tos. mivel az egy később létező osztályt jövendöl meg. Ami akkor a Jónás gondolatvilágában végbement, egyáltalán nem fontos. A dolgot prófétai szemszögből kell vizsgáljuk s annak alkalmazását a modern korban megtalálnunk.
17.Jónás azután igyekezett felgerjedt haragját igazolni s ez azt mutatja, hogy egy oly osztályt szemléltet, amely a mostani utolsó napokban hasonlóképpen cselekszik: „fis Jehovához könyörgött, mondván: Kérlek, Jehova! Avagy nem ez volt az én mondásom, mikor még hazámban voltam? azért siettem, hogy Társisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.“ — Jónás 4:2.__
18.E ponton megint, csak az Istennek szenteltek közötti önzők vannak szemléltetve. Figyeljük meg a prófétai képet beteljesítő eseményeket. 1931-ben Jehova feltárta népe előtt, hogy egy új nevet adott neki, ez pedig „Jehova tanúi“. Ez a „dinár“ kifizetése volt, amelyről Jézus a példázatban beszélt. Azután feltárult, hogy az írószerszámos férfi által homlokukon elpecsételt emberek a jóakaratú emberek, akiket a megtérő ninivébeliek árnyékoltak elő. Amidőn ezek a nagy igazságok ismertté lettek, különösen az új névre és a „dinár“ kiosztására vonatkozólag, nagyon nem tetszett ez a felszenteltek között lévő egyes kiválóaknak és zúgolódni kezdtek. Az új név azt jelentette, hogy további munka vár elvégzésre s hogy a „kereszténység“ megsemmisítése egy rövid időre még el lesz halasztva, hogy ezt a munkát el lehessen végezni. Az önzők naponta vártak a mennybemenetelre, hogy ott valamely magas állást töltsenek be. Most azonban, miután kinyilvánult, hogy Armageddon előtt további munkát kell végezni, mégpedig az ellenjelképes asszírok, illetve a politikai és vallásos elemek minden ellenkezésére való tekintet nélkül, egy ily munka nagyon keménynek tűnhetett, a büszkék előtt. Mivel arra vágyakoztak, hogy a földről a mennybe vitessenek, amíg az emberek között mint próféták vagy prédikátorok még bizonyos hírnévnek örvendenek, ezek az 1931 -ben feltárt igazságok az önzőket nagyon megharagitották. Tehát nem Jónást kell hibáztatni, hanem azokat, akik a jövendölést, beteljesítik. 1932-ben kinyilatkoztatta az Úr, hogy a „választott vének“ olyanok, akik a kelleténél többet gondolnak magukról, valamint hogy ezek megvetendők az Úr előtt, mivel választás által, nempedig az Isten szolgálatában tanúsított hűségük alapján „vének“. (Lásd Az Örtorony 1932 november 1. és 15-i számait.)
A ,.választottvén“-szellemme.l elteltek közül sokan
nagyon elégedetlenek voltak ez igazság feltárása miatt..
Nagyon haragosak és elégedetlenek voltak annak be
jelentése miatt is, hogy Jéhu meghívta Jonadábot kocsi
jába, ami azt. mutatja, hogy a felkentek egy bizonyos
munkát, kell végezzenek a Jonadábok érdekében. Ez
pedig több munkát és kevesebb tekintélyt jelentett, s
így önzésükben és azon törekvésükben, hogy jó hírne
vüket az emberek között megtarthassák, haragosak let
tek. Az a gondolat, hogy mint nz igazságban fontos
személyek hírneve csorbát szenvedhet, nagyon megza
varta és megharagította őket. Ők azt prédikálták, hogy
Isten rövidesen megsemmisíti a „kereszténységet". So-.
