Amidőn Jehova ily dorgáló szavakat intézett Jónáshoz. az még lehangoltahb lett: „Majd kiment Jónás a
városból, és leült a város keleti része felöl, és csinált, ott magának hajlékot, és leült az alatt az árnyékba, amig meglássa, mi lesz a városból?-1 (Jónás_4.:5) Cgy gondolta, hogy ha Ninivé az ő jövendölése szerint el pusztul, semmi kedve sincs ahhoz, hogy halva találják meg a városban; mert ez bemocskolhatná jó hírnevét; egyesek talán mégiscsak életben maradhatnak. Min denesetre ő haragos volt, és kiment a városból, csinált magának egy hajlékot, egy időre letelepedett és duzzo gott és neheztelt. Jónás itt azon állítólagos Istennekszenteltck osztályát szemléltette, akik duzzognak, elégcdeíenkednek és akadékoskodnak, mert bizonyos dolgok bekövetkezését prédikálták vagy jövendölték meg és nem teljesedett be jövendölésük; s így letelepednek, hogy kivárják és meglássák, mi fog történni. Jónás nem vonult egy sátorba, ami örömet szimbolizál, mint az a sátoros ünnepen történt, hanem egy hajlékot készített magának a saját nyugalmára és kényelmére. Éppen így rejtőzik el most a Jónás által előárnyékolt osztály úgy szólván egy hajlékba és arra vár, hogy hazavitessék. Ezek valóban ülősztrájkot rendeznek, s ez további bi zonyítéka annak, hogy Isten ellenségei, t. i. az- ördög és gonosz angyalai ülősztrájkra csábítanak. Mindazok, akik valóban Isten ellen zúgolódnak, az ördög befolyá sának engednek.. A kedvetlenek Jónáshoz hasonlóan el akarják kerülni a 'nap hevét1, amely a tényleges szol gálatban mindig érezhető. A kép mutatja, hogyan re mélte Jónás, hogy ott ülve végignézheti Ninivének ke-, gyetlen megsemmisülését ő egyáltalán nem aggódott a megtérőkért. Éppen úgy nem törődik ma se az ott előárnyékolt osztály a „más juhok11 vagy jonadábok érdekeivel, akik megtértek és az Űrhöz menekültek; ha nem ezek a duzzogok inkább ’lecsüggesztik kezeiket1, leülnek és kényelembe helyezik magukat, amíg Isten megsemmisíti a „kereszténységet11. Oly fontosaknak képzelik magukat, hogy Isten bizonyára nem mulassza el őket a mennybe vinni s nekik ott a legjobb állásokat adományozni. Az egyáltalán nem lényeges, hogy Jónás tényleg önző volt vagy sem; mert, ö ott egy prófétai képet alkotott, amely később egy osztályt kellett meg világítson, akik ugyanúgy viselkednek, amint Jónás az előképben előárnyékolta. 13 Jehova megint csak kegyelemben részesítette Jó nást, az ő védelméről gondoskodván: „Jehova Isten pe dig egy csodafát rendelt és növesztett Jónás fölé, hogy
árnyékot tartson feje fölött és megszabadítsa öt rossz kedvétől; és Jónás nagy örömmel örvendezett a csoda fának.11 (Jónás 4:0; Elberfeldi ford.) Az Cr a képnek e részét kétségkívül korunk felszentelteinek további ok tatására szerezte, hogy helyesen cselekedjenek, illetve örömmel cselekedjék Isten akaratát: valamint hogy szeressék az irgalmasságot, másokkal szemben irgalmasan bánjanak s amint Jehova utasítja, engedelmessé get kell tanúsítsanak vele szemben. Most pedig Isten égy csodát tett, amennyiben cgy esodafát [más ford. szerint: ricinuscserjét, tököt] egyetlen éjszaka felnöTcsztett, mégpedig elég nagyra ahhoz, hegy Jónás kuny hóját beárnyék’olja, Jónást a nap melegével szemben megvédclmezze s neki a tartózkodást kellemessé tegye. Ez Jónásnak egy ideig örömet szerzett: hiszen ezáltal a maga számára kapott valamit. Jónás nem ültette azt a csodafát, hanem Isten kegyelme engedte neki annak árnyékát.és oltalmát élvezni, mégpedig azért cseleked . te_az Űr..(mint azt egy másik fordítás mondja), „hogy megszabadítsa őt a gonosztól14. (Parallel-Biblia) A képet; tovább ki kellett terjeszteni, amennyiben Jónás újabb tapasztalatokon mehetett keresztül, hogy felismerje ön zését s az Űr vele szemben tanúsított irgalmassága segitségére legyen elfelejteni szerencsétlen állapotát. Ez (
elöárnyékolja, hogy Jehova nagy türelmet tanúsít a le-.
