A nagysokaság összegyűjtése (1. rész)

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, December 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
23-24 szám
1936 december hó
TARTALOM
A nagysokaság összegyűjtése I. rész
207
A nagysokaság összegyűjtése II. rész
215

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu”

206


A z Ő r t o r o n y
Megjelenik havonként.
Kiadó:
WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY
Praha-Smichov, Tylova 16.
Föszékhelye: 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Tisztviselői:
Rutherford J. F. elnök.
Van Amburgh W. E, titkár.

„És minden fiald Jehovától tanulnak és nagy lesz fiaid békessége.” — Ésaiás 54:13, angol fordítás.

Amit a Szentírás tisztán és világosan tanít:
J e h o v a az egyedül igaz Isten, Örökkévaló, a menny és a föld Teremtője, minden teremtményeinek életadója; a teremtés kezdete, illetve a legelső teremtménye a Logosz (ige) volt; a többi dolgok teremtésében ő képviselte Istent; most a Logosz a megdicsőített Úr Jézus Krisztus, mennyen és földön teljhatalommal van felruházva, Isten legfőbb végrehajtó tisztviselője.
I s t e n a földet az ember számára, a tökéletes embert pedig a föld számára teremtette és neki a földet rendelte hazájául; az ember azonban szándékosan megszegte Isten törvényét és emiatt halálra ítéltetett; Ádám bűne következtében minden ember bűnösnek született és nem rendelkezik életjoggal.
J é z u s emberré lett és az ember Jézus az emberiség váltságértékének vagy váltságának megszerzése miatt halt meg; Isten őt mint isteni teremtményt támasztotta fel; vette fel a mennybe, minden teremtmény és minden méltóság fölé emelte és minden hatalommal és tekintéllyel felruházta.
J e h o v a szervezete Sion, ennek Krisztus Jézus a legfőbb tisztviselője s a világ jogos királya; a felkentek, Jézus hű kővetői, Sion gyermekei, Isten szervezetének tagjai és tanui, kiváltságukat és kötelességüket képezi, hogy Jehova Isten felsőbbségéről bizonyságot tegyenek, Istennek a Szentírásban kifejezett elhatározását az emberiséggel közöljék és a királyság gyümölcseivel mindenkit megkínáljanak, aki azokról tudomást kíván szerezni.
A v i l á g végéhez ért, Jehova az Úr Jézus Krisztust a tekintély trónjára emelte; Jézus mint Isten királya, a Sátánt a mennyből kivetette és most Isten országának felépítését végzi a földön.
A V i l á g n é p e i n e k megmentése és megáldása csak Isten országa által történhetik, amely ország Krisztus uralkodása alatt immár megkezdődött; az Úr soronkövetkező nagy munkáját Sátán szervezetének elpusztítása és a földön az igazság beiktatása és megerősítése fogja képezni; Isten országa alatt mindazok, akik Igazságos törvényeinek engedelmeskednek, helyreállíttatnak és örökké élhetnek a földön.
Küldetése:
E folyóirat az embert Jehova Istennek és a Bibliában közölt akaratának megismeréséhez akarja hozzásegíteni. Főképpen oly bibliai tanításokat közöl, melyek Jehova tanúinak szolgálnak segítségül. Minden olvasót rendszeres bibliatanulmányozáshoz segít s evégből más iratokkal is szolgál, mint segédeszközökkel a Biblia tanulmányozására. Rádióközvetítésre és más, nyilvános előadásokra alkalmas, a Szentírás megértését szolgáló cikkeket is közöl.
Közleményeiben e folyóirat szigorúan csak a Szentírást tartja tekintélynek. Minden felekezettől, szektától, párttól és más világi szervezettől független. Tartózkodás nélkül, teljes erejéből Isten országa mellett kel síkra, mely Krisztus, a szeretett Király alatt fog felépülni. Nem ragaszkodik dogmákhoz, ellenkezőleg, mindenkit felszólít, vizsgálja meg tartalmát a Szentírás alapján gondosan és kritikus szemmel. Nem avatkozik viszálykodásokba és személyes érdekű ügyeket sem közöl.

Előfizetési ára:
Amerikában: egy évre 1 Dollár; félévre 50 cent.
Canadában: egy évre 1 Dollár 50, félévre 75 cent.
Csehszlovákiában: egy évre 24 Kĉ, félévre 12 Kĉ.
Magyarországon: egy évre 4.50 P. félévre 2.25 P.
Romániában, egy évre 120.— lei, félévre 60.— lei.
Levelező és megrendelési címe:
Watch Tower, 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Magyarországon: Watch Tower, Budapest, III., Zsigmond u. 68
Csehszlovákiában: Praha-Smichov, Tylova 16.
Romániában: Societatea de biblli si tractate, Bucuresti 2 Str. Crisana No. 33.
(E folyóirat több nyelven, fordításokban jelenik meg.)

Mindazok, akik a Bibliát komolyan kutatják, azonban fogyatkozás, szegénység vagy balsors következtében az Őrtornyot nem tudják megfizetni, azt ingyen megkaphatják, amennyiben azt évente egyszer a kiadóhivataltól kérik és az ingyenes küldés kérését megindokolják. Mi a szűkölködőknek szívesen segítségükre vagyunk, azonban a postai rendelkezések megkövetelik, hogy a szállítást évente egyszer írásban kérjék.
Az előfizetőkhöz szóló felhívás: Új előfizetést vagy előfizetés megújítását csak külön kérelemre nyugtázunk. Címváltozások egy hónapon belül eszközöltetnek. Az előfizetés lejártának bejelentését a folyóirattal együtt az előfizetés lejárta előtt egy hónappal jelezzük.
Irodai munkatársat keresünk:
A Társulat prágai hivatalába egy oly csehországi állampolgár, nőtlen férfi (vagy nő) testv. keresünk, aki csehül, szlovákul, magyarul s keveset németül is tud. Az ilyenek írjanak a prágai címünkre, hogy velük levélileg is felvehessük az érintkezést.

(a 224. oldal folytatása)

A hála visszhangja
„Szabad időmet a legnagyobb örömmel a Biblia és az önök szép könyveinek tanulmányozására fordítom, s általuk ismereteimet kibővíthetem. Az örömüzenet egyik hírnökétől beszereztem a „Gazdagság” és „Igazolás” című könyveket. Megtudhatnám, hogy mikorra készül el a második kötet, hogy azt is megrendeljem? Az „Age d‘Or” szintén lebilincselő — csak kissé rövid a tartalma! Nem untat azonban senkit még a másodszori átolvasás után sem.
Köszönetemet fejezem ki a bizonyságtevőknek és az örömüzenet valamennyi hírnökeinek elsősorban, J. F. Rutherfordnak a könyvek szerzőjének,
aki a remény és vigasz sugarait juttatja el a világ népeihez!
P. M. G. asszony, Belgium”
Az „elmozdíthatatlan szikla” ismeretessé válik
„Nem fér kétség ahhoz, hogy Louvain-ban is vannak az igazsággal rokonszenvező emberek. Nemrég, amidőn este az ablakom előtt állottam, három férfi haladt el előttem s közülök az egyik éppen a mi füzeteink felől beszélt a két másiknak, mégpedig annyi tűzzel és meggyőződéssel! — A „nagy szikláról” beszélt, amelyet semmi sem tud kimozdítani helyéből, továbbá a mai idők szenvedéseiről és a szerencsétlen állapotokról. Annyira felvidultam, hogy a legszívesebben követni szerettem volna őket —
Mne E. B. L-ben, Belgium”

Csehszlovákiában felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smichov, Tylova. ul. 16.
Ára: 2.— Kĉ
Watch Tower, Praha-Smichov nyomása.

