szentelve. Minden rendben történt, úgyhogy a beszéd folyamata alatt nem volt szükség rendőrségi beavatkozásra sőt még azokon a napokon sem, amikor a beszéd bejelentett. Azért az ideges nyomás nagyon lefokoztatok a mi részünkről.
19 órakor Frantz t. egy rövid öszzefogtaló beszé­det tartott a konferenciáról, mely után következett Knorr t. jelentése az ő körútjáról, keverve szolgálati­ utasításokkal és buzdításokkal, ami a konferenciát egy boldog befejezéshez vezette. Egy kivételes levél lett felolvasva a Sao Paulo-i csoporttól a konferencia közönsége előtt, mely lefordítva a következő :
„A Sao Paulo-i csoport régóhajtotta, hogy megis­merkedhessen személyesen a kedves Knorr testvérrel, ami beteljesedést nyert a ti jelenlétetekkel a meghívásra, melyet mi már régen tettünk
Mi egyöntetűen bizonyítjuk, hogy a ti jelenlétetek nagyon megvigasztalt minket és ígérjük, hogy vállvetve fogunk közreműködni Jehova ügyében.
Ez a konferencia mélyen fog a mi elménkbe vésődni, és hálásak leszünk Jehovának, hogy megengedte itt összejönnünk, hogy hallhassuk az örömüzenetet Knorr testvér által személyesen.
De nem feledjük el azon mondásodat sem, hogy ez nem az utólsó lesz. Azért, mi Jehovára tekintünk, aki még megfog ajándékozni minket a ti jelenetetekkel és így a kedves Franz testvér jelenlétével is”.
Vasárnap éjjel egy nagyon boldog társaság szállt a Rio felé induló vonatra. Visszaérve Rio-ba újra ör­-
vendhettünk az alkalomnak, hogy találkozhattunk a Béthel-i családdal. Az ő tevékenységük szorossabbra lett fűzve a Brookiyn-i általános főhadiszáláshoz. A család örvendett, hogy közülök egy testvér ki lett jelölve, a jövő „Watchtover Gilead” bibliai iskola tanfolyamara, az Egyesült—Államokban (Amerika).
A következő kedden, este 7 órakor, sokan jöttek az Associacao dos Empregados no comercio-hoz Rio­ de Janeiro-ba. Ők nem lettek a terembe beengedve, de az alábbi levél volt 65 pédányban egy ingyenes füzettel kézbesítve nekik:


„Rio de Janeiro, Brazília, 1945 Március 13.


„Szeretett testvérek az Urban:
„Jehova tanúi Brazíliában a törvényeknek alárendelt honpolgárok. A jólismert tények hatása alatt ennek a városnak rendőrségi hatóságai nem akarják engedélyezni az „Associacao dos Empragandos no Comercio” által 19 órára határozott keresztyén gyülekezet megtartását.
Szíveskedjenek elfogadni ezt a felhívást, melyet a gyülekezet hivatalából adunk ki. A bibliai beszédek helyett kérjük elfogadni a „Béke fog e lenni végül?" bibliai kiadványt.
Jehova karja nem rövidült meg és mi tudjuk, hogy az Ő akarata nélkül semmi sem törénhetik Jehova tanúival, az Ő bölcs céljainak megfelelően. Ezt a jelenben tapasztalatot zúgolódás nélkül és a Mindeható Istenbe vetett teljes hittel és bizalommal fogadjuk. A múlt nehány nap folyamán, gazdag szellemi vendég­ségben volt részünk az Úr asztalánál Sao Pauloban, melynek erőhatása alatt, örömtelten térhetünk vissza kötelességeink szolgálati helyeire, közölvén Krisztus Jézus királyságának hirét a jóindulatu emberekkel.
Őrizzétek meg továbbra is a Vele való egységeteket, hogy végre a teljes szabadulást és az örök áldásokat elnyerjétek.
A ti szolgatársaitok
Jehova tanui".


URUGUAY
Néhány nappal később egy boldog meglepetés érte a testvéreket Uruguayban a Montevideo-i konferen­ciával kapcsolatban. Uruguay, Délamerika legelőrehaladottabb állama, ami értelmét adja annak a ténynek is, hogy ebben az országban a vallás, illetve az egyházak, az államtól függetlenek, úgy mint Amerikában. Ebből kifolyólag a rom. kath. papság üvölt, hogy az ­ iskolák Uruguay-ban a Vatikán által megszabott val­lási rendszerek tanaival ellentétben vannak vezetve. De a közönség, általában nem nyugtalankodik a papság e terhei miatt. Uruguay fővárosa, Montevideo, két testvérünk által volt érintve Március 14-kén, szerdán, akik repülőgépen érkeztek Rio de Jáneiró-ból. A kővetkező reggelen, ők váratlan kedvességgel voltak fogadva Russel Kornéliusz, az Őrtorony Kollégium (iskola) egy végzettjével való viszontlátás kapcsán, a ki a Montevidéo-i Fioktársulat munkairányításával van megbízva és a ki azelőtt nem sok idővel érkezett az Egyesült Államokból.
Uruguayban Jehova tanúinak alig van három szervezett csoportja, 22 rendes hirdetővel, a néhány ut­törőn kivül. A konferencián Mondevideoban nem volt

