„Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/8” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Korrektúrázva) |
|||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| Oldal állapota | Oldal állapota | ||
| - | + | Korrektúrázva | |
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
{{raw:data:p|c| | {{raw:data:p|c| | ||
| − | töltetett és a „hét utolsó szinbolikus csapás" közül az első ki lett töltve a "kereszténységre", az Istennek szenteltek szintén felkeltek és munkához láttak 'a királyság ezen evangéliumának' a hirdetésére, amint parancsolva lett. Most pedig világosan láthatjuk, hogy a hirdetett üzenet ugyanannak az üzenetnek felelt meg, amelyet Jónás Ninivében hirdetett. Az Őrtornyot az Úr gyakran Isten népének a megvilágítására használja fel. Egyik 1921. évi számában ki lett mutatva, hogy a Népszövetség a „fenevad képével" és a „pusztító utálatossággal" azonos. (Jel. 13:14, 15; Máté 24:15) Ezáltal az Úr tanúinak a prédikálása az Asszíria által előárnyékolt politika és politikusok ellen lett irányítva, akik tehát az ellenjelképes asszírok. 1922-ben a „Kihívás‘‘-című rezolució nyilvánosan leleplezte a Népszövetséget és feltárta mindazokat a bibliai bizonyítékokat, amelyek annak csődjét előre bejelentették. Amiképpen Ninivé egy nagy kiterjedésű város volt, úgy a kereszténység" is egy nagyon nagy területet foglal magában, s azért időt és nagyon sok munkát követel, az üzenetet annak rendkívül nagyszámú lakosságához eljuttatni.}} | + | töltetett és a „hét utolsó szinbolikus csapás" közül az első ki lett töltve a "kereszténységre", az Istennek szenteltek szintén felkeltek és munkához láttak 'a királyság ezen evangéliumának' a hirdetésére, amint parancsolva lett. Most pedig világosan láthatjuk, hogy a hirdetett üzenet ugyanannak az üzenetnek felelt meg, amelyet Jónás Ninivében hirdetett. Az Őrtornyot az Úr gyakran Isten népének a megvilágítására használja fel. Egyik 1921. évi számában ki lett mutatva, hogy a Népszövetség a „fenevad képével" és a „pusztító utálatossággal" azonos. (Jel. 13:14, 15; Máté 24:15) Ezáltal az Úr tanúinak a prédikálása az Asszíria által előárnyékolt politika és politikusok ellen lett irányítva, akik tehát az ellenjelképes asszírok. 1922-ben a „Kihívás‘‘-című rezolució nyilvánosan leleplezte a Népszövetséget és feltárta mindazokat a bibliai bizonyítékokat, amelyek annak csődjét előre bejelentették. Amiképpen Ninivé egy nagy kiterjedésű város volt, úgy a "kereszténység" is egy nagyon nagy területet foglal magában, s azért időt és nagyon sok munkát követel, az üzenetet annak rendkívül nagyszámú lakosságához eljuttatni.}} |
| − | {{raw:data:p|48|48|Jónás nem titokban és észrevétlenül lépett Ninivébe; hiszen a tengeri szörnyeteggel való renkivüli élményének hire megelőzte őt és így egy „jelt" vagy | + | {{raw:data:p|48|48|Jónás nem titokban és észrevétlenül lépett Ninivébe; hiszen a tengeri szörnyeteggel való renkivüli élményének hire megelőzte őt és így egy „jelt" vagy bizonyitékot jelentett a ninivébeliek számára, amit tudomásul kellett vegyenek és tudomásul is vettek. Hasonlóképpen csodálkoztak rendkívül különösen a vallásoskodók, amidőn Jehova tanúi a börtönből és korlátozásuk alol való kiszabadulásuk után nyilvánosan felléptek és bátran prédikáltak, hiszen a „kereszténység" (illetve a vallásoskodók és politikai és kereskedelmi szövetségeseik) azt gondolták, hogy a föld meg lett