„Oldal:Munka-1937.djvu/6” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|26|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| zavart akar támasztani Isten látható szervezetének soraiban. A „vénekké választotta…”)
 
(Korrektúrázva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
5. sor: 5. sor:
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|A maradék felelőssége}}}}
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|A maradék felelőssége}}}}
 
{{raw:data:p|23|23-25| A mindenható Isten hadaira rendkívüli feladat van bízva, amely kötelességet híven kell teljesíteniük. A templom-osztályt Jehova Isten kente fel Jézus Krisztus útján, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos munkának elvégzésével bízza meg s aztán annak elvégzésére küldi. A maradék hivatalos megbízatása foglalja magában „az Isten igazolása napjának és a gyászolók megvigasztalásának" hirdetését. Az ország érdekei és gondviselése erre a felkent szolga-osztályra bízattak a földön. Értesültek arról, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítélkezik, s az ítélet rövidesen végre lesz hajtva az istenteleneken. De a gonosznak és gonosz szervezetének pusztulása előtt egy munkát tartozik elvégezni a felkent maradék. Ezért parancsolja neki az Úr: „Az ország ezen evangéliumát világszerte hirdetni kell, bizonyságul, minden nemzet előtt, s azután jön el a vég." — Máté 24:14; Márk 13:10.}}
 
{{raw:data:p|23|23-25| A mindenható Isten hadaira rendkívüli feladat van bízva, amely kötelességet híven kell teljesíteniük. A templom-osztályt Jehova Isten kente fel Jézus Krisztus útján, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos munkának elvégzésével bízza meg s aztán annak elvégzésére küldi. A maradék hivatalos megbízatása foglalja magában „az Isten igazolása napjának és a gyászolók megvigasztalásának" hirdetését. Az ország érdekei és gondviselése erre a felkent szolga-osztályra bízattak a földön. Értesültek arról, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítélkezik, s az ítélet rövidesen végre lesz hajtva az istenteleneken. De a gonosznak és gonosz szervezetének pusztulása előtt egy munkát tartozik elvégezni a felkent maradék. Ezért parancsolja neki az Úr: „Az ország ezen evangéliumát világszerte hirdetni kell, bizonyságul, minden nemzet előtt, s azután jön el a vég." — Máté 24:14; Márk 13:10.}}
{{raw:data:p|24|23-25| Az Úr most sokat bízott rá az ő felkent szolga-osztályára, s ezért is kíván többet tőle. Meg
+
{{raw:data:p|24|23-25| Az Úr most sokat bízott rá az ő felkent szolga-osztályára, s ezért is kíván többet tőle. Meg kell tennie a maga részét, ez pedig az ország örömhírének hirdetéséből áll mindazok előtt, akik jóindulatúak és meg akarják hallgatni. Részét e munkában végre kell hajtania, mielőtt az utolsó zárónyomor az ellenségre következik. A felkent maradékot az Úr tette őrállóvá, állította őrhelyére és kötelezte őrködésre és mások figyelmeztetésére, hogy Jehováról és szándékáról, értesüljenek.
kell tennie a maga részét, ez pedig az ország öröm¬
+
Jehova az őrállók seregére bízta az ő nevéről, királyáról és királyságáról szóló hirdetés munkáját és a figyelmeztetést. Világosan belevéste az őrállókba, hogy szorgalmasan meg kell bizonyosodnia teendői felől; hogy vigyáznia, szorgalmasnak és megbízhatónak kell lennie és kötelességét örömmel kell teljesítenie. A vigyázó az Úr szájából kapja az utasításokat és az Úr figyelmeztetését közli, nem az emberekét. A vigyázónak meg kell ismételnie, amire az Úr utasítja. Mindközelebbinek látja ama napot, amidőn Jehova kardja a nemzetekre és népekre fog sújtani, tehát figyel-}}|
hírének hirdetéséből áll mindazok előtt, akik jó¬
+
{{raw:data:p|c| meztetnie kell azzal szemben. A vigyázónak, illetve a szolga-osztálynak mondja tehát az Úr: „Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen! halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ö útjáról; az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." — Ezékiel 33:8, 9}}
indulatnak és meg akarják hallgatni. Részét e
+
{{raw:data:p|25|23-25| Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.}}
munkában végre kell hajtania, mielőtt az utolsó
+
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Nagysokaság}}}}
zárónvomor az ellenségre következik. A felkent
+
{{raw:data:p|26|26-27| Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van sző, akik a „nagysokaságot" fogják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jonadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagysokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, illetve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jussunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöttünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten országába egy másik embert. Ezt az igazságot megértve, írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntözött Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, hanem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3:6, 7}}
maradékot az Úr tette őrállóvá, állította őrhelyére
+
{{raw:data:p|27|26-27| A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, ö nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak}}}}
és kötelezte őrködésre és mások figyelmezteté¬
 
sére, hogy Jehováról és szándékáról, értesüljenek.
 
