Abdiás II. rész
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, October 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
19-20 szám
1936 október hó
TARTALOM
Abdiás I. rész
174
Abdiás II. rész
181
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
181
edomitákra) haddal!” A harc most folyamatban van és minden nap hevesebb lesz. E nagy üldözések között is tovább kell folyni az ország hirdetésének, hogy az ellenség titokban tartott hazugságai kiderüljenek, hogy az igazságszerető emberek a menedékvárosba, Isten szervezetébe menekülhessenek, ahol Isten haragjának elmúltáig állhatatosan megmaradhatnak. A róm. kat. hierarchia s a vele szövetkezett papság nagyon eltávolodott Isten igéjétől és szolgálatától s a sötétség hatalmainak politikai ügyeivel foglalkozik. „Protestánsoknak” nevezett szövetségesei, akik valamikor tényleg protestánsok voltak, többé nem azok és most sötétség borítja az egész világot és az összes vallásias álszenteket. Mindazáltal vannak abban a szervezetben az igazság és a világosság után áhítozó emberek. Most Jehova így szól a maradékhoz, az ő hű felkentjeihez: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésaiás 60:1) Hadd ragyogtassátok tehát világosságtokat ti, akik Jehova szervezetébe gyűjtöttetek, hogy mindenki, aki veletek érintkezik, tudomásul vegye, hogy ti Jehova és az ő országa mellett keltek síkra, mégpedig mindennél inkább, mindenkor és az utolsó leheletig.
(Folyt, köv.)
Tanulmánykérdések
(WT. 1936 jún. 15)
Abdiás
„Mert a Seregek Urának napja el jő minden kevély és magas ellen és minden felemelkedett ellen és az megaláztatik. — Ésaiás 2:12”
(II. rész.)
1 JEHOVA a Seregek Ura és az igazságért harcoló bajnokok parancsnoka és vezetője. Hadait főmeghatalmazottja, Jézus Krisztus az Ő nagy fia vezeti és az Úr hadai előtt a vereség ismeretlen. Amidőn Góliáth, a nagy vasgyúró, filiszteus és az ördög szolgája, kihívást intézett az Úr hadaihoz, akkor Dávid Jézus Krisztus előképe félelem nélkül így felelt a filiszteusnak: „Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened akit te gyalázattal illettél.” (Sámuel I. 17:45) Az izraeliták a jelenkor szellemi izraelitáit példázzák, Jákob magvát, Isten maradék népét. A goromba, gúnyolódó és vakmerő klérus a róm. kat. hierarchia vezetése alatt háborúra szövetkezett Jézus Krisztus igazi követőivel szemben, akik bizonyságot tettek a királyról és az ő királyságáról. A Seregek Ura ítéleteit immár régen okmányban örökítette meg s most híveit felvilágo-
sítja róla, hogy teljesen bizonyosak legyenek afelől, hogy ő akit még sohasem ért vereség, fog harcolni érettük. A hasonmási Dávid Krisztus testének minden tagjait is magában foglalja, a földön tartózkodó maradékot is s ezek most szemtől-szemben állnak a róm. kat. hierarchiával és annak szövetséges klérusával, amely harcban nem kérnek és nem tanúsítanak kíméletet. Isten prófétája útján a papságot vagy álszent elemet „Ézsau”, „Edom”, „Idumea”, „filiszteusok” stb. elnevezések útján ábrázolja, ami az ördögit jellemzi; de ezek az elnevezések mindig egy és ugyanazt jelentik. Hogy azt Jehova bizonyos időben el fogja pusztítani, azok előtt tárja fel a legvilágosabban akik őt szeretik és neki szolgálnak. Mivel az Úr fog győzni, teljes hittel vonulnak a csatába, mint Dávid. Erről a csatáról mondja Jehova: „Mert megrészegült fegyverem az égben és íme leszáll Edomra átkom népére ítéletre. Az Úr fegy-
182
vere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában és nagy öldöklés Edom földjén. És változnak patakjai szurokká és pora kénkövé és lészen földje égő szurokká." — Ésaiás 34:5, 6, 9
2 Jehova ítéletének világos kijelentése a papi uralom végére mutat. Miért akarja Jehova végrehajtani rajta ezt az ítéletet? „Mert bosszúállás napja ez az Úrnak a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért." (Ésaiás 34:8) Ezeket a próféciákat megerősítik Abdiás szavai (10. vers), most pedig hadd térjünk vissza e jövendölés megvizsgálásához.
3. Abdiás próféciájának feltárása most nagy bátorítást jelent Isten népe számára. Aki igazságban féli az Istent és szorgalmasan alázatosságra törekszik előtte, tehát az ő parancsolataival és szervezetének törvényével összhangban él, nem fog félni sem az emberektől, sem az ördögtől, hanem kötelességének teljesítésében Istenben való teljes hittel fog előremenetelni. Jehova most azt parancsolja népének, hogy keljen fel és szálljon harcba a papsággal; azután a klérushoz, a felekezetieskedőkhöz fordulva, akik az ő nevét meggyalázták, így szól: „Ímé, kicsinnyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy." — Abdiás 2
4. A vallás Nimród napjai óta nagy szerepet játszott a nemzetek között s ez volt a legfőbb eszköz amit az ördög a nép elámítására felhasznált. A róm. kat. hierarchia megszervezése óta elvetemült felekezeti intézmény és magát Isten helyettesítőjének tüntette fel a földön, holott a legnagyobb álszent banda volt, amely valaha is sanyargatta a népet. Most azonban eljött az idő, amidőn Jehova „kicsinnyé teszi a népek között" a vallások vezetőit és utálatossá. Ez az elvetemült intézmény, a hierarchia, sok esztendő óta rettegésben tartotta a köznépet; csalással, ámítással, hazugságokkal, kényszerítés és elnyomás útján uralkodott; ez az ördögi intézmény mindenféle istenkáromlásban bűnös s azok az emberek, akik ezt a felekezeti uralmat alkotják felfuvalkodottak, erőszakosak, kegyetlenek s felettük hozta Jehova ezt az ítéletet: „ ... Megszüntetem az istentelenek kevélységét és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom." (Ésaiás 13:11) Jehova bizonyságtevői legyenek erősek a hitükben bátrak a küzdelemben azon szilárd meggyőződéssel, hogy a szabadulás napja eljött.
