Isten az Atyja Krisztusnak és egyházának: ,,Az ö aka rata szült minket az igazságnak igéje által.*' (Jakab' 1 :18) Jónás természetesen csak egy ember volt s egy prófétai képben való szerep lejátszására lett felhasznál va, amely képpel Jehova clőárnyékoltatta a királyság előkészítését és annak kifejlődését, különösen pedig azt a munkát, amely a királyság teljes felépülését meg előzi. Jónás ennek a prófétai képnek 'egyes mozzana tában az Űr Jézust szemléltette, más helyeken pedig a hű maradékot; megint más helyen oly szerepet játszott, amelyben azokat szemléltette, akik beleegyeztek ugyan Isten akaratának a cselekvésébe, de azután zúgolódólíká lesznek és a „választott vének** szellemét nyilvánít ják. A Jónás jövendölésében alkotott képek leleplezik az ördög szervezetét, különösen a politikai és pénzügyi alkotó részét, valamint annak vallásos elemeit is és ki mutatja, hogyan lett a szolga megbízva és kiküldve, hogy a szervezetekben lévő embereket figyelmeztessék. Ismerteti a jóakaratéi embereket is, akiket a Sátán szer* vezető megalázottságban tart, mindazáltal igazságos ságra vágynak, szintén ismerteti a maradékot, Jehova tanúit, akik megbizattak és kiküldettek ily jóakaratéi személyek figyelmeztetésére, oktatására és támogatásá ra; és a figyelmeztetést megszívlelő emberekből alakul ki a „nagy sokaság**. Abban fel van tárva a „hű és bölcs szolga** osztály is, amint felhatalmazást nyert és kikül detett „a mi Istenünk bosszúállásának** a kihirdetésé re, és kimutatja, hogy ennek a munkának még a min denható Isten nagy napjának a csatája előtt el kell végeztessék. Habár a prófétai kép egy része a földön már beteljesedett vagy a beteljesedés folyamatában van, mindazáltal a jövendölés „alkalmatos időben való eledel“ a hit háznépe számára és az ő vigasztalására ada tott. Aki szívesen szolgál az Úrnak, az a legnagyobb érdeklődéssel tanulmányozza a jövendölést, és mind ezeknek a szivére kötjük annak figyelmes és imatcljes tanulmányozását. A jövendölés megmutatja az Isten nek szentelt nép ösvényén felállított csapdákat, s en nek felvilágosítása lehetővé teszi számára, jobban fel ismerni azt a kiváltságot, és kötelességet, hogy Istent
félje és őt minden időben teljes odaadással szolgálja.Jónás Jehovától megbízatást és parancsot kapott egy
bizonyos rendkívüli szolgálatra: „És lön Jehova szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ellene, mert gonosz ságuk fellmtolt elémbe!** (Jónásj. : 1,2) Ez a parancs és Jónás jövendölése Jeroboám király uralkodásának az idejére látszik esni, aki a harmadik nemzetség volt Jéhú trónján és a tíz törzsön uralkodott. Isten kijelen tette, hogj’ a Jéhú háza Jéhú után négy nemzetségen keresztül fog kormányozni, és az ő leszármázottainak egymásután következő kormányai a következők voltak: l.Jóákház, 2. Joás, 3. Jeroboám és 4. Zakariás. Elizeus próféta Jéhú halála után egészen Joás király uralkodá
sáig élt. -- Kir. II. 13:14—21; 15:11, 12.uralkodó Jeroboáminal, Jéhú nemzetségének harmadik ágával kapcsolatban, éspedig a követekező helyen: „ö szerezte vissza az Izrael határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, Jehovának, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt szolgája, Jónás próféta, az .Amittai fia által, aki Gáth-Kéferből való volt. Mert meg tekintette Jehova az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és elhagyatott is semmi, és nincs senki, aki az Izráelt megszabadítaná.** (Kir. II. 14:25. 26) Ebből kitűnik, hogy Jónás Jeroboám uralkodása alatt vagy előtt prófétáit és több mint valószínű Elizeus prófétát is ismerte és vele összeköttetésben volt.
