Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/8

120

töltetett és a „hét utolsó szinbolikus csapás" közül az első ki lett töltve a "kereszténységre", az Istennek szen­teltek szintén felkeltek és munkához láttak 'a királyság ezen evangéliumának' a hirdetésére, amint parancsolva lett. Most pedig világosan láthatjuk, hogy a hirdetett üzenet ugyanannak az üzenetnek felelt meg, amelyet Jónás Ninivében hirdetett. Az Őrtornyot az Úr gyakran Isten népének a megvilágítására használja fel. Egyik 1921. évi számában ki lett mutatva, hogy a Népszövet­ség a „fenevad képével" és a „pusztító utálatossággal" azonos. (Jel. 13:14, 15; Máté 24:15) Ezáltal az Úr tanúinak a prédikálása az Asszíria által előárnyékolt politika és politikusok ellen lett irányítva, akik tehát az ellenjelképes asszírok. 1922-ben a „Kihívás‘‘-című rezolució nyilvánosan leleplezte a Népszövetséget és feltárta mindazokat a bibliai bizonyítékokat, amelyek annak csődjét előre bejelentették. Amiképpen Ninivé egy nagy kiterjedésű város volt, úgy a kereszténység" is egy nagyon nagy területet foglal magában, s azért időt és nagyon sok munkát követel, az üzenetet annak rendkívül nagyszámú lakosságához eljuttatni.

⁴⁸ Jónás nem titokban és észrevétlenül lépett Ninivébe; hiszen a tengeri szörnyeteggel való renkivüli élmé­nyének hire megelőzte őt és így egy „jelt" vagy bi­zonyítékot jelentett a ninivébeliek számára, amit tudo­másul kellett vegyenek és tudomásul is vettek. Hason­lóképpen csodálkoztak rendkívül különösen a vallásoskodók, amidőn Jehova tanúi a börtönből és korláto­zásuk alol való kiszabadulásuk után nyilvánosan fellép­tek és bátran prédikáltak, hiszen a „kereszténység" (illetve a vallásoskodók és politikai és kereskedelmi szövetségeseik) azt gondolták, hogy a föld meg lett tisztítva Jehova tanúinak ezen „pestisétől". Mohón nyi­tották fel szemüket a politikusok, amidőn a nagy napi­lapokban az Isten üzenetének a hirdetéséről szóló hir­detményeket olvastak, sőt annak bejelentését, hogy ezt az üzenetet olyanok fognak nyilvánosan előadni, akik a börtönből szabadultak ki. A klérus nemcsak meg volt lepődve — 'a nyelvébe harapott!' „És kezde Jónás be­menni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninivé!" (Jónás 3:4) Amidőn Jónás elérte a sűrűn lakott városrészt, meg­kezdte a prédikálást. Megfigyelendő, hogy ő sem a rendörfelügyelőhőz, sem a rendörökhöz vagy talán a ki­rályhoz nem fordult engedélyért, hogy ott Isten boszszúállását a város ellen kihirdethesse, sem nem nyújtot­ta be beszédét cenzúrázás végett a papságnak, hogy ne­ legyen megsértve a vallásos érzésük. Ő azért volt ott, hogy Isten parancsának engedelmeskedjék, és ebben azokat a buzgó teremtményeket szemléltette, akik Je­hova Istennek engedelmeskednek arra való tekintet nél­kül, hogy az emberek mit mondanak vagy gondolnak. Bejelentette a ninivébelieknek, hogy a város egy meg­határozott idő elteltével elpusztul. Az az üzenet figyel­meztetés volt s könnyen fenyegetésnek is lehetett ven­ni, és az a ninivébeliekre természetesen nagy megpró­báltatást jelentett. Megtérjenek, vagypedig befogják Jónás száját, és akadályozzák meg, hogy az ő vallásos érzületüket sértegesse? Ez Jónás számára is nagy meg­próbáltatás volt. Hagyja magát visszariasztani és a hir­detéssel felhagyni, vagypedig azt tovább folytassa? Egyáltalán nem szükséges feltételeznünk, hogy az itt említett negyven nap a jövendölés beteljesedésénél szintén hasonló időszakot jelent; sokkal inkább azt kell következtetnünk, hogy egy meghatározott időről van szó. Így az Úr üzenete az ellenképben is egy meghatá­rozott időt nevez meg, amidőn a „kereszténység" el­pusztul, ez az idő pedig Armageddon. A „keresztény­séghez" intézett figyelmeztetést különösen a „hét utol­

só csapás" üzenete tartalmazta; mindazáltal csak nehány évvel ezen üzeneteknek a kihirdetése után lett felismerve, hogy ezek az ellenjelképes csapások. A ki­hirdetett üzenetnek a tulajdonképpeni ereje abban a tényben állott és áll, hogy a Jehova nevében végzet bizonyságtevésnek a befejezése után nyomban a „ke­reszténység" és Sátán egész szervezetének a megsem­misítése következik.