tisztítva Jehova tanúinak ezen „pestisétől". Mohón nyitották fel szemüket a politikusok, amidőn a nagy napilapokban az Isten üzenetének a hirdetéséről szóló hirdetményeket olvastak, sőt annak bejelentését, hogy ezt az üzenetet olyanok fognak nyilvánosan előadni, akik a börtönből szabadultak ki. A klérus nemcsak meg volt lepődve — 'a nyelvébe harapott!' „És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninivé!" (Jónás 3:4) Amidőn Jónás elérte a sűrűn lakott városrészt, megkezdte a prédikálást. Megfigyelendő, hogy ő sem a rendörfelügyelőhőz, sem a rendörökhöz vagy talán a királyhoz nem fordult engedélyért, hogy ott Isten bosszúállását a város ellen kihirdethesse, sem nem nyújtotta .be beszédét cenzúrázás végett a papságnak, hogy ne legyen megsértve a vallásos érzésük Ő azért volt ott, hogy Isten parancsának engedelmeskedjék, és ebben azokat a buzgó teremtményeket szemléltette, akik Jehova Istennek engedelmeskednek arra való tekintet nélkül, hogy az emberek mit mondanak vagy gondolnak. Bejelentette a ninivébelieknek, hogy a város egy meghatározott idő elteltével elpusztul. Az az üzenet figyelmeztetés volt s könnyen fenyegetésnek is lehetett venni, és az a ninivébeliekre természetesen nagy megpróbáltatást jelentett. Megtérjenek, vagypedig befogják Jónás száját, és akadályozzák meg, hogy az ő vallásos érzületüket sértegesse? Ez Jónás számára is nagy megpróbáltatás volt. Hagyja magát visszariasztani és a hirdetéssel felhagyni, vagypedig azt tovább folytassa? Egyáltalán nem szükséges feltételeznünk, hogy az itt említett negyven nap a jövendölés beteljesedésénél szintén hasonló időszakot jelent; sokkal inkább azt kell következtetnünk, hogy egy meghatározott időről van szó. Így az Úr üzenete az ellenképben is egy meghatározott időt nevez meg, amidőn a „kereszténység" elpusztul, ez az idő pedig Armageddon. A „kereszténységhez" intézett figyelmeztetést különösen a „hét utol-}}| |
{{raw:data:p|c|só csapás" üzenete tartalmazta; mindazáltal csak nehány évvel ezen üzeneteknek a kihirdetése után lett felismerve, hogy ezek az ellenjelképes csapások. A kihirdetett üzenetnek a tulajdonképpeni ereje abban a tényben állott és áll, hogy a Jehova nevében végzet bizonyságtevésnek a befejezése után nyomban a „kereszténység" és Sátán egész szervezetének a megsemmisítése következik.}} | {{raw:data:p|c|só csapás" üzenete tartalmazta; mindazáltal csak nehány évvel ezen üzeneteknek a kihirdetése után lett felismerve, hogy ezek az ellenjelképes csapások. A kihirdetett üzenetnek a tulajdonképpeni ereje abban a tényben állott és áll, hogy a Jehova nevében végzet bizonyságtevésnek a befejezése után nyomban a „kereszténység" és Sátán egész szervezetének a megsemmisítése következik.}} | ||
| − | {{raw:data:p|49|49-50|Jónás prédikálása a ninivébeliek közül egyesekre benyomást gyakorolt: „A ninivébeliek pedig hittek Istenben, és böjtöt hirdettek, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltöztek." (Jónás 3:5) Ez a tény világos elítélését jelentette Izraelnek, amely nép elhagyta Isten parancsát és az ördög szolgálatára tért. Az itélet akkor bekövetkezett Izraelre, és Isten ítélete most is biztosan be fog következni a kereszténységre": | + | {{raw:data:p|49|49-50|Jónás prédikálása a ninivébeliek közül egyesekre benyomást gyakorolt: „A ninivébeliek pedig hittek Istenben, és böjtöt hirdettek, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltöztek." (Jónás 3:5) Ez a tény világos elítélését jelentette Izraelnek, amely nép elhagyta Isten parancsát és az ördög szolgálatára tért. Az itélet akkor bekövetkezett Izraelre, és Isten ítélete most is biztosan be fog következni a kereszténységre": „Ninivé férfiai az ítéletkor együtt támadnak fel majd e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál." — Luk 11:32.}} |