207


A nagysokaság összegyűjtése
„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor." — János 10:16
I. rész.
1 JEHOVA mindazokat magához gyűjti, akiket örökélettel megajándékoz. Ezt az összegyűjtést felkentje, Jézus Krisztus, az ő kedveltje útján hajtja végre. Kísértői közül senkit sem gyűjt magához, hanem csakis azokat, akik őt keresik és az ő követelményeit teljesítik. Először azokat gyűjti magához, akik vele áldozati szövetséget kötöttek és ezt a szövetséget híven megtartják.„Gyűjtsétek elém az én kegyeseimet,akik áldozattal erősítik szövetségüket" ... „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását!" — 50. zsoltár 5, 23
2 Jehova nem versenyez Sátánnal arra nézve, hogy közülök melyik fogja a többséget megnyerni. Isten felfektette azon törvényét, amely alapján az emberek életet nyerhetnek,s csak azok fognak valaha is örökéletet nyerni, akik ezeket a megállapított szabályokat teljesíteni fogják. Az Úr Jézus Krisztus Atyjának utasítására és nevében bizonyította: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem ... Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasztom azt az utolsó napon." (János 6:38, 40) Először a kegyeseket gyűjti a templomba és ezek alkotják a királyi házat és ő ezeket nevezi „kicsiny nyájnak". Azután a többieket gyűjti össze s azokról mondja: „Más juhaim is vannak nekem, melyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és lesz egy akol és egy pásztor". (János 10:16) Ezek az utóbbiak azon „juhokat" fogják alkotni, akik Krisztus jobbja felől állanak és a kegy ezen állapotába az ítélet idejében állíttatnak, amidőn az Úr Jézus templomában ítélkezni fog. — Máté 25:31—46
3 Sátán, a ravasz ellenség Isten népét minden áron félre akarja vezetni; s azon dolgokhoz, amelyeket most a ravasz ellenség alkalmaz, tartozik azon kísérlete is, amellyel azt akarja elhitetni a maradékkal, hogy saját maga a maradék fogja összegyűjteni a nagysokaságot s az a munka, amellyel most a maradék foglalkozik, csekély vagy semilyen értékkel sem bír ahhoz képest, amely Armageddon első részének elmúlása után fog következni (amint egyesek gondolják). Ez az állítás odairányul, hogy akkor a kicsiny nyáj vagy a maradék sokkal nagyobb munkát fog végezni, tehát most nem kell olyannyira törnie magát a bizonyságtevés munkájának elvégzésében. Az alábbiakban Sátánnak, a ravasz ellenségnek, s azoknak, akiket erre felhasznál, sztratégiai sakkhúzását akarjuk megsemmisíteni és a maradékot arra képesíteni, hogy az Írásból meglássa, mi képezi tényleg a jelen időben az ő kötelességét és feladatát.
4 Jézus arra figyelmeztetett, hogy az ellenség, ha tudja, még a választottakat is félre fogja vezetni; ámde a hű választottak nem fogják félre-
vezettetni engedni magukat. Védve lesznek ezzel szemben, ha szorgalmasan tanulmányozzák Isten igéjét és az ő törvényeit megtartják; ha komolyan, őszintén és híven teljesítik azt, az Úr a helyes úton fogja őket vezetni és biztonságba fogja őket helyezni. (Példb. 3:5, 6) „Igazságban járatja az alázatosakat és az ő útjára tanítja meg az alázatosakat." (25. zsoltár 9) A hű maradék az Urat féli s így bölcseségről tanúskodik s abban megmarad és bírja Jehova azon ígéretét,hogy közölni fogja vele szándékát.
5 A maradék, amely most a földön van, Jehova bizonyságtevője, nem maga gyűjti össze a nagysokaságot; az Úr csupán egy bizonyos munka elvégzésével bízta meg, miközben a nagysokaságot őmaga gyűjti össze. Az Úr a maradékot a templomba gyűjti, felkeni, oktatja és mostan időszerű üzenetével elküldi; a maradék az ország ezen üzenetét hirdeti, mialatt az Úr az embereket megítéli, egymástól szétválasztja s maga köré gyűjti azokat, akiket kedvel. A „nagysokaság" olyanokból áll, akik az Urat keresik, megtalálják és neki engedelmeskednek. Ezek hallják az Úr szavát, hisznek és engedelmeskednek neki. „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek a békességhirdetőknek lábai,akik jókat hirdetnek?" (Róma 10:13—15) A maradék kiváltsága és kötelessége, hogy mindvégig Isten igéjének prédikátoraképpen szolgáljon, hogy azok az emberek, akik a nagysokaságot alkotni fogják, tudomást szerezzenek az igazságról és keresni kezdjék a Jehova szervezetéhez vezető utat, melynek Jézus Krisztus a főnöke; ott találhatnak biztonságot.
Armageddon
6 Egy illető, aki e kérdés tekintetében nem lát világosan, a következő kérdést intézte hozzánk: „A maradék főmunkája a nagysokasággal kapcsolatban nem fog csupán Armageddon első részének elmúlása után következni?" Erre vonatkozólag nincsen írásbizonyíték, sőt az Írás éppen az ellenkezőket mondja! Egy másik a következőket kérdezte: „Az 1936 febr. 1. sz. WT nem azt állítja-e, hogy Armageddon két részből fog állani?“ Nem! A WT nem állít ilyesmit, és arra a Szentírás nem is jogosít fel. A WT tényleg a következőket írta: „Mintha az Írás Armageddonnak két különböző részére (vonására) mutatna rá: 1. az álszenteskedők pusztulását (hamis vallások) elmúlását illetőleg s 2. Sátán szervezetének teljes kiirtását illetőleg". Armageddon harca a mindenható Isten nagy napja. Azt Jézus Krisztus, Isten hadvezére és az ő mennyei seregei fogják megvívni. Jelenések 17:16-ban áll megírva: „És a tíz szarv, amelyeket láttál és a fenevad, ezek meg fogják gyűlölni a paráznát, kifosztják

