„Oldal:Munka-1937.djvu/6” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
a (Administrator átnevezte a(z) Oldal:Munka-Malakiás-1-rész-1937.djvu/6 lapot Oldal:Munka-1937.djvu/6 lapra átirányítás nélkül)
 
(Egy közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
10. sor: 10. sor:
 
{{raw:data:p|25|23-25| Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.}}
 
{{raw:data:p|25|23-25| Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.}}
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Nagysokaság}}}}
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Nagysokaság}}}}
{{raw:data:p|26|26-27| Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van sző, akik a „nagysokaságot" fogják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jonadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagysokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, illetve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jussunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöttünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten országába egy másik embert. Ezt az igazságot megértve, írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntözött Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, hanem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3:6, 7}}
+
{{raw:data:p|26|26-27| Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van szó, akik a „nagysokaságot" fogják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jonadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagysokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, illetve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jussunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöttünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten országába egy másik embert. Ezt az igazságot megértve, írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntözött Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, hanem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3:6, 7}}
 
{{raw:data:p|27|26-27| A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, Ő nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak}}}}
 
{{raw:data:p|27|26-27| A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, Ő nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak}}}}

A lap jelenlegi, 2022. július 1., 20:18-kori változata

A lap korrektúrázva van


26
zavart akar támasztani Isten látható szervezetének soraiban. A „vénekké választottak" osztálya még mindig együtt halad az igaz szolga-osztállyal, s így könnyen felhasználhatja az ördög a zavar keltésére; a választott szolga-osztály azonban nem hagyja félrevezetni magát; mert az Úr Jézus Krisztus kijelentette: „Armageddon" a csapatok gyülekező helyét jelenti, mégpedig Jehova seregeinek a gyülekező helyét. Ezek Jézus Krisztussal állnak a Sión hegyén, azaz Isten szervezetében. A Jelenések 16-ban áll megírva, hogy az ördög és közegei elmennek a föld királyaihoz s azokat összegyűjtik a mindenható Isten nagy napjának küzdelmére; így mozgósítja seregeit az ördög s vonul fel az „Armageddonnak" nevezett helyre. Az ördög csatlósaival cselt szőtt mindazok kiirtására, akik Jehova és az ő királya mellett állanak. A küzdelem a kitűzött időben ki fog törni, s ez a mindenható Isten csatája, melyben Jézus Krisztus vezeti a mennyei seregeket. Azt a helyet pedig, ahol ezt az ütközetet fogják megvívni, „Armageddonnak" hívják. A mindenható Isten nagy napjának csatája és Armageddon csatája, mint azt immár többször említettük, azonosak egymással.
A maradék felelőssége
23 A mindenható Isten hadaira rendkívüli feladat van bízva, amely kötelességet híven kell teljesíteniük. A templom-osztályt Jehova Isten kente fel Jézus Krisztus útján, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos munkának elvégzésével bízza meg s aztán annak elvégzésére küldi. A maradék hivatalos megbízatása foglalja magában „az Isten igazolása napjának és a gyászolók megvigasztalásának" hirdetését. Az ország érdekei és gondviselése erre a felkent szolga-osztályra bízattak a földön. Értesültek arról, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítélkezik, s az ítélet rövidesen végre lesz hajtva az istenteleneken. De a gonosznak és gonosz szervezetének pusztulása előtt egy munkát tartozik elvégezni a felkent maradék. Ezért parancsolja neki az Úr: „Az ország ezen evangéliumát világszerte hirdetni kell, bizonyságul, minden nemzet előtt, s azután jön el a vég." — Máté 24:14; Márk 13:10.
24 Az Úr most sokat bízott rá az ő felkent szolga-osztályára, s ezért is kíván többet tőle. Meg kell tennie a maga részét, ez pedig az ország örömhírének hirdetéséből áll mindazok előtt, akik jóindulatúak és meg akarják hallgatni. Részét e munkában végre kell hajtania, mielőtt az utolsó zárónyomor az ellenségre következik. A felkent maradékot az Úr tette őrállóvá, állította őrhelyére és kötelezte őrködésre és mások figyelmeztetésére, hogy Jehováról és szándékáról, értesüljenek. Jehova az őrállók seregére bízta az ő nevéről, királyáról és királyságáról szóló hirdetés munkáját és a figyelmeztetést. Világosan belevéste az őrállókba, hogy szorgalmasan meg kell bizonyosodnia teendői felől; hogy vigyáznia, szorgalmasnak és megbízhatónak kell lennie és kötelességét örömmel kell teljesítenie. A vigyázó az Úr szájából kapja az utasításokat és az Úr figyelmeztetését közli, nem az emberekét. A vigyázónak meg kell ismételnie, amire az Úr utasítja. Mindközelebbinek látja ama napot, amidőn Jehova kardja a nemzetekre és népekre fog sújtani, tehát figyel-
meztetnie kell azzal szemben. A vigyázónak, illetve a szolga-osztálynak mondja tehát az Úr: „Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen! halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ö útjáról; az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." — Ezékiel 33:8, 9
25 Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.
Nagysokaság
26 Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van szó, akik a „nagysokaságot" fogják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jonadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagysokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, illetve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jussunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöttünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten országába egy másik embert. Ezt az igazságot megértve, írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntözött Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, hanem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3:6, 7
27 A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, Ő nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak