amelyeket azokhoz intézett, akik a dinár kiosztásakor zúgolódtak, mivel nem kaptak többet azoknál, akik később jöttek a szőlőbe. Nekik mondotta Jézus: „Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?“ (Máté 20:15) Az Úr úgy vezeti munkáját, amint neki tetszik, s akik Őt szeretik, mindannyian örvendenek e tény felismerésének és nagy örömük telik Isten akaratának a cselekvésében. „Mert Mózesnek ezt mondja: ’Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek‘.“ (Róma 9:15) Egyetlen teremtménynek sem áll jogában Jehovát kritizálni, mert ő valakit, akivel jót kíván cselekedni, kegyelemben részesít. Valóban ok az a boszúságra, ha Isten nem támogatta emberek jövendölését akkor, amidőn megkísérelték megállapítani az ellenjelképes Ninivé megsemmisítésének dátumát, hanem látszólag elhalasztotta az időt, hogy másoknak alkalmat nyújtson az igazság meghallgatására s hogy az Úr oldalára állhassanak? Ez a tulajdonképpeni értelme Isten Jónáshoz intézett szavainak: Indokolt elégedetlen zúgolódásod és haragos lelkiállapotod? Egyáltalán nem. Egy igaz szolgának öröme telik Mestere akaratának a cselekvésében.
22 Amidőn Jehova ily dorgáló szavakat intézett Jónáshoz, az még lehangoltahb lett: „Majd kiment Jónás a városból, és leült a város keleti része felöl, és csinált ott magának hajlékot, és leült az alatt az árnyékba, amig meglássa, mi lesz a városból?“ (Jónás 4:5) Ugy gondolta, hogy ha Ninivé az ő jövendölése szerint elpusztul, semmi kedve sincs ahhoz, hogy halva találják meg a városban; mert ez bemocskolhatná jó hírnevét; egyesek talán mégiscsak életben maradhatnak. Mindenesetre ő haragos volt, és kiment a városból, csinált magának egy hajlékot, egy időre letelepedett és duzzogott és neheztelt. Jónás itt azon állítólagos Istennekszenteltek osztályát szemléltette, akik duzzognak, elégedelenkednek és akadékoskodnak, mert bizonyos dolgok
bekövetkezését prédikálták vagy jövendölték meg és nem teljesedett be jövendölésük; s így letelepednek, hogy kivárják és meglássák, mi fog történni. Jónás nem vonult egy sátorba, ami örömet szimbolizál, mint az a sátoros ünnepen történt, hanem egy hajlékot készített magának a saját nyugalmára és kényelmére. Éppen így rejtőzik el most a Jónás által előárnyékolt osztály úgyszólván egy hajlékba és arra vár, hogy hazavitessék. Ezek valóban ülősztrájkot rendeznek, s ez további bizonyítéka annak, hogy Isten ellenségei, t. i. az ördög és gonosz angyalai ülősztrájkra csábítanak. Mindazok, akik valóban Isten ellen zúgolódnak, az ördög befolyásának engednek. A kedvetlenek Jónáshoz hasonlóan el akarják kerülni a ’nap hevét‘, amely a tényleges szolgálatban mindig érezhető. A kép mutatja, hogyan remélte Jónás, hogy ott ülve végignézheti Ninivének kegyetlen megsemmisülését. Ő egyáltalán nem aggódott a megtérőkért. Éppen úgy nem törődik ma se az ott előárnyékolt osztály a „más juhok“ vagy jonadábok érdekeivel, akik megtértek és az Úrhoz menekültek; hanem ezek a duzzogok inkább ’lecsüggesztik kezeiket‘, leülnek és kényelembe helyezik magukat, amíg Isten megsemmisíti a „kereszténységet“. Oly fontosaknak képzelik magukat, hogy Isten bizonyára nem mulassza el őket a mennybe vinni s nekik ott a legjobb állásokat adományozni. Az egyáltalán nem lényeges, hogy Jónás tényleg önző volt vagy sem; mert ő ott egy prófétai képet alkotott, amely később egy osztályt kellett megvilágítson, akik ugyanúgy viselkednek, amint Jónás az előképben előárnyékolta.
23 Jehova megint csak kegyelemben részesítette Jónást, az ő védelméről gondoskodván: „Jehova Isten pedig egy csodafát rendelt és növesztett Jónás fölé, hogy
árnyékot tartson feje fölött és megszabadítsa öt rossz
kedvétől; és Jónás nagy örömmel örvendezett a csoda
fának.11 (Jónás 4:0; Elberfeldi ford.) Az Cr a képnek
e részét kétségkívül korunk felszentelteinek további ok
tatására szerezte, hogy helyesen cselekedjenek, illetve
örömmel cselekedjék Isten akaratát: valamint hogy
szeressék az irgalmasságot, másokkal szemben irgalmasan bánjanak s amint Jehova utasítja, engedelmessé
get kell tanúsítsanak vele szemben. Most pedig Isten
égy csodát tett, amennyiben cgy esodafát [más ford.
szerint: ricinuscserjét, tököt] egyetlen éjszaka felnöTcsztett, mégpedig elég nagyra ahhoz, hegy Jónás kuny
hóját beárnyék’olja, Jónást a nap melegével szemben
megvédclmezze s neki a tartózkodást kellemessé tegye.
Ez Jónásnak egy ideig örömet szerzett: hiszen ezáltal
a maga számára kapott valamit. Jónás nem ültette azt
a csodafát, hanem Isten kegyelme engedte neki annak
árnyékát.és oltalmát élvezni, mégpedig azért cseleked .
te_az Űr..(mint azt egy másik fordítás mondja), „hogy
megszabadítsa őt a gonosztól14. (Parallel-Biblia) A képet;
tovább ki kellett terjeszteni, amennyiben Jónás újabb
tapasztalatokon mehetett keresztül, hogy felismerje ön
zését s az Űr vele szemben tanúsított irgalmassága segitségére legyen elfelejteni szerencsétlen állapotát. Ez (
elöárnyékolja, hogy Jehova nagy türelmet tanúsít a le-.