208


208
és megmezítelenítik, húsát megeszik és őt magát tűzzel égetik meg.“ Ez, amint látszik, főképpen azokat a vallásintézményeket vagy szervezeteket jelenti, amelyeket az ördög használt fel a nép elámítására. Akkor a álszenteskedők el fogják titkolni kilétüket. (Zakariás 13:6) Ezek az álszenteskedők egy részét alkotják Sátán szervezetének, ezek azok a pásztorok, akiket az Úr keze fog elpusztítani. (Jeremiás 25:35) Sátán látható szervezete nyilván három részből áll, nevezetesen : gazdasági-, politikai és vallási tényezőkből. A Jelenések 19. fejezete az Úr Jézus Krisztust, mint lovon ülőt írja le, amint győzelmes seregeit az ellenséggel szemben vezeti. Az 1936 febr. 1. WT magyarázat nem dogmatika csupán észszerű és Írás szerint való feltevésnek látszik lenni, hogy Armageddonkor először az álszentek fognak elpusztulni s azután következik a „fenevad" és a „hamis próféta", s végül a Sátán pusztulása. —Jelenések 19:18—21; 20:1—3
7 Elpusztulásakor vagy valamivel azelőtt minden ellenségnek tudnia kell, hogy Jehova a legfelségesebb és az ő pusztulásuk tőle származik. Amidőn a hamis vallásintézmények és álszentek kipusztulnak, az rendkívüli dolognak fog feltűnni Sátán szervezetének azt túlélő tagjai előtt, mivel ezeket sokáig az Úr képviselőinek tartották. Természetesen most nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy mikép és mily sorrendben fogja eredményezni az Úr az ellenség elpusztulását, de ez nem is fontos a mi számunkra. Ami ezzel kapcsolatban a maradék számára nagyon fontos, az Isten parancsának megtartása és mostan való elvégzése annak, amit ő parancsol, s hogy azt szorgalmasan és erőteljesen elvégezzük. Annyi bizonyos, hogy abban az időben, amidőn Krisztus vezetése alatt a mindenható Isten nagy csatája folyni fog, a maradék munkája a bizonyságtevést illetőleg a nagysokasággal kapcsolatban be lesz fejeződve. — Ezékiel 9:4—11; Máté 24:14, 21
8 Ne feledjük, rég az ideje, hogy a vallással-kufárkodók voltak Jehova nevének legnagyobb meggyalázói az emberek között. Az ördög főképpen a papságot használta fel és később a többieket is, akik közös ügyet vállaltak azzal, hogy nagyon meggyalázzák Jehova nevét; észszerűnek és írásszerűnek is tűnik fel ama feltevés, hogy az Úr először ezt a farizeusságot fogja megszégyeníteni s azután Armageddon harcában elpusztítani, amely csatában Sátán szervezetének többi részei is — úgy a láthatók, mint a nem láthatók — el fognak pusztulni. Amire tehát a WT a „két rész" alatt célzott, azt jelenti, hogy először a hamis valláselem fog kipusztulni,és Sátán szervezetének többi része azután következik.
9 Amiket most itt előadunk, mindenek felett annak kimutatását célozza, hogy a maradéknak most szorgalmasnak és nagyon tevékenynek kell lennie ama munka végzésében, amellyel az Úr megbízta s e munkának a nagysokaságot illetőleg be kell fejezve lennie az armageddoni viadal kitörése előtt. Itt most ismét Jehova felkészülésére mutatunk rá, amiről a próféta a köv. szavakban szól: „Mert mint a Perázim hegyén, felkél az Úr és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz." — Ésaiás 28:21
10 Jehova prófétája, Abdiás útján, akinek a jövendölését egy előző alkalommal megtárgyaltuk, szólítja fel bizonyságtevőit, a maradékot: „Keljetek fel és hadd támadjunk reá haddal!" A maradéknak ezen eljárása Jehova utasítása értelmében a mindenható Isten nagy csata napját meg fogja előzni. Ésaiás 28:21 jövendölése azon utolsó nagy viadalt illetőleg, amelyet Jézus Krisztus fog megvívni Jehováért, főképpen Gibeon városára hívja fel a figyelmünket. Ugyanazon fejezetben, nyomban ama kijelentés előtt, hogy Jehova úgy fog haragudni, mint a Gibeon völgyében, ezeket mondja: „Jég söpri el a hazugság oltalmát!" (17. vers), 2. vers szerint „jégeső". A jégesőről szóló leírás kétségtelenül annak kimutatását célozza, hogy Gibeon és az ott megvívott harc is jelképes jelentőséggel bír.
11 Gibeon előtt két különböző időben volt harc. Ama tény, hogy e csaták mindenikéről feljegyzés készült, mutatja, hogy a gibeoni események jövőbeli eseményeket vetítettek elő. Az Úr az első csatát Gibeonnál akkor vívta meg, amidőn Józsúé vezényelte az Úr látható haderejét. (Józsué 10. fej.) A második gibeoni csata alkalmával az Úr Dávid királyt állította emberi szemekkel látható hadai élére. (Sámuel II. 5:19—25) A legcsekélyebb kétség sem állhat fenn aziránt, hogy ez a két ütközet Armageddont példázza s a hasonmás vizsgálásakor mindkettőt segítségül kell vennünk.Az Úr az első gibeoni ütközetkor jégesőköveit hullatta az ellenségre, ezáltal többen pusztultak el, mint más fegyverek útján. Az Írásban ez ki is van emelve. Amidőn Dávid Isten ellenségeivel, a filiszteusokkal harcolt és Gibeonig kergette, nincsen szó jégesőről. A perázim-hegyi ütközetnél, amely Dávidnak Gibeonnál vívott csatáját megelőzte s amelyet Isten gyűlölőivel,a filiszteusokkal vívott, mondta a következőket: „Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál-Perázimnak." (Sám. II. 5:20) Ésaiás, Jehovától íratott próféciája a „rendkívüli eseménnyel" kapcsolatban „jégesőt" említ és „pusztító vihart, amely árvíz módjára pusztított." (Ésaiás 28:2) Ugyanez a próféta mondja: „És jég sepri el a hazugság oltalmát és a vizek elárasztják a rejteket" és „az ostorozó áradat eljő" — Ésaiás 28:17, 18
12 Az első gibeoni csata az armageddoni csatát példázta, amely Jehova országának az érdekében fog történni. Ugyanez az eset állott fenn, amidőn Dávid király harcolt Gibeonnál. Józsué, az első gibeoni csata vezetője Jézus Krisztust példázta. „Józsué" neve a Jézus névvel egyjelentőségű. Jézus a héber Józsué név görög változata. „Józsué" vagy „Jézus" azt jelenti, hogy „Jehova a szabadító". Dávid, akinek a neve „szeretettet" jelent, Jézus Krisztust, Jehova szeretett fiát példázta.Amiképpen a testi izraeliták felett Dávid király állott, áll Isten szeretett fia mint király a szellemi Izrael felett és mindazok felett, akik örökéletet fognak nyerni. A zsidókhoz írt lev. 4:8-ban áll megírva: „Ha Józsué (széljegyz. görögül: Jézus) nyugalomba vezérelte volna őket, akkor nem beszélne egy másik napról". Az angol bibliaford. szerint: „Ha Jézus nyugalmat szerzett volna nekik!" A lelki Izrael felől áll megírva: „Az én szolgám, Dávid (az én szerelmesem) lesz király felettük!"