14

14
Az egyenlitő allatt


várható nagy hallgatóság mindamellett, hogy a múlt évben, Paysandu-ban (Uruguay), volt egy 86 egyént számláló gyülekezet Március 17-kén, szombaton, a Montevideo-i konferencia egy szolgálati gyülekezettel vette kezdetét a Fioktársulat irányítása mellett. Ez nemzetközi konferenciának bizonyult, mivel kilenc ar­gentiniai és három amerikai volt együtt az uruguayakkal. Több mint 23 testvér ment ki a nap folyamán a munka-mezejére.
A konferencia előadásai az„Ateneo de Montevideo" termében voltak megtartva, mely a „Plaza Libertad"-dal (szadabságtér) szemben van. Egy középnagyságú terem lett ingyenesen a város által adva mivel ez egy középület és mindig rendelkezésére áll a közérdekű eseményeknek és gyülekezeteknek. D. után 3 órakor, a Fiokhivatal volt szolgája, Vossz Adolf által, a kon­ferencia formálisan megnyittatott és belett mutatva a Társulat elnöke és tolmácsa Franz t. Knorr t. első­sorban csak szolgálati beszédre szorítkozott, de később a hallgatók száma felszaporodott annyira, Hogy amíg kezdetben alig voltak 65-ön, később már még lábon is kellett alljanak, mert a hallgatóság száma közel 132-re emelkedett. Látható volt, hogy sokan vannak komoly érdeklődő jóakaratu emberek, azért Knorr testvér megváltoztatta az addig csak a szervezéssel foglalkozó beszédét, amit azután Kornéliusz testvérnek adott át, a ki azt spanyol nyelven folytatta, ami a jelenlévők részéröl nagy érdeklődést és értékelést vál­tott ki, 6 óra 15 perckor az argentinia-i Fioktársulat szolgája Juan Munik és Vossz testvér, mondtak beszédet a következő idézetet tárgyalva „Keressétek először Istennek országát", mely után Knorr testvér foglalkoz­tatta a konfereciát részletes beszámolójával oly távoli körútjáról, alkalmas tanácsokkal szolgálva a munkára vonatkozólag.
Montevideoban ez alkalommal nem volt tervezve semmiféle nyilvános konferencia; de a jóakaratu em­berek érdeklődése minden várakozást felülmúló megnyilvánulása a délután folyamán arra késztettet, hogy a következő napra egy nyilvános jellegű program legyen készítve d. u. 3 órától Semmilyen írott hirdetés nem volt kiosztva. Azért a meghívások a királyság hírnökei által történtek, házankénti személyes látogatás keretében.
Március 18-án, vasárnap, reggel 8 órakor, szintén szolgálati gyülekezet volt a Fiokhivatal helyiségében 40 személy részvételével. Miután kilettek vezényelve a munkára, Knorr t. a 12 tagból álló úttörő csoporttal foglalkozott, felelvén kérdéseikre s intézkedve, hogy Uruguay részére legyen kivételes uttörőszolgálat szervezve. Ugyancsak abban az időben egy másik hely­ségben, a keresztelkedendők részére lett tartva tanítás, mely után a városi strandon meglett tartva a keresztség a „Rio de la Plata" folyóban. E dolgokkal összefüg­gésben legalább egy tucat fordító, Knorr testvér angolnyelvű beszédének tárgyát „Egy világ, egy kor­mány" sietett lefordítani spanyol nyelvre, ami néhány óra alatt elkészült és közölve is lett az Ateneo-ban összegyűlt nyilvános közönségnek d. u 3 órakor. E beszéd folyamán Knorr testvér újra nagytetszéssel láthatta telve a hallgató termet. A két órás beszéd alatt ami angol és spanyol nyelven tartatott a hallga­tóság kitűnő figyelmet tanúsított.
D. után 6 órakor egy tüntetés volt rendezve. Nehányan a délamerikai tanulmányvezető testvérek közül azt állitották, hogy egy spanyol Őrtorony lecke (cikk), nem tanulható át közösen egy órai idő alatt. Azért
