Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/14

14

geiket templomszerű épületekben folytatták. Ott az Úr parancsolatával ellenkező és külsőségekben megnyilvánuló istentiszteletet végeztek. A próféciában említett „Jehova háza" a felekezetieskedőket példázza jelen tevénykedésük helyének megjelölésével, amint Isten nevében szervezkedtek és Isten parancsolataival ellenkező ceremóniákat végeztek. A római katolikus hierarchia és az őt támogató papság áll az istentisztelet és a vallásos ceremóniák külső formaszerüségekben való megnyilvánulása élén, amin ugyan sokan vesznek részt, de az Úristen előtt utálatos.

¹³

Jeremiás álásfoglalásra lett felszólítva, ami előre bejelenti, hogy Jehova tanúinak nyíltan kell fellépniük és Jehova üzenetét a felekezetieskedők előtt fülük hallatára hirdetniük, úgy amint megparancsolta, amiért semmiféle tiszteletet várni nem szabad, hanem ezt kell mondaniok: „Halljátok Jehova szavát!" Senkinek sem szabad mondania: Hallgassátok meg valamely ember szavát!, hanem: ’Halljátok, mit mond Isten igéje!’ Itt Jehova művéről van szó és ez „szokatlan munka" a magukat „keresztényeknek" nevező felekezetieskedők előtt.

¹⁴ Jeremiásnak azután az üzenetet kellett hogy hirdesse a templom papjainak minden beleegyezése nélkül. Ugyanúgy szükséges ma Jehova tanúinak az Isten nevéről és királyságáról szóló evangéliumot hirdetniük, mégpedig a papság vagy rendőrhatóságok előzetes engedélye nélkül. Ha a templomjárók valóban az Úr népéhez tartoznak, elvárható, hogy a Jeremiás által hirdetett evangéliumot hallották és mint igazságot elfogadták. Hasonlóképpen azok is, akik a vallásszervezetek fogságában vannak és Istent s az ő igazságát valóban keresik, a Jehova Isten tanúi által hirdettet figyelmeztető üzenetet hallják és méltatják; felismerik benne az igazságot és magukévá teszik, a vallásszervezetekből kimenekülnek, ezáltal megvigasztalódnak és a biztonság helyére találnak.

¹⁵ Évekkel a Jeremiás által végzett hirdetés előtt, Izrael tiz törzsét fogságba hurcolták. Júda törzse, amely Palesztinában maradt a templomban tovább is egy bizonyos kultuszt folytatott Lévi törzse szolgálatot teljesített s valamennyi törzsből néhányan a templomhoz kerültek; Júda törzse azonban mindnyájukat felülmúlta. Jeremiás utasítva lett, hogy ekképpen szóljon: „Hallja Jehova szavát, egész Júda!“; ez a mostani felekezetieskedőket példázta, kik magukat tévesen a „keresztény vallás" vagy „kereszténység" tanítóinak nevezik és jelen tisztségüket s uralkodásukat „Isten kegyelméből" eredőnek tartják. Ezek alkalmat nyernek, hogy az Úr figyelmeztető szavairól értesüljenek.

¹⁶

A római katolikus hierarchia áll a vallásgyakorlat élén, s a többi felekezetieskedők őt követik. A „kereszténység", magukat Jézus Krisztus követőinek valló személyekből áll, akik azonban nem aszerint cselekszenek, hanem éppen ellenkezőleg, vallást, vagy az ördögtől eredő egyéb formaszerűségeket gyakorolnak, amit tévesen „keresztény vallásnak" neveznek. Ezek azok, akiket figyelmeztetni kell, s akik a figyelmeztető szavakat valóban megszívlelik.