209


209
(Ezékiel 37:24) Az utolsó nap kétségtelenül az Úr Jézus Krisztusra, a királyra vonatkozik, aki Jehova szervezetének a főnöke. Az Úr prófétája aztán így szól: „Mikép a Gibeon völgyében, megharagszik!" (Ésaiás 28:21) Mindkét gibeoni ütközetben Isten haragja jutott kifejezésre az ellenséggel szemben; következőleg az Írás e kijelentése prófétailag Isten haragjának erőteljesebb kifejezésére vonatkozik „az Úr napján", Armageddon viadalakor.
13 Jehova az Írás tudósítása szerint néhány hónappal Gibeon jelentkezése előtt megkötötte az izraelitákkal Mózes vezetése alatt a hűség és engedelmesség szövetségét, amidőn Moáb mezején összegyűltek. Ez a szövetség a királyság hűségszövetségét példázta, amelyet Isten a lelki vagy szellemi izraelitákkal kötött. (Mózes V. 1:3; 29:1) Józsuét Jehova a hűség szövetségével kapcsolatban Mózes utódjává nevezte ki. A Moáb mezején kötött hűség szövetsége az Isten országára vonatkozó hűség-szövetségét példázza, amelyet az Úr a nagyobb Mózes által köt a templom-osztállyal. Két és fél hónappal a Moáb mezején kötött szövetség után, t. i. a pászka idején vezette Józsué a zsidókat keresztül a Jordánon és kezdett Kanaán meghódításához, amelyet Isten Ábrahámnak adott. Akkor „Jehova volt Izrael királya." (Mózes V. 33:5) Most immár Jehova uralkodni kezdett, amennyiben szeretett fiát, Jézus Krisztust, trónjára ültette s megparancsolta neki, hogy uralkodjon ellenségei között azon országon, amelyet Jehova „Ábrahám magvának" ajándékozott. (Mózes I. 13:14—17; 15:18; 110. zsoltár 2
14 A kananeusok erősen szembeszálltak az Ígéret-földjén Isten jelképi királyságával, miképpen a filiszteusok is Dávid uralkodása alatt szembeszálltak Isten képletes népével és erőszakoskodni akartak rajtuk. Mindezek Isten ellenségei voltak. Azokban az esetekben az ellenkezés miatt vívtak harcot Gibeonnál, először Józsué és később Dávid. Most pedig Jehova szeretett fiát ültette a trónra állandó országának felépítésére, még mialatt az ellenség az országban van, mint amiképpen annak idején a kananeusok is még Palesztinában voltak; most az ellenségek ismét erősen és nyakasan szembeszállnak az ország felépítésével, és nevekedésével. Most a mindenható Isten csatája közvetlenül küszöbön áll, hogy az országot az ellenségtől megtisztítsa. A prófétai feljegyzés nyilván mindkét gibeoni csatáról a maradék megerősítésére és reménységének fokozására lett előre feljegyezve s most érkezett el a kellő idő ahhoz, hogy a maradék tiszta betekintést nyerjen a két gibeoni ütközet jelentőségébe, amelyek a mindenható Isten nagy csatáját példázzák. Itt emiatt fogjuk hasznosan megvizsgálni ama két csata előzményeit.
15 Az izraeliták a Jordán keleti partján gyülekeztek s ez Józsué parancsnoksága alatt történt, aki akkor az utasítás értelmében szólott Izraelhez: „És monda Józsué: Erről tudjátok meg, hogy Isten van köztetek! És hogy kétség nélkül elűzi előletek a kananeust, a khitteust, a khivveust, a perizeust, a girgazeust, az emoreust és a jebuzeust. — Józsué 3:10
16 Amidőn Isten népének előnyomulása megkezdődött az Ígéret földjén lakó ellenség ellen, Izrael
számára rendkívül fontos volt megtudni, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten. Jehova csodát mívelt és Izraelt keresztül vezette a Jordánon, amennyiben a folyó vizét egy bizonyos helyen feltartóztatta és a folyó medrét kiszárította s így Izrael egész hadereje szárazlábbal, kelhetett át és biztonságban érkezett meg. Amidőn az izraeliták a nyugati parton megérkeztek, megkezdődött a harc az ellenséggel. Hogy miért cselekedett így Jehova, ez a következőben van megmagyarázva: „Hogy megismerje e földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben."(Józsué 4:24) Isten ott mutatta meg, hogy az ő nevének tisztázása a legfontosabb, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy ő a mindenható.
17 Most Jehova a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus útján vezette a hűséges hasonmási izraelitákat, illetve a lelki Izraelt arra a „földre", nevezetesen Istentől kijelölt állapotukba. Most a háború kitört a két ellenfél között, s főképpen az álszentek küzdenek a maradék ellen az ördög felbujtásából. (Jelenések 12:17) A most folyó háború célja Jehova nevének a megdicsőitése körül folyik, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy Jehova a legfelségesebb és a legbölcsebb is. Ekképpen az ellenség és minden ember is, aki igazságosan kíván viselkedni, oktatva és figyelmeztetve lesz. Nyilván ez az egyik oka annak, hogy miért tűrte meg Isten mindeddig az ördögöt és elvetemült üzelmeit; amint meg is van írva: „Hogy az én nevemet világszerte hirdessék!" Jehova nevének ez az ismertetése meg kell hogy történjen és az ismertetésnek be kell fejeződnie, még mielőtt Jehova Armageddonkor nagy hatalmát kifejezésre juttatja Sátán szervezetének elpusztítása útján. (Mózes II. 9:16) Az ellenséget Jehova bizonyságtevőinek bizonyságtevése indítja támadásra s ez a harc meg fogja előzni a mindenható Isten nagy csata napját. Jehova nevéről van tehát szó és az ő országáról, amely most felépülőfélben van és az ő neve most megdicsőítve és tisztázva lesz és az ő királysága fog uralkodni az egész földön.
18 Annak tisztább meglátása érdekében, hogy a nagysokaság mostani összegyűjtését megértsük, meg kell vizsgálnunk azt, ami az első gibeoni csatát megelőzte és azt is, ami azon csatához vezetett és ami akkor történt. „Lőn pedig, hogy amikor ezt meghallották (t. i. hogy a zsidók szárazlábbal keltek át a Jordánon és Jerikót és Ait elfoglalták) mindama királyok, akik a Jordánon túl a hegyeken, a síkon és a nagy tengernek egész partja mentén valának a Libanon ellenében: a kittheus, az emoreus, a kananeus, a perizeus, a khivveus és a jebuzeus. Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izraellel egyakarattal." — Józsué 9:1, 2
19 Amidőn az ellenségek értesültek azon nagy események felől, amelyeket Jehova cselekedett, s hogy népét miképpen használta, azonnal megegyeztek, hogy hadbaszállnak Isten népe ellen. Ez példázza, mi történik a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus visszajövetelekor. Jehova a hasonmásban nagy hatalmát 1914-ben öltötte fel; akkor kezdett uralkodásához, amennyiben szeretett fiát, az Úr Jézus Krisztust a trónra emelte, hogy ellenségei között uralkodjon. (Jelenések 11:17,

210


210
18; 110. zsoltár 2, 6) Azután következett be Sátánnak és angyalainak kivetése és a földre vetése a mennyekből. Akkor kezdte Sátán mozgósítani összes hadait, úgy a láthatókat, mint a nemláthatókat és felszerelni az elkerülhetetlen következő ütközetre; azótais ezt cselekedte. Sátán emiatt keveri összes haderejét cselszövésbe Jézus Krisztus, a Józsuénál és Dávidnál nagyobb ellen. — Jelenések 12:10—17; Ésaiás 8:9—13
20 ”Az Ígéret-földjét megszállva tartó emberek között nyilván voltak jóakaratúak is, akik igazság után epekedtek s így a jelen idők jóindulatú embereit példázzák, akik sokáig Sátán szervezetének hatalma alatt állottak. Abban az időben olyanok is éltek Palesztinában, akik látták Istennek népe iránti kegyelmét és számon is tartották. Ilyenek laktak Gibeonban. „De meghallák Gibeon lakói is, amit Józsué Jerikóval és Aival cselekedett vala. És ők is ravaszul cselekedének: Elmenének ugyanis és követekül adák ki magukat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket. És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magukra; az útra való kenyerük is mind száraz és penészes vala. Így menének el Józsuéhoz a táborba, Gilgálba és mondának neki: Messze földről jöttünk! Most azért kössetek frigyet mi velünk!" — Józsué 9:3—6
21 A gibeonbeliek tenni kezdtek valamit a megmentésük érdekében és az Írás feljegyzi, hogy mit csináltak. Ezen a helyen van először említve Gibeon. Ez a név „dombot" vagy „dombon épült várost" jelent, mivel Gibeon magaslaton feküdt.(Kir. I. 3:4; Krón. II. 1:3) A gibeoniták khivveusok voltak. (Józsué 9:7) A „khivveus“-név „falusiakat" jelent. Kámtól származtak, Noénak Kám, illetve kanaáni ágából. (Mózes I. 10:6, 15—17) A khivveusok azon átok alatt állottak, amelyet Noé Kámra bűnei miatt mondott: „ ... és Noé felserkent mámorából és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett; monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai között!" (Mózes I. 9:24—26) Ez az átok szószerint beteljesült a gibeonitákon; mert mint khivveusok kananeusok voltak és Sém fiának, Izraelnek a szolgái lettek. A gibeonitákhoz tartoztak még másik három falu lakosai is, nevezetesen Kefira lakói, ami „falakkal bekerített falut" jelent, és Beéroth, ami „kutat" jelent; és Kirjáth-Jeárim, ami „erdővárost" vagy „erdőfalvat" jelent; ezeknek a falvaknak az elnevezése egyúttal a vidéket is jellemezte.
22 A gibeoniták tehát az egész emberiség, az egész ádámi ivadék állapotát példázhatják az átok alatt. Az átok alatt levőket Jézus Krisztus áldozata váltotta vissza s csak az ő vére és neve az üdvösség és az élet egyetlen eszköze. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk: (mert írva van: átkozott minden, valaki fán függ!)" (Galata 3:13) A gibeoniták mint kananeusok (Kanaán „megálazottat" jelent) azokat példázták, akik az öröklött bűn folytán meg- vagy le vannak alázva. — Róma 5:18
Ellenség az országban
23 Az Úr a régi korban feljegyeztetett tudósításában sok oly részletet feljegyeztetett, aminek
megértése most a prófécia tanulmányozóját annak jobb megértéséhez fogja segíteni, ami most, rövidesen Armageddon előtt, történni fog. Kanaán országában hét különböző nemzet telepedett meg, ezek közé tartoztak a khivveusok. Mielőtt Izrael az országba érkezett, Isten értesítette az ellenség erejéről; „Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled: a khitteust, a girgazeust, az emoreust, a kananeust, a perizeust, a khivveust és a jebuzeust; hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket." (Mózes V. 7:1) Az izraeliták tehát értesítve voltak arról és tudták, hogy az országba való benyomulásuk háborút jelent az ellenséggel. Hasonlóképpen értesítette Isten az ő népét is, amely most él a földön, az ellenség egyesült hadereje felől s arról, hogy harcra kell készülnie; így is van és most harcban áll s azt is tudja, miért áll harcban.
24 A kanaáni ellenségek Isten népe ellen esküdtek, hasonlóképpen most az ördög bandástól, a láthatók és a láthatatlan hordák együtt cselszövést kovácsoltak össze Isten népe ellen. Amint látszik, a gibeoni khivveusok és a szomszéd községek lakosai nem csatlakoztak a többi kananeusok cselszövéséhez, tehát kivételt képeztek. Kifejezésre juttatták, hogy félnek Istentől és az ő seregeitől s oly út után néztek, amelyen Isten kegyelmét megnyerhetnék. Okosnak vagy ravasznak nevezhető-e az eljárásuk, nem változtat azon a tényen, hogy azon nagy prófétai kép alakítására használtattak, amelyet most vizsgálunk. Vitán felül áll, hogy a gibeoniták istenfélelemmel bírtak-e,vagy sem s úgylátszik ebből az okból cselekedtek a feljegyzés értelmében. A maguk részéről „ők is ravaszul jártak el és követekül léptek fel; ócska zsákokat raktak szamaraikra és ócska, megfoltozott boros tömlőket, elhasznált, foltos lábbelit és ócska ruhákat és minden kenyerük száraz- és penészes volt. így mentek Józsuéhoz a táborba Gilgálba és a következőket mondták neki s a vele levő férfiaknak: „Messzi országból jöttünk, most kössetek tehát szövetséget velünk!" — Józsué 9:4—6
25 A gibeoniták Isten-félelme egy oly osztályt példáz, amely most féli az Istent; mert az „isten-félelem a bölcseség kezdete". A „ravasz" szót, amely e szövegben előfordul, „okosnak, körültekintőnek, és bölcsnek" is lehet fordítani. Gibeon oly út után nézett, amelyen lakosainak életét Jehova ítéletvégrehajtóitól, Józsué embereitől meg tudná menteni. Amit az emberek általában — kezdetben önzően — keresnek, amidőn az Úrhoz megtérnek, az élet és a biztonságuk. Azután fejlődnek a szeretetben vagy önzetlenségben, miután Isten szándéka felől bizonyos ismeretek birtokába jutottak. Az élet a teremtmény számára minden másnál értékesebb, mivel az ember élet nélkül semmit sem élvezhet. Itt csupán azt akarjuk kiemelni, hogy a gibeoniták oly utat kerestek, amelyből jó származhatik. Természetesen ravaszul és körültekintően kellett eljárniok; hiszen nem tudhatták, hogyan fogja őket fogadni Józsué, s ebből az okból jártak úgy el, ahogyan a szöveg mondja „ravaszul". Ezzel kimutatták, hogy Józsuétól függnek és elővigyázatosan jártak el annak kiderítése érdekében, hogy minek a cselekvése volna a legjobb az ő érdekükben. Ha-