kaii 1925-öt hangoztatták ez időpontnak, s amidőn ez
a dátum nem teljesítette he várakozásukat, 1932-re tol
ták ki a dolgot. Eljött. 1932 is; de a „kereszténység"
nem lett megsemmisítve, mostpedig fel lett tárva, hogy
a_ „kereszténység" a jonadábosztály. miatt még egy
ideig meg lesz kiméivé, s ez a büszke „választott vé
nek" társaságát rendkívül'’inégharagította. ők a világ
számára általában „helyreállítást" prédikáltak, mind-*
azáltal azt várták, hogy ez a munka csak azután lesz elvégezve, ha a bölcsek és fontosak ‘fáradalmaiktól1 megszabadulnak és a mennyben a boldog nyugalom he lyére. jutnak. Nem óhajtották, hogy a földön továbbra is fel legyenek használva s nem szívesen látták, hogy a szellemtől szülötteken kívül is bepillantást nyerjen valaki, mielőtt a mennyei osztály eléri lakhelyét a dicsőségben. Körül -belül igy szóltak: „A világról az ezer éves korszak folyamán lesz gondoskodva. Miért törőd nünk mi mostan vele? Nem azt tanultuk, hogy az ily munka mind akkor lesz elvégezve, ha ini már a menny ben leszünk?", A kinyilatkoztatott igazságok, amelyek azt mutatták, hogy Isten kegyelme a jóakaratú embe rekre is kiterjed s hogy szolga-osztályának alkalmat ad a jó érzelműnk érdekében cselekedni, nz önzőket nagyon felbosszantotta. A szemünk előtt lejátszódó té nyek világosan mutatják, hogy Jónás, amidőn meghara gudott, ezeket árnyékolta elő. Ha valaki „nagyon meg sértődik" és csalódik, mivel önző kívánságai csödöt mondottak, úgy gondolja, hogy a. halál csak megváltás számára. Jónás ezen a ponton ezt az osztályt ábrázol ta; mert ő úgy döntött, hogy jobb lesz meghalni, mint megaláztatásban részesülni: „Most azért Uram, vedd el lelkemet én tőlem, mert, jobb meghalnom, mintsem _ élnem!" — Jónás A: 3. Különösen 1931 óta voltak olyanok Krisztus köve tői között és még ma is vannak, akik — az ő szavaikkal élve — „vágynak hazamenni1;. Vagyis, meg akarnak halni és a mennybe menni, hogy minden nyugtalansá got és vitát elkerüljenek, amelyek a hű szolgálattal jár nak. .Azonban joggal kérdezhetjük: „Haza mennek ők valaha?" Jézus mondotta: ,,De a ki mindvégig állha tatos marad, az üdvözöl" (Máté 24:13). Ennek az áll hatatosságnak tartani kell, amíg ‘Isten országának ez az evangéliuma bizonyságul hirdettetik s ez a munka befejezést nyer1; s ez idő alatt, sok mindent el kell szen vedni. .Az önzőknek nem a mindvégig való kitartás a fontos. Ha egy felszentelje különös kötelesség hiza-’ tott a királyság érdekeinek a képviseletében, s ő cllan kad és a kínzó tapasztalatok alatt szenvedvén felkiált: „O bár már c.lszólitana Isten! Jobb lesz meghalni, mint valamilyen további munka végzését megkíséreljem", — akkor ez a gyávaságnak a jele. A gyávaság pedig ép pen az ellentéte a bátorságnak, s a bátorság abból a szilárd hitből és bizalomból fakad, hogy az Ür mellette van; azért, az ilyet az Ür a legnagyobb megpróbáltatás alatt is megoltalmazza. Aki panaszkodik egy neki kin _ta.lt kötelezettség miatt, nem hízik meg teljesen az Űr bán. Egy bátor személy teljesen megbízik az Úr ban és tovább harcol mindvégig. Az önzés hajtja azo kat. akik panaszkodnak és zúgolódnak. Aki önmagáról is megfeletkezik, minden időben örvendezik az Úrban, tekintet nélkül arra, hogy mily nehezek a próbái. Lát ván, hogy Isten egy napot határozott meg Armageddonra, amely idő alatt alkalmat nyújt az oltalomra, = felismervén, hogy Isten a maradéknak alkalmat ad most a jóakaratú embereknek az igazság üzenetét prédikálni, hogy ezek a megmentettek osztályához tartozhassanak, a hűségesek nagy és boldog kivátlságnak tekintik, hogy Istennek szolgálhatnak s ez nagy örömmel tölti el őket.. De nem igy az önzőnk. Ezek a saját akaratukat kívánják cselekedni, nem pedig Istenét. 21 Hogy Jehova hogyan tekinti a zúgolodókat vagy panaszkodókat, azt. a Jónáshoz intézett szavai mutatják: „Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol é?" (Jó- — nás 4:4) Jehova szavai mintegy a következőket jelen tik: A jelen kor az öröm ideje s így nincs idő az elége detlenségre és önzésre. „Azt hiszed joggal haragszol?" (Allioli szerint). Ezek Jézus szavaihoz hasonlítanak.