5 Nem Jehova bizonyságtevői fogják megvívni az armageddoni harcot; egyáltalán nem, ők most Sátán földi helytartóival állnak harcban és a híveknek szilárdaknak kell lenniök és azok is lesznek és férfiaknak és az Úr hű harcosainak is fognak bizonyulni. A maradék most harcitevékenységet fejt ki amennyiben állandóan hirdeti Jehova nevét és a zászlót magasra emeli hogy a nép tudomásul vegye, hogy ő az egyetlen igazi Isten és szabadító. (Ésaiás 62:10) Jehova bizonyságtevői az igazság hirdetése útján leleplezik a szervezett felekezetek vezetőinek, s főképpen a róm. kat hierarchiának csalásait, amit Isten az ő szolgái útján Jézus Krisztus vezetése alatt végeztet, hogy a gazdasági tényezők, és a politikusok a kellő időben keresztüllássanak a papság csaló állításain; s hogy a köznép is megláthassa és értesülhessen, hogy mennyire becsapta és az orránál fogva vezette a klérus és megfosztotta ke¬
resetének tisztességes gyümölcsétől. Amennyiben az Úr most az igazságot megmagyaráztatja és a felekezetiek és a papság istenkáromlásait feltárja, nagyon utálatosakká teszi ezeket az embereket. A különböző egyházfelekezetekhez tartozó emberek, nemzetiségükre és felekezetiségükre való tekintet nélkül meghallgatják most az igazságot, hisznek neki, elfogadják, s ezeket gyűlölik az Úr nevét megtagadott képmutatók, hogy önző és kegyetlen vágyaikat kielégíthessék. Most ezeket a vallás-szervezeteket Jehova és Jézus Krisztus megalázzák, amennyiben megakadályozzák e hazugok csoda jeleit és őket a világ népei előtt megszégyenítik. „így szól az Úr:... Én vagyok az Úr... ki a hazugok jeleit megrontja és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti és tudományukat bolondsággá teszi." — Ésaiás 44:24, 25
6 Eljött a nap, amidőn Jehova választott nemzete síkra kell hogy lépjen és bátran kell harcolnia az igazságért. Neki mondja most Jehova: „Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök kőszálunk van. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázó azt a földig és porba dobta azt; láb tappdja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai (t. i. Jézus Krisztus igaz követői)". (Ésaiás 26:4— 6; Máté 23:12) A papságnak, miként egykor Ézsaunak, alkalmában állott magáévá tenni a születési kiváltságot; de megvetette azt. Nem akarta ismertetni Isten nevét és országát s most minden hatalmával meg akarja akadályozni, hogy valaki meglássa és elfogadja a királyságot. Önmagát magasztalja fel, az Úrral szembeszáll és gyalázza az ö igéit, neki mondja tehát az Úr Jézus: „Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be." — Máté 23:12,13
7. Ézsau eltávozott az Ígéret-földjéről és önző vágyának kielégítésére a Seir hegyén rendezkedett be. Amidőn Ézsau odaköltözött, hóreusok laktak ottan. (Mózes V. 2:12) Ezek sziklai barlanglakók voltak. Ézsau elűzte azokat az őslakókat. Ézsau utódai, az edomiták befészkelték magukat a sziklalakásokba a magas sziklákon. Ugyanúgy a róm. kat. hierarchia önző papjai uralkodni akartak a világ népein, másokat tehát kitúrtak és rabló módjára elfoglalták birtokaikat s így önzésük kielégítésére örökséget szereztek maguknak. Magasra fészkelték magukat és azt állították, hogy a pápa, illetve szervezetüknek feje az a szikla-alap, amelyen még a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Nem építkeztek az igazi sziklára, Jézus Krisztusra, Jehova képmására, a nagy sziklára. (Mózes V. 32:4) Az edomiták az önmagát felmagasztalt papságot, főképpen a r. k. hierarchiát példázzák, amely önhatalmúlag uralkodott a népen, az igazságot megvetette és Isten nevét meggyalázta. A róm. kat. klérus vakmerő felfuvalkodással felmagasztalta magát és azt állította, hogy szervezetének feje Istenhez hasonló. A klérus a saját beszédéből ítéltetik meg; felfuvalkodása nem ismer határt. Itt idézzük a róm. kát. hierarchia egy tekintélyes tagjának kijelentését. Ez a kijelentés a Ferrari által írt „Eccle-
183
siastical Dictionary"-ból van idézve a „pápa'* című fejezetből. Ez az idézet, amely istentelen állításokat tartalmaz, csupán azon célt szolgálja, hogy nagy benyomást gyakoroljon a hiszékenyekre s így annál könnyebben kényszerítse őket az ördögi hierarchia iránt való engedelmességre: „A pápa oly méltóságot és tekintélyt visel, hogy többé nem is ember, hanem Istenhez hasonló és Isten helytartója ... ezértis van a pápa háromszoros koronával megkoronázva, mégpedig menny, a föld és a pokol királyává. Sőt a pápa hatalma és felsőbbsége nemcsupán mennyei, földi és pokoli dolgokra terjed ki, hanem az angyalokra is kiterjed; mert ő az elöljárójuk, olyannyira, hogyha az angyalok a hittől elszakadnának, vagy azzal ellenkező érzelmeket táplálhatnának, a pápa megítélhetné és kizárhatná őket... Oly nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, hogy Krisztussal azonos bírói széket foglal el s így mindaz, amit a pápa cselekszik, Isten szájából származónak tetszik ... A pápa Istenhez hasonló a földön, a Krisztusban hívők egyedüli fejedelme, minden királyok legnagyobbika, teljes hatalommal rendelkezik, rá van bízva a mennyei és a földi királyság. A pápa oly nagy hatalommal és erővel rendelkezik, hogy az isteni törvényeket megváltoztathatja, magyarázhatja és értelmezheti. Sőt néha az isteni törvényekkel ellentétesen is cselekedhetik mégpedig korlátozás, magyarázás, stb. útján".