egy 13 tagból álló csoport kiválasztott testvérekből, a konferencia elé lettek ültetve és egy tanulási minta lett végezve Franz testvér irányítása mellett, egy testvér olvasta a kérdéseket egy másik pedig a szakaszokat. A 21 szakasz, amennyiből álott az Őrtoronycikk, bevégzödőtt egy szűk óra alatt, kivéve az imát és a bekezdő és bevégző rövid beszédet. A csoport ré­szvétele a felelet-adás tekintetében nagyon élénk volt, különösen a szakaszokból a főgondolatok kiszedése terén; A tanulmányvezető állandóan mozgásban volt mérvén az időt, mely fel volt tüntetve a F. irat alján és senkinek sem volt megengedve túlhaladni a kér­désekre kiszabott feleletek idejét.
7 órakor pedig megnyittatott a lehetőség Knorr testvér részére, hogy előadja „Jehova egyetemes felsöbbsége igazoltatott” című beszédét. Így ért véget a program, mely Knorr testvér utómegfigyelései alapján Jehova „szokatlan munkáját" illetőleg kilátásos, örömét fejezve ki ezen épületes és nemvárt eredmény konfe­renciára vonatkozólag Uruguay-ban. A testvérek által megnyilvánitott öröm és értékelés igazolta, hogy ez volt a „legjobb konferencia” Uruguay-ban, de Isten kegyelme folytán a jövő években még ennél jobbat is remélnek. Éjjeli 10 órakor, mikor a „Ciudad de Montevideo" hajó, elindulva a kikötő-öbölből, szelve a hullámokat Buenos Aires felé, sokan a testvérek közül elismerőleg álltak a kikötöpartján kívánva a jókat távolodó testvéreiknek.
A mi légi utazásunk programja megengedte, hogy nehány napig Buenos Airesben állomásozzunk. Kivé­teles örömet jelentett látni itt a Fiokhivatal új berendezkedését és a helyi csoportot. Az «Informánt» cim Argentiniai nyelvű Márciusi F. irat, melynek első oldalán Knorr testvérnek a királyság hirdetőihez szóló levele állott, már többszáz példányban készen voló a szétküldésre. Az új szolga a testvérek részére látta el a szolgálati teendőket általában, Buenos Aires-i csoportban, és a csoportból az újra meg választott hét szolgák pedig szorgalmatoskodtak a reájuk bízott teendőik elvégzésével mint csoport szolga, segéd cso­port szolga, után látogatási szolga, Területi szolga, stb. Hasonlóképpen előrehaladtak az előkészületek két testvérnek elvitelére, kiküldésére (egy úttörő t. és egy nötestvér a Fiokhivatalból) a „Watchtower Gileád" Collégium (tanfolyam) iskolába Amerikába Április 12-dikér.
Csütörtökön este Knorr testvérnek utolsó látogatása volt a Buenos Aires i csoportban a királyság termében, ahol a csoport közőstanulásán vett részt a „vallás" cimü könyvből. A nemrégen választott csoportszolga 15 percre szabta a tanulási időt követve a Knorr testvér általi módszert. Eredményképpen e módszer szerint a könyvből sokkal több lett tanulva e rövidreszabott idő alatt és a testvérek megtárgyalhatják a könyv szakaszainak tartalmát. A tanulás után Knorr t. szólott rövid de hasznos értelemben a 140 tagból álló gyülekezetnek. Már este 9 óra volt de mivel a Knorr testvér által mondott dolgok nagyon sürgősek és fontosak voltak a feleletek a kérdésekre és az adott tanácsok miatt, az idő kinyúlt egészen 10,35 percig. Ő türelemre buzdította a testvéreket és hogy igyekez­zenek alkalmazkodni az új szolgálati rendszerhez, azt is megemlítve, hogy senkit se bátortalanítson el az, ha nem tud írást-olvasást, mert mindenikünknek első­sorban az kell szemelőtt tartani, hogy a legnagyobb fontosságú az üzenet hirdetése a munka-mezején Ha­sonlóképpen biztatta a Buenos Aires-i csoportszolgákat,

15

15
Az egyenlítő allatt


hogy igyekezzenek eleget tenni új kötelezettségeiknek, mint Jehovától nyert kiváltságnak s hogy haladjanak elől, bizalomtelten az Úrban, hogy segíteni fogja őket kötelességeik teljesítésében a szervezet utasításainak megfelelően. A testvérek újonnan választott szolgája szintén utasítva lett a testvérekkel szembeni türelmes viselkedésre, amennyiben ők is igyekeznek szolgálati kötelezetségeiknek eleget tenni. A gyülekezet után, érezhető volt a jelenlevők részéről egy megkönnyeb­bülés és a testvérek megelégedetten és felfrissülve tértek haza.


