Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/8

8

fölé lett helyezve azáltal, hogy külön szolgálati megbízatásban részesült. Ezen illusztráció arra vall, hogy az általa példázott osztály, vagyis a nagysokaságot alkotó emberek, az Úr szervezetében szolgálati megbízatást nyernek, habár nem is tagjai a szervezetnek.

Nethinimek

²⁷ A „nethinim“ szó „adottat“ vagy odaadót“ jelent és azokra vonatkozik, akik a szövetség sátorával kapcsolatos templomi szolgálatot végeztek. Ezek nem voltak izraeliták. „Ezek pedig Júda tartománynak fiai, akik feljöttek vala a rabság foglyai közül, akiket Nabukodonozor, Babilónia királya, fogva vitetett Babilóniába, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ö városába... A léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai,Tabbaóth fiai... És lakozának mind a papok, mind a léviták, mind nép fiai, mind az énekesek, mind a kapunállók, mind a léviták szolgái városaikban, s így az egész Izrael a maga városaiban vala.“ — Ezsdrás 2:1, 43, 70.

²⁸ Ezsdrás később felment a helyreállított Jeruzsálem városába és minden alkalommal néhány nemzsidóval vagy lévitával tért vissza, hogy őket szolgálati megbízatásban részesítse: „Mikor pedig összegyüjtém őket az Aháva felé folyó folyóvízhez, hol három napig valának, megnéztem jól a népet és a papokat, s a Lévi fiai közül nem találtam közöttük senkit Elküldém annakokáért Eliézert (és a többi megnevezettet) Arielt, Sémáját, Elnáthánt, Járibot, Elnáthánt, Náthánt, Zakariást, Messullámot, mint családfőket, és Jójáribot és Elnáthánt, mint eszes embereket. És rendelőm őket Iddóhoz, aki fő vala a Kázsifia nevű helyen, és betanítóm őket, hogy mit szóljanak Iddónak és az ő atyjafiainak, a léviták szolgáinak a Kászifia nevű helyen, — hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához És elhozák nékünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint Is-szekhelt, a Mahli fiai közül, aki Lévi fia, aki meg Izrael fia vala. és Serébiát, fiával és tizennyolc testvérével együtt. És Hasábiát s vele Ésaiást, a Mérári fiai közül, testvéreivel és húsz fiával együtt. És a léviták szolgái közül, akiket Dávid és a fejedelmek adának a léviták szolgálatába, kétszázhuszat; mindnyájuk nevei feljegyeztettek.“ (Ezsdrás 8:15—20) ... Ebből kitűnik, hogy együttvéve 38 lévita és 220 nethinim (Károli ford, szerint: lévita) volt ott, akik mindnyájan nevükön vannak említve; és az értelmesek, vagyis alkalmasoknak bizonyultak, részesültek a szolgálat legfőbb megbízatásában. „Iddó, a főember“, úgylátszik a nethinimek (léviták szolgáinak) egyike volt, aki az Isten templomában szolgálatot teljesítő személyekkel együtt fontos szolgálati megbízatásban részesült. Ebből a példaképből kitűnik, hogy a léviták, a felkent osztály és a nagysokaság, a felkenetésben nem részesült osztály, együtt munkálkodnak. A nethinimek (léviták szolgái) az Ezsdrás követeire bízott munka előkészítésében és elvégzésében segédkeztek, ami azt bizonyítja, hogy a két csoport, mint társak együtt végeznek szolgálatot a földön.

²⁹ Amidőn Nehémiás Jeruzsálembe ment, hogy a város kőfalait újból fölépítse, a nethinimek, (léviták szolgái) vagyis nemzsidók fontos szolgálati megbízatásban részesültek és ennek megfelelő szolgálatot teljesítettek. Ebből nyilván az tűnik ki, hogy a nethinimek (léviták szolgái) a pogányoktól elkülönültek és Isten, Jeruzsálembe visszatérő maradéknépéhez csatlakoztak (Nehémiás 3:1—31; 10:28—32). „Ezek pedig a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben megtelepedőnek; de Júda városában lakozék kiki az ö örökségében, városaikban:az Izrael, a papok, léviták, a léviták szolgái (nethiui-

