„Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/11” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
 
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||11}}}}
 
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||11}}}}
 
{{raw:data:c|
 
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| dék és a nagysokaság együtt lengedeznek hálaadó éne¬
+
{{raw:data:p|c| dék és a nagysokaság együtt zengedeznek hálaadó éneket és öröm dalokat, Jehovának és az ő királyának mondva köszönetét. (Jelenések 7:9—15) János apostolnak ama napon, amidőn Patmos szigetének partján állott, látomása volt, melyet az Úr utasítására így ir le:„fis a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövelǃ és aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
ket és öröm dalokat, Jchovának és az ő királyának
+
— Jelenések 22:17.}}
mondva köszönetét. (Jelenések 7 :9—15) János apostol¬
+
{{raw:data:p|45|44-45|Ebben Jézus Krisztust, a Szellemet látjuk és az ö menyasszonyát a szellemi-osztályt, amint a királyság evangéliumát hirdetik és bejelentik, hogy közel a szabadulás napja amidőn a jóhiszemüek mindnyájan Isten szervezetében találhatnak menedéket. Az ö „más juhai“, azaz a nagysokaság tagjai hallják Jehova tanúinak bizonyságát, hozzájuk csatlakoznak a szolgálatban és Így szólnak: „Jertek mindnyájan ti jóakaratúak, akik szeretitek Istent és az ő királyát! jöjjetek és az örökélet áldásaiban részesültök a földön.Ez a Király és a köztük való közösségre vall.}}
nak ama napon, amidőn Patmos szigetének partján ál¬
+
{{raw:data:p|46|46-47| A fenti és egymással egyező szentirati szövegekre való tekintettel, melyekből kitűnik, hogy a maradék és a nagysokaság társak az Úr szolgálatában, vannak egyesek, akik magukat Isten gyermekeinek vallják, de még is kérdik: Hol van a nagysokaság? Mi nem látjuk. Armageddon után kell megjelennie. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy akik ily szavakkal élnek nem a templom tagjai, minekfolytán Isten szervezetén kívül állanak. Emlékezzünk csak vissza, János apostol volt, az, aki mondotta: „Azután látám, és imé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.Jelenések 7:9.}}
lott, látomása volt, melyet az Ür utasítására így ir le:
+
{{raw:data:p|47|46-47| Csak a János apostolban példázott osztály, azaz a szellemi maradékcsoport a templomban, ismeri fel a nagysokaságot, és akik nem veszik észre, nem is a templom tagjai. Habár egykori várományosok is voltak, mégis ki lesznek rekesztve a királyságból és a külső sötétségbe vettetnek. — Máté 13:41, 42.}}
„fis a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövell
+
{{raw:data:p|48|48| A fenti szentirati szövegek kétség nélkül azt bizonyítják, hogy ma élünk abban az időben, amidőn a maradék és a jonadábok, mint társak, egymás iránt szerető odaadással viseltessenek és Jehova s az ö országának szolgálatában egymással szoros kapcsolatban álljanak. Békességben és egyetértésben kell együtt munkálkodniok, mindenkor örvendve az Úrban, mert közélg a szabadulás napja és elérkezett az idő, amidőn az Úr az ö „más juhait“ is megtalálta és előhozta. Amennyiben az Úr Jézus, az ö szelemi juhait már templomába gyűjtötte s maga is ott tartózkodik, azon van, hogy a „más juhokat“ is magához gyűjtse, s azért mindenkit meghívásban részesít, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak, hogy vele együtt örvendezzenek. (Lukács 15:6, 7) A maradéknak és a jonadáboknak most az ismeretekben gyarapodniok és azokat megtartaniok kell. Az Úrral és egymással szemben való kapcsolatot helyesen kell értékelniök, és mint társaknak teljes közösségben előrehaladniok a Király szolgálatában, mindenkor örömteljes és szorgalmasan lobogtatva Jehova zászlaját, hogy azáltal Istenről, az ö királyáról és királyságáról mások is némi}}|
fis aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik,
+
{{raw:data:p|c| ismeretet szerezzenek, elnyerjék az élet útját, és Jehova nevének igazolásában közreműködjenek.}}
jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.1*
 