⁴⁹ Jónás prédikálása a ninivébeliek közül egyesekre benyomást gyakorolt: „A ninivébeliek pedig hittek Istenben, és böjtöt hirdettek, és nagyjaiktól fogva kicsi­nyeikig zsákba öltöztek." (Jónás 3:5) Ez a tény vilá­gos elítélését jelentette Izraelnek, amely nép elhagyta Isten parancsát és az ördög szolgálatára tért. Az itélet akkor bekövetkezett Izraelre, és Isten ítélete most is biztosan be fog következni a kereszténységre": „Mini­vé férfiai az ítéletkor együtt támadnak fel majd e nem­zetséggel. és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónás­nál." — Luk 11:32.

⁵⁰ Most pedig Krisztus Jézus, a hatalmas Király, a Jónásnál Nagyobb az ő templomához jött, és a templom­sereg kiküldetett a királyság üzenetének a hirdetésére. A „kereszténység" tagjai magukat szellemi izraeliták­nak nevezik, de miként előképük, ők is ördög-vallással foglalkoznak. E ponton a ninivébeliek, akik megtértek, különösen az Úr „más juhait" ábrázolják, akik a sok nemzetből előjövő és Istennek szolgáló nagy sokaságot alkotják. Az ő hitük és kimenekülésük a "keresztény­ségre" nézve megsemmisítő ítéletet jelent, amiként né­hány nínivébelinek a hite az izráelitákat bűnösöknek bélyegezte. Ez egy meggyöző „jel" vagy egy erős bi­zonyíték a „kereszténység" előtt — csak figyelembe akarná venni! Ninivé lakosai nagyjaiktól fogva kicsi­nyeikig böjtöt hirdettek. Ez további bizonyítéka annak, hogy Isten nem ismert el közöttük rang- vagy osztálykülönbséget s ezt semmilyen más néppel sem teszi meg. Hogy a nagy sokasághoz tartozhasson, mindenki — legyen az fejedelem vagy koldus, király vagy rabszolga — meg kell változtassa érzületét, és el kell hagyja Sá­tán szervezetét. Jehova tanúi tapasztalták, hogy az igazság üzenetét, nem kedvezőbb átnyújtani a hatalmas uralkodóknak, mint azt a közönséges népnek hirdetni. Milyen hatást gyakorol az üzenet az emberekre, amidőn most hirdetve van? Keressük ki a gazdagokat és befolyásosakat és törekedjünk felkelteni érdeklődésüket, vagypedig hirdessük az üzenetet a közönséges népnek, vagy válogatás nélkül mindenkinek? Kik azok, akik meghallgatják és hisznek?

Tanulmány kérdések

11-13 Ismertesd a tényeket, melyek által a 10. versben feljegyzett, prófétai helyzet beteljesedett!

14 Mikor és hogyan kezdett beteljesedni a 11. vers?

15-17 Utalj a fontos tanulságra, amely Jónás viselkedé­séből e helyen és a 12. versben feljegyzett feleleté­ből adódik!

18 Milyen szolgálatra rendelte ki tanúit Jehova Armageddonnal kapcsolatban? Milyen célból történik ez?

19 Mi tűnik ki a tengerészeknek Jónással szembeni visel­kedéséből, ami a 13 versben van feljegyezve? Hogyan teljesedik ez?

20-24 Magyarázd meg és alkalmazd a 14. verset, mégpedig a) a tényt, hogy a tengerészek Jehovához me­nekültek (ahelyett, hogy „mindenik a maga Istené­hez" kiáltott volna, amint azt előbb tették): b) hogy azon kívánságuknál, hogy ne vesszenek el ez ember lelkéért*, mégsem akartak 'ártatlan vért magukra hárítani': e) hogy felismerték, hogy Jehova küldte a vihart, s hogy készek voltak teljesíteni Jónás kíván­ságát!

25 Hogyan teljesedik a 15. vers?

26-28 Mi lett, előárnyekolva a képnek a 16. versben fel­jegyzett részében?