¹⁷ Izrael az Úr választott népe volt. Az úgynevezett „keresztény vallás" követői magukat Isten választott népének nevezik, mivel felvették az ő nevét. Jeremiás utasítva lett, mondja meg ezeknek az szószátyároknak: „Így szól Jehova a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket és veletek lakozom e helyen!" (Jeremiás 7:3) Szavai a hasonmási Izraelre, vagy zsidókra és a „kereszténységre" vonatkoznak. Mivel magukat az Úr szerint nevezik, be kell bizonyítaniuk, hogy az ő nevét nem hiába viselik. Figyelmeztetésben részesülnek, hogy amennyiben Isten

nevével visszaélnek, nem sokáig lesznek ama országnak lakói, melyet számukra rendelt, amely országban csak azok maradhatnak meg, akik Isten parancsának „tegyétek jóvá útaitokat"! engedelmeskednek. A tíz törzsnek Asszíriába való költözése Júda figyelmeztetésére szolgált; a Júdabeliek azonban így nyilatkoztak: „Ez velünk nem történhetik meg!" Júda képmutatóan, azaz „látszatszerűen" úgy adta elő, mintha helyes útra tért volna; de nem így történt. „És látám, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt (ördög szervezetével kacérkodó) parázna Izraelt (az ország kötelékéből), és adtam neki elválásról szóló levelet (nem ismerem el többé népemül); nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment és ő is paráználkodott. És lön, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással (látszólag", vagy képmutatóan áll az Úr mellett, a való. 3:8—10) A figyelmeztetés ezek után a Jeruzsálemben maradottaknak szólt, és Jeremiás utasítva lett annak hirdetésére. Ugyanúgy kell ma a figyelmeztetésnek a „kereszténység" felett elhangzania, amely csak „látszólag“, vagy képmutatóan áll az Úr mellett, a valóságban azonban az ördöghöz húzódik. Aki a figyelmeztetést meg nem szívleli, Jehova büntetését, Jézus Krisztus útján, el nem kerülheti.

¹⁸

Izrael, mint példaképi nép, vallásvezérei a népet tőrbecsalták, vallásos formaszerüségek gyakorlására és emberi hagyományokba vetett hitre késztették, míg Isten parancsolatát teljesen figyelmen kivűl hagyták. Azért mondotta nekik a próféta, Isten parancsolata iránti engedelmességből: „Ne bízzatok hazug beszédekben mondván: Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez!“ (Jeremiás 7:4) Az írástudók és „farizeusok", a papság vagy vallásvezetők voltak a nép megtévesztői. Az emberek a templomi formaszerűségekben közreműködtek mire a „farizeusok" tévesen elhitették velük, hogy azon épület látogatása által az Úrhoz közelednek és neki szolgálnak. Hazugság „Jehova templomának" nevezni egy oly helyet, ha minden ilyen látható épületet Isten nevének gyalázására használnak. Jehova az ily meggyalázott helyen képviselet- vagy példaképszerűen sosem tartózkodik. A templom épületének Salamon által történt felszentelésekor mondotta Salamon az Úr vezetése alatt: „Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem." (Királyok I. 8:27) Jehova a mennyben lakozik. Jehova a jeruzsálemi templomra helyezte nevét, hogy az emberek őt igazán és hitteljes imával tiszteljék; egy oly hely azonban, melyet éppen ellenkezőleg használnak, sosem nevezhető „Isten templomának". Efelől írja az apostol: „Az Isten, aki teremtette a világot, és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel (emberi kezekkel) csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik (bizonyos mozdulatok és jelek, vagy pedig értelmetlen szavak mormolásával) mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, lehelletet és mindent." — Apcsel. 17:24, 25.

¹⁹ A felekezetieskedők ma hasonlóképpen cselekszenek, mint annakidején a felekezetieskedők Jeruzsálemben. Épületeket vagy székesegyházakat emelnek, ahol egybegyűlnek és „Isten templomának" nevezik, s ha az emberek egy ilyen épület előtt haladnak, kalapot emelnek, mert, amint mondják, „ostya" van az épületben. A római katolikus hierarchia azt állítja, hogy épületei vagy katedrálisai az Isten temploma, s ő maga pedig a szent