Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/16

128

elmeneküljenek s az Úrnál menedéket találjanak. Isten megparancsolja, hogy ez a munka még Armageddon előtt végeztessék el. Aki valamiképpen ellene ál e munkának, történjen ez Isten szolgaosztályának a támadása által, vagy pedig önzően boszankodik, durcáskodik és vonakodik résztvenni Isten szolgálatában, ezáltal Istennek áll ellent.

³⁴ A Jehova Isten elleni harag sohasem igazolható: „És monda Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol é a tök [csodafa] miatt? És monda: Méltán haragszom, mindhalálig!“ (Jónás 4:9) Jónás felelete Jehova kérdésére — enyhén szólva — lázadó volt, s azért e ponton azokat szemléltette, akik Isten ellen lázadnak s a saját cselekedetüket törekszenek igazolni. Isten most a világban kegyelmet tanúsít az iránta jóakarattal viseltetőkkel szemben, s munkáját ezek érdekében foly­tatják hű szolgái. Az ellentmondók és zúgolódók Isten irgalmassága ellen lázadnak és nagy boszúságról tanuskodnak. Látják hogyan csatlakoznak mások Jehova szervezetéhez s ők nem juthatnak azokba az állásokba, amelyre már nagyon régen vágynak. Ezáltal mégjobban bosszankodnak, és így szólnak: „Igen, méltán haragszunk mindhalálig.“ Ezek ellenséges álláspontra helyez­kednek Isten földi munkájával szemben s éppenezért kitételnek Isten királyságából. Az Úr Jézus Krisztus angyalai, őrzik a templom bejáratát s az Úr parancsára ezek végzik az eltávolítás munkáját: „Az embernek Fia elküldi angyalait, és országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is; akik gonoszságot cselekszenek, és bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lésze nsírás és fogcsikorgatás“ — Máté 13:41, 42.

³⁵ Akik az Úrhoz hűek és valóban odaadók maradnak és örömük telik az Isten parancsainak való engedelmeskedésben, amennyiben alázatosan járnak Istenükkel, elnyerik elismerését és az Úrtól megtiszteltetésben ré­szesülnek: a bűnös emberek szemében azonban nem tűnnek fel tiszteletreméltónak. Jegyezzük meg, hogy Jézus ebben az összefüggésben mondotta azok felöl, akik az „Igazság palástja“ alatt maradnak és a Királyért harcolnak; „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuk országában. Akinek füle van a hallásra, hallja.“ — Máté 13:43.

³⁶ Az Úr Jézusnak e szavai most intőül kellene szolgáljon mindazoknak, akik szolgáinak állítják magukat. Ha valamelyik emberek tiszteletére és dicséretére, törekszik, biztosan el fog esni. Ha azonban komolyan, éberen és szorgalmasan szolgálnak s munkájukat a királyság érdekeinek az előmozdítására igyekszenek fordítani, amennyiben az Úr házához buzgóságot tanúsítanak, elnyerik az Úr tetszését, s az ő szemében fényiének; s ez számukra a legnagyobb fontossággal bír.

³⁷ Az Isten törvényei felől való tudatlanság alapot szolgáltat az ily tudatlanokkal szemben való könyörületre. Az ismeret növeli a felelősséget: „Jehova pedig monda: Te szánod a tököt [csodafát], amelyért nem fáradtál s amelyet nem neveltél, amely egy éjjel tá­madt és más éjjel elveszett.“ (Jónás 4:10) Isten a nagy irgalmasságában a csodafát teremtette Jónás számára, hogy a Jónás által szemléltetett osztály megtanulja a másokkal szembeni irgalmasságot. Az isteni irgalmasságot nem lehet megtanulni valamely teremtmény törekvéséből, hanem az az Isten szeretetéből, az önzetlenség teljes kifejezéséből fakad. Isten 1918-ban joggal megsemmisíthette volna a felszentelteket; azonban nevedekében szánalmat tanúsított velük szemben. (Ezékiel 36:21. 22) Ezek akkor egy bizonyos mértékben tudat-