8 Természetesen Jehova előre tudta az álszent klérus, főképpen a róm. kat. hierarchia önfelmagasztalását s emiatt íratta meg prófétájával: „Szived kevélysége csalt meg téged, ki sziklahasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, aki ezt mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?" — Abdiás 1:3
9 A felfuvalkodott annyira el van telve a saját beképzelt nagyságával és fontosságával, hogy minden egyéb iránt vak, s így önmagát megcsalja. Ha nem tér meg erről az útról, biztosan el fog bukni. „A megromlás előtt kevélység jár és az elbukás előtt felfuvalkodottság". (Példb. 16:18) A gőg gyorsan szándékos bűnökre indít, ami Isten és az igazságszeretők előtt is szégyen. „Megutálja felebarátját a bolond, az eszes férfiú pedig hallgat." (Példb. 11:12) Az edomiták magasan a sziklákon laktak, nagyon fontosaknak tartották magukat és másokat lenéztek. Így fészkelték be magukat a papok és társaik magasan más emberek fölött; gőgösen és felfuvalkodottan viselik magukat s magukat a nyáj többi tagjainál nagyobbaknak tartják. A róm. kat. hierarchia a könnyen elámítható és hiszékeny népet, amely az ő elvetemült szervezetüket fenntartja, „katolikus népnek" nevezi s ezeket a szegény embereket arra kényszeríti, hogy hibáikat meggyónják az istentelen papoknak, hogy azok annál könnyebben tudják kiszedni a pénzt zsebeiből. A róm. kat. hierarchia kegyetlen és gúnyolódó, gőgös és szigorú. A köznép rovásán él, amelyet megcsalt és elhitetett, magát az Úr helytartójának és a hierarchiát isteni szervezetnek tüntetvén fel. A papság tagjai a nép további ámítására magukat „atyáknak" neveztetik, a többi katolikusokat pedig, akik nem papok, az „egyház gyermekeinek" nevezik. Ezeknek a büszke pulykakakasoknak nagyon sok házasságon kívüli gyermekük van; mert szabályként állították fel maguknak, hogy nem fognak megnősülni, nyilván azon vágytól indíttatva, hogy ne korlátozza őket
család. Ez a papi-banda nyilván erősen eltávolodott a nagy sziklától, Jehova Istentől és az ő szervezetének fejétől a szeglet és alapkőtől, Jézus Krisztustól. Ha tényleg az Úr nyomdokain járt volna és őt képviselte volna, nem tanúsítana pártoskodást az emberek között, hanem meggondolná, hogy az Úr Isten és Jézus Krisztus nem személyválogató, s hasonlóképpen cselekedne. Ezekben az emberekben azonban nincsen istenfélelem. Megvetik az ő szavát, amely mindenkinek szól, aki azt állítja, hogy neki szolgál, s amely így szól: „Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel." (Krónika II. 19:7) Ezek a képmutató papok azonban a szegényeket félretolják, arra kényszerítik, hogy egy szekrénybe bujt istentelen papnak meggyónjanak, akihez egy lyukon keresztül sugdosódnak. Amidőn gazdag vagy tekintélyes ember megy gyónni hozzájuk, sokkal figyelmesebbek iránta, mégpedig azon összeg nagysága szerint, amit a lyukon keresztül dug nekik. Így történik ez főképpen Rómában a „szt-Péter" nevezetű templomban. Gyakori látvány ottan, hogy szegény, nyomorult emberek az épület kőpadlóján térdelnek és pénzt dobálnak be a lyukon keresztül a szekrénybe a paphoz és a pap fülébe susognak. Hogy az ilyesmi utálatos Isten előtt, kitűnik a következő kijelentésből: „Ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szegényes ruhában, és rátekinttek arra, akin fényes ruha van és azt mondjátok neki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? ... De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." — Jakab 2:2—4, 9
10 Korunk protestáns papsága a hierarchia vezetését követi. Ez a szöveg mindazokra szól, akik Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek vagy- pedig csendes szövetségben vannak Istennel állításaik következtében, ami a papságra is kiterjed, mivel Isten képviselőjének vallja magát. Viszont azok, akik Istent szeretik, amint írva van, ezzel éppen ellenkező úton járnak: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítom; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem." (18. zsolt. 3) „A föld széléről kiáltok tehozzád: mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok." (61. zsolt. 3) Jézus Krisztus hű követői Jehovában, a nagy kősziklában bíznak és az ő szeretett fiában, az ő szervezetének fundamentomában.
11 A papság, illetve a hasonmási edomiták ellenben okosságukkal és szervezetük erejével kérkednek. A világi hatalmakat teszik „szikláikká". Magas politikai pozíciókba másznak és résztvesznek azoknak tanácskozásain, akik e világ láthatatlan istenének, Sátánnak, az ördögnek a hatalma alatt uralkodnak. Az ily klerikálisok ügyesen tudnak lovagolni a „fenevadon"; mert a róm. kat. hierarchia s a vele szövetséges többi papok hamisan nevezik magukat Isten és Krisztus képviselőinek, mert ugyanakkor nyíltan és szándékosan együtt működnek a világ gazdasági tényezőivel, a hivatá-
184
sos politikusokkal és hatalmukat az őket támogató nép elnyomására és megcsalására használják. Isten ezt a képmutató szervezetet „paráznának" nevezi. (Jelenések 17:3—15) A klérus a saját erejére támaszkodva és a gazdasági és politikai tényezőkkel, amelyek őt támogatják, együtt működve, Isten prófétájának kijelentése szerint ezzel kérkedik: „Ki fog engem a földre sújtani?" A papok tudják nagyon jól, hogy őket nem támogatja Isten beszéde. Látják, hogy Jehova bizonyságtevői Isten igéjét hirdetik és megmagyarázzák a nép előtt, hogy Isten elhatározta, hogy a gőgösöket és felfuvalkodottakat el fogja buktatni, s így szólnak: „Kik ezek a dögletes emberek, akik minket el akarnak buktatni, amennyiben a nép figyelmét a Szentírás fényében reánk terelik! Mit tehetnek ezek a mi elbuktatásunkra? Mi teljesen megerősített állásban vagyunk, tehát nem árthatnak nekünk. Még a pokol sem győzhet le minket?" Biztonságot nyújt-e nekik a gőgjük és szájaskodásuk? Védve vannak-e azáltal, hogy kegyetlen és önző emberek között tekintélyük van? Jehova erre a kérdésre prófétája útján válaszol s így szól a modem edomitákhoz: „Ha oly magasra szállnál is mint a sas és ha a csillagok közé is raknád fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.“ (Abdiás 1:4) A mostani edomiták nem mehetnek oly magasra, hogy Isten ne tudja őket elfogni, ha akarja. Lucifer is ugyanarra törekedett, Jehova pedig szabad mentére hagyta, mivel meg akarta várni a maga idejét, amidőn porba fogja sújtani az ördögöt. Lucifer ezzel hivalkodott: „Hasonló leszek a Felségeshez, az Isten csillagai fölé helyezem királyi székemet!" Jehova a Gonosz ezen felfuvalkodott, fennhéjázó kijelentésére válaszolta: „A sírba szállsz alá, a sírgödör mélységébe!" (Ézsaiás 14:12—15) „Vétkeid sokaságával, kereskedésed hamisságában megfertőztetted szent helyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek között, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel." — Ezékiel 28:18, 19
12 Ezzel juttatja kifejezésre Jehova azon szabályát, hogyan fog elbánni a felfuvalkodottakkal, a nagy hatalmakkal, akik erejükkel tüntetnek és Isten igéjét megvetik. Ezeket a papokat az Úr Jézus az ördög fiainak nevezte, (János 8:44) s ugyanoly sorsra fognak jutni, mint atyjuk, az ördög.