211


211
sonlóképpen minden ember, aki a biztonság- és az élet útját keresi, el fog jutni annak felismeréséhez, hogy teljesen a mi Urunk Jézus Krisztustól függ; mert ez az egyetlen út, amelyen Jehova életet ád. (Apcsel. 4:12) Ezek tehát körültekintően járnak el arról való megbizonyosodás céljából, hogy tényleg az igazság-e az, ami eléjük lesz tárva, mert hiszen a helyes úton szeretnének járni. Immár most meg akarjuk mondani, hogy kezdetben mindazok, akik Krisztushoz járulnak, csak csecsemők. Akkor nevekednek teljes férfi korra a Krisztus Jézusban, amidőn Isten ismeretében és az ő jóságának értékelésében előrehaladnak. Nincsen oka tehát, miért kellene azt mondani a gibeonitákról, hogy hazudtak Józsuénak és „a falhoz akarták állítani". Hiszen csupán elővigyázatosan s azon utasítással egyezően jártak el, amelyet Jézus később tanítványainak adott, hogy legyenek okosak (elővigyázatosak) mint a kígyó, de galamb-tiszták. A gibeoniták nem akarták megkárosítani Józsuét és embereit. Csupán arról akartak meggyőződni, hogy mily helyzetbe kerültek saját maguk.
26 A többi népek mindnyájan összeesküdtek az izraeliták ellen, hogy elpusztítsák őket. Ettől az összeesküvéstől távolmaradni, sőt olyanok kegyét keresni, aki az összeesküvőkkel szemben a harcot vezetni fogja, tényleg nagy hitet igényelt a khiveusok vagy gibeoniták részéről. Hasonlóképpen most is a Sátán szervezetéből valók mindnyájan s azok is, akiken az uralkodik, egymással összeesküdtek Jehova választott és felkent népe ellen és elpusztítására. Közülök csak azon egy osztály képez kivételt, amely a „nagysokaságot" fogja alkotni.
27 E prófétai drámában a gibeoniták játszották ama szerepet, amely a nagysokaságot példázza, s annak gondos megvizsgálása, ami ettől kezdve a gibeonitákkal történt, annak meglátására képesít minket, amit az Úr a nagysokasággal tenni fog.
28 Józsué és a hadserege úgy, amint tenniük kellett is, körültekintően nyomult előre. Azon utasításokra gondoltak, melyeket Jehova több idővel az Ígéret-földjéhez való megérkezésük előtt adott, amidőn beléjük véste: „Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Ímé, kiűzöm előled az emoreust, kananeust, khitteust, perizeust, khivveust, jebuzeust. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelybe bemegy, hogy botránkozásra ne legyen közötted!" — Mózes II. 34:11, 12
29 Az Úr nyomatékosan figyelmeztette az izraelitákat, hogy az országban ravasz és szövetkezett ellenséggel lesz dolguk s ezt a figyelmeztetést szívükbe vésve, nyilván körültekintően nyomultak előre az izraeliták. Amidőn bennszülöttek közeledtek hozzájuk, meg kellett állapítaniok előszöris, hogy nem valami hadicsellel állnak-e szemben,amellyel őket kelepcébe akarják csalni; ez megmagyarázza, miért volt oly elővigyázatos Józsué. Az izraeliták értesítve voltak, hogy az ellenséggel vívott harcukban győzni fognak, ha engedelmesek lesznek az Úr iránt: „Oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat és vágjátok ki berkeiket." (Mózes II. 34:13) Amidőn tehát a gibeoniták mint követek megjelentek Izrael férfiai között, tartózkodó fogadtatásban részesültek:
„Izrael férfiai pedig mondának a khivveusoknak: Hátha közöttem lakozol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?" (Józsué 9:7) Ebből bölcseséget tanulhatnak Jehova tanúbizonyságai. A gibeoniták azt mesélték Józsuénak, hogy távoli országból valók és teljesen rendjén való dolog volt, hogy Józsué meggyőződött, hogy ezek barátai és nem ellenségei. Az Úr felkentjei tudják, hogy ellenség között vannak s emiatt elővigyázatosak azokkal szemben, akik hozzájuk közelednek s előbb meggyőződnek róla, hogy baráttal vagy ellenséggel van-e dolguk. Jehovának felkentjeihez irányuló utasítása úgy szól, hogy semmikép se alkudjanak meg az ellenséggel, sem az ördögi szervezet valamely romlott részével. Jehova népe azt is tudja, hogy olyanok is vannak a világon, akik nem egyeznek az ördög szellemével; mindazáltal kellő elővigyázattal járnak el és nem szövetkeznek senkivel sem, míg meg nem győződtek afelől, hogy az illető pontosan egyezik-e az Úr azon utasításaival, melyeket a Józsuénál nagyobb, az Úr Jézus Krisztus követői részére Jehova osztott ki, olvassuk: „Mi köze az Isten templomának (népének) a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint meg is mondotta: Én köztük lakozom és köztük járok, és az ő Istenük leszek és ők az én népem lesznek!" Azért menjetek ki ő közülök és különítsétek el magatokat tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátlant ne illessetek és én magamhoz veszlek titeket; és a ti atyátokká leszek és ti a fiaimmá lesztek, azt mondja a mindenható Úr." — Korinthus II. 6:16—18
30 Akik most mint az igazság őszinte keresői az Úrhoz járulnak, felismerik, hogy Jehova szolgái az Úr kegyelmét élvezik. Hasonlóképpen látták a gibeoniták is, hogy Józsué és hadserege a mindenható Isten kegyelmét bírják. Emiatt voltak hajlandók alárendelni magukat Józsué rendeleteinek; „azok pedig (a gibeoniták) mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nekik Józsué: Kik vagytok és honnan jöttetek?" (Józsué 9:8) A gibeoniták kijelentése elismerte, hogy Jehova, az izraeliták Istene, a legfelségesebb és Jehova, választott hadvezérével együtt képezik a felsőbb hatalmakat. Azok a jóindulatú emberek, akik most az Isten szervezetéhez vezető utat keresik, hasonlóképpen elismerik, hogy Jehova a legfelségesebb s vele együtt Jézus Krisztus, aki nagyobb, mint volt Józsué, a „felsőbbség". A gibeoniták készségesen harc nélkül alárendelték magukat Józsuénak a következő szavak kíséretében:„Mi a te szolgáid vagyunk!" Ezzel azon óhajukat fejezték ki, hogy inkább fognak Józsué Istenének szolgálni, mintsem elpusztuljanak vagy Józsuéval harcban megmérkőzzenek. A gibeoniták részéről ez arra irányuló petíció vagy kérés volt, hogy baráti szerződést vagy szövetséget kivánnak kötni Józsuéval. A gibeoniták ezen kérésére Józsué a következőket válaszolta: „Kik vagytok és honnan jöttetek?" Mennyire ráillik a gibeoniták felfogása a nagysokaságéra, amely Isten szervezetét keresi! Mindenekelőtt jóakarattal kell lennie Isten, az ő országa és királya, az Úr Jézus Krisztus iránt, aki nagyobb Józsuénál. Amiképpen Józsué azt kívánta a gibeonitáktól, hogy igazolják magukat, kívánja most a nagyobb Józsué, hogy igazolják magukat, akik hozzá járulnak s vallják meg, az ördöghöz ragaszkodnak-e vagy