— Jelenések 22 :17.}}
 
{{raw:data:p|45|44-45|Ebben Jézus Krisztust, a Szellemet látjuk és az ö
 
menyasszonyát a szellemi-osztályt, amint a királyság
 
evangéliumát hirdetik és bejelentik, hogy közéig a sza¬
 
badulás napja amidőn a jóhiszemiiek mindnyájan Isten
 
szervezetében találhatnak menedéket. Az ö „más juhai1*,
 
azaz a nagysokaság tagjai hallják Jehova tanúinak bi¬
 
zonyságát, hozzájuk csatlakoznak a szolgálatban és Így
 
szólnak: „Jcrtck mindnyájan ti jóakaratúak, akik sze¬
 
retitek Istent és az ő királyát! jöjjetek és az örökélet
 
áldásaiban részesültök a földön.1* Ez a Király és a köz¬
 
tük való közösségre vall.}}
 
{{raw:data:p|46|46-47| A fenti és egymással egyező szentirati szövegekre
 
való tekintettel, melyekből kitűnik, hogy a maradék és
 
a nagysokaság társak az Ür szolgálatában, vannak egye¬
 
sek, akik magukat Isten gyermekeinek vallják, de még¬
 
is kérdik: Hol van a nagysokaság? Mi nem látjuk.
 
Armageddon után kell megjelennie. Ez meggyőző bizo¬
 
nyítéka annak, hogy akik ily szavakkal élnek nem a
 
templom tagjai, minekfolytán Isten szervezetén kívül
 
állanak. Emlékezzünk csak vissza, János apostol volt,
 
az, aki mondotta: „Azután látám, és imé egy nagy
 
sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden
 
nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a ki¬
 
rályiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ru¬
 
hákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.1* Jele¬
 
nések 7 :9.}}
 
{{raw:data:p|47|46-47| Csak a János apostolban példázott osztály, azaz a
 
szellemi maradékcsoport a templomban, ismeri fel a
 
nagysokaságot, és akik nem veszik észre, nem is a tem¬
 
plom tagjai. Habár egykori várományosok is voltak,
 
mégis ki lesznek rekcsztve a királyságból és a külső
 
sötétségbe vettetnek. — Máté 13 :41, 42.}}
 
{{raw:data:p|48|48| A fenti szentirati szövegek kétség nélkül azt bizo¬
 
nyítják, hogy ma élünk abban az időben, amidőn a ma¬
 
radék és a jonadábok, mint társak, egymás iránt szerető
 
odaadással viseltessenek és Jehova s az ö országának
 
szolgálatában egymással szoros kapcsolatban álljanak.
 
Békességben és egyetértésben kell együtt munkálkod-
 
niok, mindenkor örvendve az Úrban, mert közéig a sza-.
 
badulás napja és elérkezett az idő, amidőn az Ür az ö
 
..más juhait*1 is megtalálta és előhozta. Amennyiben az
 
Ür Jézus, az ö szclcmi juhait már templomába gyűjtötte
 
ș maga is ott tartózkodik, azon van, hogy a „más juhokat**
 
is magához gyűjtse, s azért mindenkit meghívásban ré¬
 
szesít, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak, hogy
 
vele együtt örvendezzenek. (Lukács 15 :6, 7) A mara¬
 
dóknak és a jonadáboknak most az ismeretekben gyara-'
 
podniok és azokat megtartaniok kell. Az Orral és egy¬
 
mással szemben való kapcsolatot helyesen kell értékel-
 
njök, és mint társaknak teljes közösségben előrchalad-
 
niok a Király szolgálatában, mindenkor örömteljes és.
 
szorgalmasan lobogtatva Jehova zászlaját, hogy azáltal
 
Istenről, az ö királyáról és királyságáról mások is némi}}|
 
{{raw:data:p|c| ismeretet szerezzenek, elnyerjék az élet útját, és Jehova
 
nevének igazolásában közreműködjenek.}}
 
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Tanulmánykérdések, (Az Ő „műve" és „cselekedete" I. rész., című cikhez)}}}}
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Tanulmánykérdések, (Az Ő „műve" és „cselekedete" I. rész., című cikhez)}}}}
 