C S H I L E
A következő reggel Március 21-én bucsutvettek a repülőtéren összegyűlt sok testvértől és a mi repü­lőgépünk Santiago-i (Csile) rendeltetéssel d. előtt 9 órakor felszállott. Amíg a mi repülőgépünk rendes megszakítási helyén Kordobá-n időzött, nekünk örömünk telt találkozhatni a repülőtéren ismerős barátainkal, mégpedig két uttőrővel, akik biciklin utaztak. Ez a város a pápa áltál „Argentinia kis Rómá-jának nevez­tetett, de ezek az úttörők, nagy bátorsággal tesznek ott bizonyságot. A megállás 15 perce alatt, amit velők tölthettünk, bár nagyon kevésnek bizonyult, igen fel­frissítő hatású volt.
Következő megállásunk az Anzi hegység árnyékában fekvő Mendoza városban, d u. 2,15 p. kor volt A testvérek közül többen a repülőállomáson vártak, hogy habár röviden is, érintkezhessenek velünk. Az Anzi időjárásvizsgáló állomások üzenetet küldtek, hogy az időjárás körülményei nem engedik meg a Kordiliei hegység átrepülését, s így az „átrepülés tiltva van", így tehát azon a napon a továbbutazás nem volt lehet­séges és mi Mendozában kellett töltsük az éjszakát. Ez a körülmény lehetővé tette részünkre, hogy egy estét a Mendoza-i testvérek között töltsünk. Este 8 órakor, amennyien csak tudomásul tudták venni ott­ létünket összegyűltek a királyság termében, s az öszszegyült 28 t. örömmel és értékeléssel hallgatta az oly váratlanul vendégül látott amerikai testvéreket. A követ­kező napon, Március 22 én, várakozási órák követ­keztek, amíg megékezett a kedvező üzenet a repülésre s így felszáltunk.
Nagyon sok felhővel találkoztunk utunkban, mikor repülőgépünk, keresztül haladott a szoros felett. A repülés nagyon zavart volt, s többen az utasok közül, akiknek nem volt bizalmuk Jehovában, remegni kezdtek. A jeleni viharok miatt a hegyek hóval borítottak voltak inkább mint Februári utazásunkkor, kelettől nyugat felé, és így a szinpadi( látvány is sokkal fenségesebb volt. A „kritikus" idő elmúltán, a mi repülőgépünk három kört írva le spirális (csavar) alakban, s lefelé tartva a felhők között, útját egyenesen Santiago felé vette. Jóleső volt földet érni d. után 1 óra 30 perckor. Nem sok idővel azután bent leheltünk a Társulat San­tiago raktár helyiségében. A szolgálati gyülekezet azon este, vezetve az ottani megbízott t. Richardo Traub által, leginkáb a konferencia előkészületeire volt szen­telve, de azért Knorr testvér a gyűlekezet eloszlása előtt, beszélt röviden a testvéreknek.
A konferencia itten három napra volt tervezve. Az első nap legnagyobb része a munkamezején lett töltve, melyen 29 munkás vett részt és jelentvén munkaeredményüket. Este 7,45 kor Knorr testvér megnyitotta a konferenciát 68 egyén jelenlétében. Azután három
testvér beszélt a következő tárgyban: „Szabadság az új világban”. A következő napon, a konferencián résztvevők száma 75-re emelkedett, alapjában véve csekély szám, de e keskeny és 2 500 km. hosszú ország kűlömböző pontjáról jőve, tanujelét adták, hogy értékelni tudják a drága kiváltságot, hogy ré­szesülhettek e szellemi vendégségen és a szolgálatban. A d. után és az est Knorr testvér beszédeivel volt ékesítve, a d. utáni beszéd Jehova népének teokratikus szabályok szerinti szervezéséről, míg az esti, Knorr testvér beszámolója volt távoli utazásaikról rámutatván itt ott bizonyos szolgálati módszerekre a munkame­zején.
Vasárnap, Március 25-én d. e. 8,30 p. kor, a király­ság termébeni beszéd után, 5 tagnak a megkeresztelése következett, az e célra előkészített medencében. A konferencia színhelye távolabb a „Higgins Avenue“-re az Estadion Chile(Csile stadion) teremben volt tartandó. Ennek befogadóképessége néhány ezer egyénre terjedett Máskor még színpadi előadásokra is szolgált. Az egész amphiteátrum (félköralaku szinház) nagyszerű hely volt. Az egyedüli alkalmas hely a d. u. 4 órai nyilvános gyülésre, „A beszéd tárgya, mely 300 plakáton szekereken lett körülhordozva, kirakva a kirakatokba és hordozva személyek által szerteszéjjel, valamint 80 000 drb. röpcédulában szétosztva, a „Sza­badság az új-világ“-ban, volt. De mikor a nyilvános gyűlés megnyittatott, a konferencia elnöke Joseph Ferrari által, az elnök kijelentette, hogy mivel ez a beszéd ki van nyomtatva füzetben és rendelkezésére lehet a közönségnek a gyűlés végeztével, Knorr test­vér ugyhatározott, hogy a hallgatóságot az ő utóbbi beszédében részesítse, melynek cime: „Egy világ, egy kormány". Ennek a beszédnek az a része, mely a rom. kath. hierárkia ambiciós világuralmi terveit leplezi le azt eredményezte, hogy körülbelül 30 sze­mély felállott és eltávozott, mig mások ottmaradtak figyelmesen hallgatva végig jobbmegértés szempontjából a tárgyat, s így a hallgatóság száma 340 személy volt. A beszéd végeztével sok füzet lett a hallga­tóság között szétosztva.
Amíg a fenti dolgok történtek, Franz testvér a „La Americana" rádioállomáson volt, ahol Spanyol nyelven továbbította a „Szabadság az új világban előadást. Ez egy óráig tartott és közvetítve volt 4 más rádióállomás által, 2 Santiago-ban, egy Rancagua és a negyedik Concepcion-ra, körülbelül 500 km. távol­ságban. Traub testvér szerepelt mint bemondó. Ez a beszéd hasonlóképpen a vallást pellengérezi de különösen a Hierárkiát; és a rádioleadás folyamata alatt háromszor vagy négyszer is emeltek panaszt telefo­non a vallásoskodók. De a rádióállomás kitartott szerződése mellett, elutasítva úgy a cenzúrázási mint a beszüntetési kérést. Csilében is külön van választva az állam a vallástól, azért a kormány nem kedvező egészében a hierárkiának. A beszéd végeztével a rádió rendőrségi hivatalából egy tisztviselő kijött és a Fiokhivatal címét kérte, hogy több információt kapjon. Adva lett neki a nyomtatott füzet a beszéd tartalmával.
A jóakaratu emberek közül némeljek a Stadio Chile teremben végig hallgatták a gyűlést, számszerint 80 személy volt. Knorr testvér szolgált az emelvényen és a testvérek őrömteljesen megbízták, hogy tolmá­csolja szeretetüket és köszöntésüket utazásai folytán az összes testvéreknek. Ez a Santiago-i konferencia kicsiny volt ugyan, de Isten szelleme bővelkedett a

