401 - Mi is lesz majd, ha itt végcélhoz érve.
Mi is lesz majd, ha itt végcélhoz érve
1. Mi is lesz majd, ha itt végcélhoz érve,
Még egy utolsó küzdelem után,
Az idegenből végre hazatérve
Diadém vár ránk Atyánk trónusán.
A lábakról a port, ha majd eltörli,
S megmos izzadt arcokat ama nap?
A vőlegényt Ara, ha majd köszönti,
Hogy vele volt vándorlása alatt?
2. Mi is lesz majd, amikor mindenünnen
Örök fényt áraszt ránk sugárözön?
És – óh mily üdv – először életünkben
Szabad, büntelen tisztaság köszönt?
Ha nem lesz lelkünknek szeplő pecsétje,
Elhágy a bűn, mely pályánk üldözé
S mint ég polgári – Isten házanépe
Belépünk Isten fiai közzé?
3. Mi is lesz majd, mikor visszatekintünk.
Tévelygéseink ködözönére?
A sebző útra, melyet sírva tettünk.
A sok fájásra … az ő ölére …?
Ha látjuk majd felségét a kírálynak.
A dicsőfény majd hódolatra kelt.
Míg szeretetünk virágai szálnak
Ahhoz ki dicsőségre felemel?
4. Mi is lesz, ha majd égi magasságban.
Az örök hatalomban olvadunk;
Lét áramát ömlesztve a világra
Áldást szövő erőket mozgatunk?
Mi lesz, mikor az ifiu nem vénül meg,
Engedelmest nem ér majd elmúlás?
El nem borulnak, arc szívek ki nem hűlnek,
Gond, fájdalom, halál több sírt nem ás?
5. Mi is lesz majd? … Amit szem sohase látott.
Fül nem hallott és szív nem érezett!
Az lesz ott az! Öröm fog várni ránk ott.
Utunk ilyen ígért honig vezet!
Előre hát! Szűk úton összefogva
Méltó ezért izzadni, küzdeni!
Mit Isten ád az örök állapotban
Oly üdv, hogy meg sem tudjuk érteni.
