„Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/11” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(4 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
Oldal állapota | Oldal állapota | ||
- | + | Korrektúrázva | |
Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||11}}}} | {{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||11}}}} | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
− | {{raw:data:p|c| dék és a nagysokaság együtt | + | {{raw:data:p|c| dék és a nagysokaság együtt zengedeznek hálaadó éneket és öröm dalokat, Jehovának és az ő királyának mondva köszönetet. (Jelenések 7:9—15) János apostolnak ama napon, amidőn Patmos szigetének partján állott, látomása volt, melyet az Úr utasítására így ír le:„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövelǃ és aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.“ — Jelenések 22:17.}} |
− | + | {{raw:data:p|45|44-45|Ebben Jézus Krisztust, a Szellemet látjuk és az ő menyasszonyát a szellemi-osztályt, amint a királyság evangéliumát hirdetik és bejelentik, hogy közel a szabadulás napja amidőn a jóhiszeműek mindnyájan Isten szervezetében találhatnak menedéket. Az ő „más juhai“, azaz a nagysokaság tagjai hallják Jehova tanúinak bizonyságát, hozzájuk csatlakoznak a szolgálatban és így szólnak: „Jertek mindnyájan ti jóakaratúak, akik szeretitek Istent és az ő királyát! jöjjetek és az örökélet áldásaiban részesültök a földön.“ Ez a Király és a köztük való közösségre vall.}} | |
− | mondva | + | {{raw:data:p|46|46-47| A fenti és egymással egyező szentirati szövegekre való tekintettel, melyekből kitűnik, hogy a maradék és a nagysokaság társak az Úr szolgálatában, vannak egyesek, akik magukat Isten gyermekeinek vallják, de mégis kérdik: Hol van a nagysokaság? Mi nem látjuk. Armageddon után kell megjelennie. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy akik ily szavakkal élnek nem a templom tagjai, minekfolytán Isten szervezetén kívül állanak. Emlékezzünk csak vissza, János apostol volt, az, aki mondotta: „Azután látám, és imé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.“ — Jelenések 7:9.}} |
− | + | {{raw:data:p|47|46-47| Csak a János apostolban példázott osztály, azaz a szellemi maradékcsoport a templomban, ismeri fel a nagysokaságot, és akik nem veszik észre, nem is a templom tagjai. Habár egykori várományosok is voltak, mégis ki lesznek rekesztve a királyságból és a külső sötétségbe vettetnek. — Máté 13:41, 42.}} | |
− | + | {{raw:data:p|48|48| A fenti szentirati szövegek kétség nélkül azt bizonyítják, hogy ma élünk abban az időben, amidőn a maradék és a jonadábok, mint társak, egymás iránt szerető odaadással viseltessenek és Jehova s az ő országának szolgálatában egymással szoros kapcsolatban álljanak. Békességben és egyetértésben kell együtt munkálkodniok, mindenkor örvendve az Úrban, mert közelg a szabadulás napja és elérkezett az idő, amidőn az Úr az ő „más juhait“ is megtalálta és előhozta. Amennyiben az Úr Jézus, az ő szelemi juhait már templomába gyűjtötte s maga is ott tartózkodik, azon van, hogy a „más juhokat“ is magához gyűjtse, s azért mindenkit meghívásban részesít, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak, hogy vele együtt örvendezzenek. (Lukács 15:6, 7) A maradéknak és a jonadáboknak most az ismeretekben gyarapodniok és azokat megtartaniok kell. Az Úrral és egymással szemben való kapcsolatot helyesen kell értékelniök, és mint társaknak teljes közösségben előrehaladniok a Király szolgálatában, mindenkor örömteljes és szorgalmasan lobogtatva Jehova zászlaját, hogy azáltal Istenről, az ő királyáról és királyságáról mások is némi}}| | |
− | + | {{raw:data:p|c| ismeretet szerezzenek, elnyerjék az élet útját, és Jehova nevének igazolásában közreműködjenek.}} | |
− | |||
− | jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. | ||
− | — Jelenések 22 :17.}} | ||
− | {{raw:data:p|45|44-45|Ebben Jézus Krisztust, a Szellemet látjuk és az | ||
− | menyasszonyát a szellemi-osztályt, amint a királyság | ||
− | evangéliumát hirdetik és bejelentik, hogy | ||
− | |||
− | szervezetében találhatnak menedéket. Az | ||
