Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/16

128

{{raw:data:c|

elmeneküljenek s az Úrnál menedéket találjanak. Isten megparancsolja, hogy ez a munka még Armageddon előtt végeztessék el. Aki valamiképpen ellene ál e munkának, történjen ez Isten szolgaosztályának a támadása által, vagy pedig önzően boszankodik, durcáskodik és vonakodik résztvenni Isten szolgálatában, ezáltal Istennek áll ellent.

³⁴ A Jehova Isten elleni harag sohasem igazolható: „És monda Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol é a tök [csodafa] miatt? És monda: Méltán haragszom, mindhalálig!“ (Jónás 4:9) Jónás felelete Jehova kérdésére — enyhén szólva — lázadó volt, s azért e ponton azokat szemléltette, akik Isten ellen lázadnak s a saját cselekedetüket törekszenek igazolni. Isten most a világban kegyelmet tanúsít az iránta jóakarattal viseltetőkkel szemben, s munkáját ezek érdekében foly­tatják hű szolgái. Az ellentmondók és zúgolódók Isten irgalmassága ellen lázadnak és nagy boszúságról tanuskodnak. Látják hogyan csatlakoznak mások Jehova szervezetéhez s ők nem juthatnak azokba az állásokba, amelyre már nagyon régen vágynak. Ezáltal mégjobban bosszankodnak, és így szólnak: „Igen, méltán haragszunk mindhalálig.“ Ezek ellenséges álláspontra helyez­kednek Isten földi munkájával szemben s éppenezért kitételnek Isten királyságából. Az Úr Jézus Krisztus angyalai, őrzik a templom bejáratát s az Úr parancsára ezek végzik az eltávolítás munkáját: „Az embernek Fia elküldi angyalait, és országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is; akik gonoszságot cselekszenek, és bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lésze nsírás és fogcsikorgatás“ — Máté 13:41, 42.

³⁵ Akik az Úrhoz hűek és valóban odaadók maradnak és örömük telik az Isten parancsainak való engedelmeskedésben, amennyiben alázatosan járnak Istenükkel, elnyerik elismerését és az Úrtól megtiszteltetésben ré­szesülnek: a bűnös emberek szemében azonban nem tűnnek fel tiszteletreméltónak. Jegyezzük meg, hogy Jézus ebben az összefüggésben mondotta azok felöl, akik az „Igazság palástja“ alatt maradnak és a Királyért harcolnak; „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuk országában. Akinek füle van a hallásra, hallja.“ — Máté 13:43.

³⁶ Az Úr Jézusnak e szavai most intőül kellene szolgáljon mindazoknak, akik szolgáinak állítják magukat. Ha valamelyik emberek tiszteletére és dicséretére, törekszik, biztosan el fog esni. Ha azonban komolyan, éberen és szorgalmasan szolgálnak s munkájukat a királyság érdekeinek az előmozdítására igyekszenek fordítani, amennyiben az Úr házához buzgóságot tanúsítanak, elnyerik az Úr tetszését, s az ő szemében fényiének; s ez számukra a legnagyobb fontossággal bír.

³⁷ Az Isten törvényei felől való tudatlanság alapot szolgáltat az ily tudatlanokkal szemben való könyörületre. Az ismeret növeli a felelősséget: „Jehova pedig monda: Te szánod a tököt [csodafát], amelyért nem fáradtál s amelyet nem neveltél, amely egy éjjel tá­madt és más éjjel elveszett.“ (Jónás 4:10) Isten a nagy irgalmasságában a csodafát teremtette Jónás számára, hogy a Jónás által szemléltetett osztály megtanulja a másokkal szembeni irgalmasságot. Az isteni irgalmasságot nem lehet megtanulni valamely teremtmény törekvéséből, hanem az az Isten szeretetéből, az önzetlenség teljes kifejezéséből fakad. Isten 1918-ban joggal megsemmisíthette volna a felszentelteket; azonban nevedekében szánalmat tanúsított velük szemben. (Ezékiel 36:21. 22) Ezek akkor egy bizonyos mértékben tudat-

|

{{raw:data:p|c|

folytatniuk. Számlikra Isten akaratának a cselekvése

mindennél fontosabb. A csodafa csodálatos felnövése és
hirtelen elmúlása prófétai bizonysága Jehova gyors ite

­ letétiek, valamint annak Krisztus Jézus, a templomban

lévő nagy bíró által való ismertetésének. Az irgalmas sál kegyelmet tanúsít; de minden további irgalom nélkül
végre lesz hajtva az Ür ítélete mindazokon, akiknek

­ alkalmuk volt értelmet szerezni s akik az Űr kegyelmit

meggyalázták vagy figyelmenkívül hagyták, ellene fór
dúltak s vonakodtak közölni az irgalmasság és vigasz
üzenetét az ellenjelképes ninivéhelickkcl.