lanságban voltak Isten feltett szándéka tekintetben. Jehova mindezekkel irgalmasságot tanúsított, s a Jónás által előárnyékolt rosszkedvűek azt gondolták, hogy valóban gyönyörűséges dolog Isten irgalmát élvezni. De amidőn elérkezett az idő, hogy ők is irgalmasságot tanúsítsanak másokkal szemben, teljesen csődöt mondtak. A hü maradék ezzel szemben hálás Isten iránta tanusitott irgalmáért és örömmel engedelmeskedik parancsainak s irgalmasan hirdeti üzenetét és nevét mind azoknak, akik jóakaratot tannusitanak Istennel szemben. A maradék tagjai örvendeznek azon, hogy Isten meg engedte nekik a földön maradni s tanúiként müködni, és egyáltalán nem aggodalmaskodnak azon, hogy med­dig kell még a földön maradniuk s itt az ő munkáját folytatniuk. Számukra Isten akaratának a cselekvése mindennél fontosabb. A csodafa csodálatos felnövése és hirtelen elmúlása prófétai bizonysága Jehova gyors iteletének, valamint annak Krisztus Jézus, a templomban lévő nagy bíró által való ismertetésének. Az irgalmassal kegyelmet tanúsít; de minden további irgalom nélkül végre lesz hajtva az Úr ítélete mindazokon, akiknek alkalmuk volt értelmet szerezni s akik az Úr kegyelmit meggyalázták vagy figyelmenkívül hagyták, ellene fordultak s vonakodtak közölni az irgalmasság és vigasz üzenetét az ellenjelképes ninivébeliekkel.

³⁸ Az ember nagy kiváltságát képezi, hogy Isten út­ját megismerje s azt kövesse, amint az Úr Jézus kijelentette: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldték Jézus Krisztust.“ (János 17:3) Miként Jónáshoz szolt az elő képben, ügy szól most is Jehova a Jónás által szemlél­tetett osztályhoz haragjának idején: „Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között, és barom is sok van“ (Jónás 4:11) Másszóval, Jehova így szólt: „Nagy irgamasságot tanúsítok azáltal, hogy Ninivének alkalmat nyújtok a megtérésre; megdicsőíteni irgalmasságomat azáltal, hogy a „kereszténységben“ lévő jóakaratú em­bereket megkímélem és nekik alkalmat nyujtok a meg­térésre, mivel egykoz teljes tudatlanságban voltak.“ Az a tény, hogy Ninivé teljesen pogány volt, nem akadá­lyozta még Jehovát abban, hogy e várossal irgalmasságot tanúsítson. Ez egy nagyon nagy város volt, s a népel volt vakítva és tudatlanságban volt tartva s az Izra­elnek adott törvényen kívül állott: „Mert a törvény haragot nemz; ahol pedig nincs törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.“ (Róma 4:15) Mivel az Izraeliták Isten törvényével bírtak, a ninivébelieknéi sokkal büntetendőbbek voltak. (Róma 5:13) Hasonló­ képpen birtokában volt egy ideig a „kereszténységnek“ is Isten igéje, s mivel azt állítja, hogy azt követi, sok­kal büntetésreméltóbb mint akik tudatlanságban tar­tattak Isten igéjét ileltöleg; most pedig röviddel a „ke­reszténységnek“ a mindenható Isten nagy napja csatájában való megsemmisítése előtt Jehova kiküldi — a Jónás által elöárnyékolt — tanúit a „kereszténység“ figyelmeztetésére. Ennek a figyelmeztetésnek egyik leg­főbb célja az, hogy a vakságban és tudatlanságban tartottaknak lehetővé tegye a helyes út megismerését. Is­ten mellé állhassanak s ott oltalomban részesüljenek. Ez nagy kegyelem velük szemben. Az Úr szolgálatára vállalkozóknak mondja az Úr: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.“ (Máté 5:7) Akik Istentől tanulnak és engedelmeskednek neki, örvende- (Folytatás a mellékleten)