16

16
Az egyenlítő allatt


testvéreken; és a velök való találkozás kedves és felűditő volt, ami nem felejthető el. Az a kevés testvér, akik mint az Úr első zsengéi, ígéretét jelentik annak a sokaságnak, akik állást akarnak foglalni a királyság mellett mint a csilleiek hűséges tevékenységének ered­ményeképp és mint következménye a szervezet utóbbi utasításainak. Sőt még több, Knorr testvér látogatása alkalmával Santiagoban a Társulat egy Fiókhivatala lett felállítva Joseph Ferrari irányítása mellett, aki a Watchtower iskola végzettje.
Most tehát Csihile független az Argentiniai Fiókhivataltól. A Csile-i testvérek a volt lerakat (mert addig csak az volt ott) szolgájával együtt, dicséretre
méltó munkát végeztek a múlt években Isten szolgá­latában ; azonban szükséges volt a szervezés az egész országban. Két speciális úttörő is lett kijelölve a szol­gálat érdekében és az a kalmi idő közeledik a Watchtower iskola más végzettjeire nézve is. Javaslatba lett véve egy más királysági terem szerzése a város egy másik részében, közel az amerikai szakaszhoz. Mi tehát örvendhetünk a bő kilátásoknak az Úr mun­kájának növekedését illetőleg úgy Csihilében, mint más Délamarikai országokban és elismeréssel adózunk Jehovának a Társulat elnökének alkalmas időbeni látogatásáért ezekben az országokban.
(Watchtower 1945 Május 15).




Aprobat de cenzúra préséi pe lángá Min’st. Prop Nat.


Tipografia .STANDARD GRAPHICA” — Bucuresti Str. Pitagora, 18.
A lap eredeti címe: „https://hu.jwunited.org/index.php?title=Az_új_világ_biztos_alapja-Megigazulás_és_váltság&oldid=6660”