mek) és Salamon szolgáinak fiai. — A léviták szolgái (nethinimek) pedig lakozának az Ófelben (toronyban),és Siha és Gipsa (ugyancsak nethinim) valának elöljáróik a léviták szolgáinak (nethinimeknek), (ami annyit jelent, hogy a rájuk bízott feladat végzésénél magasabb tisztséget töltöttek be).“ (Nehémiás 11:3, 21) Ez elvitathatatlanul azt bizonyítja, hogy a nemzsidók közösen gyakorolták a többi nethinim (léviták szolgái) feletti tisztségüket, ami teljesen támogatja azon következtetést,hogy az írás szerint helyénvaló volt a felkenetésben nem részesülteket, azaz a jonadábokat vagy „más juhokat“, fontos szolgálati tisztségben részesíteni és őket a csoportok, hadosztályok vagy mások élére helyezni, továbbá, a fentiek szerint a jonadábokból alakult tanulmánycsoportok vezetésével megbízni.

József féltestvérei

³⁰ Egy másik kép, amely a „kicsiny nyáj“-nak a nagysokasággal szembeni kölcsönös helyzetét példázza, József és az ő féltestvérei. József a prófétai drámában Jézus Krisztus előképe vagy bemutatója volt, s ő példázta a felkenteket is, azaz Jézus Krisztus testtagjait a maradékkal együtt, akik jelenleg a földön tartózkodnak. József tíz féltestvére azokat példázta, akiknél bizonyos szívváltozási folyamat, állott be. Ezek az Isten iránt jóakaratú embereket és hűséges maradéknépét példázzák, minélfogva Jézus Krisztus „más juhai“ lettek és a „nagysokasággal“ együtt egy képet alkotnak.(Lásd a folyóirat 1937 júliusi és augusztusi számait). József bemutatta féltestvéreit Egyiptom királyának.Ekkor Faraó így szólt Józsefhez: ,.Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra termett emberek, tedd azokat(József féltestvéreit) az én barmaim gondviselőivé.“ (Mózes I.47:1—6) Ez azt bizonyítja, hogy helyénvaló,ha a maradék a jonadábokat az Úr szolgáinak minősíti és közülök az alkalmasakat felelősségteljes szolgálati megbízatásban részesíti. Ebből az következik, hogy rendjén van, ha a jonadábok, vagy „más juhok“ a maradékkal közös szolgálatot végeznek és a munkabizottság, mondjuk egy hadosztály vezetésével, vagy a szolgálat hasonló tisztségeivel bízza meg őket. Ahol a jonadáhok erre alkalmasaknak bizonyulnak, elsősorban azonban az Úr iránt buzgalmat tanúsítanak és az Úr parancsolatait teljes alázattal és engedelmességgel követik, az Írás szerint másokat felülmúló szolgálati megbízatásban részesülnek.

³¹ Ezzel összefüggésben egy más nagyfontosságú dolog lép előtérbe, miszerint mindazoknak, akik Istenszolgálatára′ kötelezték magukat, feltétlenül békességben kell élniök és minden viszálykodást és civakodást kerülniük. Amidőn József féltestvéreit visszaküldte Kánaánba, e szavakkal tanította és figyelmeztette őket: „És elbocsátá az ö testvéreit, és elmenének, és monda nékik. „Ne háborogjatok az úton“! (Mózes I.45:24) Ez a szöveg a van Ess-forditásban és a svéd Bibliában így hangzik: „Ne viszálykodjatok az úton!“

³² Azokra nézve, akik József féltestvérei által példázott „más juhokhoz" tartoznak, e figyelmeztető szavak ma nagy fontossággal bírnak. Ha annyira fontos, hogy a jonadábok mindnyájan békességben éljenek, akkor bizonyára éppen oly fontos, hogy a felkentek is ugyanúgy viselkedjenek, amit egy más szentirati szöveg támogat.Az Úr most mindnyájukat figyelmezteti: „Ne háborogjatok az úton“!, ami annyit jelent, hogy békességes tűrésben kell élni és az Úr szolgálatát egyöntetűen végezni.Ma Isten szervezetének tagjai békességben és egyetértésben kell hogy éljenek, mivel ez az Isten szervezete és az ördög csatlósai között lezajló küzdelem ideje. Fel-