13 Most az „Úr napján" élünk. Szolgáit elküldi bosszúállása napjának bejelentésére s ezáltal hoznak háborút a mostani edomitákra; s miután munkájuknak ezt a részét befejezték, akkor fogja porba sújtani az Úr a dicsekvő elnyomókat. „A kevélyszemű közember megaláztatik és a főemberek magassága porba hajtatik és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon." (Ésaiás 2:11) Jehovának ezen a napján mindenki úgy fog énekelni mint a zsoltáros, aki Jehovát szereti: „Magasztaltassál fel, ó, Isten az egek felett és dicsőséged legyen az egész földön!" — 108. zsolt 6; 113:5
14 Az ókori edomitáknak voltak királyaik, mégpedig sok idővel az izraeliták előtt. Az Ézsau letelepedéséről szóló értesítésből kitűnik, hogy Ézsau nagy lett a maga népe között s az ő leszármazottait, az edomitákat királyok kormányozták, olvassuk: „Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edom földén minekelőtt Izrael fiai között király
uralkodott volna." (Mózes I. 36:31) Az edomiták Izraelnek az ígéret-földjére való pusztai vándorlása óta ellenségeskedni kezdtek Isten választott népével; ez mutatja, hogy az edomiták a kígyó magva voltak. (Mózes I. 3:15) Hasonlóképpen az újkori edomiták immár régóta „felső hatalmaknak" tekintik Sátán szervezetének látható uralkodóit vagy királyait, sőt maguk is ennek „a felsőbbségnek" alkotórészei lettek s befolyásukat mindenkor arra használták, hogy az embereket Istentől elfordítsák és földi uralkodókhoz tereljék, akiket „felsőségnek" neveztek. Most arra törekszenek, hogy mindenkit, még azokat is, akik magukat teljesen Istennek szentelték, Sátán helytartói előtt való meghódolásra bírjanak. Az edomiták, t. i. a klérus az elmúlt évek folyamán, esküdt ellenségei lettek a mindenható Isten és Jézus Krisztus igazi tisztelőinek, akiknek istentiszteletük az igazság isteni igéinek hirdetéséből áll. A papság ezen ellenségeskedése Jézus Krisztus igazi követőivel szemben véglegesen azt bizonyítja, hogy a papság a „Kígyó magva", illetve Sátán, az ördög gyermeke, miképpen Jézus korának papságáról meg is mondotta, s amit Isten mindazokról mond, akik vele szembeszállnak.
15 Jehova .Jézust 1914-ben trónjára emelte; a mostani edomiták, a klérus azonban megvetették Krisztust, a királyt. Az Úr bizonyságtevői az ő parancsára elmentek és mindenkinek, aki őket meghallgatni akarta, hirdették, hogy az Úr szent templomában van s mindenkinek azt parancsolja, hogy az ő szavaira hallgasson; a papság mindazáltal megvetette Jehova királyát és nyíltan kijelentette, hogy az ördög mellett áll és annak az alkotórésze. Most pedig magasan a sziklában akarják befészkelni magukat, amennyiben a politikai vezetést átveszik és a tanítókat és a tanulókat is (Amerikában és Németországban) zászlók üdvözlésére és emberek előtt való hódolatra kényszerítik, ami homlokegyenest ellenkezik Isten igéjével. (Mózes II. 20:3—5) A hierarchia és szövetségeseinek e képmutató sakkhúzása csupán újabb arra irányuló igyekezet, hogy mindazokat el akarják pusztítani, akik valóban szeretik Jehova Istent és szolgálnak neki, mégpedig a hierarchia illetve a jezsuiták és politikai bábjaik diktatúrája előtt való teljes meghódolásukkal. Nagyon jól tudják, hogy nem találhatnak vádalapot Jehova bizonyságtevői ellen, hacsak nem keresnek egyet Isten törvényével kapcsolatban. (Dániel 6:6) Emiatt fogtak hozzá, hogy a „törvény ürügye alatt" csináljanak bajt, miképpen Isten azt előre meg is mondotta. (94 zsolt. 21) Nagyon jól tudják, hogy Jehova bizonyságtevői azon vannak, hogy az ország törvényeit, amelyek egyeznek Isten törvényével, megtartsák; most azonban Isten ellenségei az Isten törvényével homlokegyenest ellenkező törvényeket gyártanak s így remélik elpusztítani Jehova bizonyságtevőit. Nagyon jól tudják, hogy Jézus Krisztus minden igaz követője mindeneknél inkább és mindenkor engedelmeskedni fog Isten törvényének. (Apcsel. 5:29) A klérus amiatt választja ezt az utat, hogy gerilla-háborút vezessen Jehova bizonyságtevőivel szemben. A hierarchia tagjai politikai eszközeik mögé rejtőznek,kiket arra utasítanak, hogy Jézus Krisztus igazi követőit nyilazzák. Jellemző egy rendőrbíró kijelentése, aki a hierarchia eszköze és New Jersey államban Irvingtonban rendőrbíró, így szólt: „Küz-
185
eni fogok ellenetek és a hátatokban leszek. Mindvégig küzdeni fogok ellenetek!" Ezáltal egy törvénytisztviselő, aki arra esküdt fel, hogy a törvényeket pártatlanul fogja alkalmazni, nyíltan azt jelenti ki, hogy a hierarchia vezetése, és ellenőrzése alatt áll, amely az ördög látható helytartója. A papság nem akar nyíltan Isten igéjének megvilágításában harcolni, mivel nagyon jól tudja, hogy Isten igéje ellene bizonyít. Jehova prófétája szerint úgy harcol, mint az „asszonyok" (Jeremiás 51:30), illetve embertelenül akar felülkerülni, hátbatámadás, hajtépés által, rejtekhelyből lövöldözve és orvgyilokkal.
