Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/8

104

Isten az Atyja Krisztusnak és egyházának: ,,Az ö aka­rata szült minket az igazságnak igéje által.“ (Jakab 1:18) Jónás természetesen csak egy ember volt s egy prófétai képben való szerep lejátszására lett felhasznál­va, amely képpel Jehova előárnyékoltatta a királyság előkészítését és annak kifejlődését, különösen pedig azt a munkát, amely a királyság teljes felépülését meg­előzi. Jónás ennek a prófétai képnek egyes mozzana­tában az Úr Jézust szemléltette, más helyeken pedig a hű maradékot; megint más helyen oly szerepet játszott,amelyben azokat szemléltette, akik beleegyeztek ugyan Isten akaratának a cselekvésébe, de azután zúgolódókká lesznek és a „választott vének“ szellemét nyilvánít­ják. A Jónás jövendölésében alkotott képek leleplezik az ördög szervezetét, különösen a politikai és pénzügyi alkotó részét, valamint annak vallásos elemeit is és ki­mutatja, hogyan lett a szolga megbízva és kiküldve, hogy a szervezetekben lévő embereket figyelmeztessék. Ismerteti a jóakaratéi embereket is, akiket a Sátán szervezete megalázottságban tart, mindazáltal igazságos­ságra vágynak, szintén ismerteti a maradékot, Jehova tanúit, akik megbizattak és kiküldettek ily jóakaratú személyek figyelmeztetésére, oktatására és támogatásá­ra; és a figyelmeztetést megszívlelő emberekből alakul ki a „nagy sokaság“. Abban fel van tárva a „hű és bölcs szolga“ osztály is, amint felhatalmazást nyert és kikül­detett „a mi Istenünk bosszúállásának“ a kihirdetésére, és kimutatja, hogy ennek a munkának még a Min­denható Isten nagy napjának a csatája előtt el kell végeztessék. Habár a prófétai kép egy része a földön már beteljesedett vagy a beteljesedés folyamatában van, mindazáltal a jövendölés „alkalmatos időben való eledel“ a hit háznépe számára és az ő vigasztalására ada­tott. Aki szívesen szolgál az Úrnak, az a legnagyobb érdeklődéssel tanulmányozza a jövendölést, és mind­ ezeknek a szivére kötjük annak figyelmes és imateljes tanulmányozását. A jövendölés megmutatja az Isten­nek szentelt nép ösvényén felállított csapdákat, s en­nek felvilágosítása lehetővé teszi számára, jobban fel­ismerni azt a kiváltságot, és kötelességet, hogy Istent félje és őt minden időben teljes odaadással szolgálja.

⁸

Jónás Jehovától megbízatást és parancsot kapott egy bizonyos rendkívüli szolgálatra: „És lön Jehova szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ellene, mert gonosz­ságuk fellmtolt elémbe!“ (Jónás 1:1, 2) Ez a parancs és Jónás jövendölése Jeroboám király uralkodásának az idejére látszik esni, aki a harmadik nemzetség volt Jéhú trónján és a tíz törzsön uralkodott. Isten kijelen­tette, hogy a Jéhú háza Jéhú után négy nemzetségen keresztül fog kormányozni, és az ő leszármázottainak egymásután következő kormányai a következők voltak: l.Jóákház, 2.Joás, 3.Jeroboám és 4.Zakariás. Elizeus próféta Jéhú halála után egészen Joás király uralkodá­sáig élt.-- Kir. II. 13:14—21; 15:11, 12.

⁹ Jónás próféta említve van az Izráel tíz törzse felett uralkodó Jeroboámmal, Jéhú nemzetségének harmadik ágával kapcsolatban, éspedig a követekező helyen: „Ő szerezte vissza az Izrael határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, Jehovának, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, aki Gáth-Kéferből való volt. Mert meg­ tekintette Jehova az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és elhagyatott is semmi, és nincs senki, aki az Izráelt megszabadítaná.“ (Kir. II. 14:25, 26) Ebből kitűnik, hogy Jónás Jeroboám uralkodása alatt vagy előtt prófétáit és több mint valószínű Elizeus prófétát is ismerte és vele összeköttetésben volt. Úgy lászik, hogy Jónás egy a Zebulon tözséből való