212


212
sem, és állást foglalnak-e Isten, Krisztus és az ő népe mellett! „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre; mert azt mondja az Írás: Valaki hisz Ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez,akik őt segítségül hívják." — Róma 10:10—13
31 A nagysokasághoz tartozóknak hinniök kell, hogy Jehova az egyetlen igaz és mindenható Isten és Jézus Krisztus az emberiség üdvözítője, az élet egyetlen útja; ily hittel kell mindenkinek nyíltan az Úr mellé állania és az Istenben, valamint az Úr Jézus Krisztusban való hitét is megvallania és teljesítenie kell Isten akaratának végrehajtására kötött megállapodását. Ez az üdvösség útja, más út nincsen. Az embernek semilyen földi teremtmény vagy szervezet sem szerezhet üdvösséget, sem az, hogy valamely kép vagy jelkép előtt, amely valamely teremtményt vagy alkotást képvisel, meghajlik. A választóvonal oly éles, hogy eziránt semmi kétség sem állhat fenn.
32 A gibeoniták nem állottak félre és nem várakoztak a döntő ütközet kimeneteléig, amelyet később Gibeonnál vívtak meg. Nem vártak a szerencsére, hanem immár a csata kimenetele előtt nyíltan kifejezték álláspontjukat. Hasonlóképpen a nagysokaság sem várakozhatik most a gibeoni csatában példázott armageddoni csata kifejezésével. Ha a gibeoniták előbb megvárták volna a csata kimenetelét, az Úr nem lett volna kíméletes irántuk. Ha a nagysokaság előbb meg akarja várni Armageddont s csak azután akarna jelentkezni, nem részesülne kíméletben. Amidőn Józsué a gibeonitáknak feltette a kérdést, azonnal így feleltek: „Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett." (Józsué 9:9) A gibeoniták azon kijelentése, hogy nagyon messziről jöttek, egyszerűen azt példázza, hogy a nagysokaság nem e világból való, hanem Isten országának eljövetelét várja. A gibeoniták azon kijelentése Józsué előtt, hogy ők az ő szolgái, nemcsupán udvariassági nyilatkozat volt, hanem azon hajlandóságukat fejezte ki, hogy mindazt megteszik, amire utasítást kapnak.
33 A gibeoniták szószólója Józsuénak még arról is beszélt, hogy ők hallották, mit cselekedett őértük (a zsidókért) az Úr és „mindazt, amit cselekedett az emoreusok két királyával, akik valának túl a Jordánon, Szíhonnal Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, aki Astarótban vala." (Józsué 9:10) Erről a többi kananeusok is értesültek; ámde kifejezték, mily balga népek s a mai idők dőréihez képest, akik vezetőik, a róm. kat. hierarchia után futnak, az semilyen benyomást sem gyakorolt reájuk és nem keresték Józsué kegyeinek megnyerését. Napjainkban is a nép nagy részét annyira megfélemlítették, hogy nem hallgat Isten beszédére. A jóindulatúak azonban kivételt képeznek.
34 A gibeoniták megvallották és kifejezték, hogy ismerték némileg Istent s azt is kimutatni kezdték, hogy valamicske okossággal is rendelkeznek. Azok, akik Jehovának ezen a napján a nagysokaságot képezik, ugyancsak tudomást kell szerezzenek Jehováról és az ő országáról (és szereznek
is,) s az igazság ezen üzenetéről az Úr azon bizonyságtevőitől értesülnek, akiket az Úr országukba küld. Ez a nap az, amelyen Jehova nevét az Úr Jézus Krisztus útján kijelenti s azt a világból összegyűjtött népére alkalmazza, hogy az ő országát és királyát bejelentse. Akik reá hallgatnak és figyelnek, a bölcseség bizonyos mértékére kezdenek szert tenni. Erről mondja a zsoltáros: „Az Úrnak félelme a bölcseség kezdete; kellő belátással bírnak, akik gyakorolják." Dicséretük örökre megmarad." — 110. zsoltár 10
35 Jehova bizonyságtevői immár régen tudták, hogy csak egy út vezet Istenhez, mégpedig Jézus Krisztus, és az üdvösségnek más útja nincsen. Most tisztábban látják, mint valahais, hogy a nagysokaságot alkotóknak is meg kell ismerniök Jehova üzenetét, országát és az üdvösség egyetlen útját s ezeknek is Isten pártjára kell állaniok, amennyiben szóval és cselekedettel kifejezik Istenben és Jézus Krisztusban való hitüket. Amenynyiben az Úr a maradékot ezzel a felvilágosítással megajándékozza, világosan kimutatja előtte azzal járó kötelességét és megbízatását, azt t. i., hogy a királyság gyümölcseit azokhoz vigyék, akik az üdvösség útját megismerni szeretnék. Mi származna abból, ha most az ördög el tudná hitetni némelyekkel az efféle kijelentéseket, mint: „Nem nagyon fontos most a nagysokaságot keresni", vagypedig: „a nagy munka a nagysokasággal kapcsolatban majd csak Armageddon kitörése után kezdődik"? Ha a maradék az ily fecsegéseknek hinne és azok szerint járna el, nagyon káros eredmény származna abból az ő részére s azon emberek is szerencsétlenül járnának, akik menekülés után epekednek s a nagysokasághoz tartozni szeretnének. Ez világosan kitűnik azon figyelmeztetésből, melyben prófétája szája útján részesítette őrszemeit. (Ezékiel 3:17—20; 33:3—13) Akik Isten igéjéből táplálkoznak és az ő utasításait megfogadják, nem hagyják magukat félrevezetni emberi okoskodások által, hanem most szorgalmasan végre fogják hajtani az Úr utasítását.
36 Most, az Úr napján, tisztán áll, miről van szó, s így mindenkinek az ördög, vagypedig Isten és az ő országa mellett kell állást foglalnia. Nyilván ezt példázza a gibeoniták eljárása és nyilatkozata is: „Ezért szólának nekünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra és menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet velünk!" — Józsué 9:11
37 Jegyezzük meg, a gibeoniták egyetlen szóval sem emlékeztek meg valamely köztük levő királyról, sem olyan iránt való alattvalói hűségükről, hanem a véneikről" (tanácsadóikról) és földjük minden lakóiról" szólottak. A gibeoniták nyilván gyűlést tartottak s azon határozták el azon bizottság küldését, amely most immár Józsué előtt állott. Így a maguk és a nép nevében beszélhettek: „Mi a te szolgáid vagyunk!" Más szóval: Nem vagyunk ellenségeid, akik halált érdemelnek kezeidtől; mi teljesen hajlandók vagyunk szolgálni neked; kössél hát szövetséget velünk: köss békeszerződést vagy megállapodást velünk, amely értelmében szolgáid leszünk!
38 Jézus Krisztusnak nyilván e képlet lebegett