16 Akik igazán szeretik Istent és az ő királyát s öt lélekben és igazságban imádják, nagyon jól tudják, hogy a jelen kor a mai edomiták és Jézus Krisztus hű követői között folyó harc ideje. De nem testi fegyverekkel vívott harc ez, mivel Jehova bizonyságtevői nem használnak testi fegyvereket. A hívek és az igazak a „Lélek fegyverét" használják és ez a fegyver „istenileg erős erődítmények lerombolására." (Kor. II. 10:4) Az edomliták illetve a klérus mostan magasan a hegyi erődítményekben van elsáncolva és e világ tényezőivel vagy királyaival való szövetkezés útján próbálja megvédeni magát. Amitől félnek, az, hogy hazugságaikat leleplezheti valaki az emberek előtt. Azzal számolnak, mégpedig jogosan, hogy a politikusok és a gazdasági tényezők között becsületes emberek is lehetnek, akik nem szeretik a papság hazudozásait. Most az igazság itt van Isten, az ő terve és országa felől, amit Jehova a hazugság menedékhelyének feltárására használ. Jehova bizonyságtevőinek megparancsolta, hogy az Úr zászlaját, az igazságot magasra emeljék és a jóakaratú emberek előtt menjenek a királyság útján. Ez háborút jelent!, (Ésaiás 62:10) Ez a háború immár mintegy 10 éve folyik és évről-évre hevesebb lesz. A klérus nem tudja feltartóztatni az igazság rohamát, emiatt hív magának segítséget az uralkodó tényezők közül és indítja őket oly törvények létesítésére, amelyekkel Isten igéjének hűséges hirdetőit elfoghatják, vád alá helyezhetik és börtönbe zárhatják.
17 Az igazság e mozgalma az elsáncolt gonoszság és képmutatás ellen az, amit az Úr a jonadábok, illetve a „nagysokaság" felébresztésére használ. Most a templomban tartózkodó Jézus Krisztus ítéli meg a nemzeteket: eléje vannak gyűjtve minden nemzetek, s most főképpen az állítólagos „kereszténységgel“ foglalkozik. Elküldi felvilágosított híveit; akik a „hű-és a bölcsszolga-osztályt" alkotják és azt parancsolja nekik, hogy hirdessék a háztetőkről, amit a Felséges rejtekében tanultak. Hű szolgáinak ezt mondja az Űr: „Ne féljetek tőlük, mert semmi rejtett dolog sincsen, aminek nem kellene kiderülnie, és semmi titok, aminek nem kellene kitudódnia". Arról biztosítja híveit, hogy az igazság vizei el fogják seperni a hazugság oltalmát. „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölthetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában". (Máté 10:26-33; Ésaiás 28:17) Ha az Úrnak e szavai nem vonatkoznak háborúra és nem jelentenek háborút, mit jelentenek hát? Ez mindvégig tartó háború s eben a háborúban nyilván elesnek néhányan Jehova bizonyságtevői közül; ámde bizonyos, hogy e háborúból Jehova ügye minden tekintetben győzel¬
mesen fog kikerülni. A hívek nem fognak félni attól, hogy mit tehet nekik az ellenség, hanem az Úrra fognak támaszkodni és bátran előrevonulnak. Jehova megígérte, hogy „jég fogja elsöpörni a hazugság oltalmát" és az Isten mindig beváltja ígéretét. Ez a hadjárat alkalmat nyújt a bakoknak, hogy magukat megismertessék; a többi „juhoknak" pedig arra nyújt alkalmat, hogy ők is megismertessék, hogy Isten szervezete mellett foglalnak állást. Ne hagyjátok tehát elámítani magatokat emberi ravaszság által, akik a királyság szövetségében állotok! Ne ámítsanak el benneteket a világilag okosak, sem el ne hitessenek Sátán ravaszsága folytán, hogy „Isten népe most úgy sem érhet el semmit sem", hanem „csak Armageddon után fogja összegyűjteni a nagysokaságot". Az Úr zászlaját most magasra kell emelni és bátran és félelem nélkül vinni előre, hogy a jóakaratúak, illetve a nagy sokaság lássa mely úton kell járnia. Ha kötelességünk teljesítését elmulasztjuk és kezeink ellankadnak, mindent el fogunk veszíteni. (Ezékiel 3:17—20) Amit, tennünk kell az, hogy az Úr parancsait megtartsuk és az eredményt az ő akarata fogja megszabni. Az Úr éppen most mindent az ő akarata szerint ér el; aki most azt meri mondani, hogy az „Úr szolgai semmit sem tudnak elérni", szándékos bűnt cselekszik. Akaratát az Úr saját tetszése szerint hajtja végre. Az ő igéje nem fog üresen visszatérni hozzá. S ekkor egyesek még azt akarják mondani nektek, „hol vannak a jonadábok"? Hol van a nagysokaság?" Aki ezt mondja, nem bír szellemi értelemmel Isten igéjét illetőleg, sem betekintéssel. Gondoljátok meg, hogy Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttetek és a királyság szövetségébe beléptetek; hogy tehát fújnotok kell a kürtöket, zajt kell csinálnotok és az igazságot hirdetnetek kell s nem szabad felhagynotok vele; s hogy ezt most kell tenni, hogy a nagysokaság tudomást szerezzen az igazságról és megtalálja a Sionba vezető utat.