Jehova az őrállók seregére bízta az ő nevéről, ki¬
 
rályáról és királyságáról szóló hirdetés munká¬
 
ját és a figyelmeztetést. Világosan belevéste az
 
őrállókba, hogy szorgalmasan meg kell bizonyo¬
 
sodnia teendői felől; hogy vigyáznia, szorgalmas¬
 
nak és megbízhatónak kell lennie és kötelességét
 
örömmel kell teljesítenie. A vigyázó az Or szájá¬
 
ból kanja az utasításokat és az Or figyelmezte¬
 
tését közli, nem az emberekét. A vigyázónak meg
 
kell ismételnie, amire az' Or utasítja .Mindköze¬
 
lebbinek látja ama napot, amidőn Jehova kardja
 
a nemzetekre és népekre fog sújtani, tehát figyel¬
 
meztetnie kell azzal szemben. A vigyázónak, illet¬
 
ve a szolga-osztálynak mondja tehát az Úr: „Ha
 
ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen! halálnak ha¬
 
lálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy
 
visszatérítsd a hitetlent az ö útjáról; az a hitet¬
 
len vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből
 
kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent
 
az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem
 
tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te meg¬
 
mentetted a te lelkedet." — Ezékiel 33 : 8, 9
 
25 Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak
 
őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy
 
az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorul¬
 
taknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni;
 
valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés nap¬
 
ját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalma¬
 
san és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy
 
nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy
 
tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a köte¬
 
lességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést
 
jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit
 
feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3 : 23) Ez a
 
szolga-osztálv munkája, s ezt Jehova tanúbizony¬
 
ságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harc¬
 
ra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A ma¬
 
radék tehát résztvesz ebben a harcászati munká¬
 
ban; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol.
 
Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez
 
erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható
 
szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sá¬
 
tán és hadái most háborút folytatnak a maradék
 
ellen, mivel a maradékra bízattak az ország ér¬
 
dekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek:
 
így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések
 
12 :17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly
 
elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban
 
az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmes¬
 
kedni tartoznak az úrnak és engedelmeskedni is
 
fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést
 
jelent mások részére s a maradéknak az üldözés
 
folytán nvílik alkalma bebizonyítani tisztaságát
 
Isten előtt.
 
Nagysokaság
 
Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez,
 
akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a fel¬
 
kent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyil¬
 
ván azokról van sző, akik a „nagysokaságot" fog¬
 
ják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jo-
 
nadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagy¬
 
sokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, il¬
 
letve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt
 
összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos,
 
hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jus-
 
. sunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára,
 
hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa,
 
s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöt-
 
tünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten orszá¬
 
gába egy másik embert. Ezt az igazságot megért¬
 
ve. írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntö¬
 
zött .Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az.
 
aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, ha¬
 
nem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I.
 