213


213
szeme előtt, amelyt Jehova a gibeoniták és Józsué által alakított, amidőn Isten törvényét kihirdette azokat illetőleg, akik Krisztushoz és az ő szervezetéhez kívánnak csatlakozni. Jegyezzük meg, hogy Jézus akkor a nagysokasághoz beszélt."Megy vala pedig ő vele nagysokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom... Vagy valamely (melyik) király (az), mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzön, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött? Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom." — Lukács 14:25, 26, 31—33
39 Azok az emberek, akikből a nagysokaság alakulni fog, most nem állhatnak tétlenül arra várva, hogy Sátán szervezetének bukását lássák, s csak azután akarván engedelmeskedni az Úrnak. Tudomást kell szerezniök Jehováról és az ő országáról és ki kell jelenteniök, hogy Jehova Isten és az ő országa mellett állanak és igazságot s alázatosságot tanulnak; mert Armageddonkor való megoltalmaztatásuknak ez az előfeltétele. Meg kell állaniok a próbán, amely szükségképpen mindazokra következni fog, aki Isten kegyelmében részesülni fog. Ha a nagysokaság tagjai megmenekülni szeretnének Isten ítéletvégrehajtójának, a nagyobb Józsuénak fegyverétől, gyorsan kell cselekedniök s nem szabad Armageddon kezdetéig várakozniok az állásfoglalásukkal. Az Úr figyelmeztetett s tovább is figyelmezteti a jóindulatúakat, hogy Armageddon közeledik és küszöbön áll s a nagysokaságnak a „hegyekre" kell menekülnie, ha meg akar menekülni s magát még Armageddon kitörése előtt az Úristen és Jézus Krisztus a nagyobb Józsué szolgálatára felajánlania. Az ilyeneket figyelmezteti az Úr, hogy ne halogassák menekülésüket a téli időre (Armageddonig). — Máté 24:15—20
40 Az Úr Jézus mondja: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba!" (Lukács 21:20, 21) A hajdani Jeruzsálem a mai álkereszténységet példázza, amely azt állítja ugyan, hogy Istent és Krisztust képviseli. Isten bizonyos földi eszközöket használt a hajdani Jeruzsálem elpusztítására. Isten most szándékába való betekintéssel ajándékozta meg a felkent maradékot s a hozzácsatlakozó nagysokaságot, a jonadábokat, miszerint az álszent Jeruzsálemet el fogja pusztítani, illetve Sátán szervezetének vallásbeli részét, amely a világot elnyomja. Jézusnak fenti kijelentése nyilván a következőket jelenti: Amidőn a jószándékú emberek betekintést nyernek Isten szándékába a mai kétszínű Jeruzsálem, illetve Sátán szerv. kétszínű elemének pusztulását illetőleg, Isten szervezetéhez tartoznak menekülni; mert bizonyos, hogy akkor az álkereszténység pusztulása küszöbön áll. Aki most hanyagnak vagy botrányokozónak minősül, vagy azzal szá-
mol, hogy majd megtér a halálos ágyán, vagy az Isten szervezetébe való menekülésnek jobb alkalmára fog várni, az olyant az Úr kijelentése szerint a veszedelem utóléri. — Mózes V. 20 :16,17
41 A gibeoniták szószólója továbbmenőleg Józsué elé terjesztette kérésüket a maguk megmentése és Józsuénak arra vonatkozó rábírása érdekében, hogy a biztonságra nézve szövetséget kössön velük. Emiatt mondták a gibeoniták: „Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most, ímé, száraz és penészes lett! Ezek a boros tömlők is, melyeket új korukban töltöttünk vala meg, ímé, de megszakadoztak; a mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt." — Józsué 9:12, 13
42 Valaki azt mondhatná, hogy a gibeoniták a szó szoros értelmében hazudtak. A dolog azonban másképpen áll. Valamely állítás csak akkor képez hazugságot, ha valakinek a megcsalása-, megkárosítása érdekében történik, vagyha a dolog elhallgatásából valakinek kára származik. Ámde a gibeoniták nem akarták megkárosítani az izraelitákat és nem is akarták megakadályozni őket az ország elfoglalásában; ők csupán a saját biztonságukkal törődtek és elővigyázatosan beszéltek és bölcsen jártak el. Azonkívül — s ez a legfontosabb a dologban — Isten itt oly képet alakított, ami sokkal fontosabb, jövő eseményt vetített elő; e prófétai képnek a teljesülése főképpen a maradék okulására, valamint azok oktatására szolgál, akikből a nagysokaság alakulni fog.
43 Amidőn a gibeoniták kenyerüket sütötték, meleg volt és friss. De amidőn Józsué elé tették, meg volt száradva, penészes volt, olyan volt, amilyent csak cselédség szokott enni. Más szóval: a penészes kenyér a következőket példázza: „Mi, akik ilyen kenyeret eszünk, szegények, segítségreutalt szolga-osztály vagyunk, hozzád jöttünk, segíts rajtunk a nyomor idejében!" Ez teljesen megfelel azon jóindulatú emberek állapotának, akik a nagyobb Józsuét, Jézus Krisztust keresik. Az ócska, foltozott bortömlők, az ócska ruhák és elkopott saruk ugyancsak saját maguktól beszéltek: „Mi, akik így vagyunk felszerelve, alacsonyrendű szolga-osztály vagyunk." Élelmük és ruhájuk nyomorult állapotát a hosszú útjukkal indokolták meg. Szószerint ez nem volt igaz; ezen állításukkal azonban nem károsítottak meg senkit sem. De azt példázta, hogy oly országból jöttek, amely Isten népétől nagyon távol volt. Amit magukkal hoztak és Józsuénak megmutattak szerény emberek osztálya mellett tanúskodott, akik annál jobb dolgok után vágyakoztak, mint amivel bírtak. A gibeoniták Józsuéhoz folyamodtak segítségért az óhajtott dolgok megszerzése érdekében. Hasonlóképpen a nagysokaság is az Úr Jézus Krisztustól várja a segítséget az óhajtott dolgok megnyerése érdekében. Isten Igéjének kritikusai erősen keresték az oly kifogásokat, melyek révén oly benyomást kelthetnek, hogy magas színvonalú erkölcsi mértékkel mérnek és az erény dicséretes példái. Tehát túlságosan szívesen rágódtak Isten igéjén, hogy „nagy erkölcsösségükkel" másokra erősen hassanak. Isten előtt nem ked-