{{raw:data:q|1|id=q1| Kivel akarja Jehova megcselekedni azt, amit ’Silóval cselekedett' és miért? Miért érdekli ma annyira a silói esemény azokat, akik magokat Istennek szentelték?}}
 
{{raw:data:q|1|id=q1| Kivel akarja Jehova megcselekedni azt, amit ’Silóval cselekedett' és miért? Miért érdekli ma annyira a silói esemény azokat, akik magokat Istennek szentelték?}}

A lap 2023. június 12., 19:12-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


11
dék és a nagysokaság együtt zengedeznek hálaadó éneket és öröm dalokat, Jehovának és az ő királyának mondva köszönetét. (Jelenések 7:9—15) János apostolnak ama napon, amidőn Patmos szigetének partján állott, látomása volt, melyet az Úr utasítására így ir le:„fis a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövelǃ és aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.“ — Jelenések 22:17.
45 Ebben Jézus Krisztust, a Szellemet látjuk és az ö menyasszonyát a szellemi-osztályt, amint a királyság evangéliumát hirdetik és bejelentik, hogy közel a szabadulás napja amidőn a jóhiszemüek mindnyájan Isten szervezetében találhatnak menedéket. Az ö „más juhai“, azaz a nagysokaság tagjai hallják Jehova tanúinak bizonyságát, hozzájuk csatlakoznak a szolgálatban és Így szólnak: „Jertek mindnyájan ti jóakaratúak, akik szeretitek Istent és az ő királyát! jöjjetek és az örökélet áldásaiban részesültök a földön.“ Ez a Király és a köztük való közösségre vall.
46 A fenti és egymással egyező szentirati szövegekre való tekintettel, melyekből kitűnik, hogy a maradék és a nagysokaság társak az Úr szolgálatában, vannak egyesek, akik magukat Isten gyermekeinek vallják, de még is kérdik: Hol van a nagysokaság? Mi nem látjuk. Armageddon után kell megjelennie. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy akik ily szavakkal élnek nem a templom tagjai, minekfolytán Isten szervezetén kívül állanak. Emlékezzünk csak vissza, János apostol volt, az, aki mondotta: „Azután látám, és imé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.“ — Jelenések 7:9.
47 Csak a János apostolban példázott osztály, azaz a szellemi maradékcsoport a templomban, ismeri fel a nagysokaságot, és akik nem veszik észre, nem is a templom tagjai. Habár egykori várományosok is voltak, mégis ki lesznek rekesztve a királyságból és a külső sötétségbe vettetnek. — Máté 13:41, 42.
48 A fenti szentirati szövegek kétség nélkül azt bizonyítják, hogy ma élünk abban az időben, amidőn a maradék és a jonadábok, mint társak, egymás iránt szerető odaadással viseltessenek és Jehova s az ö országának szolgálatában egymással szoros kapcsolatban álljanak. Békességben és egyetértésben kell együtt munkálkodniok, mindenkor örvendve az Úrban, mert közélg a szabadulás napja és elérkezett az idő, amidőn az Úr az ö „más juhait“ is megtalálta és előhozta. Amennyiben az Úr Jézus, az ö szelemi juhait már templomába gyűjtötte s maga is ott tartózkodik, azon van, hogy a „más juhokat“ is magához gyűjtse, s azért mindenkit meghívásban részesít, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak, hogy vele együtt örvendezzenek. (Lukács 15:6, 7) A maradéknak és a jonadáboknak most az ismeretekben gyarapodniok és azokat megtartaniok kell. Az Úrral és egymással szemben való kapcsolatot helyesen kell értékelniök, és mint társaknak teljes közösségben előrehaladniok a Király szolgálatában, mindenkor örömteljes és szorgalmasan lobogtatva Jehova zászlaját, hogy azáltal Istenről, az ö királyáról és királyságáról mások is némi
ismeretet szerezzenek, elnyerjék az élet útját, és Jehova nevének igazolásában közreműködjenek.
Tanulmánykérdések, (Az Ő „műve" és „cselekedete" I. rész., című cikhez)
(Angol W. 1937 szeptember 1)