. 3" Az ember nagy kiváltságát képezi, hogy Isten út­

ját megismerje s azt kövesse, amint az Ür Jézus kije­

- lentette: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek ­ téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldték Jézus

Krisztust."1 (János 17 :3) Miként Jónáshoz szolt az elő

•_... képben, ügy szól most is Jehova a Jónás által szemlél­

tetett osztályhoz haragjának idején: „fin pedig ne szán­

­ jam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizen­

kétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget
tenni jobb és balkezük között, és barom is sok van9"*

­ (Jónás 4:11) Másszóval, Jehova így szólt: „Nagy irgal­

masságot tanúsítok azáltal, hogy Ninivének alkalmat
nyújtok a megtérésre; megdicsőíteni irgalmasságomat

..­ azáltal, hogy a ..kereszténységben1* lévő jóakaratú em­

bereket megkímélem és nekik alkalmat nyujtok a meg­
térésre, mivel egyke;- teljes tudatlanságban voltai-:." Az

a tény, hogy Ninivé teljesen pogány volt, nem akadá­

lyozta még Jehovát abban, hogy e várossal irga'm.assá got tanúsítson. Ez egy nagyon nagy város volt, s a nép Í. tft■_ el volt vakítva és tudatlanságban volt tartva s az- Izra­

elnek adott törvényen kívül állott: „Mert a törvény
haragot nemz; ahol pedig nincs törvény, ott 'örvény
ellen való cselekedet sincsen." (Róma 4 : 15) Mivel az

­ Izraeliták Isten törvényével bírtak, a ninivélejicknéi ­ sokkal bihitetendőbbck voltak. (Róma 5 : 13) Hasonló­

képpen birtokában volt égy ideig a „kereszténységnek"

is Isten igéje, s mivel azt állítja, hogy azt követi, sok­

- kal büntetésreméltóbb. mint akik tudatlanságban tar­

tattak Isten igéjét ileltöleg; most pedig röviddel a „ke­
reszténységnek" a mindenható Isten nagy napja csata
jában való megsemmisítése előtt Jehova kiküldi - a

Jónás által elöárnyékolt — tanúit a „kereszténység"

figyelmeztetésére. Ennek a figyelmeztetésnek egyik leg­
főbb célja az. hogy a vakságban és tudatlanságban tar­

­ tottaknak lehetővé tegye a helyes út megismerését. Is­ ­ ten mellé állhassanak s ott oltalomban részesüljenek.

Ez nagy kegyelem velük szemben. Az Űr szolgálatára

­ vállalkozóknak mondja az Úr: „Boldogok az irgalma ér­ sok, mert ők irgalmasságot nyernek." (Máté 5 :7) Akik

Istentől tanulnak és engedelmeskednek neki, örvende .

(Folylutás n melli'kMi'ii) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllflllllllllllllllllllllllffl

Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysoőany. Podvinl 184. - R. Brezina Praha, nyomása. lanságban voltak Isten feltett szándéka tekmteu-ben.

Jehova mindezekkel irgalmasságot tanúsított, s a Jó - .nás által előárnyékolt rosszkedvűek azt gondolták, hogy

- .. valóban gyönyörűséges dolog Isten irgalmát élvezni.

De amidőn elérkezett az idő. hogy ők is irgalmasságot
tanúsítsanak másokkal szemben, teljesen csődöt mond

tak. A bii maradék ezzel szemben hálás Isten iránta ta ’• . nősített irgalmáért és örömmel engedelmeskedik i'-nran„fis vsainak s irgnlmasan hirdeti üzenetét és nevét nrnd

  azoknak, akik jóakaratot tannsitanak Istennel szemben.

­ A maradék tagjai örvendeznek azon, hogy Isten nu-g ­ engedte nekik a földön maradni s tanúiként mükidiii, . és egyáltalán hem aggodalmaskodnak azon, hogy med­

dig kell még a földön maradniuk s itt az ö munkáját