212 - A sziklamenedék.
Jump to navigation
Jump to search
A sziklamenedék.
1. Ó, néha az út oly sötét és messze vetődik a cél,
Ha hozva a kétely ködét szívünkbe’ bú fellege kél!
Kar:
|: Ilyenkor a szikla nekem (énnekem)
Menedékem sziklája legyen! :|
2. Ha hosszak a vándornapok s már lábam nem bírja a kínt,
Megint csak reményre kapok, a szikla ha kedvesen int.
3. Jó-rosszban ó, engedd, Uram, a sziklát hajolni fölém,
Vezessen akárhol utam, hegyháton vagy völgyek ölén!