fölé lett helyezve azáltal, hogy külön szolgálati megbí¬ zatásban részesült. Ezen illusztráció arra vall, hogy az általa példázott osztály, vagyis a nagysokaságot alko¬ tó emberek, az Űr szervezetében szolgálati megbízatást
nyernek, habár nem is tagjai a szervezetnek.és azokra vonatkozik, akik a szövetség sátorával kap¬ csolatos templomi szolgálatot végeztek. Ezek nem voltak izraeliták. „Ezek pedig Júda tartománynak fiai, akik feljöttek vala a rabság foglyai közül, akiket Nabukodo- nozor, Babilónia királya, fogva vitetett Babilóniába, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ö városába... A léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai... És lakozának mind a papok, mind a léviták, mind nép fiai, mind az énekesek, mind a ka- punállók, mind a léviták szolgái városaikban, s így az egész Izrael a maga városaiban vala." — Ezsdrás 2:1,
43, 70.városába és minden alkalommal néhány nemzsidóval vagy lévitával tért vissza, hogy őket szolgálati megbí¬ zatásban részesítse: „Mikor pedig összegyüjtém őket az Aháva felé folyó folyóvízhez, hol három napig valának, megnéztem jól a népet és a papokat, s a Lévi fiai közül nem találtam közöttük senkit Elküldém annakokáért Eliézert (és a többi megnevezettet) Ariéit, Sémáját, El- náthánt, Járibot, Elnáthánt, Náthánt, Zakariást, Messul- lámot, mint családfőket, és Jójáribot és Elnáthánt, mint eszes embereket. És rendelőm őket Iddóhoz, aki fő vala a Kázsifia nevű helyen, és betanítóm őket, hogy mit szóljanak Iddónak és az ő atyjafiainak, a léviták szol¬ gáinak a Kászifia nevű helyen, — hogy hozzanak szol¬ gákat a mi Istenünk házához És elhozák nékünk, Iste¬ nünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint Is-szek- ' helt, a Mahli fiai közül, aki Lévi fia, aki meg Izrael fia vala. és Serébiát, fiaval és tizennyolc testvérével együtt. És iínsáhiát s vele Ésaiást, a Mérári fiai közül, testvé¬ reivel és húsz fiával együtt. És a léviták szolgái közül, akiket Dávid és a fejedelmek adának a léviták szolgᬠlatába, kétszázhuszat; mindnyájuk nevei feljegyeztet¬ tek." (Ezsdrás 8 :15—20) ... Ebből kitűnik, hogy együttvéve 38 lévita és 220 nethinim (Károli ford, sze¬ rint: lévita) volt ott, akik mindnyájan nevükön van¬ nak említve; és az értelmesek, vagyis alkalmasoknak bizonyultak, részesültek a szolgálat legfőbb megbíza¬ tásában. „Iddó, a főember", úgylátszik a nethinimek ■ (léviták szolgáinak) egyike volt, aki az Isten templo¬ mában szolgálatot teljesítő személyekkel együtt fontos szolgálati megbízatásban részesült. Ebből a példakép¬ ből kitűnik, hogy a léviták, a felkent osztály és a nagy¬ sokaság, a felkenetésben nem részesült osztály, együtt munkálkodnak. A nethinimek (léviták szolgái) az Ezs¬ drás követeire bízott munka előkészítésében és elvégzé¬ sében segédkeztek, ami azt bizonyítja, hogy a két cso¬
port, mint társak együtt végeznek szolgálatot a földön.ros kőfalait újból fölépítse, a nethinimek, (léviták szol¬ gái) vagyis nemzsidók fontos szolgálati megbízatásban részesültek és ennek megfelelő szolgálatot teljesítettek. Ebből nyilván az tűnik ki, hogy a nethinimek (léviták szolgái) a pogányoktól elkülönültek és Isten, Jeruzsᬠlembe visszatérő maradéknépéhez csatlakoztak (Nehé- miás 3:1—31; 10:28—32). „Ezek pedig a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben megtelepedőnek; de Júda vᬠrosában lakozék kiki az ö örökségében, városaikban:
az Izrael, a papok, léviták, a léviták szolgái (nethiui-(nethinimek) pedig lakozának az Ófelbcn (toronyban), és Siha és Gipsa (ugyancsak nethinim) valának elöljᬠróik a léviták szolgáinak (nethinimeknek), (ami annyit jelent, hogy a rájuk bízott feladat végzésénél magasabb tisztséget töltöttek be).“ (Nehémiás 11:3, 21) Ez elvi- tathatatlanul azt bizonyítja, hogy a nemzsidók közösen gyakorolták a többi nethinim (léviták szolgái) feletti tisztségüket, ami teljesen támogatja azon következtetést, hogy az írás szerint helyénvaló volt a felkenetésben nem részesülteket, azaz a jonadábokat vagy „más juhokat", fontos szolgálati tisztségben részesíteni és őket a cso¬ portok, hadosztályok vagy mások élére helyezni, továb¬ bá, a fentiek szerint a jonadábokból alakult tanulmány¬
csoportok vezetésével megbízni.sokasággal szembeni kölcsönös helyzetét példázza, Jó¬ zsef és az ő féltestvérei. József a prófétai drámában Jézus Krisztus előképe vagy bemutatója volt, s ö pél¬ dázta a felkenteket is, azaz Jézus Krisztus testtagjait a maradékkal együtt, akik jelenleg a földön tartózkod¬ nak. József tíz féltestvére azokat példázta, akiknél bi¬ zonyos szívváltozási folyamat, állott be. Ezek az Isten iránt jóakaratú embereket és hűséges maradéknépét pél¬ dázzák, minélfogva Jézus Krisztus „más juhai" lettek és a „nagysokasággal" együtt egy képet alkotnak. (Lásd a folyóirat 1937 júliusi és augusztusi számait). József bemutatta féltestvéreit Egyiptom királyának. Ekkor Faraó így szólt Józsefhez: ,.Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra termett emberek, tedd azokat (József féltestvéreit) az én barmaim gondviselőivé." (Mó¬ zes I. 47 :1—6) Ez azt bizonyítja, hogy helyénvaló, ha a maradék a jonadábokat az Úr szolgáinak minősíti és közülök az alkalmasakat felelősségteljes szolgálati megbízatásban részesíti. Ebből az következik, hogy rendjén van, ha a jonadábok, vagy „más juhok" a mara¬ dékkal közös szolgálatot végeznek és a munkabizottság, mondjuk egy hadosztály vezetésével, vagy a szolgálat hasonló tisztségeivel bízza meg őket. Ahol a jonadáhok erre alkalmasaknak bizonyulnak, elsősorban azonban az Űr iránt buzgalmat tanúsítanak és az Úr parancsolatait teljes alázattal és engedelmességgel követik, az Írás sze¬ rint másokat felülmúló szolgálati megbízatásban része¬
sülnek.log lép előtérbe, miszerint mindazoknak, akik Isten szolgálatára* kötelezték magukat, feltétlenül békesség¬ ben kell élniök és minden viszálykodást és civakodást kerülniük. Amidőn József féltestvéreit visszaküldte Kᬠnaánba, e szavakkal tanította és figyelmeztette őket: „És elbocsátá az ö testvéreit, és elmenének, és monda nékik. „Ne háborogjatok az úton"! (Mózes I. 45 : 24) Ez a szöveg a van Ess-forditásban és a svéd Bibliában
így hangzik: „Ne viszálykodjatok az úton!"zott „más juhokhoz" tartoznak, e figyelmeztető szavak ma nagy fontossággal bírnak. Ha annyira fontos, hogy a jonadábok mindnyájan békességben éljenek, akkor bi¬ zonyára éppen oly fontos, hogy a felkentek is ugyanúgy viselkedjenek, amit egy más szentirati szöveg támogat. Az Úr most mindnyájukat figyelmezteti: „Ne háborogja¬ tok az úton"!, ami annyit jelent, hogy békességcs tűrés¬ ben kell élni és az Űr szolgálatát egyöntetűen végezni. Ma Isten szervezetének tagjai békességben és egyetér¬ tésben kell hogy éljenek, mivel ez az Isten szervezete
és az ördög csatlósai között lezajló küzdelem ideje. Fel¬