18 Jehova megvárja a maga kitűzött idejét, amidőn az ellenségét le fogja sújtani. Jehova a felfuvalkodott orvgyilkosoknak, akik Jehova bizonyságtevőit hátbatámadják, magukat pedig sérthetetleneknek tartják, mivel magasan sáncoltak el magukat, mondja: „Ha olyan magas helyen rakod is fészked, mint a saskeselyű, onnan is lerántalak, azt mondja az Úr. És pusztasággá, lesz Edom, aki csak átmegy rajta, elálmélkodik és sziszeget Edom egész veresége felett." — Jeremiás
49:16,17
19 Hámán Edom leszármazottja volt. (Mózes I. 36:1, 12) A császár nagyvezére lett), nagyon felfuvalkodott, gőgös és uralkodnivágyó volt; de az Úr megalázta. (Eszter 3:1; 7:10) Edom a sátáni szervezetnek, Babilonnak egyik része; Babilon szelleme Edom szelleme is s erről a szörnyű bandáról mondja Jehova: „Szállj le és ülj a porba Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a káldeusok leánya, mert nem hívnak többe téged gyöngének és elkényeztetettnek ... ez mondád: örökre úrnő leszek! úgy, hogy ezekre nem is gondolál és nem emlékeztél meg annak végéről. És most halld meg ezt bujálkodó, aki bátorságban ülsz, aki ezt mondja szívében: „Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben és a gyermektelenséget nem ismerem!" - Ésaiás 47:1, 7, 8
186
20 Emiatt van Edom későbbi szövegekben, melyek Jehova indításából Írattak, „nagy paráznában" példázva. (Jelenések 17:1—6) Mivel Edom leszármazottai szintén Isten kísértőit példázzák, az edomita szervezet (a mai edomiták) teljes pusztulásra szánattak. Amidőn Jehova Edomról vagy Idumeáról beszél, bejelenti, minek kell következnie Jehova napján az újfajta edomitákra: „Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért. És változnak patakjai szurokká és pora kénkővé és lészen földe égő szurokká. Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségről-nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta." (Ésaiás 34:8—10
21 Hadd gondoljunk mindig arra, hogy Jehova fogja teljesen kipusztítani a mai edomitákat Jézus Krisztus útján. Ebben a háborúban a maradék csupán Istenünk bosszúállásának napját tartozik hirdetni és az ő nevét dicsőíteni, hogy a nagysokaság meghallja és alkalma nyíljon Jehova és az ö szervezete mellett állástfoglalnia, még az ellenség elpusztulása előtt; és közzé kell tennie a figyelmeztetést, hogy másoknak is alkalmuk nyíljon annak tudomásulvételére. A mostani edomiták az ördög indításából harcolnak a Sionhoz tartozó Jehova bizonyságtevői ellen; az Úr pusztító ítéleteiről, amelyek az edomitákra következnek, áll mgírva: „Megrészegült fegyverem az égben és imé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre." (Ésaiás 34:5) A pusztítás munkáját Jehova bizonyságtevőinek bizonyságtevő munkája kell hogy megelőzze és annak be is kell fejeződnie, mielőtt a pusztítás munkája megkezdődik. (Máté 24:14—22) Ézsau fegyver útján élt és az Úr Jézus kijelentette, hogy aki fegyvert fog, fegyver által kell annak elpusztulnia. (Máté 26:52) Előzőleg azonban, amint az Úr mutatja, először a hazugság oltalmának kell elpusztulnia, ami a mostani edomitákat összetartja s amely által gyalázatos üzelmeiket elrejtik és a gonoszaknak teljesen le kell lepleztetniök a világ szemei előtt. Ez azon hadjárat, amelyre Isten felhasználja bizonyságtevőit
s ez a háború most van folyamatban.
22 A klérus saját magát emelte magas hivatalra s elhitette a gazdasági tényezőkkel és politikusokkal, hogy a papság múlhatatlanul szükséges a világ kormányzására, sőt a legfontosabb részét képezi annak és annak legyőzhetetlen erőssége. Az Úr gondoskodni fog, hogy az újkori edomiták a kellő fokra legyenek lealázva, pőrére vetkőztetve és kipellengérezve, erről van megírva az ő igéjében: „És a tíz szarv, amelyet láttál a fenevadon, ezek meggyülölik a paráznát és kifosztják és mezítelenné teszik és eszik annak húsát és megégetik öt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék és egy szándékon legyenek és adják az ö birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei". (Jelenések 17:16, 17) Az állítólagos „szervezett kereszténység" papsága Ézsauhoz hasonlóan régen vadász volt és Isten ígéretét megvetve, Sátán világának többi hatalmi tényezőivel vadászni járt. Azóta a saját fondorlataiból és ravasz terveiből élt; ami egyet jelent azzal; hogy fegyverből élt. Minden hódító háborúval szemben szemet hunyt, vagy nyíltan is helyeselte és gyakran kétlszínűleg úgy tüntette fel a dolgot, mintha a béke mellett állott volna; de ugyanakkor megáldotta az embertár¬
saik lemészárlására menő férfiakat. A klérus szándékosan hátat fordított a Bibliának, sőt azt a világ gúnytárgyává tette és az Isten szent igéje helyett a saját bölcseségét dicsőíti. Elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért eladta vágyainak kielégítése céljából. Döntött és a következményeket is viselni fogja. Ezen a napon, amidőn az Abrahámnak tett ígéret tisztázódott az Isten-szeretők előtt, s amidőn a Jákobban példázott hű bizonyságtevők szorgalmasan járnak és hittel ismertetik ennek az elsőszülöttségi jognak jelentőségét, akkor a mai edomiták meg akarják ölni Jehova hű szolgáit. Isten azonban bosszút fog állni szolgáiért a maga idejében, és felmagasztalja nevét.
Pusztulás
23 Jehova nagyszerűen illusztrálja, hogyan fog teljesen elpusztulni a klérus. A rablók és tolvajok cselekedeteivel hasonlítja össze a papságra következő pusztulást: „Ha tolvajok törnének reád, vagy éjjeli rablók (hogy elpusztíttattál), nem annyit lopnának-e, amennyi elegendő? Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-e gerezdeket?" — Abdiás 1:5
24 Mit tesz a tolvaj vagy rabló? A tolvajok rendesen gyorsan összeszedik, amit meglátnak és elillannak. A szőlőszedők pedig mindig el szoktak hagyni néhány gerezdet. (Mózes V. 24:21) De amidőn Jehova feltárja a hazugság menedékhelyeit és a papság kétszínűségét és álszenteskedését semmit sem fog elhagyni belőlük, hanem teljesen kisöpri őket. Így Jehova bizonyságtevői sem fognak a mostani mindinkább hevesebb háborúban az Úr parancsai iránti engedelmességükben megkímélni valakit, mint annakidején Saul, aki engedetlenségében Agág királyt megkímélte. Nem szabad személyválogatóknak lenniük, hanem teljesen engedelmeskedniök kell az Úrnak. Az orosz papok éveken keresztül elnyomták és kifosztották az orosz népet, s amidőn eljött a visszafizetés napja, a többi vallásvezérek megkísérelték, hogy tiltakozásukkal valami megkíméltessék az orosz egyháziasságból. 1930 febr. 2-án a pápa, Ambrosius Ratti, nyilvánosan tiltakozott az oroszországi „vallásüldözések" ellen. Nyomban e tiltakozás után a canterbury-i és yorki anglikán püspökfejedelmek tiltakoztak, aztán a londoni főrabbi és a new yorki episzkopális érsek, ami ugyancsak arra mutat, hogy az egész klérus karöltve dolgozik együtt. Jehova a tolvajokkal és rablókkal ellentétben semmit sem fog meghagyni a hierarchiából és a többi papságból. Prófétája útján ezt mondja ezeknek a képmutatóknak: „Mennyire kifosztattál?"!