galileai volt. „Amittai prófétának vot a fia Gáth-Kéferből“, eszerint tehát, Izráel tíz törzse országa alá volt rendelve. Izraelnek ez a része abban az időben az arany borjút imádó ördög-vallásnak adta magát Pán és Béthel városaiban és ezért egy „gonosz és parázna nemzetség“ volt, amint őket maga az Úr jellemzi. (Máté 12;38—41) Gáth-Kéfer Galileában volt. (Ésaiás 9:1, 2 Elberfeldi széljegyzet szerint; Máté 4:15, 16) Joás uralkodása alatt a tíz törzs folytatta a gonoszságot, amint irva van: „És gonoszul cseledék Jehova szemei előtt, és nem távozók el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, aki Izráelt bűnbe ejté [a borjúimádat ördög­ vallás gyakorlása álal], hanem azokban járt.“ (Kir. II. 13:11) Joás fiáról van megírva: „Amásiának, Joásnak.a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétől fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Irzáel királyának fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. És gonoszul cselekedék Jehova szemei előtt, mert, Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől el nem távozott, aki bűnbe ejtet­te Izráelt.“ (Kir. II. 14:23, 24) Zakariás, a Jeroboám fia, hasonló bűnsorozatot cselekedett. (Kir. II. 15:8—12) Ennek a gonosz királynak a leszármazottai Jézus­nak a földrejövetelekor sem javultak meg, és amidőn Jézus Galilea vidékén róluk beszélt, mondotta: „Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt; mivelhogy ők [a Ninivebeliek] megtértek Jónás prédikálására; és imé nagyobb van itt Jónásnál [Krisztus Jézus].“ (Máté 12:41) Az Izraeliták nem változtatták meg érzületüket, és ők is egy gonosz nemzetséget képeztek. Ezt Jézus Galileában mondotta, amint azt a Máté 13:1 feljegyzése mutatja.

¹⁰ A Jónás jövendölésében feljegyzett prófétai kép­nek a beteljesedése úgylászik Kr.u. 1914 utánra esik. Jehova abban az évben ültette trónra Királyát, Krisz­tus Jézust. Akkor vette kezdetét „Jehova napja“, és ez­zel megkezdődött Isten neve és igéje igazolásának az ideje. (Jel. 11:16—18) A Jehova nevének az igazolására szánt napnak a kezdetével esedékessé vált az idő, amidőn az erről szóló üzenetet ki kellett hirdetni a nemzetek között. A Jehovával szövetségben állók­nak kötelessége volt hirdetni, hogy az ő királysága el­érkezett és igazolásának az ideje itt volt. Ez idő előtt körül-belül negyven éven keresztül, vagyis körül-belül Kr. u. 1874 után a „Jónásnál nagyobb“ — mint Jehova követe és helytartója — az iránta odaadó követőivel prédikáltatta a földön az úgynevezett „szellemi Izrael“ [szintén Krisztus követőinek is neveztetnek a „keresz­ténységben] előtt, hogy a Királyra és királyságára vo­natkozó meghatározott idő elérkezett, miért is mindenki meg kell változtassa utait és az Úrnak kell aláren­delje magát. A „kereszténység“ azonban éppen olyan­nak bizonyult, mint a zsidó vallásoskodók, amennyiben vonakodtak hallgatni és megjavulni s ehelyett tovább­ra is ördög-vallást gyakoroltak. Azért az ilyenekre még sokkal jobban vonatkoznak Jézus következő szavai, mint a zsidókra: „E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik neki, hanemha Jónás prófétának ama jele.“ — Luk. 11:29.

¹¹

Miután Jehova 1914-ben Királyát, Krisztus Jézust, trónjára emelte, azután Isten bosszúja Sátán szerveze­tére kell következzék. Arra az időre talál a következő iráshely: „És megharagudtak a pogányok [nemzetek;,és eljött a te haragod.“ (Jel. 11:18) Isten haragja nemcsupán ördög-vallást gyakorló az úgynevezett „szellemi Izráel“ ellen kell legyen intézve, hanem a nemzetek vagy Sátán szervezetének politikai része el­len is, amely a jővendölésben különösen a második vi­lágbirodalom, Asszíria által lett előárnyékolva, és Nini-