| − | a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál." — Luk 11:32.}} | + | {{raw:data:p|50|49-50| Most pedig Krisztus Jézus, a hatalmas Király, a Jónásnál Nagyobb az ő templomához jött, és a templom-sereg kiküldetett a királyság üzenetének a hirdetésére. A „kereszténység" tagjai magukat szellemi izráelitáknak nevezik, de miként előképük, ők is ördög-vallással foglalkoznak. E ponton a ninivébeliek, akik megtértek, különösen az Úr „más juhait" ábrázolják, akik a sok nemzetből előjövő és Istennek szolgáló nagy sokaságot alkotják. Az ő hitük és kimenekülésük a "kereszténységre" nézve megsemmisítő ítéletet jelent, amiként néhány ninivébelinek a hite az izráelitákat bűnösöknek bélyegezte. Ez egy meggyöző „jel" vagy egy erős bizonyíték a „kereszténység" előtt — csak figyelembe akarná venni! Ninivé lakosai nagyjaiktól fogva kicsinyeikig böjtöt hirdettek. Ez további bizonyítéka annak, hogy Isten nem ismert el közöttük rang- vagy osztálykülönbséget s ezt semmilyen más néppel sem teszi meg. Hogy a nagy sokasághoz tartozhasson, mindenki — legyen az fejedelem vagy koldus, király vagy rabszolga — meg kell változtassa érzületét, és el kell hagyja Sátán szervezetét. Jehova tanúi tapasztalták, hogy az igazság üzenetét, nem kedvezőbb átnyújtani a hatalmas uralkodóknak, mint azt a közönséges népnek hirdetni. Milyen hatást gyakorol az üzenet az emberekre, amidőn most hirdetve van? Keressük ki a gazdagokat és befolyásosakat és törekedjünk felkelteni érdeklődésüket, vagypedig hirdessük az üzenetet a közönséges népnek, vagy válogatás nélkül mindenkinek? Kik azok, akik meghallgatják és hisznek?}} |
| − | {{raw:data:p|50|49-50| Most pedig Krisztus Jézus, a hatalmas Király, a Jónásnál Nagyobb az ő templomához jött, és a | ||
| − | nemzetből előjövő és Istennek szolgáló nagy sokaságot alkotják. Az ő hitük és kimenekülésük a "kereszténységre" nézve megsemmisítő ítéletet jelent, amiként néhány | ||
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Tanulmány kérdések}}}} | {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Tanulmány kérdések}}}} | ||
| 16. sor: | 14. sor: | ||
{{raw:data:q|18| Milyen szolgálatra rendelte ki tanúit Jehova Armageddonnal kapcsolatban? Milyen célból történik ez?}} | {{raw:data:q|18| Milyen szolgálatra rendelte ki tanúit Jehova Armageddonnal kapcsolatban? Milyen célból történik ez?}} | ||
{{raw:data:q|19| Mi tűnik ki a tengerészeknek Jónással szembeni viselkedéséből, ami a 13 versben van feljegyezve? Hogyan teljesedik ez?}} | {{raw:data:q|19| Mi tűnik ki a tengerészeknek Jónással szembeni viselkedéséből, ami a 13 versben van feljegyezve? Hogyan teljesedik ez?}} | ||
| − | {{raw:data:q|20-24| Magyarázd meg és alkalmazd a 14. verset, mégpedig a) a tényt, hogy a tengerészek Jehovához menekültek (ahelyett, hogy „mindenik a maga Istenéhez" kiáltott volna, amint azt előbb tették): b) hogy azon kívánságuknál, hogy ne vesszenek el ez ember lelkéért | + | {{raw:data:q|20-24| Magyarázd meg és alkalmazd a 14. verset, mégpedig a) a tényt, hogy a tengerészek Jehovához menekültek (ahelyett, hogy „mindenik a maga Istenéhez" kiáltott volna, amint azt előbb tették): b) hogy azon kívánságuknál, hogy ne vesszenek el ez ember lelkéért', mégsem akartak 'ártatlan vért magukra hárítani': c) hogy felismerték, hogy Jehova küldte a vihart, s hogy készek voltak teljesíteni Jónás kívánságát!}} |