3 :6, 7
 
A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, ö neve¬
 
zi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és
 
Jehova királyi házának tagiaivá tesz. Jézus azu¬
 
tán még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak
 

A lap 2021. január 12., 10:37-kori változata

A lap korrektúrázva van


26
zavart akar támasztani Isten látható szervezetének soraiban. A „vénekké választottak" osztálya még mindig együtt halad az igaz szolga-osztállyal, s így könnyen felhasználhatja az ördög a zavar keltésére; a választott szolga-osztály azonban nem hagyja félrevezetni magát; mert az Úr Jézus Krisztus kijelentette: „Armageddon" a csapatok gyülekező helyét jelenti, mégpedig Jehova seregeinek a gyülekező helyét. Ezek Jézus Krisztussal állnak a Sión hegyén, azaz Isten szervezetében. A Jelenések 16-ban áll megírva, hogy az ördög és közegei elmennek a föld királyaihoz s azokat összegyűjtik a mindenható Isten nagy napjának küzdelmére; így mozgósítja seregeit az ördög s vonul fel az „Armageddonnak" nevezett helyre. Az ördög csatlósaival cselt szőtt mindazok kiirtására, akik Jehova és az ő királya mellett állanak. A küzdelem a kitűzött időben ki fog törni, s ez a mindenható Isten csatája, melyben Jézus Krisztus vezeti a mennyei seregeket. Azt a helyet pedig, ahol ezt az ütközetet fogják megvívni, „Armageddonnak" hívják. A mindenható Isten nagy napjának csatája és Armageddon csatája, mint azt immár többször említettük, azonosak egymással.
A maradék felelőssége
23 A mindenható Isten hadaira rendkívüli feladat van bízva, amely kötelességet híven kell teljesíteniük. A templom-osztályt Jehova Isten kente fel Jézus Krisztus útján, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos munkának elvégzésével bízza meg s aztán annak elvégzésére küldi. A maradék hivatalos megbízatása foglalja magában „az Isten igazolása napjának és a gyászolók megvigasztalásának" hirdetését. Az ország érdekei és gondviselése erre a felkent szolga-osztályra bízattak a földön. Értesültek arról, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítélkezik, s az ítélet rövidesen végre lesz hajtva az istenteleneken. De a gonosznak és gonosz szervezetének pusztulása előtt egy munkát tartozik elvégezni a felkent maradék. Ezért parancsolja neki az Úr: „Az ország ezen evangéliumát világszerte hirdetni kell, bizonyságul, minden nemzet előtt, s azután jön el a vég." — Máté 24:14; Márk 13:10.
24 Az Úr most sokat bízott rá az ő felkent szolga-osztályára, s ezért is kíván többet tőle. Meg kell tennie a maga részét, ez pedig az ország örömhírének hirdetéséből áll mindazok előtt, akik jóindulatúak és meg akarják hallgatni. Részét e munkában végre kell hajtania, mielőtt az utolsó zárónyomor az ellenségre következik. A felkent maradékot az Úr tette őrállóvá, állította őrhelyére és kötelezte őrködésre és mások figyelmeztetésére, hogy Jehováról és szándékáról, értesüljenek. Jehova az őrállók seregére bízta az ő nevéről, királyáról és királyságáról szóló hirdetés munkáját és a figyelmeztetést. Világosan belevéste az őrállókba, hogy szorgalmasan meg kell bizonyosodnia teendői felől; hogy vigyáznia, szorgalmasnak és megbízhatónak kell lennie és kötelességét örömmel kell teljesítenie. A vigyázó az Úr szájából kapja az utasításokat és az Úr figyelmeztetését közli, nem az emberekét. A vigyázónak meg kell ismételnie, amire az Úr utasítja. Mindközelebbinek látja ama napot, amidőn Jehova kardja a nemzetekre és népekre fog sújtani, tehát figyel-
meztetnie kell azzal szemben. A vigyázónak, illetve a szolga-osztálynak mondja tehát az Úr: „Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen! halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ö útjáról; az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." — Ezékiel 33:8, 9
25 Ez azt jelenti, hogy ennek az evangéliumnak őrállója hirdetni tartozik a királyságot, s hogy az ország ezen örömhíre a vigasztalásra szorultaknak vigasztalásul és segítségül fog szolgálni; valamint azt is jelenti, hogy Isten büntetés napját is bejelenteni tartozik, mégpedig szorgalmasan és készségesen s ha az őrálló vonakodik vagy nem akarja azt megtenni, ez az őrálló-osztály egy tagjának a pusztulását fogja jelenteni, és a kötelességről való megfeledkezést vagy zavarkeltést jelent. Itt az Úrnak egy parancsáról van szó, amit feltétlenül teljesíteni kell. (Apcsel. 3:23) Ez a szolga-osztály munkája, s ezt Jehova tanúbizonyságainak kell teljesíteni, miközben a nagy harcra vonatkozó felkészülés folyamatban van. A maradék tehát résztvesz ebben a harcászati munkában; mindazáltal nem testi fegyverekkel harcol. Fegyvere az isteni igazság üzenetéből áll, és ez erős fegyver, hogy megrendítse Sátán látható szervezetének fundamentomát ezen a napon. Sátán és hadai most háborút folytatnak a maradék ellen, mivel a maradékra bízattak az ország érdekei és ő hirdeti az igazság üzenetét a népnek: így vonja magára az ellenség tüzét. (Jelenések 12:17) Emiatt üldözi az ellenség eszközeivel oly elvetemülten a maradékot. A felkentek azonban az üldözésekre való tekintet nélkül engedelmeskedni tartoznak az Úrnak és engedelmeskedni is fognak. A hű maradék eljárása figyelmeztetést jelent mások részére s a maradéknak az üldözés folytán nyílik alkalma bebizonyítani tisztaságát Isten előtt.
Nagysokaság
26 Kik azok, akiket az írás gyászolóknak nevez, akiket azon üzenet vigasztal meg, amelyet a felkent bizonyságtevők visznek hozzájuk? Itt nyilván azokról van sző, akik a „nagysokaságot" fogják alkotni, s akiket az írás más szövegekben „jonadáboknak" nevez. Isten ideje elérkezett a nagysokaság összegyűjtésére. A maradék tagjai, illetve Jehova felkent tanúbizonyságai fogják azt összegyűjteni? Semmiképpen! Nagyon fontos, hogy e tekintetben helyes értelem birtokába jussunk, nevezetesen annak megértésére és tudtára, hogy mily kapcsolat áll fenn Isten, az ő országa, s azzal kapcsolatban a mi munkánk és miközöttünk. Egyetlen ember sem toborzott Isten országába egy másik embert. Ezt az igazságot megértve, írta az apostol: „Én ültettem, Apollos öntözött Isten adá pedig a nevekedést. Tehát sem az aki ültetett, sem az, aki öntözött, nem fontos, hanem a nevekedést gondviselő Isten." — Kor. I. 3:6, 7
27 A nagysokaságot az Úr gyűjti össze, ö nevezi „juhoknak" azokat, akiket maga köré gyűjt és Jehova királyi házának tagjaivá tesz. Jézus azután még ezeket mondotta: „Más juhaim is vannak