Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/4

4

váltságul sokakért.“ (Máté 20:28) Jézus azokért áldozta fel életét, akik benne hisznek és neki Isten parancsolatai iránti tiszteletből engedelmeskednek. Jézus kiomlott vére az emberi nem közül csupán azoknak szolgál váltságdíjul, akik benne hisznek, neki engedelmeskednek, és senki másnak. A szándékos bűnösnek a váltságdíj áldozata semmi hasznot nem nyújt. Ádám szándékosan vétkezett, mivel Isten törvényének és engedetlensége következményének teljes tudatában volt. Azért áll megírva: „Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.“ (Timóth. I.2:14) Nincsen semmi bizonyíték, miszerint el lehetne hinni, hogy a váltságdíj-áldozat Adám javára szolgált volna, hanem abból Ádám azon leszármazottainak volt és van hasznuk, akik Jézus Krisztusban hisznek és neki engedelmeskednek. Jézusról szólva. Keresztelő János, ezeket mondotta: „Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.“ — János 3:33—36.

⁴ Emberek tanítása a „világegyetem megmentéséről’, miszerint Isten végezetül mindenkit oltalomban részesít, homlokegyenest ellenkezik az írással, és teljes dőreség. A Szentirás valamennyi szövege teljesen egyezik abban, miszerint az, akik oltalomban részesül, Istenben és Jézus Krisztusban kell hogy higyjen és nekik engedelmeskedjen. A szabadulás Istentől jön Jézus Krisztus által, és csak azok részesülnek benne, akik Istenben és Jézus Krisztusban hisznek és nekik engedelmeskednek „Mert a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.“ (Róma 6:23) „És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett (Jézus Krisztus) mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek.“ (Zsidók 5:9) „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán; hapedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös“? (Péter I. 4:17, 18) Az Isten iránt engedetlenekröl meg van írva: „Tűznek lángjában, ki boszszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának; akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől.“ —Thess. II. 1:8, 9.

⁵ Mely két csoport példázza tehát a kétféle juhokat és részesül Jehova áldásában? Ezeket az Írás „kicsiny nyájnak” nevezi, amely mindazokat magábanfoglalja, akik Jézus Krisztus királyságában fognak egyesülni, (Luk. 12:32) és a „nagysokaság“, amely mindörökké Jehova Istennek fog szolgálni a földön. Elsősorban a kicsiny nyáj részesül elhívatásban, míg a „más juhok“, illetve a nagysokaság tagjai utoljára lesznek kiválasztva. Azért mondotta Jézus a két osztályról vagy csoportról: „Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim... Más juhai is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra, és lészen egy akol és egy pásztor.“ — János 10:14, 16.

⁶ Ma feltétlenül szükséges, hogy mindazok, akik magukat Isten és Jézus Krisztus szolgálatÁra kötelezték, az Úr juhainak mindkét osztályát felismerjék és róla értesüljenek, továbbá a két csoport kötelességéről, feladatáról és egymás iránti kötelezetségeiröl tudomást

szerezzenek. Amint látszik, a „kicsiny nyáj“ tagjai közül egyesek még a földön tartózkodnak, és ezekkel vannak kapcsolatban azok a mások, akik kétségnélkül a nagysokaságot alkotják. A két osztály tagjai közül egyesek mintha nem lennének tisztában az egymás iránti kölcsönös helyzet felől. Értesültünk, hogy azok között, akik magukat az egyik vagy másik csoport tagjainak tartják, súrlódás és szóharc is előfordul. Tényleges ok az ilyen vitatkozásra bizonyára nincsen, minekfolytán ott, ahol civakodás fordul elő, az indíték félreértésen alapszik, vagypedig egyesekben megnyilvánuló ferde érzület következménye. Ha a két csoport egymás iránti kölcsönös helyzetét a Szentirás helyes megvilágításában felismerjük, akkor a világi csoportoknak — s bizonyára a többinek sem — nem fog helyzetük felismerése nehézségekbe ütközni, miszerint örömmel és hűségesen töltenék be a részükre kiutalt tisztséget.

A 6. paragrafus utolsó mondatának szószerinti fordítása, 2023 jwunited csapata által: ”Ha a két csoport egymáshoz való megfelelő viszonyát a Szentírás helyes fényében felismerjük, akkor a földi csoportban levőknek, és bizonyára a másikban levőknek sem jelenthet nehézséget, hogy megláthassák illő helyzetüket, és mindegyik híven és örömmel betöltse a neki kijelölt helyet."

⁷ Már az Úr Jézus eljövetele előtt is voltak hűséges emberek, akik Istennek teljesítettek szolgálatot, habár annakidején még semmi intézkedés nem történt örök életük elnyerése érdekében. Az Úr Jézus halálával és feltámadásával nyitotta meg Isten először a szellemi osztály kiválasztásának útját; és ennek a szellemi osztálynak kiválasztása után nyílott meg az út a földi csoport részére, hogy magát felismertesse és az Űr köré gyülekezzen. Ezáltal nem akarunk a váltságdíj áldozatának mélyebb megvitatásába bocsátkozni, hanem inkább a szellemi és földi csoport közötti helyes és Írásszerű kapcsolatra utalni, szemünk előtt tartva azon körülményt, hogy a váltságdíj áldozata mindkét csoport javára fog szolgálni; mert más út az üdvözülésre nincsen. — Apcsel. 4:12.

Jéhu és Jonadáb

⁸ Mindazon események, melyek Izraelen és a hozzájuk csatlakozottakon bekövetkeztek és az írásban feljegyeztettek „példaképül“ szolgálnak mindazok felvilágosítására, akik a világ végezetén, azaz ma, a földön élnek. (Kor. I. 10:11) Az Úr ezen bejelentett szabálya szerint a felszenteltek ezeknek az előképeknek tanulmányozása által a „kicsiny nyáj” és a „nagysokaság” valódi helyzetébe helyes belepillantást nyerhetnek. Az Írás figyelmezteti a két osztályt: „A bölcseség kezdete: szerezz bölcseséget“. Eszerint legfontosabb az, hogy Jehovával és Jézus Krisztussal kapcsolatos és kölcsönös helyzetünket helyesen értékeljük. Isten tetszését a két csoport egyazon forrásból eredő cselekvési ösztön által nyerheti el. Az indítóoknak önzetlenségből kell fakadnia, miszerint a teremtmény, szeretet és önzetlenség által vezetteti magát Isten és Krisztus szolgálatára. Miután Jehova Jéhura vonatkozó szavainak értelmét övéinek kinyilatkoztatta, földön elő népével megismertette a „nagysokaság“ szó mivoltát. Isten népe azután értelmet kezdett szerezni a két csoportról, melyet Jehova a váltságdíjból eredő üdvözülésben és örökéletben részesít.

⁹ Amennyiben az előképek a mi javunkra lettek alakítva, szolgáljanak mindenkor útmutatóul a helyes magyarázatban való részesülésnél. Jéhu Izrael tisztviselője volt és Jehova, az ördögi vallásiaskodók felett kimondott Ítéletének végrehajtása őt illette meg. Felkenetett, illetve kötelezve lett ennek a munkának elvégzésére, és azon volt, hogy azt Isten parancsolata szerint teljesítse. Jéhu elsősorban Jézus Krisztust, Jehova akaratának hatalmas végrehajtóját példázta, aki betölti Jehova bosszúját az ördög és szervezete fellett. Az ördög szervezetének fő alkotóeleme a vallás. Jéhu példázza Krisztus hűséges testtagjait is, a már említett szellemi-osztályt, mely az előképben szintén bennfoglal-