214


214
ves az ily viselkedés. Ő ismeri a szíveket, illetve az ember titkos indítékait.
44 A Józsué előtt álló gibeoniták lerongyolódott saruikban és ócska ruháikban elszomorító látéványt nyujthattak; tehát nagyszerűen példázták azokat az embereket, akik teljesen szennyes ruházatban, Sátán eszközeivel és képviselőivel való érintkezésük folytán bepiszkolták magukat és az Urat keresik. Oly nyomorult élelmiszerrel jelennek meg az Úr előtt, melyet Isten állítólagos szolgáitól kaptak útravalóul, száraz, penészes falatokkal, amelyek csupán az ebek részére való dolgok. Ezek a nagyobb Józsuéhoz, Jézus Krisztushoz, az üdv és a remény egyetlen forrásához járulnak, s ezáltal megmossák és megfehérítik ruháikat a Bárány vérében. Elvetik a régi, száraz és penészes eledeleket és az Úr kezéből friss és éltető táplálékból részesülnek; emiatt áll megírva felőlük: „És nem éheznek többé!“ (Jelenések 7:14—16) A gibeoniták ezen leírása teljesen egyezik azon osztály leírásával, amelyből a nagysokaság alakulni fog, s amit a fenti szövegek ecsetelnek. A nagysokaság tagjai nagy utat tesznek meg Sátán szervezetétől Sionig; mert a kettő nagyon messzire van egymástól.
45 Most tehát nagyon erősítőleg hat a maradékra annak meglátása, hogy mily csodálatosan gondolt az Úr a maradékra és a nagysokaságra is, amidőn ezt a prófétai képet alakította. Ezúton mutatja meg a maradék kötelességeit és a nagysokaság is arra az útra lesz terelve, amelyen járnia kell, ha a nagyobb Józsué előtt kegyelmet szeretne találni.
46 Izrael férfiai Józsué vezérlete alatt tarkabarka piszkos ruházatú embereket láttak, semmire sem jó élelmiszerrel. A gibeoniták egyszerű embereknek néztek ki s nyilván olyanoknak tekintették őket az izraeliták is, akik az ő útravalóikat megnézték. Tehát semmit sem kérdeztek tőlük: „És vőnek a férfiak (a zsidók) azoknak eledelükből; az Úrnak tanácsát pedig nem kérték vala.“ (Józsué 9:14) Megnézték a ruházatukat, az ételüket is megízlelték, s ezt cselekedvén, kiderült, hogy az Úrtól nem kértek tanácsot. Jehova természetesen látta, hogy mi történik és fel is tudta volna világosítani Józsuét az ügy állása felől; erre azonban nem volt szükség, mert ezáltal jövőbeli események képletét alakította meg az Úr. Bizonyosak lehetünk tehát felőle, hogy a különböző szereplők által eljátszott szerepek Isten akaratát teljesítették. Isten a nagyobb Józsuénak adott át minden erőt és hatalmat a nagysokaságot illetőleg. Az a Sionba vezető utat keresve, Jézus Krisztushoz, a Józsuénál nagyobbhoz járul és ő ténykedik velük. Templomából oly utasításokkal küldi szét szolgáit, melyek az országba vezető utat keresők felől utasításokat tartalmaznak részükre. Ezek a szemtanuk látják a jóindulatúak szennyes ruháit és rossz élelmiszereit, amit azoknak a klérus útravalóul adott s azután a maradék a királyságba vezető utat is megmutatja nekik az Úr szolgáinak adott utasítás értelmében; a királyság éltető és az Úrtól származó gyümölcseit is átnyújtja nekik.
47 Ezek a hű bizonyságtevők, akiket az Úr oktat és királyságának képviselőiképpen a templomból szétküld, az uralkodókhoz és a néphez is eljuttatják az Úr figyelmeztetését: „Szolgáljátok az Urat
félelemmel és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjon, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogak mindazok, akik ő benne bíznak!“ — 2. zsoltár 11, 12
48 Ezt a figyelmeztetést és a hű bizonyságtevőket, akik ezt a figyelmeztetést közlik, a r. kat. hierarchia és a vele szövetkezett papság kineveti és mulatságosnak tartja; ezek csak gyalázni tudják Jehova tanúbizonyságait és rossz hírbe keverik az általuk tolmácsolt üzenetet. Ezek a gúnyolódó és ravasz emberek a hiszékeny népen sok ideig kegyetlenül uralkodtak, tévútra vezették a földi uralkodókat, hogy Isten igéjét megvessék, s hogy ahelyett a hamis papság piszkos beszédeire hallgassanak. Az Úr mindazáltal kimutatja, hogy lesznek Isten iránt jóindulatú emberek is, akik sokáig e gúnyolódók hatalma alatt álltak; arra mutat rá, hogy az ő bizonyságtevői kell elvigyék az igazságot ezen jóakaratúakhoz. Megmutatja a maradéknak kiváltságát és kötelességét, hogy nézze meg ezeknek az embereknek helyzetét és élelmiszerét s aztán írja le az utat, amelyen az Úrhoz és az élethez vezető utat megtalálhatják. Az alázatosaknak e tanulékony osztálya, amely Istenhez és a nagyobb Józsuéhoz fordul, az Úrban bízik és kegyelmet nyer tőle, amint írva van: „Boldogak, akik Ő benne bíznak!" Az Úr a r.kat. hierarchia és klerikális vazalusaik felől a következőket mondja: „Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak ... amidőn az ostorozó áradat eljő (és el fog jönni a pusztulás idejében), eltapod titeket!" (Ésaiás 28:14—18) Azoknak ellenben, akik Isten haragjának kitörése előtt igazságra és alázatosságra törekesznek, védelmet ígér az Úr. Nem bizonyítja-é ez okvetlenül azt, hogy a nagysokaság Armageddon előtt kell hogy oktatásban részesüljön és síkra keljen Jehova- és az ő országa mellett? — Azok tehát, akik Isten kiválasztottai közé tartoznak, ezenképpen is fognak eljárni és szorgalmasan a nagysokasághoz fogják vinni a királyság gyümölcseit.
Kérdések a tanulmányhoz

215


215
A nagysokaság összegyűjtése
„Az Isten kegyelmi ajándéka örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban.” — Róma 6:23
II. rész.
1
JEHOVA csak egy úton fog életet adni az elbukott emberiségnek, mégpedig Jézus Krisztus útján; aki életben fog részesülni, hinnie kell Jézus Krisztus kiomlott vérében, mint váltságdíjban. Isten nem köt békét az ellenségeivel, különösen azokkal nem köt békét, akik az ő nevét gyalázzák. Amidőn Jehova küldönce a gyermek Jézus bölcsőjénél megjelent, Jehova következő üzenetét közölte az emberiséggel: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és e földön béke a jóakaratú embereknek!” (Lukács 2:14) Azok fognak békességben részesülni, akik megismerik Jehovát és az ő törvényét és szeretik azt. (119. zsoltár 165) Először jóakarattal kell lenni Isten iránt és keresni kell az Urat s csak azután lehet békében részesülni és megismerni az élet útját. A béke útját Jézus Krisztus, a béke fejedelme által kell keresni.
2
Józsué Jézus Krisztust, a béke fejedelmét példázza, s azoknak az embereknek, akik a nagysokaságot alkotni fogják, Istennel Jézus Krisztus útján kell megbékélniök és nem másképpen. A gibeoniták Józsué elé terjesztették ügyüket s kifejezték azon hajlandóságukat, hogy az ő szolgái kívánnak lenni, s ezáltal Józsué és az ő Istene iránti jóakaratukat juttatták kifejezésre. „És békességesen bánt velük Józsué és frigyet köte velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik.” (Józsué 9:15) A nagysokaságot alkotó emberek Isten kegyelméből fognak életet nyerni, mert kívüle más út nem létezik; hinniök kell az Úr Jézus Krisztus vérében s arról immár, a nagy hasonmási gibeoni csata megvívása előtt bizonyságot kell tenniök; mindez világosan példázva van e prófétai kép további fejleményeiben.
3 Józsué elhitte, hogy a gibeoniták igazat beszéltek. Józsué ezáltal nem sértette meg a Mózes
II. 34:11, 12-ben adott utasítást, hogy a kananeusokkal ne szövetkezzen. Jehovának az utóbb említett szövegben közölt utasítását azzal összhangban kell magyarázni, amit Isten azon városok lakosait illetőleg mondott Mózesnek, akik önként az ő szolgáikká lesznek. Cselekedetükkel a gibeoniták megszakították a többi nemzetekhez való viszonyukat, azon nemzetekhez t. i., melyek Isten ellenségeiképpen nyilatkoztak. A gibeoniták tehát békét kértek Józsuétól, nem voltak tehát tovább is Isten ellenségeinek tekintendők. Emiatt képeztek kivételt a Mózes II. 34:11, 12-ben felfektetett szabály alól. Hiszen Jehova közölte Mózessel és az ő embereivel, akik a háborúba vonultak: „Mikor valamely város alá megy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen és szolgáljon neked ... Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.” — Mózes V. 20:10, 11, 15
4 A gibeoniták idegenek voltak az ígéret-szövetségétől. Ez a többi nemzetekre is ráillett. Mindazáltal írva van azok felől, akik az Úrtól előírt úton Ő hozzá járultak: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti, a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélés. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társasagától idegenek és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget