Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/7

119

{{raw:data:c|

mutatja. Most a jövendölésekben — pl. a Jónás jöven­dölésében — Jehova kegyelmének és jóságának a meg­látása igazi örömmel tölti el az Urat szeretők szivét.

{{rw:data:p|42|40-42|A balgák mondják cselekedetükkel: „Nincs Isten!" Ezért, van megírva: „A balga azt mondja szivében: ‘Nincs Isten'!" (14. Zsoltár 1) Jónásnak meg lett paran­csolva, hogy menjen és a ninivéhelieknek hirdesse az evangéliumot; s ha Jónás elmulasztja ennek megtevését, akkor Jehova Isten valamely más módon végez­tette volna el az evangélium prédikálását. Az evangé­lium prédikálásáról mondotta Jézus: „Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." (Luk. 19:40). A mindenható Istent semmise képes fel­tartóztatni. (Máté 19:20) Még a hal is kellett engedel­meskedjék az Úrnak és engedelmeskedett is: „És szóla Jehova a halnak, és kivető Jónást a szárazra." (Jónás 2:11) Ez megint csak azt mutatja, hogy „Jehovától származik a szabadulás", mégpedig Istenakarata szerint. Tehát rendkívül balga dolog, ha valaki egy más embernek tulajdonítja az üdvösséget. A Zsoltáros mondja: „Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj se­gítséget |Elberfeldi: szabadítást] Jákóbnak! [akinek az Isten felkenleit előárnyékoló Jónás leszármazottja volt]." (44. zsoltár 3) Jónást Jehova megszabadította a hal gyomrából, s ez előárnyékolta Isten népének 1919.tavaszán történő szabadulását a szolgaságból. Közvetlen azután Jehova tanúi munkához láttak a szolgálat megszervezésére és folytatására.}}

⁴³ A ninivébeliek bizonyára tudtak róla, hogy Jónást az óriáshal vetette a partra. Bizonyára a tengerpart e lakosai nemcsupán tudomással bírtak e tényállásról, hanem nyilván sokat tárgyaltak róla egymással, és Jó­nás csodálatos megjelenése gyorsan meggyőzte Ninivé lakósait. Ha csak Jónás maga mondotta volna el a történteket, természetesen sok kétség merült volna fel az emberek gondolatában e felől, és bizonyára sokan „kacsának" kiáltották volna ki az ő tudósítását. De a vo­natkozó tények a feljegyzésben és a prófétai képet beteljesítő újabbkori események összhangban vannak egymással. A prófétai kép beteljesedéseképpen először feltámadott Jézus a sírból, amint arról már megöletése előtt beszélt: és feltámadása által minden kétséget ki­záróan be lett bizonyítva prófétai magyarázatának az igazsága. „És imé [amidőn a Jónásnál Nagyobb kijött a földből], nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszálván a mennyből, és oda menvén, elhengerítette a követ a sir szájától, és reá ült arra A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők [akik szemtanuk voltak] pedig tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek mint a holtak." — Máté 28:2—4.

⁴⁴ A jövendölés joggal alkalmazható Jehova tanúira, Jézus Krisztus követőire is: „De három és fél nap múl­va életnek szelleme adatott Istentől ő beléjük, és lábaikra álltak; és nagy félelem esett azokra, akik őket nézték. És nagy szózatot hallottak az égből, amely ezt mondotta nékik: Jöjjetek fel ide! És felmentek az égbe felhőben; és látták őket ellenségeik." (Jel. 1:11, 12) Tehát Jónásnak a hal gyomrából való jövetele a ninivébelieknek jel" volt. Ezt Jézus szavai világosan bizo­nyitják. (Luk. 11:30) Jónás ilyettén csodálatos megszabadulása nagyobb nyomatékot kölcsönzött a Jónás által hirdetett üzenetnek. Ezzel összhangban tisztelték a ninivébeliek Dágont, egy halistent, amit egy az utób­bi években Ninivében folytatott ásatásoknál talált tábla bizonyít. Jónás megjelent Ninivénen mint egy a hal gyomrából kiszabadult férfi, s ez a ninivébelieket félfigyelésre indította.

⁴⁵ 45

|