{{raw:data:q|25| Hogyan teljesedik a 15. vers?}} | {{raw:data:q|25| Hogyan teljesedik a 15. vers?}} | ||
{{raw:data:q|26-28| Mi lett, előárnyekolva a képnek a 16. versben feljegyzett részében?}}}} | {{raw:data:q|26-28| Mi lett, előárnyekolva a képnek a 16. versben feljegyzett részében?}}}} | ||
A lap jelenlegi, 2024. január 7., 19:24-kori változata
A lap korrektúrázva van
120
töltetett és a „hét utolsó szinbolikus csapás" közül az első ki lett töltve a "kereszténységre", az Istennek szenteltek szintén felkeltek és munkához láttak 'a királyság ezen evangéliumának' a hirdetésére, amint parancsolva lett. Most pedig világosan láthatjuk, hogy a hirdetett üzenet ugyanannak az üzenetnek felelt meg, amelyet Jónás Ninivében hirdetett. Az Őrtornyot az Úr gyakran Isten népének a megvilágítására használja fel. Egyik 1921. évi számában ki lett mutatva, hogy a Népszövetség a „fenevad képével" és a „pusztító utálatossággal" azonos. (Jel. 13:14, 15; Máté 24:15) Ezáltal az Úr tanúinak a prédikálása az Asszíria által előárnyékolt politika és politikusok ellen lett irányítva, akik tehát az ellenjelképes asszírok. 1922-ben a „Kihívás‘‘-című rezolució nyilvánosan leleplezte a Népszövetséget és feltárta mindazokat a bibliai bizonyítékokat, amelyek annak csődjét előre bejelentették. Amiképpen Ninivé egy nagy kiterjedésű város volt, úgy a "kereszténység" is egy nagyon nagy területet foglal magában, s azért időt és nagyon sok munkát követel, az üzenetet annak rendkívül nagyszámú lakosságához eljuttatni.
48 Jónás nem titokban és észrevétlenül lépett Ninivébe; hiszen a tengeri szörnyeteggel való renkivüli élményének hire megelőzte őt és így egy „jelt" vagy bizonyitékot jelentett a ninivébeliek számára, amit tudomásul kellett vegyenek és tudomásul is vettek. Hasonlóképpen csodálkoztak rendkívül különösen a vallásoskodók, amidőn Jehova tanúi a börtönből és korlátozásuk alol való kiszabadulásuk után nyilvánosan felléptek és bátran prédikáltak, hiszen a „kereszténység" (illetve a vallásoskodók és politikai és kereskedelmi szövetségeseik) azt gondolták, hogy a föld meg lett tisztítva Jehova tanúinak ezen „pestisétől". Mohón nyitották fel szemüket a politikusok, amidőn a nagy napilapokban az Isten üzenetének a hirdetéséről szóló hirdetményeket olvastak, sőt annak bejelentését, hogy ezt az üzenetet olyanok fognak nyilvánosan előadni, akik a börtönből szabadultak ki. A klérus nemcsak meg volt lepődve — 'a nyelvébe harapott!' „És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninivé!" (Jónás 3:4) Amidőn Jónás elérte a sűrűn lakott városrészt, megkezdte a prédikálást. Megfigyelendő, hogy ő sem a rendörfelügyelőhőz, sem a rendörökhöz vagy talán a királyhoz nem fordult engedélyért, hogy ott Isten bosszúállását a város ellen kihirdethesse, sem nem nyújtotta .be beszédét cenzúrázás végett a papságnak, hogy ne legyen megsértve a vallásos érzésük Ő azért volt ott, hogy Isten parancsának engedelmeskedjék, és ebben azokat a buzgó teremtményeket szemléltette, akik Jehova Istennek engedelmeskednek arra való tekintet nélkül, hogy az emberek mit