− | azaz a nagysokaság tagjai hallják Jehova tanúinak | ||
− | |||
− | szólnak: | ||
− | |||
− | áldásaiban részesültök a földön. | ||
− | |||
− | {{raw:data:p|46|46-47| A fenti és egymással egyező szentirati szövegekre | ||
− | való tekintettel, melyekből kitűnik, hogy a maradék és | ||
− | a nagysokaság társak az | ||
− | |||
− | |||
− | Armageddon után kell megjelennie. Ez meggyőző | ||
− | |||
− | templom tagjai, minekfolytán Isten szervezetén kívül | ||
− | állanak. Emlékezzünk csak vissza, János apostol volt, | ||
− | az, aki mondotta: „Azután látám, és imé egy nagy | ||
− | sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden | ||
− | nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | {{raw:data:p|47|46-47| Csak a János apostolban példázott osztály, azaz a | ||
− | szellemi maradékcsoport a templomban, ismeri fel a | ||
− | nagysokaságot, és akik nem veszik észre, nem is a | ||
− | |||
− | mégis ki lesznek | ||
− | sötétségbe vettetnek. — Máté 13 :41, 42.}} | ||
− | {{raw:data:p|48|48| A fenti szentirati szövegek kétség nélkül azt | ||
− | |||
− | |||
− | odaadással viseltessenek és Jehova s az | ||
− | szolgálatában egymással szoros kapcsolatban álljanak. | ||
− | Békességben és egyetértésben kell együtt | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | is magához gyűjtse, s azért mindenkit meghívásban | ||
− | |||
− | vele együtt örvendezzenek. (Lukács 15 :6, 7) A | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | szorgalmasan lobogtatva Jehova zászlaját, hogy azáltal | ||
− | Istenről, az | ||
− | {{raw:data:p|c| ismeretet szerezzenek, elnyerjék az élet útját, és Jehova | ||
− | nevének igazolásában közreműködjenek.}} | ||
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Tanulmánykérdések, (Az Ő „műve" és „cselekedete" I. rész., című cikhez)}}}} | {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Tanulmánykérdések, (Az Ő „műve" és „cselekedete" I. rész., című cikhez)}}}} | ||
{{raw:data:q|1|id=q1| Kivel akarja Jehova megcselekedni azt, amit ’Silóval cselekedett' és miért? Miért érdekli ma annyira a silói esemény azokat, akik magokat Istennek szentelték?}} | {{raw:data:q|1|id=q1| Kivel akarja Jehova megcselekedni azt, amit ’Silóval cselekedett' és miért? Miért érdekli ma annyira a silói esemény azokat, akik magokat Istennek szentelték?}} | ||
{{raw:data:q|2|id=q2| Mi bizonyítja, hogy a Jeremiás próféta által hirdetett figyelmeztető üzenet Jehovától származik, és egy oly munkát példáz, melyet most, Armageddon bekövetkezése előtt, kell végezni?}} | {{raw:data:q|2|id=q2| Mi bizonyítja, hogy a Jeremiás próféta által hirdetett figyelmeztető üzenet Jehovától származik, és egy oly munkát példáz, melyet most, Armageddon bekövetkezése előtt, kell végezni?}} | ||
− | {{raw:data:q|3|id=q3| Hogyan és kinek teszi most lehetővé Jehova az ő próféciáinak | + | {{raw:data:q|3|id=q3| Hogyan és kinek teszi most lehetővé Jehova az ő próféciáinak megértését? Miért történik ez?}} |
{{raw:data:q|4|id=q4| Mely tények bizonyítják, hogy Jehova Jeremiás prófétát egy külön munkára választotta és utasította?}} | {{raw:data:q|4|id=q4| Mely tények bizonyítják, hogy Jehova Jeremiás prófétát egy külön munkára választotta és utasította?}} | ||
{{raw:data:q|5-6|id=q5| Mit kell érteni „szelídség" alatt? Miért, oly fontos az? Mutasd ki, hogy Jeremiás próféta cselekedete találóan példázza azokat, akik ma a maradékot alkotják és mindhalálig hűségesen kitartanak!}} | {{raw:data:q|5-6|id=q5| Mit kell érteni „szelídség" alatt? Miért, oly fontos az? Mutasd ki, hogy Jeremiás próféta cselekedete találóan példázza azokat, akik ma a maradékot alkotják és mindhalálig hűségesen kitartanak!}} |
A lap jelenlegi, 2023. december 4., 10:01-kori változata
A lap korrektúrázva van
11
dék és a nagysokaság együtt zengedeznek hálaadó éneket és öröm dalokat, Jehovának és az ő királyának mondva köszönetet. (Jelenések 7:9—15) János apostolnak ama napon, amidőn Patmos szigetének partján állott, látomása volt, melyet az Úr utasítására így ír le:„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövelǃ és aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.“ — Jelenések 22:17.