25 Ézsau neve „nyers érzelműt" (szőröst) jelent, az ámítás művészetében jártast. (Mózes I. 25:25) A hasonmási Ézsau (az edomiták) szeretnek „szőr csuhában" járni mások elámítására vagy hazudozás céljából, s így azt akarják elhitetni, hogy ők próféták. (Zakariás 13:4) Ézsau magas fennsíkot választott ki lakóhelyéül. (Mózes I. 36:8) A modem edomiták ugyancsak nyers, kegyetlen, állatias és megközelíthetetlen, a Sátán szervezetének hatalmait választották ki lakóhelyeikül. De ezek a magas, megerősített helyek semmiképpen sem fogják őket megmenteni az Úr haragjától. „Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit". — Abdiás 1:6
26 A hajdankori edomiták nagyon meggazdagodtak és lakásaikat a karavánoktól, amelyek E-
187
187
gyiptom és az Eufrates között jöttek-mentek, rabolt holmival zsúfolták tele. Nagy sarcokat róttak ki az országukon áthaladó kereskedőkre. Hasonlóképpen cselekedtek a modem edomiták, főképpen a róm. kat. hierarchia, nagyon meggazdagodott és kincstárát sok kinccsel zsúfolta tele, amit ámítás és csalás által csikart ki a könnyen hívő nép zsebéből. (Amerikában) a gyárak és üzletek kapui előtt minden fizetési napon elküldi a hierarchia a fekete csuhában járó, elámított szegény asszonyokat, (apácákat), hogy gyűjtsenek pénzt munkásságtól azon ürügy alatt, hogy valami jót akarnak azzal művelni; a hierarchia ezekből a gyűjtésekből éli aztán kényelmes életét. A pénzgyűjtők még az irodákba és az üzletekbe is betolakodnak és megtelt zsebekkel távoznak. Mert ez a szervezet különböző kényszerítő eszközöket vesz igénybe, hogy a kereskedőkből és magasabb tisztviselőkből nagy összegeket kipréseljen, azzal fenyegetőzve, hogy anyagi vagy szellemi kárt fog okozni nekik, ha önként nem adakoznak. Immár magábanvéve ez is elég becstelenség; de mégha azt is meggondoljuk, hogy a papság a gyászolóktól is nagy összegeket kér elhunyt hozzátartozóik „tisztességes" eltemetéséért, amint, nevezni szokták, akkor ezt a pénzzsarolást szívtelen és elvetemült pénzzsarolásnak kell nevezni, mitsem szólva az azzal együtt járó ámításról és csalásról. Viszont a „protestáns" papság a vagyonosak előtt a következőkkel kérkedik, ami csak a múltkoriban történt Pittsburgban: „Ez a templomépület három millió dollárba került; hogyan szemtelenkedhetik valaki oly plakátot ragasztva ki a közelében, amely Jehova bizonyságtevőinek csinál reklámot?" Ámde Jehova mindezen álszent és gúnyolódó vallásoskodókról így szól: „Mennyire kifosztogatták Ézsaut!" A most folyó háborúban az Úr parancsnoksága alatt harcoló maradék leleplezi az ámító egyháziasság ezen ügyeit és a közvélemény elé tárja, amennyiben a történelmi tények, valamint Isten igéjének igazságait is terjeszti. Az Úr eképpen szedi elő a „vén paráznát", tépi le róla ruháit; s amidőn Jehova bizonyságtevőinek munkája be lesz fejezve, Isten mindazokat pőrére fogja vetkőztetni, akik önző és kapzsi vágyaik kielégítésére nagy kincseket hárácsoltak össze.
27 A Vatikán-városba nagy kincseket küldenek a róm. kat. hierarchia támogatására s ez az ámító nagy szervezet abból fedezi költséges kiadásait. Az a kártékony szervezet „kereszténységszerte" a legjobb fekvésű földbirtokok felett rendelkezik és a legszebb telkeken építi épületeit. Ez a gonosz szervezet minden országban hivatalos képviselőket tart nagy kényelemben, azon zsákmányból, amit a néptől kényszerítés, csalás és ámítás útján csikar ki. A pénzügyi hatóságok elől nagyon sok ideig el tudta rejteni óriási vagyonát; most azonban eljött az idő, amidőn az igazságnak ki kell derülnie s emiatt mondja Jehova e szervezet felől: „Felkutatták rejtett kincseit." Ez az állítás nem valamely ember kijelentése vagy ítélete, hanem Isten ítéletének és az ő büntetés-napjának a hirdetése. Eljött az idő, amidőn ezeket az ítéleteket Isten-szeretői közhírré kell hogy tegyék, mégpedig azért, mivel Isten megparancsolta. Az írás és a tények is azt mutatják, hogy eljött az idő azok leleplezésére, akik oly sokáig meggyalázták Jehova nevét, s emiatt jelenti ki az Írás: „Azért idő
előtt semmit se ítéljetek (s ez az idő most eljött), míg el nem jő az Úr,aki egyrészt világa hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete." (Kor. I. 4:5) Az Úr eljött és a templomban van, elválasztja és megítéli a nemzeteket és énekeseit az igazság hirdetésére küldi, a rejtett dolgok feltárására, mielőtt hozzáfog az ellenség leverésére. Hogy ezek a dolgok erősen belevésődjenek a neki szolgálók és őt-szeretők elméjébe, egy másik próféta szája útján is kijelenti: „Ha szőlőszedők törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, amíg nekik tetszik. Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul és atyjafiai és szomszédai nem lesznek." (Jeremiás 49:9, 10) Ez Jehova kijelentése a róm. kat. hierarchia és szövetséges papjai felől, akik Jehova nevét meggyalázták. A mostani Edom rejtett kincsei az oly vagyonon kívül, mint épületek, pénz, a vallásszervezetek politikai hatalmát is magában foglalja, amit a gazdasági tényezők és az uralkodó politikusok között gyakorolnak. Azon titkos dolgokon kívül, amiket le kell leplezni s most le is lesznek leplezve, azon „rítusok" is sorra kerülnek, amelyekkel a klérus a köznépet kiszipolyozta és megcsalta, s amivel a szegényektől munkájuk gyümölcseit kicsalta. Ez a csalás még mindig folyik és a köznépnek szellemi és anyagi értelemben is nagy károkat okoz.