mondanak vagy gondolnak. Bejelentette a ninivébelieknek, hogy a város egy meghatározott idő elteltével elpusztul. Az az üzenet figyelmeztetés volt s könnyen fenyegetésnek is lehetett venni, és az a ninivébeliekre természetesen nagy megpróbáltatást jelentett. Megtérjenek, vagypedig befogják Jónás száját, és akadályozzák meg, hogy az ő vallásos érzületüket sértegesse? Ez Jónás számára is nagy megpróbáltatás volt. Hagyja magát visszariasztani és a hirdetéssel felhagyni, vagypedig azt tovább folytassa? Egyáltalán nem szükséges feltételeznünk, hogy az itt említett negyven nap a jövendölés beteljesedésénél szintén hasonló időszakot jelent; sokkal inkább azt kell következtetnünk, hogy egy meghatározott időről van szó. Így az Úr üzenete az ellenképben is egy meghatározott időt nevez meg, amidőn a „kereszténység" elpusztul, ez az idő pedig Armageddon. A „kereszténységhez" intézett figyelmeztetést különösen a „hét utol-
só csapás" üzenete tartalmazta; mindazáltal csak nehány évvel ezen üzeneteknek a kihirdetése után lett felismerve, hogy ezek az ellenjelképes csapások. A kihirdetett üzenetnek a tulajdonképpeni ereje abban a tényben állott és áll, hogy a Jehova nevében végzet bizonyságtevésnek a befejezése után nyomban a „kereszténység" és Sátán egész szervezetének a megsemmisítése következik.
49 Jónás prédikálása a ninivébeliek közül egyesekre benyomást gyakorolt: „A ninivébeliek pedig hittek Istenben, és böjtöt hirdettek, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltöztek." (Jónás 3:5) Ez a tény világos elítélését jelentette Izraelnek, amely nép elhagyta Isten parancsát és az ördög szolgálatára tért. Az itélet akkor bekövetkezett Izraelre, és Isten ítélete most is biztosan be fog következni a kereszténységre": „Ninivé férfiai az ítéletkor együtt támadnak fel majd e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál." — Luk 11:32.
50 Most pedig Krisztus Jézus, a hatalmas Király, a Jónásnál Nagyobb az ő templomához jött, és a templom-sereg kiküldetett a királyság üzenetének a hirdetésére. A „kereszténység" tagjai magukat szellemi izráelitáknak nevezik, de miként előképük, ők is ördög-vallással foglalkoznak. E ponton a ninivébeliek, akik megtértek, különösen az Úr „más juhait" ábrázolják, akik a sok nemzetből előjövő és Istennek szolgáló nagy sokaságot alkotják. Az ő hitük és kimenekülésük a "kereszténységre" nézve megsemmisítő ítéletet jelent, amiként néhány ninivébelinek a hite az izráelitákat bűnösöknek bélyegezte. Ez egy meggyöző „jel" vagy egy erős bizonyíték a „kereszténység" előtt — csak figyelembe akarná venni! Ninivé lakosai nagyjaiktól fogva kicsinyeikig böjtöt hirdettek. Ez további bizonyítéka annak, hogy Isten nem ismert el közöttük rang- vagy osztálykülönbséget s ezt semmilyen más néppel sem teszi meg. Hogy a nagy sokasághoz tartozhasson, mindenki — legyen az fejedelem vagy koldus, király vagy rabszolga — meg kell változtassa érzületét, és el kell hagyja Sátán szervezetét. Jehova tanúi tapasztalták, hogy az igazság üzenetét, nem kedvezőbb átnyújtani a hatalmas uralkodóknak, mint azt a közönséges népnek hirdetni. Milyen hatást gyakorol az üzenet az emberekre, amidőn most hirdetve van? Keressük ki a gazdagokat és befolyásosakat és törekedjünk felkelteni érdeklődésüket, vagypedig hirdessük az üzenetet a közönséges népnek, vagy válogatás nélkül mindenkinek? Kik azok, akik meghallgatják és hisznek?
Tanulmány kérdések