45 Ebben Jézus Krisztust, a Szellemet látjuk és az ő menyasszonyát a szellemi-osztályt, amint a királyság evangéliumát hirdetik és bejelentik, hogy közel a szabadulás napja amidőn a jóhiszeműek mindnyájan Isten szervezetében találhatnak menedéket. Az ő „más juhai“, azaz a nagysokaság tagjai hallják Jehova tanúinak bizonyságát, hozzájuk csatlakoznak a szolgálatban és így szólnak: „Jertek mindnyájan ti jóakaratúak, akik szeretitek Istent és az ő királyát! jöjjetek és az örökélet áldásaiban részesültök a földön.“ Ez a Király és a köztük való közösségre vall.
46 A fenti és egymással egyező szentirati szövegekre való tekintettel, melyekből kitűnik, hogy a maradék és a nagysokaság társak az Úr szolgálatában, vannak egyesek, akik magukat Isten gyermekeinek vallják, de mégis kérdik: Hol van a nagysokaság? Mi nem látjuk. Armageddon után kell megjelennie. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy akik ily szavakkal élnek nem a templom tagjai, minekfolytán Isten szervezetén kívül állanak. Emlékezzünk csak vissza, János apostol volt, az, aki mondotta: „Azután látám, és imé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.“ — Jelenések 7:9.
47 Csak a János apostolban példázott osztály, azaz a szellemi maradékcsoport a templomban, ismeri fel a nagysokaságot, és akik nem veszik észre, nem is a templom tagjai. Habár egykori várományosok is voltak, mégis ki lesznek rekesztve a királyságból és a külső sötétségbe vettetnek. — Máté 13:41, 42.
48 A fenti szentirati szövegek kétség nélkül azt bizonyítják, hogy ma élünk abban az időben, amidőn a maradék és a jonadábok, mint társak, egymás iránt szerető odaadással viseltessenek és Jehova s az ő országának szolgálatában egymással szoros kapcsolatban álljanak. Békességben és egyetértésben kell együtt munkálkodniok, mindenkor örvendve az Úrban, mert közelg a szabadulás napja és elérkezett az idő, amidőn az Úr az ő „más juhait“ is megtalálta és előhozta. Amennyiben az Úr Jézus, az ő szelemi juhait már templomába gyűjtötte s maga is ott tartózkodik, azon van, hogy a „más juhokat“ is magához gyűjtse, s azért mindenkit meghívásban részesít, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak, hogy vele együtt örvendezzenek. (Lukács 15:6, 7) A maradéknak és a jonadáboknak most az ismeretekben gyarapodniok és azokat megtartaniok kell. Az Úrral és egymással szemben való kapcsolatot helyesen kell értékelniök, és mint társaknak teljes közösségben előrehaladniok a Király szolgálatában, mindenkor örömteljes és szorgalmasan lobogtatva Jehova zászlaját, hogy azáltal Istenről, az ő királyáról és királyságáról mások is némi
ismeretet szerezzenek, elnyerjék az élet útját, és Jehova nevének igazolásában közreműködjenek.
Tanulmánykérdések, (Az Ő „műve" és „cselekedete" I. rész., című cikhez)
(Angol W. 1937 szeptember 1)