28 Az újsághírek szerint a nácik a zsidókat üldözve, arra kényszerítik, hogy vagyonaikat nagy károsodással eladják, viszont a vagyonokat a katolikusok felvásárolják. A gonosztevő mindig hagy maga után valamily nyomot, amivel magát elárulja. Mert ez egy újabb bizonyíték amellett, hogy a hierarchia ál a náci-szervezetek mögött, és Németországban a takarékos embereket (a zsidókat) kifosztja és mindenkit üldöz, aki nem hajlik meg a nácik és a hierarchia parancsára és csak azokat részesíti kedvezményekben, akik támogatják Németország zsarnoki kormányát. Ámde a hierarchia keze a kellő időben lelepleződik Németországban s akkor fel fogják kutatni gyalázatos üzelmeit és zsarolt vagyonát és véget vetnek neki.
29. Amidőn az Úr Dávidot Izrael királyává emelte és trónra ültette, az edomiták voltak Dávid és Isten választott népének halálos ellenségei. Az edomiták akkor megszállva tartották azon terület egy részét, amelyet Jehova Ábrahám magvának rendelt; Dávidot pedig az edomiták elleni harcban ama vágy fűtötte, hogy Isten akaratát megvalósítsa. Most pedig a nagy hasonmási Dávid, Jézus Krisztus, trónján ül és Jehova uralkodásra utasította ellenségei között. (110. zsoltár 3) A mai edomiták, a vallásoskodók, a hasonmási Dávidnak, természetesen a maradéknak is, halálos ellenségei. A mostani edomiták, a klérus, vakmerően azt a helyet foglalta el, amely Ábrahám igazi magvát illeti meg, de most a hasonmási Dávid testének tagjait, a hű maradékot, az ellenség valódi helyzetének leleplezésére küldi, mielőtt elpusztítja. A maradék tehát most az Úr parancsnoksága alatt cselekszik, amidőn a világgal közli az igazságot ezen álszentek felől, akik Isten nevét és az ő országát káromolják és mindenkit támadnak aki síkra száll az ő országa mellett. Ez a háború most Isten akarata szerint folyik. Amit a
188
Szentírás ír, nem embernek a beszéde és az újkori edomiták felől való tények említése a szövegekkel kapcsolatban nem emberektől származó vád, hanem az Úr akarata szerint történik, hogy a hazugság menedékhelye ezen a napon lelepleztessék. Nem a maradék gyűjti össze a nagysokaságot, mégpedig amiatt nem, mivel ez a munka az Úré. A maradék mindazáltal az igazságot hirdeti, hogy köztudomásra jusson, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten, hogy a jóindulatúak, akik az igazságról értesülnek az ő pártjára állhassanak, az ő parancsait kövessék és a nagysokasághoz csatlakozzanak. Mennyire észszerütlen és Biblia ellenes lenne, ha valaki most így szólana: „Az a munka, amelyet most végzünk, amidőn a nagysokaságot begyűjtjük, csak valami kicsi burgonyához hasonlítható azon munkához képest, amelyet Armageddon után fogunk végezni." Ama körülmény, hogy most Jehova népe előtt feltárja jövendöléseinek jelentőségét, úgymint a Jéhuról, a menedékvárosokról, a Sámsonról, a filiszteusokról és egyebekről szóló képleteket, véglegesen azt bizonyítja, hogy Isten akaratát képezi, hogy a maradék ezeket a bátorítására és reménységének fokozására régen feljegyzett dolgokat megismerje és ezeket az igazságokat Isten akarata szerint másoknak megmagyarázza. Mi tudná jobban megerősíteni reménységben a maradékot ama tudatnál, hogy ama munka, amelyet most végez, megfelel Isten akaratának és az ő parancsát tejesíti, amidőn másokat arról értesít, hogy a jóindulatúak megismerjék a Sionba vezető utat, helyeiket Isten szervezetében elfoglalhassák és azon nagysokaságot alkossák, amely mindörökre dicsőíteni fogja Jehova nevét? Minden oly kísérlet, amely azt akarja elhitetni a maradékkal, hogy a nagysokaságra vonatkozó főmunkája csak valami húsz év múlva következik, csupán arra alkalmas, hogy Jehova bizonyságtevőinek iparkodása meglanyhuljon és ők kiváltságaik és kötelességeik tekintetében közömbösökké váljanak. A maradék azonban, amely tényleg ragaszkodik Jehovához és az ő országához és gondosan tanulmányozta az utóbbi években feltárt próféciákat, nem lesz befolyásolva és kezeit sem fogja lecsüggeszteni. Látja, hogy a háború folyamatban van és harcolnia kell, mégpedig szüntelenül, és neki az a feladata ebben a harcban, hogy Jehova dicsőségét hirdesse és az igazságban való szüntelen áldozattal áldozzon az Úrnak. Most a nemzetek tényezői úgy gyűlölik a maradékot, ahogyan Jézust is gyűlölték, amidőn a földön volt. A hű maradék
örvend most, hogy hasonló gyalázásokat szenvedhet, mint amelyek Urunkat és fejünket érték. A következő ihletett kijelentés vonatkozik a maradékra és most így Szól: „Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz, az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét." — Zsidók 13:13—15
(Folyt, köv.)
Tanulmánykérdések
Angol W. 1936 július 1.
Az Ő bosszúállása
AZ Ő BOSSZÚALLÁSA c. új füzet ma már magyar nyelven is kapható. További hét értékes értekezést tartalmaz, melyek kiváltképpen lehetővé teszik Jehova népének, hogy az ő bosszújának napját az emberekkel megismertessék. A felkentek örömmel ragadják meg ezt az üzenetet, hogy a nép kezébe helyezzék. A költséghozzájárulás címfedél nélküli kivitelben 50 fillér.
HARCI KIÁLTÁS — bizonyságtevő időszak október 3.—11-ig
Október 3.—11-ig tart Jehova bizonyságtevőinek további nemzetközi tevékenysége, hogy Jehova igéjét és nevét ismeretessé tegyék. A felkentek és jonadábok minden bizonnyal megteszik a szükséges előkészületeket, hogy ebben a nagy bizonyságtevésben résztvegyenek. A harci kiáltás így hangzik: „Jehováért és Gedeonért"
Angol W. 1936 július 1.
Csehszlovákiában felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smíchov, Tylova 16.
Watch Tower, Praha-Smíchov nyomása.
Ára: 2.— Ke