Úgy lászik, hogy Jónás egy a Zebulon tözséből valórendelve. Izraelnek ez a része ■ abban az időben az arany borjút imádó ördög-vallá-snak adta magát Pán és Béthel vámsaiban és ezért egy „gonosz és parázna nem zetség'* volt, amint őket maga az Űr jellemzi. (Máté 12 38—41) Gáth-Kéfer Galilcában volt. (Ésaiás 9:1, 2, Elberfcldi széljegyzet szerint; Máté 4:15, lö) Joás ural kodása alatt a tíz törzs folytatta a gonoszságot, amint iiva van: „És gonoszul cseledék Jehova szemei előtt, és nem távozók el. Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, aki Izráelt bűnbe ejtó ía borjúimádat ördög vallás gyakorlása álal], hanem azokban járt.** (Kir. II. 13:11) Joás fiáról van megírva: „Amásiának, Joásnak. a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétől fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Irzácl királyának fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. És gonoszul cselekedék Jehova szemei előtt, mert, Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől el nem távozott, aki bűnbe ejtet te Izráelt.** (Kir. II. 14 :23, 24) Zakariás, a Jeroboám fia, hasonló bűnsorozatot cselekedett. (Kir. II. 15:8—. 12) Ennek a gonosz királynak a leszármazottai Jézus nak a földrejövetolekor sem javultak meg, és amidőn Jézus Galilea vidékén róluk beszélt., mondotta: „Ninivc. férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt; mivelhogy ők [a Ninivebeliek] megtértek Jónás prédikálására; és imé na gyobb van itt Jónásnál [Krisztus Jézus].** (Máté 12 : 41) Az Izraeliták nem változtatták meg érzületüket, és ők is egy gonosz nemzetséget képeztek. Ezt Jézus GáliIcában mondotta, amint azt a Máté 13:1 feljegyzése
mutatja.nek a beteljesedése úgylászik Kr. u. 1914 utánra esik. Jehova abban az évben ültette trónra Királyát, Krisz tus Jézust. Akkor vette kezdetét „Jehova napja", és ez zel megkezdődött Isten neve és igéje igazolásának az ideje. (Jel. 11:16—18) A Jehova nevének az igazo lására szánt napnak a kezdetével esedékessé vált az idő, amidőn az erről szóló üzenetet ki kellett hirdetni a nemzetek között. A Jehovával szövetségben állók nak kötelessége volt hirdetni, hogy az ő királysága el érkezett és igazolásának az ideje itt volt. Ez idő előtt körill-belül negyven éven keresztül, vagyis körül belül Kr. n. 1874 után a „Jónásnál nagyobb*" — mint Jehova követe és helytartója — az iránta odaadó követőivel prédikáltatta a földön az úgynevezett „szellemi Izrael** [szintén Krisztus követőinek is neveztetnek a „keresz ténységben] előtt, hogy a Királyra és királyságára vo natkozó meghatározott idő elérkezett, miért.is minden ki meg kell változtassa utóit és az Úrnak kell aláren delje magát. A „kereszténység** azonban 'éppen olyan nak bizonyult, mint a zsidó vallásoskodók, amennyiben vonakodtak hallgatni és megjavulni s ehelyett tovább ra is ördög-vallást gyakoroltak. Azért az ilyenekre még sokkal jobban vonatkoznak Jézus következő szavai, mint a zsidókra: ,.E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik neki, hanemha Jónás prófétának ama
jele." — Luk. 11 :29.Miután Jehova 1914-bc.it Királyát, Krisztus Jézust,
trónjára emelte, azután Isten bosszúja Sátán szerveze tére kell következzék. Arra az időre talál a következő Tráshely: „És megharagudtak a pogányok [nemzetek;, és eljött a te haragod." (Jel. 11:18) Isten haragja nemcsupán ördög-vallást gyakorló az úgynevezett „szellemi Izráel** ellen kel! legyen intézve,'hanem a nemzetek vagy Sátán szervezetének politikai részé el len is, amely a jővnblölésben különösen a második vi
lágbirodalom, Asszíria által lett előárnyékolva, és Nini-
