Oldal:Az Úr napja 1. és 2. rész 1936.djvu/3

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katofzsolt (vitalap | szerkesztései) 2020. november 30., 17:44-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


123
8 Jehova emelte trónra Jézus Krisztust 1914-ben és küldte uralkodni. (2. zsolt. 6; 110:1, 2) Ez jelzi „Jehova napjának kezdetét. E nap folyamán, mégpedig három és fél évvel kezdete után, kezdődött az „Úr Jézus Krisztus napja", amidőn ítéletre ült, hogy igazságot szolgáltasson. De ez az idő Jehova napjához tartozik, mivel Jézus Krisztus csupán Jehova végzését hajtja végre; az „Úr napja" (Jézus Krisztus napja), amiről az apostol ír, arra az időre esik, amidőn Jézus Krisztus munkájához kezd, ami a föld megítélésével függ össze. A Jelenések képlete ezeket mutatja: Amidőn 1914-ben Jehova szervezete terhes lett és szülni készült (t. i. a királyság megszületésére készült), az ördög fel volt készülve, hogy a „születendő fiúmagzatot" felfalja (t. i. az újszülött királyságot). Az ördög éppen a megszületett gyermek felfalására törekedett. Mire háború tört ki a mennyben, amely Sátán vereségével és a földre való levetésével végződött. De az ítélet még nem vette kezdetét; azután Jézus Krisztus megérkezett Isten templomához az ítéletre s akkor kezdődött meg az „Úr napja". Ezen utóbbi korról írta az apostol Thess. I. 5:2-ben. Jól tesszük, ha ezt a különbséget eszünkben tartjuk; mert e cikk következő részeiben az 1914-ben kezdődő „Jehova napjának" korszakát és az 1918-ban kezdődő korszakot „Krisztus napjának" fogjuk nevezni.
Vigasz
9 Testvéreihez intézett levelével az apostol azt célozta egyrészt, hogy őket megvigasztalja s közölje velük, hogyan vigasztalhatják egymást. Thess. I. 4-ben részletesen beszél az Úr Jézusnak a mennyből való visszatéréséről és az Úrban elhunytak feltámadásáról s azoknak az Úrhoz való begyűjtéséről is, akik még életben vannak és híveknek bizonyultak, s arról, hogy ezek örökre az Úrral lesznek. Ezzel a vigasztalással a testvérek felvilágosítását célozta s arról biztosította őket, hogy Isten a hitben elhunytakat az Úr Jézus Krisztus visszatérésekor fogja életre kelteni. Ámde nem csupán ezzel a kijelentéssel vigasztalta őket, hanem az I. lev. ötödik fejezetének „az időkről és az időszakokról" szóló kijelentésével is; ez a 11-ik versből tűnik ki: „Vigasztaljátok azért egymást és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is.“ A Thess. I. lev. 4-ik fejezetének utolsó része és az 5-ik fej. első része nyújt bőségesen vigaszt, amennyiben azon dolgokra hívja fel a figyelmet, amelyek az Úr Jézus Krisztus napjának bekövetkezésekor fognak beköszönteni. Nemcsupán az Úr Jézus Krisztus visszatérése és az elhunytaknak feltámadása nyújtott nagy vigaszt, de az is szükséges volt, hogy testvéreit az apostol erről felvilágosítsa a hitükben való bizalom végett. Más eset áll fenn azonban az „időket és időszakokat" illetőleg. Az apostol a IV. fejezetet vigasztaló és bátorító szavakkal fejezi be s nyomban azután így folytatja: „Az időkről és az időszakokról pedig". A „pedig", kötőszó a következőket az előző összefüggő idézettel fűzi össze. Nem volt helyénvaló, illetve szükségtelen volt az időkről és az időszakokról szóló részletekre kitérni.
Idők
10 A szöveg így szól: „Az időkről és az időszakokról". A névelő „az" használata mutatja, hogy
nem időszámtani általános idők megtárgyalásáról van szó, hanem bizonyos „idők" megtárgyalásáról, nevezetesen oly dolgokról van szó, amelyek az apostolok által említett eseményeket megelőzik és követni fogják. Ezzel az apostol nem az időszámítás tanulmányozására buzdított, amire sokan sok értékes órát eltékozoltak, amit hasznosabban is felhasználhattak volna. Senki sem határozhat meg dátumokat és mondhatja meg előre, mi fog történni egy bizonyos napon. Azok a „jelek", amelyeket az emberek csak pusztán találgatás alapján állapítanak meg. *(Azok a jelek, melyekre az Úr felhívja figyelmünket, sokkal meghatározóbbak, mint azok a dátumok, melyeknek meghatározása pusztán emberi találgatás)* Pál itt nyilván ugyanarra hivatkozik, amire Júdás a következő szövegben: „Ti azonban szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt mondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolkodók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak." — Júdás 17,18
11 A Jehova által említett „idők" ismeretlen időkorok emberi teremtményeket illetőleg. De amidőn valamely prófétai dolog bekövetkezik, megtudjuk, hogy az előre közölt esemény a prófécia teljesüléseképpen bekövetkezett. A látszólag meg nem határozott időkornak meg kellett szűnnie, amely idő alatt Isten titka érthetetlen volt, a „hetedik angyal szózatának napján, amidőn a hetedik angyal trombitálni kezd." — Jelenések 10:6, 7
12 Az apostol nemcsupán „időket", de „időszakokat" is említ. A görög „chronos" szó az idő hosszát, vagy terjedelmét mutatja; s a görög „kairos" szó, (aminek többesszámát itt „időszakoknak" fordították) „határozott időt", „kellő időt", vagy „alkalmat", illetve „egy kitűzött időt, vagy évszakot” jelent. Ezen „időpontoknak" meg van a saját jelük, ezek az „idők jelei." (Máté 16:3) Amidőn ez az idő bekövetkezik, a keresztényeknek szabad lesz megítélniök egyes dolgokat, amint írva van: „Azért idő előtt semmit ne ítéljetek. (Kor. I. 4:5) Az idők teljességének eljövetelével minden dolgok kezelése, illetve az „idők teljességének kezelése" Jézus Krisztus kezébe kell hogy átmenjen. (Efezus 1:10) Itt ugyanaz a görög „kairos" szó fordul elő, mint a következő szövegben: „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Istennek házán." (Péter I. 4:17) Ez azon idő, amidőn az Úr Jézus, Jehova templomához jön ítelkezni.
13 Mikor kezdődnek az „idők és az időszakok"? Nyilván az Úr Jézus Krisztusnak a mennyből való eljövetelekor, Sátán kivetése után, amidőn Jézus Krisztus a templomhoz érkezik és az elhunyt híveket megítéli. (Jelenések 11:18) Thess. I. 4:13-ban az apostol azt mondja testvéreinek, hogy ne szomorkodjanak mint mások akiknek nincsen reménységük; mert ha hisznek a feltámadásban, amiről tanultak, akkor ne szomorkodjanak a gyászolókért, akik hűségüket megőrizve hunytak el, mert Isten ígérete szerint az Úr Jézus Krisztus visszatérésekor őket vissza fogja hozni az életbe. A gyászolók látszólag nem azért szomorkodtak, mert a halottak feltámadásáról oktatásban részesültek, hanem, mivel az elhunytak nem tartózkodhatnak a földön, hogy résztvehessenek az Úrnak, Jehova nevének igazolására folyó munkájában, amidőn Jézus Krisztus templomához érkezik. Azért jelenti ki az apostol a Krisztusban elhunytak